Ahogy arról mi is írtunk, a minap jelent meg a mértékadó Quacquarelli Symonds (QS) legfrissebb felsőoktatási rangsora, amely szerint a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) hét tudományterületen is Magyarország legjobbja. A CEU ráadásul az egyetlen, amely nemzetközi viszonylatban is igen előkelő helyezéseket tud felmutatni: a politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok tárgyakból a 41., filozófia, valamint a szociálpolitika és közigazgatás területén pedig a 44. helyet foglalja el a világon.
Igaz ugyan, hogy már bejelentették, az intézmény amerikai diplomát adó képzéseit Bécsbe telepítik át (és az is köztudott, hogy miért...), de az új diákokat csak 2019 szeptemberétől fogadják az osztrák fővárosban, ráadásul azok a hallgatók, akik Budapesten már megkezdték tanulmányaikat, itt is fejezhetik be az egyetemet. Egy szó, mint száz, nincs ok arra, hogy a rangsor magyar szereplőiről szóló összeállításból kimaradjon a CEU. Mármint racionális ok, mert egyéb azért akadhat: például, hogy
Az említett MTI-hír így aztán azt kürtöli világgá a címében, hogy a Semmelweis Egyetem a gyógyszerészeti képzést tekintve a világ 200 legjobb egyeteme között szerepel, az orvostudományi képzésnél pedig a 201-250. helyezés között végzett. A listára, mint írják, felkerült még a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem, mindkettő a 451-500. helyezést érte el.
Ezek persze még mindig tiszteletre méltó eredmények, csak valamiért van egy olyan érzése az embernek, mintha egy focicsapat - ha már a Magyar Tudományos Akadémia szerint is főként a futballhasonlatokból értenek "odafent" - kirakná a toronymagasan legjobb játékosát, és utána a többiekről próbálná elhitetni, hogy "azért ti is világsztárok vagytok".
