Előfizetés

Az állammal vagy anélkül, de olvasásra nevelő programokat kell indítani

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.02.28. 13:30
Az igazságtalan rendszer a boltok véges területébol is adódik, mert nem lehet pontosan felosztani, kinek mennyi hely jut a könyv
Fotó: Népszava
Az olvasás népszerűsítése, és az igazságosabb erőviszonyok megteremtése is a könyvszakmai szereplők feladata – a helyzet nem menthetetlen, de van min változtatni.
Kétszáz évvel ezelőtt ugyanezek a kérdések voltak terítéken. Nincs olyan kiadó, vagy szerző, aki tökéletesen elégedett lenne az adott feltételekkel – vélekedik a könyvkiadás helyzetéről Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója. A piaci szereplő (legyenek azok könyvkiadók, nyomdászok, könyvesboltot üzemeltetők) között felmerülő problémákról és kérdésekről azonban érdemes és kell is vitákat, eszmecseréket folytatni – ez derült ki a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) szakmai napján. A 2017-es Alexandra válság hatására alakult szervezet programján a szerzői jogi felvetésektől a kis kiadók nyomdai nehézségein át a Matyi Dezső által előidézett csődeljárásig számos téma szóba került, időnként hangosabb szóváltás keretében is. Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó és a Bookangel Kft. vezetője szerint a rendszer ugyan nem igazságos, de nehéz tenni ellene. Az igazságtalanság alapja a boltok véges területéből is adódik, nem lehet pontosan felosztani, kinek mennyi hely jut a könyvespolcokon. Szerinte azonban jelenleg olyan kommunikációs és marketing-erőforrások birtokában van a legkisebb szervezet vagy alkotó is, amelyek tíz vagy húsz évvel korábban nem voltak adottak. Nem lehetséges, hogy a könyvek ára Magyarországon alacsony? – vetette fel Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. Úgy véli, a piac elakciósodása visszafordíthatatlan folyamat, de a könyvek degradálásában részt vesznek a kiadók is. Szerinte például a szakkönyvek, vagy művészeti kiadványok gyakran áron alul kerülnek a piacra, ami az értéküket tekintve egyáltalán nem indokolt. A közönség soraiban felvetődött, azért is nehéz a kis kiadók helyzete, mert jelenleg nincsenek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által kiírt pályázati lehetőségek, és valószínűleg meg is fog szűnni az alap. Gál Katalin hozzátette, ők is értesültek arról, hogy átalakítás alatt áll az NKA, majd hozzátette: a három betűsökre nem jó idők járnak. (Még szerencse, hogy az egyesülés négybetűs.) Kiemelte, a támogatási rendszerben az tükröződik, mint minden másban: nincs kevesebb pénz, csak nem a korábban megszokott szisztémában osztódik el. E kérdések középpontjában azonban mégis az olvasók állnak – ez derült ki Nyáry Krisztián felvetéséből is: eminens a könyvszakma szereplőinek feladata. Az állammal vagy az állam nélkül olvasásra nevelő programokat kell indítani. Míg a kilencvenes években, ha megkérdeztek egy átlagos húsz évest, hány percet töltött olvasással az elmúlt héten, nyolc percet válaszolt, addig négy évvel ezelőtt ez már csak két perc volt – részletezte Nyáry. Formálódik egy hosszú távú, az olvasás népszerűsítését célul kitűző kezdeményezés a MKKE részéről is – tette hozzá Gál Katalin. Ahogy kivonul az állam a támogatási rendszerből, bizonyos értékek kétségtelenül erodálódnak – mondta –, mégsem pesszimista a jövőt illetően, szerinte érzékelhető a kultúra iránti igény az országban.

Csőd után

Matyi Dezső átláthatatlan cégbirodalma, az Alexandra könyvesbolti hálózat, valamint az azt üzemeltető Könyvbazár Kft. 2017 tavaszán omlott össze. A céghálózat hosszú évek óta húzódó, több milliárd forintos tartozásai miatt kialakult helyzet, amely a Libri és Líra mellett a harmadik legnagyobb könyvszakmai szereplő megszűnését jelentette, vissza nem fordítható hatással volt a könyvpiacra: az okozott kár mértékét három milliárd forintra becsülték.

Új világ, új otthon, új álmok

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2019.02.28. 12:30

Fotó: RTLKLUB.SAJTOKLUB.TV
Az Eurostat legutóbb közzétett, még 2017-es adatai szerint több mint 340 ezer magyar vállalt munkát egy másik európai uniós tagállamban, és több mint 600 ezren éltek valamelyik uniós országban. Magyarország az 5,2 százalékos kivándorlási aránnyal a középmezőnybe tartozik az uniós országok között. Az Eurostat és a Világbank statisztikái abban azonban különböznek, hogy a külföldön dolgozó magyarok pontosan mennyi pénzt is utalnak haza. Egy korábbi kutatás tetemes összegről szól, a magyarországi éves GDP több mint 3 százalékáról. Ezek a statisztikák azonban nem tüntetik fel azokat, akik nem az Unióban, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, vagy valamelyik ázsiai országban találták meg a boldogulásukat. A kivándorlás különböző társadalmi attitűdjeit is vizsgálják, ám minden ilyen mögött hús-vér emberek, valódi történetek vannak. A részletek ismerete – az egy percnél tovább tartó gondolkodás, vagy együttérzés – nélkül persze könnyedén születnek sommás „megfejtések” arról, ki miért kerekedett fel és szedte a sátorfáját. Különféle honlapok és blogok egyébként már évek óta bemutatnak kivándorló történeteket, látják el tanáccsal azokat, akik hasonlókat terveznek, de az elvándorolt magyarokról – majd később a visszatérőkről – a nemrég megszüntetett VS.hu is videókat készített. Az RTL Klub február 18-án indított új sorozata, az Isten veled, Magyarország! adásonként három kivándorló magyar családot mutat be. A kereskedelmi televízió stábja a lehetőségeinek köszönhetően akár a világ legtávolabbi részeibe, Laoszba vagy Vietnámba is képes eljutni, a nézőnek az a benyomása, valódi „csatahajó” indult a téma nyomába. Az eddig bemutatott hat család közül kettő az adósságcsapda elől talált kiutat külföldön, volt, akit a szerelem, volt akit a jobb lehetőségek ösztönözte a kivándorlásra, de akadt olyan is, aki egyszerűen nem akart belerokkanni a magyar valóságba. Minden egyes történet kész regény. Igaz, a műsor magazinos szerkesztése, olykor fókuszos hangütése időnként lehet zavaró, de hogy az RTL Klub történetének egyik legjobb műsorát tette most a képernyőre, az nem vitás.    Infó: Isten veled, Magyarország! RTL Klub Hétfő esténként

Lynch, az örök alkotó

P. Szabó Dénes írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.02.28. 11:30

Fotó: TIZIANA FABI / AFP
A világhírű amerikai rendező, David Lynch képeivel nyílik a harmadik Budapest FotóFesztivál.
Csütörtökön igazi húzónévvel indít a Budapest FotóFesztivál: a közönség a Műcsarnokban a szürreális filmjeiről ismert David Lynch bizarr fotósorozatát tekintheti meg. Az ötvenöt fekete-fehér képből álló Small Stories / Kis történetek című széria azonban nemcsak Lynch különbejáratú világába ad betekintést, de egyben az emberi psziché rejtekeibe is elkalauzol. A hírhedt Twin Peaks-sorozat, a Kék bársony és Mulholland Drive alkotója munkái alól – legyen az mozgó- vagy állókép – ugyanis képtelenség szabadulni. Januárban még remélhettük, hogy maga a rendező nyitja meg a kiállítást, de az állandóan dolgozó Lynchet szinte lehetetlenség szereplésre bírni. A kiállítás kurátora, Szarka Klára fotótörténész Sandro Miller chicagói fotóművésztől tudott segítséget kérni, aki még a tavalyi fotófesztiválon állította ki John Malkovich szereplésével készült fotósorozatát. Miller ráadásul nemcsak jóbarátja Lynchnek, de több portrét is készített róla, melyek közül kettő a budapesti tárlat vizuális elemeként látható. Így Lynch fotósorozata, melyet először 2014-ben mutattak be a párizsi Európai Fotó Háza és az Item Gallery felkérésére, végre eljuthatott hozzánk. Lynch neve mára megkerülhetetlen a filmművészetben és a vizuális kultúrában, sőt túlzás nélkül állítható, hogy egy igazi intermediális alkotó. Az eredetileg festőművésznek tanuló Lynch ugyanis nemcsak játékfilmeket rendez, de megállás nélkül fest, tervezett már bútort, rajzolt képregényt és készített reklám- és animációs filmet is. Sőt, már a korai, 1967-ben és ’68-ban készített kísérleti filmjeiben is animált plasztikákat és festményt, és több filmjében is előszeretettel alkalmazott rendhagyó képi megoldásokat, amelyek alaposan meglepték még a legnagyobb rajongóit is. Emlékezetes volt például, amikor 2017 nyarán a Twin Peaks harmadik évadában perceken át mutatta meg absztrakt képekben, hogy mi zajlik egy atombomba robbanásának a belsejében. Lynch művészetére ugyanis nemcsak a végtelen fantázia, de a meg nem alkuvás is jellemző. Ha kell, akár évekig is képes várni, csak hogy legújabb projektjéhez megfelelő támogatót találjon. Erre talán a legjobb példa a Twin Peaks már említett harmadik évada, amelyhez kivárta, hogy a Showtime nevű cég teljes szabadságot biztosítson a rendezőnek. Arról nem is beszélve, hogy az 1990-ben induló sorozat folytatására a rajongóknak huszonöt évet kellett várniuk, hisz a második évad utolsó részében a meggyilkolt Laura Palmer ki is mondta a kisvárosban nyomozó Cooper ügynöknek: „Találkozunk huszonöt év múlva”. Lynch pedig tartja a szavát. 
A ma nyíló Kis történetek című fotókiállítás is a határokat feszegeti. A montázsolt képeken, akárcsak a filmjein, torz alakok, fej vagy egyéb végtag nélküli figurák tűnnek fel, de maguk a helyszínek, az üres szobabelsők, a nagy terek vagy az csillagok nélküli fekete égbolt is szorongató érzést keltenek. Abban pedig végképp nem lehetünk biztosak, hogy a képek, pontosabban a címben jelzett kis történetek mikor „játszódnak”, hisz Lynch a filmjeihez hasonlóan a fotókon is előszeretettel bontja fel az időstruktúrát. Az álomszerű képek értelmezésénél persze segítséget nyújthat a Lynch-i életmű és motívumrendszer ismerete, de Szarka Klára szerint anélkül is tökéletesen befogadhatók, elég, ha a látogató hallgat az intuícióira, és hagyja, hogy a képek maguktól hassanak. A kiállítás nem ér véget a képeknél, az egyik teremben két videófelvételen Varró Attila filmkritikus és Nemes Z. Márió esztéta beszélnek Lynch fotóiról elhelyezve azokat a rendező életművében, valamint a csak rá jellemző vizuális világban. Tavasszal a közönség pedig rendhagyó tárlatvezetésre számíthat: a képeket többek között feLugossy László képzőművész, valamint Zacher Gábor toxikológus fogja elemezni, miközben az Uránia Mozi dísztermében Lynch több filmjét is levetítik, köztük a vásznon ritkán látható első filmjét is, a ’77-es Radírfejet. Áprilisban pedig Lynch legújabb múzsája, az énekes-színész Christina Bell érkezik Budapestre, hogy fellépjen a Dürer Kertben, majd ellátogasson a Műcsarnokba. Úgy tűnik, az idei tavasz szürreális lesz.  
Infó: David Lynch: Small Stories / Kis történetek  Műcsarnok Kamaraterem  Nyitva: június 2-ig David Lynch útvesztőjében: Radírfej április 5. Uránia Nemzeti Filmszínház Christina Bell-koncert április 7. Dürer Kert