Kétszáz évvel ezelőtt ugyanezek a kérdések voltak terítéken. Nincs olyan kiadó, vagy szerző, aki tökéletesen elégedett lenne az adott feltételekkel – vélekedik a könyvkiadás helyzetéről Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója. A piaci szereplő (legyenek azok könyvkiadók, nyomdászok, könyvesboltot üzemeltetők) között felmerülő problémákról és kérdésekről azonban érdemes és kell is vitákat, eszmecseréket folytatni – ez derült ki a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) szakmai napján. A 2017-es Alexandra válság hatására alakult szervezet programján a szerzői jogi felvetésektől a kis kiadók nyomdai nehézségein át a Matyi Dezső által előidézett csődeljárásig számos téma szóba került, időnként hangosabb szóváltás keretében is.
Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó és a Bookangel Kft. vezetője szerint a rendszer ugyan nem igazságos, de nehéz tenni ellene. Az igazságtalanság alapja a boltok véges területéből is adódik, nem lehet pontosan felosztani, kinek mennyi hely jut a könyvespolcokon. Szerinte azonban jelenleg olyan kommunikációs és marketing-erőforrások birtokában van a legkisebb szervezet vagy alkotó is, amelyek tíz vagy húsz évvel korábban nem voltak adottak. Nem lehetséges, hogy a könyvek ára Magyarországon alacsony? – vetette fel Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. Úgy véli, a piac elakciósodása visszafordíthatatlan folyamat, de a könyvek degradálásában részt vesznek a kiadók is. Szerinte például a szakkönyvek, vagy művészeti kiadványok gyakran áron alul kerülnek a piacra, ami az értéküket tekintve egyáltalán nem indokolt.
A közönség soraiban felvetődött, azért is nehéz a kis kiadók helyzete, mert jelenleg nincsenek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által kiírt pályázati lehetőségek, és valószínűleg meg is fog szűnni az alap. Gál Katalin hozzátette, ők is értesültek arról, hogy átalakítás alatt áll az NKA, majd hozzátette: a három betűsökre nem jó idők járnak. (Még szerencse, hogy az egyesülés négybetűs.) Kiemelte, a támogatási rendszerben az tükröződik, mint minden másban: nincs kevesebb pénz, csak nem a korábban megszokott szisztémában osztódik el.
E kérdések középpontjában azonban mégis az olvasók állnak – ez derült ki Nyáry Krisztián felvetéséből is: eminens a könyvszakma szereplőinek feladata. Az állammal vagy az állam nélkül olvasásra nevelő programokat kell indítani. Míg a kilencvenes években, ha megkérdeztek egy átlagos húsz évest, hány percet töltött olvasással az elmúlt héten, nyolc percet válaszolt, addig négy évvel ezelőtt ez már csak két perc volt – részletezte Nyáry. Formálódik egy hosszú távú, az olvasás népszerűsítését célul kitűző kezdeményezés a MKKE részéről is – tette hozzá Gál Katalin. Ahogy kivonul az állam a támogatási rendszerből, bizonyos értékek kétségtelenül erodálódnak – mondta –, mégsem pesszimista a jövőt illetően, szerinte érzékelhető a kultúra iránti igény az országban.
