Bauhaus: az egyszerűség misztikuma

Publikálás dátuma
2019.02.23 19:00

Fotó: Shutterstock
„A modern, harmonikus és eleven építészet a hiteles demokrácia látható jele” – hirdette Walter Gropius, amikor 100 évvel ezelőtt Weimarban megnyitotta Bauhaus-iskoláját. Jelszavaival és eszméivel grabancon ragadta a műtermében magányosan búslakodó művészt, és feladatot adott neki: tessék egy élhetőbb, emberközelibb világot teremteni!
Az első világháború után vagyunk, a korszak emberképét a személytelenség és a gépiesség formálja. Praktikus, használható, gyorsan felépülő új világot szeretne, amelyben végre valami őérte van. Fellengzősség és cifrálkodás nélkül. És ekkor jön egy 36 éves német építész – maga Walter Gropius –, egy huszárvágással ötvözi az iparművészetet a képzőművészettel, és a sáldobálós alkotót letaszítja a piedesztáljáról. Kvázi mesteremberré teszi, és a Bauhaus eszméjén keresztül a totális művészet megalkotását tűzi ki célul. „Tisztán organikus épületeket akarunk alkotni, melyek vakmerően sugározzák a belső szépséget, és mentesek mindenféle hazugságtól és ornamentikától” – hangoztatja, hozzátéve, hogy reményei szerint a Bauhaus képes lesz áthidalni a művészet és az ipar, valamint a művészet és a technika közötti szakadékot. Az iskola, kis kihagyással, egy dessaui, majd egy berlini költözéssel 14 éven keresztül működött, majd 1933-ban a Gestapo, a modern művészet elfajzottságára hivatkozva, végleg bezáratta.  

Kapásból feláras

Leszámítva a tengeren (óceánon) túli újraszerveződő mozgalmakat, lényegében soha többet nem nyílt Bauhaus-műhely intézményesített keretek között, Az a szűk 15 év mégis végérvényesen megváltoztatta az elkövetkezendő 100 év építészetét és dizájntörténetét. Van, akinek a Bauhaus még ma is a modern építészet non plus ultrája, sznobok társalgási kódexének vezérszava, az ingatlanosok számára pedig biztos felár: jó helyen, jó anyagból, letisztultan elegáns formákból építkező, világos, nagypolgári lakás a harmincas évekből. Pedig Gropius mesteriskolája a korai időszakban még nem azt a letisztult, négyzetre alapozott stílust képviselte, ami a húszas évek első harmadától védjegyévé vált. A Bauhaus törekvése elsősorban nem az volt, hogy nagypolgári igényeket elégítsen ki, hanem hogy a munkásság és a kispénzű emberek számára teremtsen gyorsan, gazdaságosan megvalósítható, jó minőségű, no és persze esztétikus lakóépületeket és munkahelyeket. Csak aztán, mivel felkarolói a vagyonosabb polgárok lettek, akik státusszimbólumként kezdtek tekinteni a Bauhausra, munkáslakások helyett Európában, így nálunk is inkább Bauhaus-hatású villák és bérházak épültek. Szinte sosem tiszta Bauhaus-elvek szerint, hiszen a megbízó igényeihez igazodva a tervezők sokszor engedményeket tettek a díszítés, a fényűzés vagy épp a drága anyagok javára. A művészettörténészek hozzávetőlegesen egybehangzó véleménye szerint nálunk leginkább Bauhaus-jegyeket viselő modernista házak épültek, de azért akad egy-kettő, melyek a dicséretes mértéktartás jegyében közelítenek a prototípusban – a Walter Gropius és Adolf Meyer által tervezett berlini Sommerfeld-ház – megfogalmazott kívánalmakhoz. Az egyik legszebb a Kelenhegyi úton található Szegő-villa, amelyet egy sörgyárigazgatónak épített 1924-ben a Bauhaus-iskola egyik magyar tagja, Forbát Alfréd. 

Egy kis agymosás

Merthogy a klasszikus nagy nevek, Gropius, Johannes Itten vagy Mies van der Rohe mellett számtalan magyar tervező, többek között a fent nevezett Forbát Alfréd, Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Molnár Farkas vagy Weininger Andor tanult vagy tanított a Bauhaus műhelyében és alakította annak szellemiségét. Weininger Andor például már 1921-ben Weimarba utazott, hogy a Bauhausban tanulhasson. Körner András Weininger színpadai című könyvében, már öregen arról mesél, hogy bár sokan irigyelték, nem volt ám mindig fenékig tejfel benne lenni a Bauhaus sűrűjében, ahol olykor az abszurditásig feszültek egymásnak az olykor fanatikus nézetek. „Amikor megérkeztem a Bauhausba, és beléptem a kissé kopottas épületbe, az emeletről énekszót hallottam leszűrődni. Templomban hallani ilyesmit olyan volt, mint valami zsolozsma. Mentem a hang után, fel a lépcsőn. Mint kiderült, a Bauhaus növendékei egy auditóriumban gyűltek össze, és egy kopaszra nyírt, bíborszín talárba öltözött ember prédikációt vagy beszédet tartott nekik. Aztán a hallgatóság megint elénekelt egy vallásos dallamot. Pécsi barátaim, akik már előttem érkeztek a Bauhausba, s akiket észrevettem a gyülekezetről kitóduló emberek között, nevettek, amikor megkérdeztem, istentiszteletet tartottak-e. Elmagyarázták, hogy Johannes Itten, az iskola egyik mestere tartott mazdaznán-gyülekezetet, ahol ennek a zoroasztrizmusból eredő hitnek a tanait hirdette.” Állítólag Itten nagyon agresszív volt: addig alakította a tanulókat, agymosásnak vetve alá őket, amíg úgy nem érezték, hogy semmit sem tudnak. Azt akarta, hogy nulláról kezdjenek újra mindent. Ha valakit nem sikerült logikus érvekkel meg­győznie, a miszticizmus segítségével próbált rá hatni, hogy belássa: addigi gondolkodásmódja helytelen volt. 

Zenés dadaista imprók

A Napraforgó utcai Bauhaus-lakó­telep, a Lupa-sziget ma is ’30-as éve­ket idéző víkendházai – az egyik a Soros családé volt! –, Breuer Marcell csővázas bútorai, a híres B35-ös szék, a Csehország első modern építészeti műemlékének számító brnói Tu­gendhat-villa, az egykori dessaui Bauhaus-központ épülete… – sorolhatnánk a végtelenségig a Bauhaus-remekeket. Minden bizonnyal önöknek is kapásból eszükbe jut vagy egy tucat, de arra csak kevesek gondolnak, hogy – lévén minden művészeti ágat egyesíteni akart magában – a Bauhaus a színház és a zene világába is begyűrűzött. Az egyetlen Bauhaus-zenekart épp a már idézett Weininger Andor alapította 1924-ben – dadaisztikus improvizációkból, az amerikai dzsessz és a hazai és délkelet-európai dallamkincs keveredéséből igyekeztek új zenei hangzást teremteni. Rögtönzött mulatságaik fontos részét képezték a Bauhaus-életérzésnek, ezeken mindig Weininger szórakoztatta a közönséget. Molnár Farkas a Periszkóp című aradi folyóiratban, 1925-ben, elfogulatlanul állítja róla, hogy maga volt a Bauhaus-muzsika teste és szelleme. „Ha ő a zongorához ül, uralkodik az összes mesterek felett, vezet, mint Scheer tengernagy, emel, int, diktál. Mosolygása világhírű.” Egyik zenésztársa szerint a zenekar igazi Bauhaus-műalkotás volt. „Weininger zongorázott és énekelt, bár hangját szinte elnyomta a sok ütőhangszer és zajkeltő eszköz vihara.”

Kis ablakok, nagy erkélyek

Talán kevesen tudják, de a világ legnagyobb Bauhaus városa Tel-Aviv. Izrael gazdasági fővárosának „Fehér Város” negyede 2003 óta a világörökség része, köszönhetően a több ezer Bauhaus stílusban épült házának. A korszak 150 tervezője – többségükben német építészek – az éledező fasizmus elől menekült a Szentföldre. Az 1909-ben alapított kisváros lakossága a ’30-as évek nagy bevándorlási hulláma nyomán duzzadt fel, egyszerre hatalmas lett a kereslet az olcsó lakásokra. A hihetetlenül gyors ütemű építkezéshez a Bauhaus stílust szemelték ki, annak modernsége, tiszta vonalvezetése és sallangmentessége miatt. Az építők szerettek volna megfelelni a helyi forró és párás klímának is, ezért a nagy, európai ablakok helyett kicsiket építettek, viszont szinte minden házon van legalább egy nagy erkély. A 100. évfordulóra egy osztrák-kínai cég hatalmas, 116 méter magas Bauhaus házat tervezett Tel-Aviv központjába. Ha a terveket elfogadják, az impozáns épület munkálatai idén kezdődnek.

Bauhaus-színház

Breuer, Molnár és Weininger színházi vázlatok egész sorozatát dolgozták ki, amelyek a korábbi, szöveges és zenés drámai színház hagyományait mindenestül elvetették. Elképzelésük szerint a jövő színházában a szereplők nem is színészek, hanem mechanikus eszközök, táncoló és mozgó figurák, a színpadon lejátszódó dolgok és mozgásfolyamatok néma alkotóelemei. A színházi tér egy sokféle mozgásra képes mechanikus szerkezet, ahol a mozgást lebegő hidak és felvonók biztosítják. Moholy-Nagy László utópisztikus színházelképzeléseiben már odáig merészkedett, hogy az emberi szereplőket teljesen mellőzte, helyettük mechanikus konstrukciók szerepeltek volna.

Közel nyolcvan éve működő példa

A Gropius–Breuer tervezőpáros által közösen megálmodott 1942-es, New Kensingtoni Alumínium Város máig bizonyíték rá, hogy a Bauhaus eszmeiségét a gyakorlatban is össze lehet hangolni olyan profán építészeti kérdésekkel, mint a szociális lakhatás problémái. Az itteni munkáslakások máig tartják formájukat és működnek azóta is eredeti rendeltetésük szerint.

Témák
Bauhaus
Frissítve: 2019.02.23 19:00

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00