Tékozló lányok

Ja, láttam a levágott és szemétre dobott fejeket, de hát azok az emberek az iszlám ellenségei voltak - foglalta össze egy tizenkilenc éves, Londonban felnőtt lány a kultúrák összecsapását. A világ szörnyülködik, a brit belügyminiszter minden vizsgálat nélkül bejelentette, hogy megvonják tőle az állampolgárságot. Karonülő gyermekéről még nem döntöttek.

A történet főszereplője, Shamima Begum, a hozzá hasonló helyzetbe került amerikai Hoda Muthana és társaik végtelenül felelőtlenül viselkedtek, amikor az Iszlám Államhoz csatlakoztak. Hátrahagyták hazájukat és családjukat a "romantikus" ismeretlen kedvéért. Férjhez mentek, némelyikük többször is, ahogyan a férjek sorra elestek, gyermekeket szültek. Az utolsó pillanatig, sőt, lélekben sokan a bukás után is kitartottak az ISIS mellett - és most nincs hová menniük. A bosszúszomjas közvélemény a pokolra kívánja őket, az amúgy is populista hullámon szörföző politikusok pedig igyekeznek kielégíteni a közóhajt.

A lányok azonban bűnt, legalábbis jogi értelemben, nem követtek el. Nem harcoltak, nem öltek embert, nem dicsőítették nyilvánosan a terrorizmust. Egyszerűbb lenne, ha volnának cikkelyek, amelyek alapján elítélhetnék őket, bár akkor is kérdés, mi legyen az ártatlan kisgyerekekkel. Belőlük csak az elmúlt két hétben előkerült vagy másfél száz, akiket egyelőre anyjukkal együtt a szíriai kurdok által ellenőrzött átmeneti táborokban tartanak.

Az is kérdés, hogy ha a nyugati országok szép csöndben visszaengedtek több száz, netán több ezer, az ISIS soraiban megfordult fiatal férfit, akkor miért pont a nőkkel keménykednek. Shamima például tizenöt évesen, az iskolapadból szökött Szíriába, most pedig, amikor elvennék tőle a megbánás és az újrakezdés lehetőségét, még mindig csak tizenkilenc...

Könnyebben menne a megbocsájtás, ha a lányok sírva bánnák bűneiket. De azzal megint csak hűtlenségüket, állhatatlanságukat bizonyítanák - pont azt a tulajdonságot, amit nőknek valamiért még mindig nehezebben néz el a társadalom, mint a férfiaknak.