Sebes György: Kölcsey, Caramel, Mindannyian

Publikálás dátuma
2019.03.03 13:00

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Három percig helyén volt minden és mindenki. Így kezdődött az Eurovíziós dalválasztó döntője múlt szombaton. Megjelent a színpadon két remek énekes és előadták egyikük sikeres számát. Azt, amelyikkel öt éve – mindössze 16 évesen – feltűnt ugyanebben a műsorban. Ám amikor befejezték az előadást, átvedlettek műsorvezetővé és – megint, immár hatodszor – kiderült, hogy abban már nem annyira profik, mint az éneklésben.
Persze, ne legyünk igazságtalanok. Dallos Bogi – aki 2014-ben még a sokkal komolyabb Dallos-Nyers Boglárka néven szerepelt -, valamint Freddie – akinek ugyancsak van rendes polgári neve: Fehérvári Gábor Alfréd – üde színfolt volt A Dal műsorában hat héten keresztül. Hiba nélkül bekonferálták a szereplőket, a produkciókat, elmondták a nézőknek, hogy épp mit kell tenniük. Az pedig, hogy szinte minden beszélgetésben unalmas álkérdéseket tettek fel – különösen Freddie -, nem is biztos, hogy az ő hibájuk. Nyilván volt egy előre kigondolt forgatókönyv, benne olyan világrengető kérdésekkel, hogy „mit érzel most?”, vagy „kedves zsűritagok, hogy tetszett ez a remek szám?” és ők nem is térhettek el ettől.
Dallos Bogi 21 éves korára igazán szép karriert mondhat magáénak. Miután öt éve felfedezték A Dalban, a duettben most előadott We all (Mindannyian) című számával aratott. Menedzsere, Tóth G. Zoltán szerzeménye többek között a Budapesten először megrendezett női kézilabda BL-döntő, a Final Four hivatalos dala is volt. Bogi megjelentetett lemezeket, majd egyre gyakrabban vezetett műsort a Magyar Televízió különböző csatornáin. Feltűnt az M5-ben és az M2 Petőfi TV Én vagyok itt című magazinműsorában is. Tehát van már képernyős tapasztalata.
Akárcsak Freddienek, aki szintén nagy utat járt be mióta – alig négy éve – negyedik lett a TV2 Rising Star című tehetségkutatójában. 2016-ban már ő képviselte Magyarországot az Eurovíziós dalfesztiválon, miután megnyerte a hazai válogatót Pioneer című dalával. Tavaly már ő volt A Dal férfi műsorvezetője, télen pedig első lett a TV2 Sztárban sztár című műsorában. Jól kamatoztatta énektudását és sokoldalúságát, de mint műsorvezető kissé korlátozottak a lehetőségei. Ennek megfelelően gyakran merev, nehézkes és olyan, mint aki tisztában van vele, hogy számára az éneklés könnyebben megy.
Nem is véletlenül írtunk ennyit a műsorvezetőkről, hiszen a Duna TV hat szombaton át főidőben ezzel a produkcióval csábította a nézőket, tehát érdemes a műsort, mint olyant elemezni. Igaz, a szerkesztők „hozott anyagból” dolgoznak, hiszen a meghirdetett pályázatra beküldött művekből kell kiválogatniuk első körben a legjobbnak tartott harmincat. Az nem nagyon derült ki eddig, hogy mik a fő szempontjaik. Azt tartják-e a legfontosabbnak, hogy egy különleges és valóban magyar dal jusson el a nemzetközi porondra, avagy a zenét osztályozzák elsősorban, netán az ütős – néha magyar, néha angol – szövegre figyelnek döntően. Feltehetően valamennyi szempontot igyekeznek figyelembe venni, ettől aztán a műsorok kissé eklektikusra sikerednek. És akkor még nem említettük, hogy a válogatásnál nyilván a dalra figyelnek, amit azonban a stúdióban meg is kell jeleníteni, s ezzel néha hozzátesznek a produkcióhoz, de gyakran túlcsicsázzák.
Aztán ott van az a négy ember, akiknek meghatározó szerepük van a végső sorrend kialakításában. Zsűrinek nevezik őket, de közös munkáról aligha lehet szó. Négy különböző egyéniséget ültettek össze az idén is, akik egészen eltérő szempontok alapján pontoznak. Ráadásul mindegyik igyekszik magát adni az értékelésnél, ezzel olyan kavalkádot teremtve, hogy néha azt is elfelejtjük, nem ők a főszereplők, hanem a dalok és előadóik.
Ezek után valóságos csoda, hogy az idén egy olyan dal nyert, amely valóban a legjobbak között volt. Pápai Joci már nem először bizonyította, hogy igazán egyéni hangja van és ezúttal egy valóban szép számot énekelt. Nagyon sokat köszönhet Molnár Ferenc Caramelnek, aki a zenét szerezte és akivel együtt írta a szöveget. Az persze az idén is kérdés, hogy a nemzetközi mezőnyben meddig juthat el Az én apám című dallal. Egy igazi versenytársa volt a fináléban, ez pedig a Nyári zápor, amelyet a műsor felfedezettje címet is elnyert Acoustic Planet nevű együttes adott elő. Külön érdekessége e formációnak, hogy egyik tagját Kölcsey Szabolcsnak hívják. Ő a szám szerzője, de ennél fontosabb, hogy leszármazottja a Himnusz költőjének. Bebizonyítva egyúttal, hogy a gének – a tehetséggel együtt - öröklődhetnek.
A közönség tehát jól döntött, hiszen a zsűri által a végső fináléba jutott produkciók közül tényleg a legjobbat választotta. De azért jegyezzük meg, hogy a szerkesztők kicsit irányították a nézőket. No, nem a legvégén, hanem az első elődöntőben. Ott ugyanis elhangzott mind a három olyan szám, amelyet a selejtezőkből - az első három műsorban – a közönség juttatott tovább. Mivel pedig valószínűsíthető volt, hogy a zsűri megint kiejti őket – pontosabban: nem ad nekik elég pontot –, a szerkesztők tettek róla, hogy a közönség-kedvencek közül legfeljebb egy mehessen tovább (végül mindhárom elvérzett ebben a szakaszban).
Jocin kívül így végül nyilvánvalóan a Duna TV nyert. Megoldotta hat este műsorát, a rengeteg szavazó által a bevétel is nőtt és még a nézők is elégedettek lehettek. Jövőre, veletek, ugyanitt.
Frissítve: 2019.03.03 13:01

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20