A 26 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett 728 igen szavazattal újraválasztott Kelemen Hunor szövetségi elnök „pragmatikus transzilvanizmust” hirdetett, az összefogás szükségességét hangsúlyozta ahhoz, hogy a fő célkitűzés, az erős magyar közösség fenntartása sikeres legyen Erdélyben.
Az egész rendezvényre rányomta bélyegét a közelgő európai parlamenti választás, a szövetség versengő, rangsorolásra váró EP-jelöltjei mellett a küldöttek legtöbbje is hangsúlyozta annak fontosságát. És egyben az Európai Unióhoz való viszonyulás volt az a terület, amely leginkább rávilágított az erdélyi magyar érdekképviselet sokszínűségére, egyben ellentmondásosságára és látványos jobbratolódására, valamint arra, hogy a nem is olyan régen még önálló politikát folytató RMDSZ egyre inkább feladja egykori önmagát, és besorol a budapesti magyar kormány mögé.
Miközben Markó Béla volt elnök arról beszélt, hogy a szülőföldön való boldogulás mellett a romániai magyar kisebbség másik fontos joga a „jog Európához, mert az EU alapelvei jók, csak alkalmazni kell azokat”, és azt is hangsúlyozta, hogy az RMDSZ feladata pedig az, hogy legyen úrrá időnkénti kishitűségén, és folytasson önálló politikát Bukarestben, Brüsszelben és Budapesten is, addig az EP-jelöltek az unió megváltoztatásának, a keresztény Európa megvédésének szükségességét hangsúlyozták. Az RMDSZ EP-listájának egyik befutó helyére jó eséllyel pályázó jelenlegi FUEN-elnök, Vincze Lóránt már nem csak általánosságban bírált, ő azt is kiemelte, hogy nem bízzák „Juncker kezére” az erdélyi magyarság sorsát.
A szövetség egyik sikeres politikusa, Szatmárnémeti polgármestere, Kereskényi Gábor viszont olyan beszédet adott elő, amely Európa legszélsőségesebb pártjainak kongresszusán is sikert aratott volna. Európa rossz irányba halad, változnia kell, és májusban változni is fog, hangsúlyozta a városvezető. Beszédének elsődleges célpontja a magyar kormány által immár egyik fő ellenségként kiplakátolt Jean-Claude Juncker volt, személyeskedő támadása közben azt is kijelentette, hogy az erdélyiek nem ilyen EB-elnököt akarnak. De szerinte olyan sokszínűséget sem akarnak, amely „a szivárványos zászló lobogtatásában nyilvánul meg”, a migrációtól meg kell védeni Európát, és véget kell vetni a kétkulacsos kommunikációnak. Bár sok, az EU-t bíráló beszéd hangzott el, a szatmárnémeti politikuséhoz hasonlítható szélsőséges, homofób kirohanás nem volt, bár olyan felszólalás sem, amely elhatárolódott volna attól.
Az Orbán-kormányhoz való feltétlen lecsatlakozás okozta belső válságot és zavart jelzi az is, hogy bár az erdélyi magyar szövetség képviselői egyértelműen az Európai Uniótól várják az őshonos kisebbségek helyzetének európai szintű közös szabályozását, a nemzetállamok asszimilációs, elnyomó törekvéseitől való védelmet, felsorakoznak az erős nemzetállamok Európáját, a "Brüsszel ne szóljon bele" elvét hirdető orbáni politika mellett. Épp ezt az RMDSZ-Fidesz, Kelemen Hunor –Orbán Viktor szoros egységet emelte ki Semjén Zsolt. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott, hogy mindenhol azt olvasta, létrejött a kiegyezés az RMDSZ és a magyar kormány között, ám véleménye szerint ez nem kiegyezés, hanem egy teljes bizalmi együttműködés, amely nemcsak a kormány és a szövetség között áll fenn, hanem a Fidesz-KDNP között, illetve Kelemen Hunor és Orbán Viktor között is.
A magyarországi politikus ezúttal sem feledkezett meg köszönetet mondani az erdélyi magyar választóknak a tavalyi parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP-re leadott erdélyi voksokért, és hozzátette, “Önök bármikor számíthatnak Magyarország kormányára”.
A kongresszuson végig hangoztatott magyar-magyar összefogás terén is sok „furcsaság” jelentkezett. Azon túlmenően, hogy a kárpát-medencei magyar meghívottak között csak a magyar kormánnyal jó viszont ápoló kisebbségi pártok szerepeltek, a felvidéki Híd-Most és a vajdasági Magyar Mozgalom nem, a magyar országgyűlés pártjai között is szelektált az RMDSZ, a Jobbik és a Párbeszéd Magyarországért sem kapott meghívást, a kongresszuson aláírt magyar együttműködési nyilatkozat is csupán az Európai Néppárt berkeiben való együttműködésre terjedt ki.
