Ujlaky István;
közoktatás;
2019-03-05 09:00:00
Az iskola az a hely ahol az igazgató kezét csókolomot köszön a takarítónőnek. Mert az iskola az a hely, hol az egyenlőségeszme elpusztíthatatlan: a tanárok iskolai végzettsége, élethelyzete, jövedelme, presztízse hasonló, ezért nem fogadnak el hierarchiát. A diákok életkora, végzettsége, napirendje, élethelyzete hasonló, ezért nehezen fogadnak el hierarchiát. Akadhat tanár, aki gyűlöli néhány tanítványát, és akad diák, aki gyűlöli némelyik tanárát, osztálytársát. Az iskola mégis az a hely, ahol tisztelet és szeretet, együttműködés és egymásrautaltság nagyon erős pozíciókkal bír.
Az iskola az a hely, ahol a hibák, vétkek és bűnök sokkal nagyobb eséllyel bocsáttatnak meg, mint később bárhol és bármikor a nagybetűs életben. Az iskola az a hely, ahol még szokás elismerni, beismerni, elvállalni az elkövetett vétket. Az iskola az a hely, ahová a hatalomnak illik, illene halkan és udvariasan, tisztelettudón belépni, bár nem szokott, nem így szokott. Az iskola az a hely, ahol egy tanár nevű különleges lencse vagy tükör működik, amely összegyűjti a felnőtt és tudományos világ ismereteit, hogy azokat tantárggyá átalakítva befogadhatóvá tegye és kisugározza a gyerekeknek, kamaszoknak, diákoknak.
Az iskola az a hely, ahol temérdek önmagában haszontalan és felesleges ismeretet tanulunk, amelyekből valahogy mégiscsak összeáll egy világ, világkép, valóságról való érvényes tudás. Az iskola az a hely, ahol az érettségi tablókon mintha megvalósulna a feltámadás örök ifjúsága: mindenki 18-19 éves a képeken, az is, aki húsz, és az is, aki ötven éve született. Csak a tanárok fotói jelzik az idő múlását.
Az iskola az a hely, ahol az írásbeli érettségik napjain sok tucat fiatal összpontosít, dolgozik néma csendben – míg kinn dübörög a légkalapács. Aztán, meglehet, dél körül egyszerre végeznek.
Az iskola az a hely, ahol már életre szóló élménnyel, de még nagyobb kockázatok és balesetek nélkül próbálható ki, élhető meg a szerelem. Az iskola az a hely, ami egyszerre a kudarc, a siker és a szabadság birodalma, feltéve, hogy „rossz tanulóról”, jól motivált tehetségről és munkáját szerető tanárról van szó.
Az iskola az a hely, ahol a konyhás néni minden gyereket ismer arcról, mígnem a konyhát kiszervezik, de lesz egy új konyhás néni, aki hamarosan ismét arcról ismeri a tanulókat. Az iskola az a hely, ahol a felújításnak csak és kizárólag nyáron lenne szabad lezajlania, de olykor egy irodaház újul meg nyáron, az iskola marad őszre. Az iskola az a hely, ahol szalagos magnót használnak, amikor már mindenütt kazettásat, és kazettás magnót, amikor másutt cd-lejátszót.
Az iskola az a hely, ahol, nem verbálisan és tudatosan bár, hanem csak ösztönösen és tudat alatt, de megtanuljuk, hogy a közösség elnyom és védelmez, bánt és óv, frontvonal és otthon egyszerre, miközben az egyén egyidejűleg lehet szabad és magányos, vagy függő helyzetű, de társas lény.
Az iskola az a hely, ahol sokan életükben utoljára olvasnak verset, hallgatnak komolyzenét, nézegetnek festményt. Az iskola az a hely, amely, bár védettséget politikától, eszméktől, vétkektől és bűnöktől nem élvez, mégis van benne esély „a jó laboratóriumára” is.
Az iskola az a hely, ahol az igazgató kezét csókolomot köszön a takarítónőnek.