Célkeresztben a Néppárt

A Juncker-Soros plakát miatt a szinte a teljes német konzervatív elittől érkező gyors orrbaverés jelezte először Orbán lépésének valódi célját. Mostanra az Európai Néppárt naponta gyarapodó számú tagpártjai is megerősítik, hogy a kétes nemzetközi hírnévre szert tett plakát fő célközönsége a magyar határokon kívül van. A Fidesz a választásokon túl évek óta versenytárs nélkül uralja a magyar közvéleménykutatási adatokat is, itt további győzködésnek értelme nincs. 
A plakátkampány viszont egyenesen a Néppárt közepébe céloz, nem véletlen a tagpártok felől érkező példátlanul éles válasz. Az EPP mostanra recseg-ropog az eresztékeiben – főként éppen Orbán miatt. Csak a megalakuló új Európai Parlamentben kinézett posztokért folytatandó harc tartja még őket egyben, ideológiai közösségük alig van. Ezt éppen az orbáni politikai gyakorlat és annak a párton belül növekvő – mostanra valószínűleg többségivé vált – elítélése jelzi.
Az orbáni propagandagépezet, élén a Fidesz elnökével folyamatos kísérleteket tesz arra, hogy az Orbán-EPP viszony kiéleződését a migráció kérdésére korlátozva magyarázza. Ez azonban súlyos torzítás: a fő vita az európai értékekről – jogállam, sajtószabadság, oktatási- és kutatási szabadság, az antiszemitizmus elleni fellépés – és ezek magyarországi érvényesüléséről szól. Ez és az Európai Unió elleni szakadatlan uszítást megfejelő plakátkampány volt a nevezetes utolsó csepp az évek óta tartó konfliktus poharában.
Orbán a májusban megválasztandó Európai Parlamentben új párt-, illetve frakcióstruktúrát akar. E struktúra kialakításához szüksége van az EPP logóval megválasztandó képviselők minél nagyobb hányadára, miként ezt Orbán már évnyitó sajtókonferenciáján, a napokban pedig a Welt am Sonntagnak adott interjújában többé-kevésbé nyíltan meghirdette. Ez a Néppárt megosztását, esetleg kettészakítását jelentheti. E lépéssel és a populista széljobb feltételezett megerősödésével az új Európai Parlament valóban megváltozott erőviszonyokkal jöhet majd létre. Orbán reméli, hogy a különböző euroszkeptikus formációk egybetereléséből és az EPP vele tartó részéből legalább egy parlamenti blokkoló kisebbséghez elegendő számú mandátum származik majd.
Ezzel az új alakulattal véli folytathatónak azt, ami mostanra egyértelművé vált: az európai integrációt minden lehetséges eszközzel hátráltató politikáját. Különösen meg akarja akadályozni fontos ügyekben (például külpolitika) az egyhangúság helyett a többségi szavazási rendszerre való áttérést. Így elvesztené ugyanis a ma jól láthatóan még meglévő zsaroló, blokkoló potenciálját. És akkor nem tudná korlátozni az unió – a tagok többsége által kívánatosnak tartott – nagyobb nemzetközi szerepvállalását, az európai értékek nemzetközi képviseletét, az unió egységes fellépését egy rosszabbodó globális környezetben a rivális Kínával, Oroszországgal vagy akár az USA-val szemben.
Az új EP Orbán reményei szerinti összetétele nagyon megnehezítené vagy lehetetlenné tenné az európai értékek számonkérését Orbán illiberális rendszerén is. Nem lenne több Sargentini-jelentés. És valójában ez a fő stratégiai cél: az EP egész politikai arculatának átformálása. Az EU egyedüli demokratikusan választott testülete ugyanis az Orbán-rendszert fékezni képes egyetlen maradék, mert nem magyarországi fórum – legalábbis egész mostanáig. 
Az EPP nagyon nehéz helyzetben van. Csúcsjelöltjét, Manfred Webert alapesetben csak egy széles koalícióval – szociáldemokraták, zöldek, liberálisok, Macron frakciója vagy ezek egy része – tudná bizottsági elnöknek megválasztatni. Elég nehezen hihetőnek tűnik, hogy az előzmények ismeretében ezek Orbánnal együtt szavaznának Weberre. Ez még a EPP frakció tagjainak egy részétől sem várható. 
Fordulhat persze az EPP egy ilyen esetben szavazatokért az euroszkeptikus pártokhoz vagy egy csoportjukhoz. Kérdés, milyen hitelességűek lennének így a Néppárt és Weber programértékű állásfoglalásai, hogyan változna a maradék EPP egész arculata. A sors igazságtétele lenne, ha Weber bizottsági elnökké választását éppen a Fidesszel és Orbánnal szemben hosszú évek óta folytatott erélytelen, megalkuvó politikája akadályozná meg. 
Nekünk viszont szerencsét jelentene: az Európai Unió sok tekintetben történetének fordulópontjához érkezett. Egyik legfontosabb vezetője csak az európai értékeket hitelesen képviselő, karizmatikus, legfőképpen pedig bizonyított vezetői képességekkel rendelkező politikus lehet.
2019.03.05 09:00
Frissítve: 2019.03.05 09:24

Összefogás, ó!

Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar – az Orbánt leváltani szándékozók tábora – kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. 
Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra - a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve.
Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hejesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év – úgy látszik - nem volt elég.
A tavaszi EP választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választás-matematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária-ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés: a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk.
Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben –, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló szindróma.
Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első soha napjára esik majd.
Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre!
2019.03.20 09:24
Frissítve: 2019.03.20 09:36

Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
2019.03.20 09:23
Frissítve: 2019.03.20 09:36