Nem valószínű, hogy Navracsics Tibornak most esett le a – már nem is létező – húszfilléres. Hiába mondta legutóbbi interjújában, már maga is kezdi elhinni, hogy esetleg büntetésből küldhették ki négy éve uniós biztosnak Brüsszelbe. De azért ne felejtsük el, itt egy képzett jogászról, politológusról és tapasztalt politikusról van szó, aki átélt már sok mindent és 63 éves korára feltehetően nem küzd még időskori demenciával. Vagyis emlékeznie kell rá, hogy Orbán Viktor gyakran küldte őt a tűzvonalba.
Nem az unió központjában került tehát először kínos helyzetbe. Tény, hogy biztosi karrierjének kezdete után röviddel elindult a kampány, amely arról szól, hogy a magyarok nem hagyják magukat, szembeszállnak mindenkivel. Ez valóban nem lehetett kellemes Navracsicsnak, de hasonló már történt vele. 2006 őszén – és utána - főszerepet kapott a regnáló miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc elleni támadássorozatban is. Amikor a Fidesz-frakció – tiltakozásul –egy emberként hagyta el a parlament üléstermét, ő maradt ott egyedül. Neki kellett elmondania a propaganda-szövegeket, hogy a magyar választó megértse: csak a Fidesz. (És 2010-re be is érett a gyümölcs.)
Akkor miniszter lett – négy évig az igazságügyben – és mellette miniszterelnök-helyettes. Tűzvonalban volt tehát például az új alaptörvény kidolgozásakor, ha már nem is jutott neki annyira látványos feladat, mint korábban. Hogy aztán a brüsszeli kiküldetést jutalomnak, vagy büntetésnek szánta-e a főnök – miután a külügyminiszteri poszt kellett a sokkal megbízhatóbb Szijjártó Péternek – azon lehet morfondírozni.
Mint ahogy azon is, mi a magyarázata annak, hogy hősünk most úgy tesz, mintha kibeszélne a nagy fideszes kánonból. Aligha kapott éppen most őszinteségi rohamot és az sem elképzelhető, hogy Fiala János kérdései nyomán világosodott meg. Viszont az biztos, hogy a májusi választás után nem lesz uniós biztos –a posztjára Trócsányi minisztert jelölték -, és már nincs helye a hatalom irányítói közt sem.
Kilép a tűzvonalból. És többet tud, mint amennyit mond.