Donald Trump javaslata kapcsán fellángolt a vita az Európai Unióban arról, visszafogadják-e az Iszlám Állam (IS) oldalán harcolt honfitársakat és hazai bíróság elé állítsák-e őket, avagy sem. A legtöbb érintett uniós tagországnak nem volt ínyére az amerikai elnök javaslata, s jelezték, nemkívánatos személyeknek tartják mindazokat, akik a terrorszervezet tagjai voltak. Az ezzel kapcsolatos vita azonban még nem zárult le. Összesen mintegy nyolcszáz személyről van szó. Látszólag nem sok, ám az egyes országok attól tartanak, visszatérésük után ismét megnő a terrortámadások kockázata.
A szíriai-iraki harci övezetben jelenleg 35 svájci állampolgárságú szélsőséges tartózkodik, de összesen 78 olyan személyről tud a svájci hírszerzés, akik megfordultak az ottani harcmezőn. Feltételezések szerint 16-an tértek vissza közülük, 27-en életüket vesztették.
A svájci parlament belbiztonsági bizottsága már hónapok óta vitázik arról, hazaengedjék-e az ottani börtönből elengedett, svájci útlevéllel rendelkező egykori IS-harcosokat. Ez azonban a nemzetbiztonság szóvivője szerint számos összetett humanitárius, jogi és logisztikai kérdést vet fel. Végső döntés egyelőre nincs, ám a hazatérést ellenzők azzal érvelnek, hogy ezek a személyek önkéntesen hagyták el Svájcot, akkor miért kellene visszaengedni őket. Szerintük Svájcnak nem kell felelősséget vállalni értük. Az Aargauer Zeitung nem reprezentatív felmérése szerint az olvasók egyértelmű ítéletet hoztak: 81 százalékuk úgy véli, nem kell visszahozni az országba a terrorszervezetet segítőket. David Schiller biztonsági szakértő is úgy látja, ez nem lenne jó megoldás, mert a tapasztalat azt mutatja, a terrorból nem könnyű „kigyógyulni”, hiába tér vissza valaki egy békés társadalomba, az agymosás miatt visszaesőnek tekinthető, s újra merényletet akar végrehajtani.
Svájcban azonban egy másik ügy miatt is különösen időszerűvé vált a téma. A napokban a bellinzonai bíróságon eljárás indult egy asszíriai származású férfi ellen, aki ugyan korábban Szíriában harcolt, csak éppen nem az Iszlám Állam oldalán, hanem ellene, méghozzá a Szíriai Katonai Tanács (SMC) nevű milícia soraiban. Johan Cosar egykor a svájci hadseregben szolgált, alacsonyabb rangú tisztként. Szíriában egy keresztény falu oltalma volt a feladata. Az alpesi államban rajta kívül bíróság elé állították unokatestvérét is. Azzal vádolják, hogy az SMC számára toborzott harcosokat.
Cosar már szinte tősgyökeres svájcinak mondhatja magát, hiszen az arámi nyelven beszélő férfi nagyszülei telepedtek le az országban. Locarnóban nőtt fel, márciusban lesz 37 éves. A bírósági eljárás nyitónapjára több tucatnyi rokona és barátja kísérte el a katonai bíróságra. Az őt támogatók nem rejtették véka alá, mekkorát csalódtak a helyi igazságszolgáltatásban. „Az Iszlám Állammal szembeni harc nem tekinthető bűncselekménynek” – szerepelt több transzparensen, amelyeket a bíróság épülete előtt emeltek a magasba.
Cosar a bíróság előtt részletesen beszámolt arról, 2012 nyarán miként utazott Szíriába. Akkoriban újságíróként teljesen elfogulatlan képet kívánt alkotni a polgárháború sújtotta országról. Leírta, hogyan ragadt Észak-Szíriában. Azért nem tudott eljönni, mert minden határátkelőt lezártak Törökország felé. Ekkor döntött úgy, fegyvert ragad, és fellép a keresztény kisebbség védelméért. Tenni akart azért, hogy elkerüljék a népirtást. Ugyanakkor önvédelemből is döntött így, mivel nem látott más lehetőséget. Mint mondta, kaotikus volt a helyzet, anarchia dúlt. A keresztény közösség sem volt egységes. „Akadt közöttük egy Bassár el-Aszadot támogató frakció” – mutatott rá.
Az igazi fenyegetést az An-Nuszra Front, majd az IS jelentette, mivel etnikai tisztogatást akartak végrehajtani a régióban. „Ilyen helyzetben vagy megvéded magad, vagy meghalsz” – mondta a bírósági jegyzőkönyv szerint. Vehemensen tagadta, hogy az SMC-ben vezető szerepet játszott volna, függetlenül attól, hogy sok újságcikkben „parancsnoknak” nevezték. Mint mondta, elsősorban a keresztény milícia kiképzéséért felelt, melynek során a svájci hadseregnél szerzett tapasztalatait kamatoztatta. Csak kis, húszfős csoportot irányított. Parancsnokságról azonban szó sem volt – mondta el a bíróság elnökének, Mario Bazzinak.
Szót ejtett apjáról, Sait Cosarról is, aki az asszíriai SUP párt alelnökeként ténykedett. Elmondta, a szíriai titkosszolgálat elrabolta apját, akit utoljára 2012 augusztusában látott.
Az eljárás végül három napig tartott, s múlt pénteken meg is született a bírósági döntés. Enyhe ítéletet kapott: 90 nap felfüggesztett börtönt és 500 frankos pénzbüntetést. Bár látható, hogy a bíróság sem igazán értett egyet az eljárással, az indoklás szerint svájci állampolgárságú személy nem vehet részt idegen ország háborújában. Sokan az enyhe ítéletet is vitatták, mert a férfi éppen egy terrorszervezettel szemben lépett fel, és veszélyeztette saját életét. A bíróság abban a vádpontban nem találta bűnösnek Cosart és unokatestvérét, hogy személyeket toboroztak az IS elleni milícia számára.
