Sokba kerül Oroszországnak a háború

Hivatalos adatok híján csak megbecsülni lehet, hogy emberéletben és gazdaságilag milyen áldozatokkal jár a kelet-ukrajnai és szíriai konfliktus.

Oroszország az elmúlt években két, eltérő természetű fegyveres konfliktusban is részt vett: nem hivatalosan Kelet-Ukrajnában és felvállaltan Szíriában. Ami az utóbbit illeti, egyértelmű a mérleg. Moszkvának nem csak azt sikerült megakadályozni, hogy elűzzék a hatalomból szövetségesét, Bassár el-Aszadot, de saját közel-keleti pozícióit is megerősítette, miközben az amerikaiakét gyengítette. Ukrajnában már bonyolultabb a helyzet. A Krím-félsziget elcsatolása nyilvánvalóan siker, és a keleti fronton is legalábbis katonai patthelyzet alakult ki. Ugyanakkor a konfliktus következményeképpen kiújult hidegháborús helyzet, az Oroszországra kivetett szankciók már húsba vágóak.

Hivatalos adatok híján arról keveset tudni, hogy az oroszoknak mennyibe kerülnek ezek a háborúk, emberéletben és gazdaságilag. Kelet-Ukrajnában elméletileg semmibe, hiszen Moszkva azt állítja, hivatásos katonák nem is harcolnak ott, legfeljebb önkéntesek csatlakozhattak a szakadárokhoz. Victoria Nuland, az Egyesült Államok korábbi európai ügyekért felelős államtitkára 2015 márciusában, tehát egy évvel a háború kirobbanása után már 400-500-ra becsülte az elesett orosz harcosok számát. Ukrán hírügynökségi jelentések szerint a nyugat-oroszországi Pszkov városának egyik újságja, amely kivételesen próbálta feltárni a kelet-ukrajnai eseményeket, pontos számok közlése nélkül arra jutott, hogy az orosz veszteségek az ukránhoz mérhetők. Az ukrán oldalon január elsejéig 4040 katona életét követelték a harcok.

A szíriai orosz veszteségek ugyancsak titkosítottak. Az orosz parlament védelmi bizottságának elnöke, Viktor Bondarev tavaly szeptemberben nyilatkozta, hogy a beavatkozás három éve alatt 112 orosz katona halt meg Szíriában, több mint felük két repülőbalesetben. Összehasonlításképpen hozzátette, hogy az afganisztáni szovjet offenzíva első három évében majdnem 4800 katona esett el. Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy Szíriában a Wagner csoport, és más hasonló zsoldos csapatok is harcolnak, sőt a terepen a munka oroszlán részét ők végzik. Az amerikai The Daily Beast által megszólaltatott orosz szakértő tavaly év elején 150 halott és több mint 900 sebesült zsoldosról számolt be. Nem sokkal később éreztek viszont olyan hírek, hogy száznál is több - egyes források szerint inkább kétszáz - orosz esett el amerikai tűztől, mikor Deir Ez-Zór közelében egy olyan felkelők uralta bázist próbáltak megtámadni, ahol amerikai csapatok is állomásoztak. A valódi számok tehát azóta biztosan jóval magasabbak.

Hogy a háború anyagilag mennyibe kerül Moszkvának, arról is csak találgatások láttak napvilágot. Tavaly némi meglepetésre kiderült, hogy 2017-ben húsz év után először még csökkent is az orosz védelmi költségvetés, ami most 61 milliárd dollár körül áll. Az orosz gazdaság a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint csak a tizenkettedik a világon, nagyjából egy szinten áll Spanyolországgal és Dél-Koreával. Szakértők tavalyi becslései alapján a három évnyi háborúzás Szíriában 3,3-4,4 milliárd dollárt emésztett fel, tehát évente nagyjából 1-1,5 milliárd dollárt. Az összeg persze magas, de eltörpül a Szocsiban rendezett téli olimpia, vagy a tavalyi labdarugó világbajnokság költségei mellett.

„Borzasztóan drága ez az egész konfliktusos időszak Oroszországnak. Egyrészt a Krím elcsatolása jár nagy összegekkel, hiszen például 2014 tavaszán az elcsatolást követően az ukránok gyakorlatilag lezárták a közműveket a félsziget irányába, így szinte mindent Oroszországból kellett importálni. A félsziget földrajzi elhelyezkedése sem könnyíti meg a dolgot, ugye azért épült méregdrágán a Kercsi híd is, hogy könnyebb legyen a gazdasági, kereskedelmi összeköttetés az „anyaországgal” és a Krímmel.

A kelet-ukrajnai konfliktus szintén nagy összegeket emészt fel, anyagilag nagyon komoly támogatásra szorulnak a szakadárok. Egyébként ha nem lenne Moszkva komoly anyagi támogatása Donyeck és Luhanszk számára, már az is lehet, hogy vége lenne a háborúnak, nem tudnák felvenni a harcot az ukrán reguláris csapatokkal. De amíg Moszkva támogatja őket, addig nem valószínű, hogy megoldódik a helyzet” - értékelte lapunknak a háborúk gazdasági hatásait Ackermann Sándor. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója hozzátette, az ukrajnai konfliktus következményeként kiszélesített nyugati szankciókat igenis komolyan megsínyli az orosz gazdaság, hiába állítják Moszkvában, hogy ez csak jót tesz a hazai kereskedelemnek.

„A szíriai beavatkozás is rendkívül költséges Moszkva számára Ukrajnához hasonlóan ez is sokkal inkább ideológiai kérdés Vlagyimir Putyin számára. Hiába kerül rengeteg pénzbe a Krím, ezzel otthon azt mutatja, hogy ez egy erős ország, amely képes megvédeni az érdekeit a határain túl is. Szíria szintén szimbolikus jelentőséggel bír, Oroszország újra része a globális vérkeringésnek, számít a szava, tehát nagyhatalomnak számít. Ezek nyilván belpolitikai érdekeket is szolgálnak” - folytatta a szakember.

Az biztos, hogy az oroszokat foglalkoztatja a háború. Az orosz Levada közvélemény-kutatásai alapján tavaly az oroszoknak csak harmada követte rendszeresen a szíriai eseményeket és 55 százalékuk tudott a konfliktusról, de nem tájékozódott napi szinten. A felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége nem tartott ugyan attól, hogy egy „új Afganisztánná” válik, ugyanakkor 49 százalék sürgette a háború lezárását és csak 30 százalék támogatta a folytatást.

„Nehéz általánosítani, hogy a társadalomban milyen a szíriai beavatkozás megítélése. A társadalom nagy része pozitívan fogadta, mikor a Kreml bejelentette, hogy aktívan is részt vesz a szíriai rendezésben. Úgy tekintettek a kérdésre, hogy Oroszország a világ nagyhatalmai közé visszatérő komoly globális tényező, amely részt tud venni hasonló műveletekben” - mondta el Ackermann Sándor. Az Oroszország-szakértő szerint a Krím-félsziget elcsatolását viszont egyértelműen örömmel fogadta az orosz társadalom többsége, amit jól mutat, hogy az eseményeket követően jócskán megugrott Vlagyimir Putyin népszerűsége. „Az oroszok többsége úgy tekint az ukrajnai konfliktusra, mint az orosz nemzeti érdekek védelmére. A Krím-félszigeten és Kelet-Ukrajnában is nagy számú orosz nemzetiség él, az ő érdekeit védi a Kreml a hazai narratíva szerint. Most viszont azt látjuk, hogy ez az „eufória” igencsak alábbhagyott, az embereket újra a gazdasági nehézségek, pénzügyi problémák érdeklik, sokkal inkább, mint az ukrajnai konfliktus, ami ráadásul egy befagyott konfliktussá alakult át az elmúlt évek alatt” - összegzett a szakember.