Tűzvonalban

Nem valószínű, hogy Navracsics Tibornak most esett le a – már nem is létező – húszfilléres. Hiába mondta legutóbbi interjújában, már maga is kezdi elhinni, hogy esetleg büntetésből küldhették ki négy éve uniós biztosnak Brüsszelbe. De azért ne felejtsük el, itt egy képzett jogászról, politológusról és tapasztalt politikusról van szó, aki átélt már sok mindent és 63 éves korára feltehetően nem küzd még időskori demenciával. Vagyis emlékeznie kell rá, hogy Orbán Viktor gyakran küldte őt a tűzvonalba. Nem az unió központjában került tehát először kínos helyzetbe. Tény, hogy biztosi karrierjének kezdete után röviddel elindult a kampány, amely arról szól, hogy a magyarok nem hagyják magukat, szembeszállnak mindenkivel. Ez valóban nem lehetett kellemes Navracsicsnak, de hasonló már történt vele. 2006 őszén – és utána - főszerepet kapott a regnáló miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc elleni támadássorozatban is. Amikor a Fidesz-frakció – tiltakozásul –egy emberként hagyta el a parlament üléstermét, ő maradt ott egyedül. Neki kellett elmondania a propaganda-szövegeket, hogy a magyar választó megértse: csak a Fidesz. (És 2010-re be is érett a gyümölcs.) Akkor miniszter lett – négy évig az igazságügyben – és mellette miniszterelnök-helyettes. Tűzvonalban volt tehát például az új alaptörvény kidolgozásakor, ha már nem is jutott neki annyira látványos feladat, mint korábban. Hogy aztán a brüsszeli kiküldetést jutalomnak, vagy büntetésnek szánta-e a főnök – miután a külügyminiszteri poszt kellett a sokkal megbízhatóbb Szijjártó Péternek – azon lehet morfondírozni. Mint ahogy azon is, mi a magyarázata annak, hogy hősünk most úgy tesz, mintha kibeszélne a nagy fideszes kánonból. Aligha kapott éppen most őszinteségi rohamot és az sem elképzelhető, hogy Fiala János kérdései nyomán világosodott meg. Viszont az biztos, hogy a májusi választás után nem lesz uniós biztos –a posztjára Trócsányi minisztert jelölték -, és már nincs helye a hatalom irányítói közt sem. Kilép a tűzvonalból. És többet tud, mint amennyit mond.  
Frissítve: 2019.03.04. 10:07

Hasznos idióták

A magyar kormány nyolc oldalon válaszolt arra a terjedelmes közleményre, amelyet a múlt héten kapott az Európai Bizottságtól és amelyben a testület tételesen cáfolta azokat a hazugságokat, amelyeket Budapest a Soros-Juncker arcképével plakátolt ki az országban a májusi EP-választások kampányának részeként. A kabinet válaszát megfejelte Orbán Viktor hétvégi interjúja a német Welt am Sonntagban, amiben a kormányfő kifelé húzza magát az egérfogóból, mert összegyűltek az aláírások és nagy eséllyel napirendre kerül a Fidesz kizárása az Európai Néppártból. Ennyi jut Európának a kormányfő "gondolataiból", míg a magyar népnek annyi: a plakátokon március közepén a néppárti EB-elnök arcát lecserélik a szocialista Timmermanséra, itthon "megalapozva" a kormányfő véleményét, miszerint az európai baloldal szándéka a Néppárt megtörése. "Ez hatalmi természetű küzdelem... a politikai szakirodalomban Lenin nyomán ők a hasznos idióták, akik - miközben azt hiszik, hogy szellemi harcot vívnak -, valójában mások, sőt az ellenfeleink hatalmi érdekeit szolgálják" - mondta a kormányfő. A magyar-német kapcsolatokban meglévő "negatívumok kizárólag a politikának köszönhetőek" ugyan, de ezeket a menekültkérdés kapcsán éppen a magyar kormány generálta a 2015-ös "budapesti humanitárius katasztrófával". Megértjük hát a kormányfőt, ha nem szereti a bosszú politikáját, mert örülhet hogy a német és az osztrák politikai elit nem bosszúálló. A néppárti kizárás nem ennek, hanem, a demokrácia felszámolásának a következménye - lenne. Meg annak, hogy a Néppárt már többet veszít Orbán miatt, mint amit vele nyer. Orbán egyelőre tör előre, ha mozdulatai mind görcsösebbek is. Viszont látni, tanult Lenintől. A jobboldal európai hatalométvételéért folyó valódi harcban a még tétovázó néppártiakat ő tekinti hasznos idiótáknak. 
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.03.04. 10:07

Polipika

Másodfokon, nem jogerősen öt év börtönre ítélték pénteken Kocsis Istvánt, a Magyar Villamos Művek Gyurcsány-éra alatti vezérét. Eszerint sikkasztott és hűtlenül kezelte az állami vagyont: időszakában, kamuszerződések révén, milliárdok tűntek el az MVM-ből. Ez eddig a legnagyobb döccenő a 67 éves állami élmenedzser töretlennek is nevezhető, de gyanús ügyek tömkelegével övezett életútján. Kocsis Istvánt még az Antall-kormány idején egykori FÉG-es főnöke, az országgyűlés mostani alelnöke, a KDNP-s Latorcai János csábította a politikába, hogy aztán a Horn-kormány – Fidesz által földbe döngölt – tömeges privatizációinak állami döntéshozójává váljék. A Tocsik-ügy szele a magánosítás legnagyobb nyertese, a német RWE igazgatói székébe sodorta, de, miután az állam képviseletében Csányi Sándort elnök-vezérigazgató poszthoz segítette, az OTP- igazgatóságban is helyt kapott. A 2002-es választások után az állami Paksi Atomerőmű vezére, ahonnan a 2003-as, radioaktív szennyezéssel járó üzem- és kommunikációs zavar ellenére Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő az erőművet tulajdonló, állami MVM élére helyezi. Bár 2008-ban, feszült hangulatban, ugyanő menti fel, hamar a fővárosi BKV élére nevezi ki. Bár ezután sorra jelentek meg a repkedő milliárdokhoz képest arcpirítóan piti és trehány MVM-es mutyik hírei, illetve a BKV-nál is szaporodtak a pénzügyi botrányok, az Orbán-kabinet csak 2011-ben meneszti. Bár ezután ismét Csányi Sándor biztosított a számára - máig tartó – oltalmat, az üzletember állítólag döntő szerepet játszott abban, hogy Orbán Viktor pályázat helyett váratlanul az oroszokra bízta a paksi bővítést. Kocsis István díszvendégként lehetett jelen a beruházásért felelős Süli János két évvel ezelőtti miniszteri beiktatásán. Mi több, az MVM-per többször megismételt első fokai következetesen felmentették, mondván: nincs papír arról, hogy Kocsis István tudott a megállapodásokról. Sőt, az enyhítő körülményekre hivatkozva a másodfok is mindenkit a kiszabható legkisebb büntetéssel sújtott, még ha az esetenként letöltendőt is jelent. Most már a Kúriáé a szó. És ez nagy kérdés. Tudjuk: Kocsis István jobb- és baloldali döntéshozókhoz is ezer szállal kötődő, derekas küzdő, a bírói ítéletekre pedig mindenki a hatalom üzeneteiként tekint. És hogy az élet megy tovább, mi sem bizonyítja inkább, mint hogy a mostani vád oldalán foggal-körömmel kiálló MVM mélyen hallgat tavaly kirobbant, ötmilliárd kioffshore-ozosát felvető „monitoring”-botrányáról. Félő, a Kocsis-féle eljárás sem a becsületre, inkább csak fokozottabb óvatosságra inti a közpénzlenyúlás állami bajnokait. Nem túlzás azt feltételezni, hogy a Kocsis Istvánt illető vádak az állami vagyon háza táján változatlanul mindennaposak. Eszerint megint nem a legnagyobb, hanem a legbénább bűnözők állnak a bíróság előtt. Ha pedig az egész balhé csak arról szól, hogy Kocsis Istvánéknak – mint rendesen – megint csak újabb pénzeket kellett leakasztaniuk a titkosszolgálatok számára, az eljárás tényleg szemétség.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.03.04. 10:07