Pártfegyelem

Nem lenne meglepő, ha a Fideszben kötelezővé tennék a Vasárnapi Újság című műsor hallgatását. Ott ugyanis legalább egy interjúban mindig eligazítják a híveket, mit és hogyan kell érteni. Legutóbb például a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár magyarázta a teendőket (és a bizonyítványt). A miheztartás végett.

Meglepetés azonban ebben is volt. Egyszerre csak azt kellett hallanunk, hogy „a magyar emberek véleménye fontosabb a pártfegyelemnél”. Igaz, Kovács Zoltán annak kapcsán beszélt erről, hogy szerinte hangulatkeltés folyik a magyar kormány és pártja ellen. Mármint a Brüsszel elleni plakátkampány miatt. Kijelentését mégis tekintsük általános érvényűnek. S ha így teszünk, írjuk fel nagy betűkkel a parlamenti padsorokra, hogy mindig a gombnyomogató többség szeme előtt legyen.

Problémát jelent persze, hogy a kétharmadot szerző hatalomnak változatlanul az a kényszerképzete, hogy ők – és csakis ők – képviselik a magyar emberek véleményét. A legutóbbi népszavazás mintegy 1,4 millió visszaküldött kérdőívéről például Orbán Viktor azt állította, hogy a túlnyomó többség álláspontját testesítette meg. Egy pillanatig nem zavarta tehát, hogy mintegy hat és fél millió választópolgár ezek szerint nem válaszolt. És azért arra sem árt emlékezni, hogy a kétharmados parlamenti többség sem a voksok többségével jött létre.

Egyelőre mégsem bízhatunk benne, hogy nem a pártfegyelem dönti majd el a parlamenti szavazásokat. Egészen leegyszerűsítve: továbbra is az történik majd ebben az országban, amit a nagy vezér óhajt. Márpedig ő ragaszkodik a hatalomhoz, és mindent e célnak rendel alá. Ha szükségesnek tartja, riogat, félelmet kelt, gyűlöletet szít, és ellenségeket vizionál mindenütt. Nem számít az sem, ha eközben szembe kerül vélt barátaival, netán a szövetségeseivel is. Mindeközben a magyar emberekre és feltétlen támogatásukra hivatkozik, bár világos perceiben azért tisztában lehet vele, hogy mennyi az annyi.

Azt viszont el kell viselnie, ha szócsövei kétértelműen fogalmaznak.