Tüntetnek a média szabadságáért

Szombaton utcára vonulnak a horvát újságírók, mert az őket érintő törvények a maffiózóknak, a korrupt politikusoknak kedveznek.

Talán korai még a Balkán öntudatra ébredéséről beszélni, de Szerbia és Montenegró példája mutatja, hogy a társadalom egy része több demokráciát akar, s ezért arra is hajlandó, hogy hónapokig, minden héten tüntessen az időnként dermesztő hidegben.

Belgrádban már hónapok óta tartanak a szombati tüntetések. Bár a megmozdulás résztvevői teljesen különböző politikai pártokat, szervezeteket képviselnek, így is képesek voltak összefogni, mert egyetértenek abban, hogy a közszolgálati média kizárólag a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) és Aleksandar Vucic elnök érdekeit szolgálja. Hogy a mozgalomnak lesz-e bármi következménye, e tekintetben azért lehetnek kétségeink, az RTS ugyanis aligha változtat műsorpolitikáján, de tény, hogy a tüntetések szervezői hétről hétre új ötletekkel állnak elő. Montenegróban nem tartanak olyan régóta a tüntetések, mint Szerbiában, de egy rétegnek a kis balkáni államban is elege van a tomboló korrupcióból, s abból: Milo Djukanovic olyan mélyen beásta magát a hatalomba, hogy szinte kimozdíthatatlan onnan.

Horvátország gazdaságilag jócskán e két állam fölött áll, az ország az Európai Unió tagja már hat év óta, a demokrácia helyzete is jobb, ettől függetlenül itt sem annyira rózsás a média helyzete.

Szombaton ezért az újságírók az utcára vonulnak, mert úgy érzik, el akarják lehetetleníteni a munkájukat. Miközben a kormányzat azt állítja, az országban teljesen szabad a média, független újságírók szerint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralta kabinet álhíreket terjeszt a politikai ellenfelek lejáratására. Úgy vélik, különösen az eltelt két évben durvult el a helyzet. A Horvát Újságíró Szövetség (HND) elnöke, Hrvoje Zovko egyenesen úgy vélekedett, hogy sosem látott üldözésnek vannak kitéve az újságírók és a média képviselői. Úgy látja, mivel Andrej Plenkovic kormányfő hallgat, ezért ő is felelős a kialakult helyzetért. Már csak azért is – tette hozzá sajtóértekezletén -, mert a kabinet egyetlen alkalommal sem volt hajlandó találkozni a HND képviselőivel, „számos kérés ellenére sem”.

A szombatra kiírt tüntetés az „Elvettétek a médiát, de az újságírást nem adjuk” nevet viseli. Fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy Horvátországban aggasztó folyamatok zajlanak a médiában. A HND elnöke azért nem tartja logikusnak a miniszterelnök hallgatását, mert jövő héten – rövid időn belül már harmadszor - nemzetközi küldöttség érkezik az országba, amely a média szabadságát vizsgálja.

A tüntetésen összesen nyolc követelést fogalmaznak meg. Ezek közül a legfontosabb: hagyjon fel a hatalom azzal a gyakorlattal, hogy perek indításával helyezi nyomás alá az újságírókat. Jelenleg elképesztően sok, összesen 1160 bírósági eljárás zajlik, s több millió kunányi összeget követelnek az újságíróktól. Különösen sok eljárást indít a horvát állami média, a HRT: összesen 36 újságírót fogott perbe, akiktől 2,2 millió kunát követel.

A helyi törvények értelmében az újságírókat akár egész éves fizetésük megvonásával is sújthatják még akár abban az esetben is, ha pontos, a tényeknek teljességgel megfelelő információt tesznek közzé. Ezért azt követelik a kormánytól, változtassa meg a jogszabályt, amely számos visszaélésre ad módot politikusok, kétes hátterű üzletemberek részéről. Hrvoje Zovko szerint azok, akik elősegítik az újságírókkal szembeni pereket, a bűnözés és a korrupció szolgálatába állnak. A követelések között szerepel, hogy az új médiatörvény tegye lehetővé a média képviselői számára: számolhassanak be a rájuk nehezedő nyomásról anélkül, hogy elbocsátás fenyegetné őket. Követelik, hogy változtassák meg a közszolgálati médiát érintő törvényt, mert az jelenleg lehetővé teszi, hogy a HRT a kormány szócsövévé váljon. Ráadásul a közszolgálati médiánál óriási pénzek tűnnek el.

Arról egyelőre nincs szó, mi történik akkor, ha ezeket a követeléseket nem teljesítik. Arra azonban még nem volt példa, hogy az újságírók ennyire szervezetten lépjenek fel a kormányzó párt praktikáival szemben.