Tudatosan élni nem kerül többe -hogyan gondolkodunk a környezetvédelemről?

Publikálás dátuma
2019.02.23 15:30

Fotó: Népszava/ Lakos Gábor
Egyre többen szeretnének környezettudatosan élni, a hulladékmentes mozgalom napról napra több követőre talál. A Pulzus kutatása szerint sokan változtatnának mindennapi – például közlekedési, étkezési – szokásaikon a környezet érdekében, legalábbis ezt állítják. Hulladékgazdálkodási szempontból az államnak is sok tennivalója lenne, az újrahasznosításban még az EU átlag mögött járunk.
Évek óta magának főzi a mosószert, a szappant, és saját krémeket kever, sőt mindezt már oktatja is. Földi Barbara fürdőszobája egészen más, mint amihez a legtöbbünk hozzá van szokva. Üvegcsék a tükör előtt, mind gondosan felcímkézve: arclemosó, krém, dezodor. Citrommal és ecettel takarít, csak a fogkrémet veszi boltban, azt még nem tud magának készíteni. „Nem tudom, hogy mennyivel olcsóbb így, mert fogalmam sincs, mennyibe kerül egy doboz mosópor, tusfürdő vagy dezodor. Évek óta egyiket sem vettem. Annyi biztos: 3 liter mosószer 85 forintba kerül, ha magam készítem” – mondja, miközben az állatokat mutogatja kisfiának egy mesekönyvben. Dávid nemrég múlt másfél éves. Felnőttként neki már természetes lesz, hogy nem használ műanyag zacskót és nem költi a pénzt feleslegesen, sőt ha teheti, tömegközlekedéssel vagy biciklivel jár. Barbara nem csak a műanyagot és a papírt gyűjti külön, édesanyjának még komposztálója is van. Otthon mosható pelenkát használ, az egyszer használatosból pedig csak olyat vesz, ami újrahasznosított anyagokból készül. A lakberendezés során is a minimalista stílusra törekedtek, nincs felesleges berendezési tárgy, és nagyon sok a régi, általuk átfestett bútor, ami egyedi stílust kölcsönöz a lakásnak. Kiderül: szinte mindent használtan vettek. A fürdőhöz hasonlóan a konyha is átlátható, műanyagot nem látni, minden tartós élelmiszert üvegekben tárolnak. Jó hangulatú lakás ez, minden helyisége otthonos és kellemes, egy egészen másfajta életmódot tükröz. Példáját sokan követik, állandóan telt házasak a fenntarthatósággal foglalkozó tréningjeik is. Öko workshopjain a bevásárlást, a natúr kozmetikumok és házi tisztítószerek készítését tanítja. Itthon és külföldön is. „Sokan vannak, akik régóta szeretnének ilyen életmód szerint háztartást vezetni, de nem tudják, hogy oldható meg egy bevásárlás, milyen tisztítószereket és kozmetikumokat tudnak készíteni és hogyan kell saját textil zacskókat varrni. Nekik segítünk az alapok elsajátításában” – mondja. Barbara másik projektje, hogy kidobásra ítélt molinókból varr egyedi táskákat, pénztárcákat. A fenntarthatóság tehát nem csak életmód, hanem akár jó üzlet is lehet. „A hulladékmentes életmód egyre népszerűbb itthon is, komoly igény van arra, hogy megismerjék azokat a módszereket, amelyekkel minimálisra csökkenthető a szemét mennyisége. Csak az utóbbi egy évben három csomagolásmentes bolt nyílt Budapesten, és szaporodnak azok a blogok, ahol a »no waste« (hulladékmentes) életmódot folytatók megosztják a tapasztalataikat, praktikáikat” – beszél a kedvező folyamatokról Urbán Csilla, a Humusz Szövetség elnöke, aki szerint az is pozitív fejlemény, hogy sok hipermarketben is megjelentek a kimérten vásárolható áruk, már csak a nejlonzacskókat kellene kiváltani valami környezetbarátabb megoldással, például saját edénnyel, textil szatyrokkal. Emellett a nagy boltok polcain is ott vannak már a mosószódák, mosódiók az erősen szennyező mosószerek alternatívájaként. Emellett sokat lendít a jó ügyön a webshopok szaporodása is – egyre több specializálódik kifejezetten a környezeti kérdésekre érzékeny vásárlók igényeire.

Szóban szelektálunk

Naponta érkeznek az aggasztóbbnál aggasztóbb hírek arról, hogyan nő a Föld átlaghőmérséklete, olvad a sarki jég, és mindennek milyen hatásai vannak a mindennapi életünkre. A világ nagyhatalmai egyelőre adósak a megnyugtató válaszokkal és a hosszú távú megoldásokkal, pedig az emberek többsége erre vár. Már csak azért is, mert nehéz elhinni, hogy az ember egyéni szinten is sokat tehet a környezetszennyezés visszaszorításáért. Pedig ebben az ügyben is igaz az unalomig ismételgetett közhely, mely szerint a sok kicsi sokra megy. Az egyik kulcskérdés a hulladékgyűjtés – az Eurostat adatai szerint Magyarországon 385 kilogramm háztartási szemetet termelt minden ember 2017-ben. Ez alatta van az 500 kilogrammos EU-átlagnak, a két szélsőség Dánia 781, és Románia 272 kilogrammal. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ebből végül mekkora mennyiség kerül szelektív hulladékgyűjtőbe, és mennyit hasznosítanak újra. Az EU-ban átlagosan a hulladék 30 százalékát hasznosították újra, Magyarországra vonatkozóan viszont „ahány statisztika, annyiféle adat” – állítja Urbán Csilla, a „nulla hulladék” programvezetője. „Nagyjából a háztartási szemét 25 százalékát hasznosítják újra itthon, bár láttam már 34 százalékos adatot is, ezt fenntartásokkal kezelem. Viszont ha a szintén a lakosságtól és a különböző intézményektől érkező, de nem kizárólag a mindennapokban keletkező szemetet nézzük, mint például a karton és a különböző csomagolóanyagok, az újrahasznosítás aránya már csak 10 százalék” – mondja a szakértő, aki szerint ennek nem kizárólag az emberek hozzáállása az oka, hanem az, hogy az ország egy részén egyszerűen nem elérhető a szelektív hulladékgyűjtés. Mindehhez képest kifejezetten magas aránynak tekinthető, hogy a Pulzus közvélemény-kutató Visszhang számára készült felmérésében a megkérdezettek 72 százaléka állította, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot. Urbán Csilla szerint a lakosság körében végzett korábbi attitűdvizsgálatok azt mutatták, hogy bár az emberek 95 százaléka számára fontos a környezet védelme, csak körülbelül 50 százalék állítja, hogy szétválogatja a szemetet, a valóságban jó eséllyel ennél is kevesebben teszik ezt. Az pedig szinte minden társasház szelektív kukáinál megfigyelhető, hogy az emberek nem túl fegyelmezettek ebben a kérdésben, nem tudni, hogy tájékozatlanságból vagy tudatlanságból, de ezekbe a tárolókba dobott szemét 50-60 százaléka szennyezett vagy nem odavaló. Emellett hiába volt a 2000-es évek előtt jól kiépült rendszere például az üvegvisszaváltóknak – a lehetőséggel az emberek jelentős többsége élt is –, ma éppen az üveg-újrahasznosítás terén vannak jelentős lemaradásaink, a legtöbb helyről egyszerűen eltávolították az évekkel korábban lerakott gyűjtőkonténereket. Ennek az az oka, hogy az üvegnek nincsen piaci értéke, nincs, aki átvegye és újrahasznosítsa, bár az is tény, hogy az üveggyűjtők nem voltak a környéken élők kedvencei a hangos csörömpölés miatt. A Humusz Szövetség elnöke szerint hibás lépés volt az is, hogy a szelektív kukák házakhoz való kihelyezésével párhuzamosan megszüntették a gyűjtőszigeteket, pedig a két rendszer hatékonyan tudna párhuzamosan működni. A szelektív gyűjtő-szigetekre általában sokkal „tisztább”, rendesen kiválogatott hulladék került, ráadásul a rendszerből most jobbára kimaradó intézmények – iskolák, óvodák – számára is jó lehetőség volt a szemét elhelyezésére. A szelektív hulladékgyűjtésnek viszont csak akkor van értelme, ha van, aki újrahasznosítja a begyűjtött szemetet. Az elmúlt évtizedben sok cég kezdett el ezzel foglalkozni, azonban a folyamat most éppen az állam beavatkozása miatt torpanhat meg. A hulladékgazdálkodás központosítása nyomán az újrafeldolgozó magáncégek egy része kiszorulhat a piacról.

Mennyit ér meg?

Az, hogy az ember mekkora terhet ró a környezetére, rengeteg további tényezőtől függ. Az egyik legjelentősebb például, hogy hogyan fűt, és mennyire jól szigetelt házban lakik. Mivel az épületek többsége nem elég korszerű, a magyar lakosság az uniós átlagnál 10 százalékkal több energiát fogyaszt négyzetméterenként. Egy háztartás évente 300 kilogrammal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, ha a fűtést egyetlen fokkal lejjebb tekerik, és a költségek is 5-6 százalékkal csökkenhetnek. A Pulzus kérdésére a válaszadók 85 százaléka válaszolta azt, hogy hajlandó 1 fokkal hűvösebb lakásban élni télen a környezetvédelmi szempontok miatt. Negyvenhét százalék pedig azt állította, hogy azt sem tartja túl nagy áldozatnak a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, hogy a lakása energiaigényét korszerűsítéssel csökkentse. Ez persze csak a szándékot tükrözi, a többség jó eséllyel nem engedheti meg magának, hogy ilyen típusú felújításba vágja a fejszéjét. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon komoly problémát jelent, hogy még mindig nagyon sokan fűtenek szeméttel, ami az egyik leszennyezőbb a környezetre nézve. Az étkezési szokásainknak szintén jelentős hatása van a környezetre. A világ hústermelése több mint kétszer annyival nőtt az elmúlt 40 évben, mint a Föld népessége. Egy kilogramm marhahús előállításához átlagosan 15 500 liter vízre van szükség, az üvegházhatású gázok több mint 15 százaléka az állattartásból származik. Egyes számítások szerint, ha egy ember minden héten egyetlen nap nem fogyaszt húst, egy év alatt máris 100 kilogrammal kevesebb szén-dioxid kerül a légkörbe. Urbán Csilla szerint a húsmentes táplálkozást propagáló kampányok sok helyen komoly hatást értek el, Angliában már például olyan sokan váltottak vegán vagy vegetáriánus életmódra, hogy ehhez az iparnak is alkalmazkodnia kellett – a szarvasmarha-tenyésztést és a tejtermelést már némileg vissza kellett fogni a korábbiakhoz képest. Kutatásunkban az emberek 18 százaléka mondta azt, hogy majdnem minden vagy minden étkezésénél fogyaszt húst, további 23 százalék tányérjára minden nap kerül hús. Viszonylag magas azoknak az aránya (43 százalék), akik azt állítják: hetente többször fogyasztanak húst, vagyis valószínűleg vannak olyan napok, amikor nem esznek hústerméket, további 1,6 százalék mondta magát vegetáriánusnak. Ehhez képest 10 százalék mondja azt, hogy a húsmentes életmódra való átállás nem lenne túl nagy áldozat a környezeti károk csökkentésének érdekében, heti egy húsmentes napra pedig több mint 58 százalék hajlandó. A közlekedési szokások is alapjaiban határozzák meg, hogy mennyi szén-dioxid-kibocsátás jut egy emberre. A Pulzus kutatására válaszolók 29 százaléka minden nap, 20 százaléka hetente néhányszor ül autóba. Az emberek negyede mondta azt, hogy tömegközlekedési eszközöket használ, ami jóval környezettudatosabb megoldás, további közel 6 százalék gyalogol, 4 pedig biciklizik. Összességében a megkérdezettek több mint fele válaszolta azt, hogy hajlandó lenne valamilyen módon változtatni a közlekedési szokásain a környezet érdekében. Ezt azonban jó eséllyel felülírják a mindennapok, amikor a többség végül a legkényelmesebb, leggyorsabb utat választja. Éppen ezért több ország próbálkozott az üzemagyagokra környezetvédelmi adót kivetni – ezt Franciaországban például a sárga mellényes tüntetések akadályozták meg. Kutatásokban a megkérdezettek 5 százalék mondta azt, hogy hajlandó lenne többet fizetni a benzinért, viszont nem változtatna a közlekedési szokásain. 

Svéd tömbházból erdélyi lakókocsiba

„Körülbelül két éve figyelek arra, hogy még tudatosabban éljek. Az igény erre akkor erősödött fel bennem, mikor néhány hónapot Svédországban töltöttem, ahol bár többnyire szelektíven gyűjtik a hulladékot, azért valamennyire mégis pazarló életmódot folytatnak, valószínűleg épp a jólét miatt” – meséli Márta, akit épp Stockholmban sikerült utolérni. Jelenleg kétlaki életet él ugyanis: félig Stockholmban, egy nagyvárosi tömbházban, félig pedig egy erdélyi faluban, még lakókocsiban. Emiatt izgalmas váltásokra kényszerül, és a lehetőségei is mások mindkét helyen. „Otthon Erdélyben könnyebb csomagolásmentesen vásárolni, és amit lehet, megtermelünk magunknak. Az egész háztartásban és a mindennapi életben is odafigyelünk, hogy kerüljük az egyszer használatos dolgokat. Az autót sajnos nem tudjuk kikerülni a hétköznapokban, de törekszünk arra, hogy ne ingázzunk naponta. Igyekszünk nagy kiszerelésben vásárolni a kevesebb hulladék és az ár miatt is” – meséli. Szerinte tudatosan élni nem kerül többe, viszont lemondásokkal jár, és jobban kell szervezni a dolgokat. „Stockholmban nem tudjuk megoldani a csomagolásmentes vásárlást, de varrtam bevásárló zacskókat és zsákokat, így arra mindig odafigyelünk, hogy ezek nálunk legyenek. Az ebédet előző nap összecsomagoljuk, saját evőeszközt viszünk a munkahelyre és a háztartási kemikáliákat is organikusra cseréltük. Nem kérünk szívószálat, egyszer használatos eszközöket, tányérokat, poharakat és persze szelektíven gyűjtünk. Nem vagyok műanyagellenes, ha az sokszor használható és praktikus. Az egyszer használatos dolgokkal van a legnagyobb baj” – foglalja össze. Márta éppen ezért már nem kér műanyag zacskót egyetlen bevásárlásnál sem, példáját pedig szerencsére egyre többen követik. „Négy éve szinte minden tejterméket a piacon vásárolok. Sokkal jobb minőségű termékeket tudok ott vásárolni, mint egy szupermarketben. Az árusok már tudják, hogy viszem a saját dobozaim, üvegeim és sosem kérek zacskót. A húsokat is saját dobozban viszem haza” – meséli Katalin, aki még az üveg edényét is viszi mindenhova, így ha valahol eszik, nem műanyag tányérra kéri az ételt.

Csakis hozott dobozba

Száraz tészta, rizs, köles, zabpehely, csoki, tea, olaj. Minden szigorúan csomagolás nélkül. A fővárosi csomagolásmentes boltban járunk, ahová a környezettudatos vásárlók már a maguk üvegeivel, vagy dobozaival érkeznek. Műanyag zacskót nem kap senki, de aki kéri, annak szívesen adnak többször használható vászonzsákot. A hely egyre népszerűbb, a bolt épp most költözött át egy nagyobb helyre, mert az előzőt kinőtték. Sok a visszajáró vásárló, de alkalmi vevők is akadnak. Még az eladók között is találkozunk olyannak, aki korábban vásárló volt, de részese akart lenni egy számára ennyire pozitív kezdeményezésnek, ezért oda ment dolgozni. A rendezett, átlátható helyiségben találkozhatunk bio- és minőségi élelmiszerekkel, natúr kozmetikai termékekkel, vászon zsebkendővel és könyvekkel, melyekben egy fenntarthatóbb és hulladékmentesebb életről írnak. Manapság népszerű a hely, de ez nem volt mindig így. Sipos Melinda, a bolt tulajdonosa 2017-ben Piliscsabán nyitott üzletet, de ott és akkor nem sikerült megvetnie a lábát. Ő azonban megőrizte a lelkesedését és a bolttal fővárosba települtek át. „Nagyon bizonytalan időszak volt, nem volt egyszerű megtalálni a célközönséget, miközben óriásit kockáztattunk azzal, hogy újra próbálkoztunk. De nem akartam feladni, mert arra gondoltam, ha nekem nem sikerül, más is nehezebben vág majd bele. Úttörő akartam lenni, hogy a vállalkozó kedvűek lássák, ez működőképes üzlet lehet. Mára Pesten és egy Budán is van egy üzletünk. Sőt, tavaly októberben egy másik zero waste bolt is nyílt, ami nagyon jó dolog” – mondja Melinda. Kiderül az is, nem csak a fiatalok akarnak kicsit többet tenni a környezetért, sok az idősebb vásárló is. Ő maga már évek óta a hulladékmentes háztartást vezet, biológiai lebomló tisztítószert használ és a kozmetikumai egy részét is maga keveri. Családjában csak natúr szappant használnak. De nem csak a háztartásban, a közlekedése során is ügyel arra, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyoma. Ha teheti, autó helyett vonattal jár. Arra a kérdésre, hogy mennyire igyekszik a családtagjait, barátait is ebbe az irányba terelni úgy válaszol: tudatosan nem terel senkit, a példamutatás a legjobb.

Közel 4 tonna hulladék

3,8 millió tonna háztartási hulladék keletkezett Magyarországon 2017-ben az Eurostat adatai szerint. Ebből mintegy 1,8 millió tonnát helyeztek hulladéklerakóba, nagyjából 309 ezer tonnát komposztáltak, hozzávetőlegesen 7 ezer tonnát égettek el, 608 ezer tonnát használtak fel energiatermelésre, és 1 millió tonnát hasznosítottak egyéb formában.

Környezetvédelem: a kismamáknak és a nőknek fontosabb

Bármely napi szokásról is legyen szó, az emberek nehezen változtatnak, pedig rajtuk is rengeteg múlik. „A környezeti kérdésekre a kismamák reagálnak a legérzékenyebben, a családok általában akkor kezdenek ilyen szempontból tudatosabban élni, amikor gyerekük születik. Elkezdi őket foglalkoztatni, hogy milyen világban kell majd felnőnie a gyereküknek. Nem véletlen, hogy a környezetvédelem iránt legintenzívebben éppen a 25-45 éves nők érdeklődnek” – mondja Urbán Csilla, és ez azért is jó, mert vélhetően ők vannak a legjelentősebb hatással arra, hogy hogyan működik a háztartásuk. Ugyanakkor az is látszik, hogy a környezetvédelmi mozgalom több mint fél évszázaddal ezelőtti indulása óta még nem sikerült olyan átütő erejű változást elérni, ami megállította volna a bolygón zajló negatív folyamatokat.

Szeméttel fűtenek, de nem úgy

Svédországban már nem termelnek fölösleges szemetet, 99 százalékban megvalósult ugyanis a hulladék-mentesség. A szemét 99 százalékát valamilyen módon újrahasznosítják, és mindössze 1 százaléka végzi a szeméttelepeken – írja a Huffingtonpost. Az országban évente 4,4 millió tonna hulladékot termelnek és hihetetlen, de több mint feléből elektromos áramot termelnek. A kommunális szemét másik feléből különféle újrahasznosított termékeket, alapanyagokat készítenek, az ételhulladékból pedig biogáz üzemanyagot állítanak elő. Az országban már 32 “hulladék-erőmű” (WTE) üzemel, melyek hulladék igénye meghaladja az ország által termelt mennyiséget, így gázolaj helyett ők már inkább szemetet importálnak. Több mint 700 ezer tonna hulladékot vesznek át a norvégoktól, finnektől, írektől és a britektől minden évben. A hulladék erőművek 950 000 otthon fűtéséhez biztosítanak elegendő energiát és 260 000 otthont látnak el elektromos árammal.

Frissítve: 2019.02.23 15:30

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00