Figyelve a sajtót – és a jelentősebb szakszervezetek honlapjait – a megpróbálom egyszerűen kategorizálni az eddigi 2019.évi bérfolyamatokat/bérmegállapodásokat a napjainkig szerzett információk alapján. Következtetéseim – az idő rövidsége és korlátozott tájékozódási lehetőségeim miatt – nem általános jellegűek és nem is általános érvényűek, már csak azért sem, mert jegyzetemben kizárólag multinacionális cégeket említek. Írásom tehát a versenyszektor egy részét érinti. Az állammal, mint a legnagyobb magyarországi munkáltatóval nem foglalkozom, mivel nem folytat valódi piaci alkut munkavállalóival. Ül egy hatalmas pénzeszsákon (állami költségvetés) és figyel. Ha nagyobb elégedetlenséget tapasztal, akkor igyekszik beavatkozni: kompenzál, csitít, jobb esetben életpályát ígér. Ezt minden közalkalmazott, köztisztviselő, rendőr, katona stb. tudja. Érdekérvényesítési képességük igen korlátozott, hiszen az elégséges szolgáltatás biztosításának kötelezettsége komoly fékerő. Egyenruhások esetében pedig kifejezetten tiltott a munka beszüntetése. Tehát vissza a profitszférára:
• Számos versenypiaci nagyvállalatnál a tulajdonosok és a munkavállalók képviselői a közeli múltban megállapodtak az idei paraméterekben: az ISD DUNAFERR Zrt.- nél 13 %-os, az AUDI Hungaria Zrt.- nél 18 %-os –általános jellegű - bérfejlesztést hajtanak végre. A kecskeméti Mercedes-gyár vezetése már tavaly decemberben bérmegállapodást írt alá a helyi szakszervezettel a dolgozók keresetemeléséről. A kereskedők közül is többen léptek már: az AUCHAN Magyarország Kft., a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. és a Tesco-Global Áruházak Zrt. is egyezséget kötött munkavállalóival, különös hangsúlyt fektetve a vállalkozási csoportoknál érvényesíthető legkisebb havi munkabér összegére. Figyelemre méltó, hogy a felsoroltaknál valódi munkavállalói érdekképviseletek (szakszervezetek) működnek, amelyek nem „esernyőt olajoznak”, hanem a dolgozók érdekeiért küzdenek. Okosan, határozottan, erejüket és a munkaerő-piaci körülményeket reálisan felmérve és a vállalat helyzetét jól ismerve.
• Mikor e sorokat írom (február 20.), a VDSZ Dunaújvárosi Gumigyártók Szakszervezete tárgyal a dél-koreai multinacionális óriás magyarországi „kislányával” (Hankook Magyarország Tire Kft.). Nincs könnyű dolga a munkavállalók helyi és ágazati érdekképviseletének, hiszen az ázsiai tulajdonosi/munkáltatói kultúra jelentősen eltér a német/osztrák munkaadók által alkalmazott gyakorlattól. Bízzunk abban, hogy ez a küzdelmesnek látszó meccs is „döntetlenre” végződik (azaz lesz megállapodás), és senki nem érzi magát majd vesztesnek. Ismereteim szerint a MOL-nál (34,23 % a külföldi intézményi befektető) is érdemi bértárgyalások folynak. Remélem, hogy jegyzetem megjelenésekor már mindkét cég vonatozásában az egyezségről olvashatunk tudósításokat.
• De sajnos látjuk azokat a vállalkozásokat is, ahol a menedzsment hagyja elmérgesedni a helyzetet (Magyar Suzuki Zrt., SEG Automotive Kft) és szinte semmibe veszik a dolgozói érdekképviseleteket, és sajnos a munkavállalóikat is. (Ezen az sem változtat, hogy a japán hátterű autógyárban jelentős bérfejlesztésre kerül sor 2019-ben.) Lehet, hogy a „kajakból” durván lenyomott alkalmazotti kör húzta most a rövidebbet, de az biztos, hogy távlatosan a cégek járnak rosszul. Ugyanis elveszíthetik több ezer dolgozójuk jóindulatát, lojalitását és, ami talán a legfontosabb: veszélybe kerülhet - a kiegyensúlyozott és hatékony termeléshez elengedhetetlen - munkabéke. A rendezett munkaügyi kapcsolatok fenntartása eminens munkáltatói érdek, no, ezt felejthették el a tulajdonosok képviselői.
Az előző példákból három következtetés talán levonható:
1. Jelentős taglétszámú üzemi szintű szakszervezet, öntudatos és tájékozott kollektíva nélkül nincs eredményes béralku, nincs méltányos bérmegállapodás.
2. Csak konkrét ügyek mozgatják meg a szervezett dolgozókat. Nevezetesen: a munkabér, a béren kívüli juttatás, a hűségpénz, a szabadság és a pihenőnapok igénybevételének rendje. A többi mese. Törvények, törvénytervezetek, nehezen értelmezhető szakmapolitikai törekvések üzemi/vállalati szinten nem értelmezhetők.
3. Higgadt, felkészült, hiteles – a gazdasági vezetéstől független és annak is látszó – szakszervezeti vezetőkre van szükség.
Rögtönzött listámról – vélhetően tájékozatlanságomból eredően - hiányoznak a hazai tulajdonban lévő nagyvállalkozások. De az is lehet, hogy a magyar cégek óvatosak, és csak a második negyedévben lépnek. Minden esetre én jó szívvel várom a felsorolásomat bővítő-kiegészítő, új bérmegállapodások jegyzékét.