A bűntelenség csak statisztikai adat

A rendőrségi adatok szerint vannak olyan települések, amelyeken egyetlen bűncselekmény sem történt. A helyiek ezt vitatják, sokan ugyanis inkább nem is jelentik, ha meglopják.

- Előfordult, hogy vascsővel kergettem a tolvajt a kukoricásban – jegyezte meg Zoltán -, azokhoz az időkhöz képest tényleg paradicsomi állapotok uralkodnak. Egy időben Kazsokból, Büssüből, Somogyszilból, Igalból jártak ide lopni, még a tyúkól ajtajára is riasztót szereltem. Mostanában viszont jobb a helyzet, bizonyára nem függetlenül attól, hogy három rendőr is lakik a faluban.

Ami egy valamivel több mint négyszáz fős településen tekintélyes létszám, s így talán már érthető is, hogy 2018-ban nem történt nemhogy bűncselekmény, de még szabálysértés sem a településen. Legalábbis a rendőrség bűnügyi térképe szerint a somogyi Ráksiban tavaly semmilyen ügyben nem intézkedett a hatóság. Ami főleg annak tükrében tűnik dicséretesnek, hogy a fürdőváros, Igal környéke amúgy cseppet sem balhémentes környék, s a fentebb már említett Kazsokot, s pláne Büssüt a megye legkeményebb helyei közé sorolják, s nem csak a statisztika alapján: utóbbiban már az a mondás sem igaz, hogy csak azt nem viszik el, ami le van betonozva, ugyanis előfordult, hoz a beton alól szedték ki a vízvezeték csöveit.

Az adatok azt is megmutatják, hogy 2010 óta jelentősen csökkent a bűncselekmények száma Magyarországon, s ez a kisebb településekre is igaz. Ahol korábban sem az erőszakos bűnesetek száma dominált, viszont komoly gondot okozott a lopások és betörések magas száma. A hivatalos statisztika szerint ez is visszaszorult, jó példa erre Ráksi, ahol néhány évvel ezelőtt meglehetősen sok vagyon elleni bűncselekményt regisztráltak, tavaly viszont egyet sem. Nemhogy a kertekből, a boltból sem tűnt el semmi, de még a kocsmában sem csattant el egyetlen pofon sem.

- Na, azért utóbbira nem vennék mérget – mosolygott a felvetésre egy szemüveges, jumbósapkás férfi. – Itt is emberek élnek, s ha lecsúszik egy-két korsó, meg hozzá néhány feles, óhatatlanul keletkezhet érdekellentét.

Képzeletben kalapot emeltünk előtte a kocsmai bunyó ilyen szép leírásáért, a férfi pedig hozzátette: jellemzően nem az egységben feszülnek egymásnak a felek, hanem kifejezetten szabadtéri programnak számítanak a perpatvarok, egyfelől a berendezés védelme, másfelől a gyengébbik fél nagyobb menekülési esélyei okán.

- Addig azonban sohasem fajultak a dolgok, hogy rendőrt kelljen hívni – zárta le aztán a témát -, vagy ha át is jött a szomszéd utcából az egyik itt lakó rendőr, nem hivatalos minőségben, hanem falubeliként rakott rendet.

Az igali őrsön szolgáló rendőrök jótékony jelenléte persze máshol is tetten érhető: naponta háromszor-négyszer végiggördül a járőr a falu két utcáján, s mivel ismerősök helyben, így feltűnik nekik az idegen. Ahogyan a falubelieknek is, mint utóbb kiderült, az autónk rendszámát is többen felírták.

- Figyelünk mindenre és mindenkire – magyarázta a falu szélén, a leharcolt futballpályával átellenben lakó asszony. – Ha valaki elmegy otthonról, a szomszédokra bizton számíthat, így még a tyúkokat sem kell elzárni.

Szavait igazolta, hogy a legtöbb portán nemcsak a baromfi, de fűkasza, fűnyíró, játékok is szem előtt voltak. Persze azért ügyeltek a biztonságra, sok ablakon láttunk rácsot, a házakra riasztót szereltek, sőt, akadt, melyen kamera pásztázta a környéket.

- A nagy lopások időszakának szerencsére tényleg vége – állította az asszony szomszédja. – Néhány éve még jöttek a kazsokiak és a büssüiek, az igali oldalon, a szürkemarha-telepnél álltak meg a kocsikkal, aztán a kukoricáson át, hátulról mentek be a kertekbe. És vittek mindent. Mára viszont elmaradtak.

- Biztos a közmunka miatt nem érnek rá – bólogatott Csima Győzőné. Az idős asszony kifejezetten örült a változásnak, ugyanis egyedül él, így nem tudna mit tenni a tolvajok ellen.

- A házakba már nem megy be senki – jegyezte meg Pintér János -, és a kertekbe is jóval ritkábban. Mert azért előfordul, hogy felszednek néhány vödör krumplit, elvisznek néhány fej káposztát, vagy megkopasztanak egy almafát.

- A hegyen is tűnt el az idén is valamennyi bor, esetleg egy otthagyott ásó vagy más szerszám – értett egyet vele egy másik falubeli. – De ezeket az eseteket senki sem jelenti. Ugyan minek? A tettes sohasem lesz meg, a rendőröknek csak papírmunka lenne. Amikor rajtakaptam egy idegent a kertemben, szóltam a rendőröknek, akik azt mondták, nem jönnek ki, menjek be én feljelentést tenni. Ment a rosseb: mit tudtam volna mondani? Hogy egy fiatal férfi volt, s arra meg amarra futott el? Csak nekem lett volna plusz elfoglaltság, így hagytam a francba az egészet. S így persze nem is került bele az eset a statisztikába. Ami így jól mutat, látják, maguk is azért jöttek, mert itt nincs bűnözés. És tényleg nem panaszkodhatunk, mert rengeteget javult a helyzet. De olyan falu szerintem nincs, ahol ne tűnne el valamennyi zöldség, gyümölcs vagy néhány szerszám. Illetve biztos van, csak nem Magyarországon.