Légvonalban 2758 kilométerre fekszik egymástól Phenjan és Hanoi, ám Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor szokásához híven különleges páncélvonatával vágott neki az útnak, így még jó néhány száz plusz kilométerrel is számolhatott. A híradások szerint mozdonya már hétfőn megérkezett Kínába, tegnap pedig befutott a vietnami fővárosba, ahol Donald Trump amerikai elnökkel találkozik, immár másodszor.
Az észak-koreai vezető és az amerikai elnök legutóbb tavaly júniusban Szingapúrban egyeztetett. Ezután a nemzetközi közösség és a média egy része nagy, és talán túlzott reményekkel várta a fejleményeket. Lapunk Háda Bélát, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont szakértőjét kérdezte arról, hogyan lehet értékelni a június óta eltelt időt. „A legutóbbi csúcstalálkozó záródokumentumát sokan kritizálták általános megfogalmazása miatt, mely megkérdőjelezte a végrehajtás tényleges időkereteit. Bár az elmúlt hónapokban a kölcsönös fenyegetés légköre eloszlott, lényegében megrekedtek a tárgyalások a felek között arról, hogy mi mindent is kellene a leszerelésnek pontosan érintenie, és Észak-Korea mit kap cserébe a lépéseiért” - kezdte értékelését a szakértő. „Mindkét fél a saját ütemtervét igyekezett a másikra erőltetni. Az amerikaiak teljes leszerelést szeretnének látni, és a nemzetközi szankciók feloldása csak ezután következhet, míg az észak-koreaiak szakaszolták volna a folyamatot, és az egyes északi lépésekért cserébe az amerikai féltől is elvárták volna a pozitív gesztusokat, például a békeszerződés megkötését, szankciók fokozatos feloldását, esetleg pénzügyi támogatást - folytatta.
Ami a konkrét lépéseket illeti, a szakember emlékeztetett arra, hogy Észak-Korea emellett felfüggesztette a nukleáris kísérleti robbantásokat és a rakétateszteket, valamint kisebb jelentőségű infrastruktúra-elemek, például rakétafejlesztő állomás lebontásába is belekezdett. Dél-Koreával folytatott tárgyalásain azt is jelezte, hogy a jongbjoni kísérleti létesítmények bezárására is nyitott a megfelelő garanciákért cserébe. „Ezzel az északiak konstruktívabb félként akarták beállítani magukat a nemzetközi közvélemény előtt. Az amerikaiak nem ültek fel ennek a taktikának, de érzékelték, hogy a saját magatartásuk sem vezet sehová. Az elmúlt hónapban már érezhető volt az elmozdulás a korábbi merev álláspontjukhoz képest, és részben a segélyezési szabályok enyhítésével, részben pedig ellentételezés kilátásba helyezésével igyekeznek mozgásba hozni a leszerelést. Stephen Biegun főtárgyaló kifejtette: nem lehet arra kényszeríteni az észak-koreai felet, hogy tegyen meg mindent, miközben addig az amerikai fél nem tesz semmit. Nyíltan kimondta azt is, hogy az Egyesült Államok nem kívánja megdönteni az észak-koreai rendszert, a háborút lezártnak tekinti” - mutatott rá a szakértő a háttérben zajló kötélhúzásra.
Háda Béla szerint a jelenleg készülő megbeszélések tétje a leszerelési folyamat tulajdonképpeni beindítása, melynek feltételei egyrészt a leszerelés által érintett anyagok, eszközök és berendezések körének tisztázása, másrészt a leszerelés nemzetközi szakértői ellenőrzésének biztosítása, végül pedig konkrét leszerelési ütemterv meghatározása és végrehajtása lennének. „Észak-Korea célja a leszerelés ütemével párhuzamosan enyhülő szankciópolitika és a koreai háborút lezáró békeszerződés elérése lenne. Úgy tűnik, a felek látnak esélyt a megállapodásra ezekben a tételekben, különben aligha kerülne sor az újabb csúcstalálkozóra. Valószínű, hogy a fegyver- és rakétakísérletek északi moratóriuma is fennmarad” - sorolta a Hanoiban várhatóan terítékre kerülő ügyeket. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett: hosszabb távon az amerikai szakértők sem látnak sok esélyt arra, hogy Phenjan maradéktalanul megválik nukleáris fegyvereitől.
„Egy részüket valószínűleg megkísérli elrejteni földalatti létesítményeiben. Magatartása az északi stratégiai kultúrából következik. A fegyverek és alapanyagok előállítására szolgáló létesítmények leszerelésével/átalakításával elérhető azonban, hogy ezeknek ne legyen utánpótlása, és a közvetlen fenyegetés lehetősége megszűnjék. Emellett, amennyiben az északi rezsim hitelesnek tapasztalja a biztonsági garanciák rendszerét, és sikerül az országot megfelelő fejlődési pályára állítani a világgazdaságba való beintegrálásával, idővel számukra is csökkenhet a nukleáris fenyegetés jelentősége” - vélekedett az észak-koreai atomprogram jövőjéről.
Felmerült a kérdés, hogy az utóbbi időben ismét feszült amerikai-kínai viszonynak milyen hatása lehet az egyeztetésekre. „Kína szerepe a folyamatban kulcsfontosságú. Az északi rezsim nem is csinál titkot abból, hogy folyamatosan egyezteti Pekinggel a tárgyalások során képviselendő álláspontját. Kína Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnere, még 2017-ben is a külkereskedelmi áruforgalom több, mint 90 százaléka bonyolódott vele, így a kereskedelmi szankciók hatékonysága is a kínai magatartástól függött. Miután Peking korlátozta az importot Észak-Koreából, Kim Dzsong Un is érezhetőbben engedékenyebb lett az amerikaiak felé” - mutatott rá a szakértő. Hozzátette, noha a kínai neheztelés az északiak provokatív lépései és hangsúlyozott stratégiai önállósága miatt érezhető volt egyes gesztusokban, azt nem engedhetik meg maguknak, hogy teljesen magára hagyják Kim rendszerét. Különösen, mivel Északkelet-Ázsia biztonsági helyzete komoly tárgyalási alap az Egyesült Államokkal, még a kereskedelmi háború közepette is.
„Kínának egyébként kifejezetten jól jönne, ha Phenjannak sikerülne elérnie egy békeegyezmény által, hogy az Egyesült Államok csökkentse közvetlen katonai erejét a Koreai-félszigeten. Másrészt az enyhülés és a mégoly felemás északi leszerelés kivonná a szelet a markánsabb védelempolitikára és a békealkotmány revíziójára irányuló japán törekvések vitorlájából. Japán fegyverkezése ugyanis a másik regionális jelenség, amely kifejezetten aggasztja a kínaiakat” - mutatta be a kínai érdekeket. Háda Béla szerint Kínát egyébként önmagában nem az érdekli, hogy Észak-Koreának vannak-e atomfegyverei, vagy sem, hanem az, hogy mindez milyen, az ő stratégiai érdekeivel ellentétes folyamatokat indít el a térség azon országaiban, melyek az Egyesült Államok szövetségesei. A rakétavédelmi rendszerek telepítése például kifejezetten irritálta a kínai felet, mert csökkentette saját nukleáris ütőerejének hatékonyságát.
