Feldolgozatlan múlt, kibeszéletlen jelen - tíz évvel a tatárszentgyörgyi tragédia után

Publikálás dátuma
2019.02.23. 07:30

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Hallgatás, tagadás és ellentmondásos indulatok a faluban, ahol tíz évvel ezelőtt rasszista indíttatásból megöltek egy roma férfit és ötéves kisfiát.
A tatárszentgyörgyiek azt mondják, nemigen beszélnek már arról a tíz évvel ezelőtti éjszakáról, amikor a felgyújtott házából menekülő Csorba Róbertet és ötéves kisfiát hidegvérrel agyonlőtték gyilkosaik. Azt mondják, kár felhánytorgatni a múltat, nem lehet már visszahozni a kisfiút. Meg azt is mondják, baj, hogy a sajtó évről-évre előveszi az ügyet. Aztán kiderül: mégiscsak számon tartják, hogy épp most van a tizedik évfordulója a gyilkosságnak. – Tizenhárom éve költöztünk ide, szóval még újak voltunk a faluban, amikor a gyilkosság történt – idézi fel a gyerekével fogorvoshoz igyekvő asszony. – Borzalmas, ami történt. Bizonyos szempontból minket személyesen is érintett az eset, mert egy sötét színű terepjárót kerestek. Nekünk meg épp sötét terepjárónk volt akkoriban... A beszédes asszony hirtelen zárkózottá válik, amikor arról kérdezzük, szerinte tanult-e az ország a történtekből, megtörténhet-e újra, hogy megtámadjanak valakit, csak azért mert roma. – Sokan mást gondolnak erről itt a faluban. De most már sietnem kell! – fordít hátat. – Majd én elmondom, mit gondolunk! – veszi át a szót a közeli udvarból kilépő középkorú asszony. – Sajnálom szerencsétlen gyereket, nincs bocsánat arra, amit a gyilkos tett. De azt nehéz hinni, hogy bárkit is csak úgy lelőnek. – Márpedig jogerős bírósági döntés szól arról, hogy rasszista indíttatású gyilkosság történt, azért ölték meg őket, mert romának születtek – idézzük fel a nőnek. Legyint erre, és úgy folytatja: – Elfogadom, hogy minden évben megemlékezünk a történtekről, de azért helyiek gondjairól is kellene majd szólni. Arról, hogy vannak roma családok, amelyek sokak életét megkeserítik. Kerékpáros fiatalasszonyt szólítunk meg, aki azt mondja, nem szabad félreérteni a helyiek indulatát. – A gyilkosságot mindenki elítéli, nincs ember a faluban, aki bárkinek is a halálát kívánná – állítja a nő, aki szerint csak arról van szó, hogy a romák és nem romák közötti feszültségek még az emlékezést, az együttérzést is nehézzé teszik. A falu főutcájának butikjánál riadtan hőkölnek hátra a vevők, amikor a gyilkosságról és annak következményeiről kérdeznénk, az eladó pedig határozottan kijelenti: ebben az üzletben biztosan nem beszélgethetünk erről. A szomszédos községházán sem jutunk előrébb. Noha a faluban egyértelműen érzékelhető, hogy lehetne, kellene beszélni a múltról meg a jelenről, a település kormánypárti polgármestere telefonon elérhetetlen, e-mailre nem válaszol, és amikor személyesen keressük, titkárnője üzeni, nincs bent, nem ér rá. Még arra sem hajlandó, hogy azt az egyetlen kérdést megválaszolja: Miért nem akar beszélni?
Még egy épülettel odébb, a kultúrházban sem járunk sikerrel. A tatárszentgyörgyi Roma Nemzetiség Önkormányzat irodája zárva, az elnök pedig telefonon csak annyit mond: – Most nem alkalmas. Oláh József, a Pest Megyei Roma Szervezet elnöke, a tatárszentgyörgyi emlékezések egyik szervezője nincs meglepve, hogy a falu vezetése hallgat, a helyiek közül pedig sokan még ma is a romák felelősségét firtatják az ügyben. – Itt azt tapasztalni kicsiben, mint az országban nagyban. Addig, amíg lesznek, akik akár helyi konfliktusokkal, vagy épp Marian Cozma, Szögi Lajos tragédiájával állítják szembe, s igyekeznek relativizálni a gyilkosságot, nem lehet megállni. Mert az annak a jele, hogy nem beszéltünk eleget a tragédiáról. Nem tudtuk elmondani, hogy a bíróság kerek-perec kimondta, azért öltek meg egy kisgyereket, mert cigány volt. Emlékezni és emlékeztetni kell az aljas, rasszista gyilkosságra, és akár tananyaggá kell tenni az esetet, hogy soha több ne történhessen ilyen. A gyilkosság helyszíne felé közeledve, egyre ritkábbá válnak a takaros porták, és mind gyakoribbak a rendezetlen udvarok, vakolatlan házak. Ott pedig, ahol az aszfalt kifut a kerekek alól, és mély homok borítja az utcát, nyomortelep kezdődik. A tetthelyet magas bokrok borítják: a házat, amelyből apja és fia menekült, rég ledózerolták. Felesége máshová költözött. A szomszédos telken álló házban lakik azonban ma is a meggyilkolt férfi édesanyja és több rokona. A telek elhanyagolt, a rozsdás kerítésen ákombákom betűkkel azt írták: Csorba. Az asszony – bár ígérte – nincs otthon, telefonon mondja, sok a dolga, készül a szombati megemlékezésre, akkor vonulnak majd a temetőbe, „Robi és Robika” sírjához. 

Cigányellenes indíték

Kilenc helyszínen hajtott végre Molotov-koktélos, fegyveres támadást romák otthona ellen 2008-ban és 2009-ben négy férfi:   2008. július 21. Galgagyörk 2008. augusztus 8. Piricse 2008. szeptember 5. Nyíradony 2008. szeptember 29. Tarnabod 2008. november 3.Nagycsécs 2008. december 15. Alsózsolca 2009. február 23. Tatárszentgyörgy 2009. április 22. Tiszalök 2009. augusztus 3. Kisléta Hat embert, köztük egy gyereket, megöltek, öt áldozatuk megsérült, összesen ötvenöt ember testi épségét veszélyeztették. A Kúria 2016-ban tényleges életfogytiglanra ítélte Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot. Csontos István negyedrendű vádlott a két utolsó támadásban vett részt sofőrként, az ő 13 éves fegyházbüntetése már korábban, másodfokon jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet a rasszizmust, a cigányellenességet jelölte meg a támadások egyértelmű indítékaként. A tettesek a támadásokat alaposan előkészítették, térképeket, éjjellátó és adóvevő készülékeket szereztek be, fényképeket készítettek a leendő helyszínekről, megtervezték a célpontok megközelítési és a menekülés útvonalát. A települések szélén lévő házakat szemelték ki, éjszaka, több irányból támadtak, adóvevőkkel tartották a kapcsolatot, és egyikük a távolból, egy magasabb pontról fegyverrel fedezte két társát.  

Megemlékezések

Tatárszentgyörgyön ma déltől emlékeznek az áldozatokra a helyi temetőben. Beszédet mond mások mellett Horváth Aladár roma jogvédő és Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője. Budapesten a II. János Pál pápa téren tartanak megemlékezést, majd fáklyás felvonulást. A szombat délután öt órakor kezdődő rendezvényen felszólal mások mellett Csóka János, a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke. A megemlékezésen emléktáblát avatnak, és fáklyás felvonulás indul a Deák téri evangélikus templomhoz.

Nem tanult a tragikus eseményekből a társadalom

Soha, semmiről nem lehet kijelenteni, hogy nem fog újból előfordulni. Azonban figyelembe véve a tatárszentgyörgyi gyilkosság speciális körülményeit, melyeket teljes terjedelmükben nem ismerünk, s feltehetően nem is fogunk megismerni, nem tartom valószínűnek, hogy hasonló gonosztett újra előfordul a közeli jövőben – állítja Csepeli György szociálpszichológus. Az ELTE professzora szerint ugyanakkor tíz év távlatában sem lehet elmondani, hogy a 2009. februári tragikus eseményekből tanult volna a társadalom. Mint fogalmazott: a kollektív tanulás minden társadalomban inkább kivétel, mint szabály. – A magyar társadalomból kiváltképp hiányoznak a tanulás előfeltételei, a bizalom, az őszinteség, az együttműködés, az empátia és a tolerancia. Ehelyett inkább a bűnbakkeresésben, a felelősség elhárításban, bagatellizálásban, az önsajnálatban, a bűnök eltussolásában jeleskedünk – mondta. Szerinte nem lehet kijelenteni, hogy a tragédia feledésbe merült. De nem azért, mely olyan mély nyomot hagyott volna a társadalmon, hanem mert – a nagy médiafigyelem ellenére – az emberek nagy részében el sem érte az ingerküszöböt, így „nem volt mit felejteni”. A célponttá, áldozattá válásra hatással van a szociokulturális környezet; nem véletlen, hogy a tatárszentgyörgyi gyilkosságok áldozatai is faluvégen, nyomornegyedben, annak is a szélén élő romák voltak. – A faluvégek mint kivégzőhelyek megválasztása azt mutatja, hogy a gyilkosságok helyszíneit hidegvérrel megtervezett logisztikai megfontolások alapján választották ki, minimalizálva a lebukás kockázatát – vélekedett Csepeli. A szociálpszichológus szerint emellett az intolerancia, a másság el nem viselése, az előítéletes skatulyázás, a stigmatizáció is olyan „kollektív gondolkodási program”, mely mindig megkeresi a maga célpontját. – Bárki lehet potenciális célpont, aki beleillik a sémába, melyet az önbizalom hiánya, az egzisztenciális szorongás, a hátborzongató idegenségérzet éltet. Ezt támasztják alá a tavaly Őcsényben történtek is, amikor egy helyi panziós autójának kiszúrták a kerekeit, miután felajánlotta, hogy a panziójában pár napig megpihenhet néhány menekült család. Csepeli szerint a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése kollektív felelősség, de egy biztos: kulturális váltásra volna szükség. – A bizalmatlanság, a félelem, a „sarc kultúrájával” szemben a már Széchenyi által is hiányolt „hitel kultúrára” lenne szükség, mely nem jöhet létre egyik napról a másikra. A magyar társadalom mértékadó elit csoportjait 1944-1948 között kiirtották, elüldözték. Azóta sem jött létre egy mintát, példát adó réteg, melyhez igazodva a többség visszatalálna a „Jó és a Rossz” világába – mondta, hozzátéve: a jelenlegi magyar társadalom a Jón és a Rosszon túli világban él. - JUHÁSZ DÁNIEL
Szerző

Újra plakáthelyeket veszít az ellenzék

Publikálás dátuma
2019.02.23. 06:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Egy eddig szabadon használható köztéri hirdetési felületen lesz tilos a kampányolás. Megint nem a Fidesz jár rosszul.
Eddig sem voltak könnyű helyzetben az ellenzéki pártok, amikor kampányok idején plakátokat akartak elhelyezni, de egy tavaly őszi törvénymódosítás tovább rontott helyzetükön az EP- és az önkormányzati választásra. Eddig a villanyoszlopokon – lényegében fejmagasságig – szabadon lehetett plakátokat elhelyezni, ezután viszont már csak a tulajdonos hozzájárulásával lehetséges ez. Ezt az engedélyt azonban nem lesz könnyű megszerezni – legalábbis az ellenzéknek. Azzal a céggel kellene ugyanis megegyezniük, amely a kormányfőt focimeccsekre reptető, közbeszerzéseken milliárdokat kaszáló oligarcha érdekeltségbe tartozik. Korábban „csak” az állami, önkormányzati ingatlanok, valamint magántulajdonban álló épületfalak, kerítések álltak védelem alatt, azaz ezeken a helyeken nem lehetett a politikai pártoknak plakátolni, a villanyoszlopok alsóbb részei szabad reklámhordozónak számítottak. Szeptember 1-én azonban úgy módosult a választási eljárási törvény, hogy már a villanyoszlopok is védett kategóriába kerültek. Egészen pontosan annyiban védettek: csak a tulajdonos engedélyével lehet azokon plakátot elhelyezni. Ennyi is elég azonban ahhoz, hogy a kormánypárt jól, az ellenzék pedig rosszul járjon. 
A Fidesz a kormányközeli ügynökségek révén eleve nem szenved hiányt plakáthelyekben, így már az is „nyereség” a számára, ha újabb felületekről ki tudják szorítani az ellenzéket. Márpedig körképünk szerint jó esély van arra, hogy a villanyoszlopok használatához nem kapnak engedélyt ellenzékiek. Boros Norbert, az Elmű-ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta: a plakátok felhelyezését évek óta ESMA Reklám Zrt-re bízzák. Ez a cég 2015-ig külföldi tulajdonban állt, utána viszont Garancsi István, az Orbán Viktor kormányfőt a Mol Vidi futballmeccseire reptető milliárdos közelébe került. Így annak a politikai pártnak, amely a törvényváltozás után is az Elmű-ÉMÁSZ oszlopain akar hirdetni, a NER-közeli ESMA-val kell megegyeznie. Azok esélyei sem sokkal jobbak, akik az állami, NKM Nemzeti Közművek Zrt. és társaságaihoz fordulnának. A cég kérdéseinkre kitérő választ adva, mindössze annyit közölt: A hatályos jogszabályok szerint járnak el. Az E.ON Hungary azt közölte: már 2016-ban bérbe adták a reklámcélra hasznosítható hálózati létesítményeiket. A Garancsi-cég honlapján az áll: „Az ESMA Reklám Zrt. gyakorolja a magyarországi áramszolgáltatók közvilágítási és egyéb eszközeinek kizárólagos reklámcélú hasznosítására vonatkozó jogosultságait.” Az ellenzéki kampányolás ellehetetlenítése nem szeptemberben kezdődött. Jakab Péter, a Jobbik szóvivője például arra emlékeztetett: az, hogy a plakáttörvény listaárat ír elő piaci ár helyett, eleve hátrányt jelent a kormánypárthoz képest korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező ellenzéki pártoknak, amelyeket ráadásul sorra büntet az Állami Számvevőszék. – A kampányt pénz helyett lábbal kell végigküzdenünk, minél több fórummal, standolással, közvetlen utcai jelenléttel – fogalmazott a jobbikos politikus. Sebián-Petrovszki László, a Demokratikus Koalíció pártigazgatója és Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja is arról számolt be a Népszavának, hogy a Fidesz „kicsinálta” az ellenzéki kampányolást. Sebián-Petrovszki közölte, hogy hetek óta vadásszák azokat a helyi rádiókat, tévéket, amelyek vállalnák a kampányban az amúgy nem kötelező politikai hirdetések leadását. – Ezeknek a médiumoknak a nagy többsége Mészáros Lőrinc kezében van, így nyilván mindegyik kérésünket elutasítják. Igaz, így a Fidesz reklámjait sem adhatják le, de a kormányét igen, tehát megoldották a problémát – magyarázta. Hajnal Miklós azt emelte ki, hogy egy szintén tavalyi törvénymódosítás miatt például az áruházak parkolóiban csak a terület tulajdonosának az engedélyével lehet aláírást gyűjteni. – Ezt az idei kampányokban már érezni fogjuk. Főleg vidéken probléma számunkra a tiltás, ugyanis ott nincsen mondjuk egy Nyugati aluljáró és a főterek sem túl forgalmasak – fogalmazott. Nagy érvágás még – folytatta a Momentum elnökségi tagja –, hogy a „vadplakátolást” is betiltották. – Azaz, ha kültéri kampányt szeretne valaki folytatni, akkor az egyetlen opció, hogy bekopog egy NER-közeli milliárdoshoz. Ő vagy nemet mond kapásból, vagy pedig olyan ajánlatot ad, amelyet képtelenek vagyunk megfizetni. A bérelhető felületek jelentős többségét így a kormány fogja használni – vont mérleget az ellenzéki politikus.
Szerző

Ellenzéki demonstráció volt Kiskunhalason

Publikálás dátuma
2019.02.22. 21:45
Képünk illusztráció
Fotó: Szabad Pécs
A tüntetők nem egy konkrét intézkedés miatt zárták le a városhoz közeli főút egyik sávját, hanem úgy általában az Orbán-kormány ténykedése miatt tiltakoztak.
Ellenzéki pártok és civilek demonstráltak Kiskunhalas közelében lezárva a félpályát a város melletti főút egy szakaszán - írja az atv.hu. A Kiskunmajsára vezető úton 200-250 méter hosszan állták el az autók délután. A tüntetők az akció okaként külön megemlítették rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály, de hozzátették, ezúttal általában véve bírálták az Orbán-kormányt.

"Vidéken is hajlamosak az emberek arra, hogy kifejezzék az ellenvéleményüket a kormány azon politikájával szemben, amellyel azt bizonyítja napi mint nap, hogy egyáltalán nem érdekli az ellenzék véleménye." - mondta az ATV-nek Marton Imre, az MSZP elnökségi tagja. A tudósítás megjegyzi, a tüntetés miatt komoly torlódás nem alakult ki, atrocitás nem történt.
Szerző