Az utóbbi hetekben, miközben zajlott a jelölt filmek kampánya, a leghangosabb párbeszéd a médiában a 91. Oscar gála kapcsán konkrétan arról zajlott, hogy vajon mi történik majd a ceremónia bő három órája alatt. Az Amerikai Filmakadémia ugyanis számos változást tervezett, hogy a tévék által közvetített díjátadó folyamatosan csökkenő nézettségét megállítsa, de a szakma reakciói miatt legtöbbször visszatáncoltak a szervezők. Ami végül kényszerből megtörtént, hogy nem volt műsorvezető házigazda (a pozícióra kiszemelt Kevin Hart visszalépett, és már idő sem volt pótlására), tulajdonképpen a legjobb dolog volt, ami történhetett a gálával: nem kellett humorosnak szánt stand up magánszámokat végig hallgatnunk, ellenben a moziszakma sztárjai párosával prezentáltak és adtak át díjakat – a filmcsillagokat pedig mindenki szereti nézni.
Ám, ha a ceremónia minimális formai újításain túllépünk, akkor egyértelmű, hogy 2019 nagy korszakváltásként fog bevonulni a ceremóniatörténetbe.
Az elmúlt években ugyanis az akadémia nagyon sok fiatalt és úgynevezett kiszolgáló szakembereket hívott meg a soraiba, hogy változtasson a díjak elitista megítélésén: magyarul szavazzanak az idősebb generációk ízlése ellen. Ennek első jele volt, hogy a Fekete párduc nemhogy technikai jelöléseket kapott, de ott volt a legjobb film kategóriában – Marvel szuperhősmozinak ez eddig nem sikerült, hiába hozzák már több mint egy évtizede a legnagyobb bevételeket. Persze, hogy az úgynevezett közönségbarát, vagy ahogy a tengerentúli sajtó sokkal diplomatikusabban jellemezte, „népszerű” művek bekerültek a versenybe, bizonyítja, hogy a legjobb filmek nomináltjai között volt a Bohém rapszódia és a Zöld könyv is.
És akkor meg is érkeztünk az első bombameglepetéshez: utóbbi – a Dumb és Dumbert és a Keresd a nőt! is jegyző Peter Farelly rendezése – kapta a legjobb filmnek járó Oscar szobrot 2019-ben.Tegyük hozzá: a feelgood buddy mozi, melyben egy fekete zongoraművész és az olasz származású kidobó ember járja az 1960-as évek déli államait és eközben rájönnek, hogy a rasszizmus nagyon rossz dolog, két másik elismerést is kapott: a legjobb eredeti forgatókönyv, illetve a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Előbbi szintén nem kicsit volt meglepetés, utóbbi, azaz Mahershala Ali elismerése azonban kvázi papírforma volt.
Mindazonáltal az beszédes, hogy a Los Angeles Times csak úgy kommentálta a fődíjat: a Zöld könyv minden idők legrosszabb, legjobb film Oscarjával elismert műve a filmtörténetben. Ehhez csak azt tenném hozzá: ezt akkor lett volna érdemes elsütni, ha Bryan Singer rendezte Bohém rapszódia aranyozódott volna be.
Igaz, a produkciót sem kerülte el azért az Oscar-szobrocska: kritika által gyűlölt, a közönséget megosztó Queen-imázsfilm három technikai kategóriában is (vágás, hangvágás és hangkeverés) győzedelmeskedett és a Freddie Mercury-t alakító Rami Malek lett a legjobb férfi színész. Ezzel, a matek alapján a legtöbb szobor ennek a produkciónak jutott.
Így különösen feltűnő volt, hogy egyik díjazott sem köszönte meg a forgatás vége előtt nem sokkal kirúgott rendezőnek a díjat, kínosan ügylet mindenki, hogy a nevét még véletlenül se vegyék a szájukra. Malek piedesztálra emelése amúgy nem a legszerencsésebb döntés volt, hiszen a rajta kívül az összes többi jelölt komolyabb színészi produkcióval versenyzett, mondjuk, Christian Bale, aki elképesztő Dick Cheney volt az Alelnökben – a legjobb smink Oscarja ad absurdum még kicsit pofátlan gesztusnak is felfogható a szavazók részéről.
Az este nagy vesztese egyértelműen a Jorgosz Lanthimosz rendezte A kedvenc című, kegyetlen humorú kosztümös dráma lett, mely tíz jelöléséből csak egyet, a legjobb színésznőnek járót udta díjra váltan – a díjazott, Olivia Colman meg is jegyezte, hogy ez úgysem fog soha többé megismétlődni. Ugyanígy csak egy-egy darab díjat nyert meg Az első ember (legjobb vizuális effektusok), az If Beale Street Could Talk, vagyis ha a Beale utca beszélni tudna (legjobb női mellékszereplő), a már említett Alelnök, a Csillag születik (Lady Gaga betétdala) és a BlackKklansman - Csuklyások (legjobb adaptált forgatókönyv).
Ha a díjakat azok jelentősége alapján súlyozzuk, akkor szintén kijelenthető, hogy az este nagy győztese tulajdonképpen Alfonso Cuarón rendezte Roma volt: tíz jelöléséből ugyanis három igen komoly szobrocskát – legjobb operatőr, legjobb külföldi film és legjobb rendező – vihetett haza.
Ami pedig még sosem történt meg a filmtörténetben: valaki megkapja ugyanazért a filmért az operatőri és rendezői Oscart, az idegennyelvű kategóriáról nem is beszélve. Az operatőri-díj egyébként kisebb csoda, hiszen Cuarón csak kényszerből volt most operatőr, miután állandó alkotótársa Emmanuel Lubezki nem ért rá, így tulajdonképpen beugrott. Teszem hozzá: csaknem húsz éve nem fényképezett filmet, de ez nem látszott a teljesítményén. Sőt.
A 91. Oscar gála kapcsán magyar vonatkozású hír, hogy az elmúlt egy év nagy halottjait felvonultató montázsba nem került be Andy Vajna (de mondjuk a nemrég elhunyt Bruno Ganz pedig igen), illetve a legjobb dokumentumfilm kategóriát nyerő Free Solo (mely Alex Honnoldot, a világ egyik legjobb és legbátrabb sziklamászóját mutatja be) egyik rendezője, Elizabeth Chai Vasarhelyi, magyar származású művész.
