Sokba kerül Oroszországnak a háború

Publikálás dátuma
2019.02.23. 11:10
Orosz katonák vizsgálják át Palmüra ókori romjait az Iszlám Állam kiverése után
Fotó: RUSSIAN DEFENSE MINISTRY
Hivatalos adatok híján csak megbecsülni lehet, hogy emberéletben és gazdaságilag milyen áldozatokkal jár a kelet-ukrajnai és szíriai konfliktus.
Oroszország az elmúlt években két, eltérő természetű fegyveres konfliktusban is részt vett: nem hivatalosan Kelet-Ukrajnában és felvállaltan Szíriában. Ami az utóbbit illeti, egyértelmű a mérleg. Moszkvának nem csak azt sikerült megakadályozni, hogy elűzzék a hatalomból szövetségesét, Bassár el-Aszadot, de saját közel-keleti pozícióit is megerősítette, miközben az amerikaiakét gyengítette. Ukrajnában már bonyolultabb a helyzet. A Krím-félsziget elcsatolása nyilvánvalóan siker, és a keleti fronton is legalábbis katonai patthelyzet alakult ki. Ugyanakkor a konfliktus következményeképpen kiújult hidegháborús helyzet, az Oroszországra kivetett szankciók már húsba vágóak. Hivatalos adatok híján arról keveset tudni, hogy az oroszoknak mennyibe kerülnek ezek a háborúk, emberéletben és gazdaságilag. Kelet-Ukrajnában elméletileg semmibe, hiszen Moszkva azt állítja, hivatásos katonák nem is harcolnak ott, legfeljebb önkéntesek csatlakozhattak a szakadárokhoz. Victoria Nuland, az Egyesült Államok korábbi európai ügyekért felelős államtitkára 2015 márciusában, tehát egy évvel a háború kirobbanása után már 400-500-ra becsülte az elesett orosz harcosok számát. Ukrán hírügynökségi jelentések szerint a nyugat-oroszországi Pszkov városának egyik újságja, amely kivételesen próbálta feltárni a kelet-ukrajnai eseményeket, pontos számok közlése nélkül arra jutott, hogy az orosz veszteségek az ukránhoz mérhetők. Az ukrán oldalon január elsejéig 4040 katona életét követelték a harcok. A szíriai orosz veszteségek ugyancsak titkosítottak. Az orosz parlament védelmi bizottságának elnöke, Viktor Bondarev tavaly szeptemberben nyilatkozta, hogy a beavatkozás három éve alatt 112 orosz katona halt meg Szíriában, több mint felük két repülőbalesetben. Összehasonlításképpen hozzátette, hogy az afganisztáni szovjet offenzíva első három évében majdnem 4800 katona esett el. Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy Szíriában a Wagner csoport, és más hasonló zsoldos csapatok is harcolnak, sőt a terepen a munka oroszlán részét ők végzik. Az amerikai The Daily Beast által megszólaltatott orosz szakértő tavaly év elején 150 halott és több mint 900 sebesült zsoldosról számolt be. Nem sokkal később éreztek viszont olyan hírek, hogy száznál is több - egyes források szerint inkább kétszáz - orosz esett el amerikai tűztől, mikor Deir Ez-Zór közelében egy olyan felkelők uralta bázist próbáltak megtámadni, ahol amerikai csapatok is állomásoztak. A valódi számok tehát azóta biztosan jóval magasabbak. Hogy a háború anyagilag mennyibe kerül Moszkvának, arról is csak találgatások láttak napvilágot. Tavaly némi meglepetésre kiderült, hogy 2017-ben húsz év után először még csökkent is az orosz védelmi költségvetés, ami most 61 milliárd dollár körül áll. Az orosz gazdaság a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint csak a tizenkettedik a világon, nagyjából egy szinten áll Spanyolországgal és Dél-Koreával. Szakértők tavalyi becslései alapján a három évnyi háborúzás Szíriában 3,3-4,4 milliárd dollárt emésztett fel, tehát évente nagyjából 1-1,5 milliárd dollárt. Az összeg persze magas, de eltörpül a Szocsiban rendezett téli olimpia, vagy a tavalyi labdarugó világbajnokság költségei mellett. „Borzasztóan drága ez az egész konfliktusos időszak Oroszországnak. Egyrészt a Krím elcsatolása jár nagy összegekkel, hiszen például 2014 tavaszán az elcsatolást követően az ukránok gyakorlatilag lezárták a közműveket a félsziget irányába, így szinte mindent Oroszországból kellett importálni. A félsziget földrajzi elhelyezkedése sem könnyíti meg a dolgot, ugye azért épült méregdrágán a Kercsi híd is, hogy könnyebb legyen a gazdasági, kereskedelmi összeköttetés az „anyaországgal” és a Krímmel. A kelet-ukrajnai konfliktus szintén nagy összegeket emészt fel, anyagilag nagyon komoly támogatásra szorulnak a szakadárok. Egyébként ha nem lenne Moszkva komoly anyagi támogatása Donyeck és Luhanszk számára, már az is lehet, hogy vége lenne a háborúnak, nem tudnák felvenni a harcot az ukrán reguláris csapatokkal. De amíg Moszkva támogatja őket, addig nem valószínű, hogy megoldódik a helyzet” - értékelte lapunknak a háborúk gazdasági hatásait Ackermann Sándor. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója hozzátette, az ukrajnai konfliktus következményeként kiszélesített nyugati szankciókat igenis komolyan megsínyli az orosz gazdaság, hiába állítják Moszkvában, hogy ez csak jót tesz a hazai kereskedelemnek. „A szíriai beavatkozás is rendkívül költséges Moszkva számára Ukrajnához hasonlóan ez is sokkal inkább ideológiai kérdés Vlagyimir Putyin számára. Hiába kerül rengeteg pénzbe a Krím, ezzel otthon azt mutatja, hogy ez egy erős ország, amely képes megvédeni az érdekeit a határain túl is. Szíria szintén szimbolikus jelentőséggel bír, Oroszország újra része a globális vérkeringésnek, számít a szava, tehát nagyhatalomnak számít. Ezek nyilván belpolitikai érdekeket is szolgálnak” - folytatta a szakember. Az biztos, hogy az oroszokat foglalkoztatja a háború. Az orosz Levada közvélemény-kutatásai alapján tavaly az oroszoknak csak harmada követte rendszeresen a szíriai eseményeket és 55 százalékuk tudott a konfliktusról, de nem tájékozódott napi szinten. A felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége nem tartott ugyan attól, hogy egy „új Afganisztánná” válik, ugyanakkor 49 százalék sürgette a háború lezárását és csak 30 százalék támogatta a folytatást. „Nehéz általánosítani, hogy a társadalomban milyen a szíriai beavatkozás megítélése. A társadalom nagy része pozitívan fogadta, mikor a Kreml bejelentette, hogy aktívan is részt vesz a szíriai rendezésben. Úgy tekintettek a kérdésre, hogy Oroszország a világ nagyhatalmai közé visszatérő komoly globális tényező, amely részt tud venni hasonló műveletekben” - mondta el Ackermann Sándor. Az Oroszország-szakértő szerint a Krím-félsziget elcsatolását viszont egyértelműen örömmel fogadta az orosz társadalom többsége, amit jól mutat, hogy az eseményeket követően jócskán megugrott Vlagyimir Putyin népszerűsége. „Az oroszok többsége úgy tekint az ukrajnai konfliktusra, mint az orosz nemzeti érdekek védelmére. A Krím-félszigeten és Kelet-Ukrajnában is nagy számú orosz nemzetiség él, az ő érdekeit védi a Kreml a hazai narratíva szerint. Most viszont azt látjuk, hogy ez az „eufória” igencsak alábbhagyott, az embereket újra a gazdasági nehézségek, pénzügyi problémák érdeklik, sokkal inkább, mint az ukrajnai konfliktus, ami ráadásul egy befagyott konfliktussá alakult át az elmúlt évek alatt” - összegzett a szakember. 
Szerző

Főnix madárként éledt újra Porosenko

Publikálás dátuma
2019.02.23. 10:00
Ha a tendencia folytatódik, Petro Porosenko akár újrázhat is
Fotó: Danil Shamkin/NurPhoto / AFP
Tavaly év végén egy lyukas garast nem adott volna egyetlen elemző sem Petro Porosenko elnök újraválasztási esélyeire. A csoda azonban megtörtént, az évek során egyre kopó népszerűségű elnök a március 31-i választás kampányban fokozatosan kezdett erősödni, mígnem hat héttel a voksolás előtt sikerült leelőznie korábban legnagyobb riválisának tartott, a népszerűségi toplista első helyét közel két éve uraló ex-miniszterelnököt, Julija Timosenkot is. Igaz, hogy most már nem a gázhercegnő a legerősebb ellenfél, hanem a politikában outsidernek számító, egy népszerű televíziós sorozatnak köszönhetően országos ismertségre szert tevő komikus színész, Volodimir Zelenszkij. Ő januárban ugrott a választói opciók élére, az e héten nyilvánosságra hozott felmérések szerint támogatottsága a biztos szavazók körében jelenleg 28 százalékos. De már belátható távolságban mérik Porosenkot is 18 százalékkal. Timosenko óriásit zuhant, a dobogó legalsó fokára, úgy, hogy közben le is szakadt az első kettőtől, 15 százalékon áll. (Egyes mérések szerint 19, 16,8 illetve 13,5 százalék az első három jelölt támogatottsága.) Amennyiben a tendencia folytatódik, Porosenko akár újabb elnöki mandátumot is szerezhet. Látványos népszerűségnövekedése többé –kevésbé megmagyarázhatatlan, ha figyelmen kívül hagyjuk az összeesküvés elméleteket és az ellenzék, főleg Timosenko által hangoztatott vádat, hogy az államapparátus az elnöknek dolgozik. Ukrán sajtóelemzések szerint Zelenszkij népszerűsége a politikai osztályból való általános lakossági kiábrándulást igazolja, az pedig, hogy hétről-hétre ugrásszerűen nő a rá voksolni kívánók száma, azt jelzi, hogy most már kezdik el is hinni, hogy más is győzhet, mint az ukrán politikai élvonalból jövő elit valamelyik, a lakosság szemében már levitézlett tagja. Úgy tűnik, valamelyest igaza volt az ellenzéknek, amikor tavaly kifogásolta a Porosenko által a Kercsi szorosban történt orosz-ukrán tengeri konfliktus nyomán kihirdetett szükségállapotot, azt hangoztatva, hogy az elnök népszerűségnövelő intézkedésnek szánja. De neki dolgozott a konstantinápolyi partriárcha döntése is az autokefál ukrán egyház engedélyezéséről. Nyilván, neki dolgozik az is, hogy épp most, a kampány teljében Jurij Lucenko főügyész (aki Porosenko feltétlen hívének számít) utasította a korrupcióellenes ügyekre specializálódott ügyészséget, hogy vizsgálja ki Timosenkót törvénytelen vagyonosodással gyanúsító feljelentést. Azt nem közölték, ki a feljelentő. (Különben a 40 elnökjelölt közül messze a legvagyonosabb a csokoládékirálynak nevezett Porosenko.) 

Nem szorítanak az egykori kedvencnek

Timosenkót gyengíti az is, hogy a nyugat látványosan kihátrált mögüle. Az ex-miniszterelnök február eleji washingtoni lobbyja teljes kudarc volt, számolt be az Euobserver, hozzátéve, hogy az EU-s tisztségviselők is egyértelműséget várnának le Timosenko külpolitikáját illetően, kifogásolják az ellenzékben tanúsított populizmusát, s azt, hogy nem támogatta a kormányzat és Porosenko reformtörekvéseit.  Vagyis úgy szeretne uniós és NATO tagállam Ukrajnát, hogy a tagság feltételeinek ne kelljen eleget tennie. 

Szerző

Miniszterek kérik a Brexit halasztását, az Egyesült Királyság fennmaradása a tét

Publikálás dátuma
2019.02.23. 08:25
Illusztráció
Fotó: DANIEL LEAL-OLIVAS / AFP
Ha napokon belül nincs egyezség a kilépés feltételeiről, március 29-én megállapodás nélkül zuhan ki az ország az unióból, írja három kormánytag is.
A brit kormány három magas rangú tagja szerint el kell halasztani Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból (Brexit) abban az esetben, ha a jövő héten nem sikerül áttörést elérni a Brexit-folyamatban kialakult patthelyzet megoldásában.
David Gauke igazságügyi miniszter, Greg Clark, az üzleti ügyek minisztere és Amber Rudd munka- és nyugdíjügyi miniszter a Daily Mail szombati kiadásában megjelent közös levelében azt írta, hogy ha a brit EU-tagság a Brexit feltételrendszeréről szóló megállapodás elfogadása nélkül érne véget, az rövid és hosszú távon is súlyos károkat okozna a brit gazdaságnak.
A három miniszter szerint egy ilyen forgatókönyv az Egyesült Királyság puszta fennmaradását is veszélyeztetné.

Mint írják, mivel az Észak-Írországban élő, a brit fennhatósággal egyébként megbékélő mérsékelt ír nacionalisták számára is egyre vonzóbbá válhat az ír sziget egyesítésének gondolata, és felerősödhetnek az erről szóló népszavazás kiírását követelő hangok. Ilyen körülmények között nem kíván különösebb képzelőerőt annak feltételezése, hogy a skóciai szeparatista erők kísérletet tesznek Nagy-Britannia szétbomlasztására is - fogalmaznak a közös levél aláírói.
A három miniszter szerint ha a következő néhány napban nem sikerül áttörést elérni a Brexit-megállapodás elfogadásában, az ország előtt két lehetőség nyílik meg: vagy megállapodás nélkül kizuhan az Európai Unióból a Brexit március 29-i határnapján, vagy megpróbál megegyezéses módon egy későbbi időpontban kilépni az EU-ból. Gauke, Clarke és Rudd szerint ha néhány napon belül nem születik megoldás, akkor már egyszerűen nem lesz elég idő arra, hogy március 29-éig el lehessen fogadtatni a Brexit-megállapodást és a kilépéshez szükséges többi törvényt.
A miniszterek közös levele szerint a londoni parlamenten belül is egyértelműen arra hajlik a képviselői közvélemény, hogy ha a jövő héten nincs áttörés, akkor jobb lenne a kilépés elhalasztása. A három kabinettag szerint itt lenne az ideje, hogy a kormányzó Konzervatív Párt alsóházi frakciójának keményvonalas Brexit-tábora is felismerje:
a parlament meg fogja akadályozni, hogy Nagy-Britannia katasztrofális módon megállapodás nélkül lépjen ki a jövő hónap végén az unióból.

Az EU-val novemberben aláírt kilépési egyezményt a londoni alsóház a múlt hónapban példátlan, 230 fős többséggel elutasította, elsősorban az ír-északír határellenőrzés visszaállításának elkerülését célzó készenléti mechanizmus (backstop) miatt. A keményvonalas tory Brexit-tábor ugyanis attól tart, hogy a backstop-záradék - ha alkalmazása szükségesé válik - az Egyesült Királyságot végleg vámuniós viszonyrendszerben tartaná az EU-val. Theresa May miniszterelnök újabb tárgyalásokat kezdeményezett az EU-val a kilépési megállapodás módosításáról, az uniós vezetők azonban határozottan elzárkóznak a novemberben lezárt egyezmény újranyitásától.
A három miniszter szombati felhívása eddig példátlanul nyílt szembefordulás a kormányon belül Theresa May Brexit-stratégiájával, a brit miniszterelnök ugyanis minden nyilatkozatában rendre elveti a kilépés elhalasztásának gondolatát. A Brexit elhalasztásának lehetőségére mindazonáltal más magas rangú kabinettagok is utalásokat tettek az utóbbi időszakban.
Jeremy Hunt külügyminiszter a BBC rádiónak adott, komoly feltűnést keltő minapi nyilatkozatában kijelentette: ha a kilépési megállapodást csak a márciusi 29-i Brexit-határidő előtt néhány nappal sikerülne elfogadtatni az alsóházban, akkor szükség lehet a kilépés "bizonyos mértékű" elhalasztására, mivel további, kritikus jelentőségű tervezeteket is törvénybe kell még iktatni.
Andrea Leadsom, az alsóház vezetője - aki e minőségében a konzervatív frakció vezetőjéhez hasonlatos tisztségű, az alsóházi ügymenet irányításáért felelős magas rangú kabinettag - nem sokkal korábban, a BBC televíziónak nyilatkozva azt mondta: ha Londonnak szüksége lenne "pár hét haladékra" a kilépési megállapodás parlamenti jóváhagyási procedúrájához, ezt az EU valószínűleg lehetővé tenné.