Fajtiszta

Nincs cukibb, mint egy kifejezetten tacskókra szakosodott fészbúk csoport. Az ember bejelentkezik, és ilyen beszélgetések aktív részvevője lehet: Tapi először kakilt az ágyra, mit csináljunk vele? Pamacs sokat ugat, anyósom szerint ez szeparációs szorongás, mit gondoltok? Brúnó ma megfogott egy egeret. És rengeteg kép. Tapiról (amint kakil), Pamacsról (amint ugat, háttérben az anyós) és egy egér darabokban (egy elmosódott kutyaorral, ami feltehetően Brúnóé). Az ember azért tagja egy tacskóügyi csoportnak, mert amíg ezt olvassa, addig sem kell olvasnia migránsokról és Soros Györgyről.

Hittem én.

„Nem értjük Kiflit. Akárkivel találkozik a buszon, a villamoson vagy az utcán, úgy örül neki, hogy összepisili magát. Mindenkit szeret, összenyal és pisil. Egy darabig azt hittük, majd kinövi, de nem. Már két éves, és még mindig tart a dolog. Mit tanácsoltok?” Jöttek is a tanácsok szépen, a kutyaiskolától a fenyítéssel egybekötött jutalomfalatig, mígnem bekacsolódott a beszélgetésbe Feri. Régi kutyás, ahogy írja, számára mindig a fegyelem volt a legfontosabb. A fegyelmezett kutya ugyanis hű és megbízható társ. „Én az enyémet a szomszéd kisebbségiekkel tanítottam csibészelni. Jól sikerült, már a szagukat se bírja. Nem is jönnek a közelbe, ha Balu kint van a kertben.” Erre egy másik csoporttag, bizonyos Edu is megosztotta a tapasztalatait. Szerinte „...cigókkal, de négerekkel is működik a dolog”, ő próbálta, és bevált. Feri és Edu egyetértettek abban is, hogy a tacskók nagyon öntörvényű kutyák, de kellő neveléssel és szoktatással minden megoldható.

Ezután egy kicsit megfeneklett a beszélgetés, tudniillik ebben a csoportban eddig nem volt szokás cigányozni és négerezni, bár ki tudja, ez is csak megszokás dolga. Egy kétgyerekes anyuka is bekapcsolódott a beszélgetésbe, mondván, ismeri Edu kutyáját, Abát (sic!), ami egy „pitbull”, és már évek óta tartja rettegésben a környék futtatóit. Azt is megemlítette, hogy Edu tényleg cigányokon csibészelteti Abát, ami azért ugye nem komilfó. Ekkor szabadult el a pokol. Edu kikérte magának a gyanúsítást, és határozottan kijelentette, hogy az ő Abája nem pitbull, hanem bullmasztiff. Feri ismét bekapcsolódott, és méltatlannak nevezte, hogy egy kutyás csoportban is összekeverjék a bullmasztiffot a pitbullal. „Egyébként Aba teljesen jámbor, ha nem provokálják, akkor ő is nyugodt marad. Amióta a közmunka-kompatibilis újmagyarok a seggükön maradnak, kenyérre lehet kenni.”

Szerencsére Kifli gazdája észrevette, hogy hibázott, és elmagyarázta, hogy ő nem úgy gondolta. „Amikor pitbullt írtam, úgy gondoltam, hogy harci kutya. Igazból csak azt próbáltam megfogalmazni, hogy az ilyen jószágok másképp működnek, mint egy tacsi. Bocsánat, előítéletes voltam.” „Megértem – így Edu – az előítéletek miatt tart ott ez az ország, ahol.” Még néhány jó tanács érkezett Kifli ügyében, és most nagyon úgy néz ki, megnyugtatóan rendeződik a dolog.

Mondom, jó egy ilyen csoportba tartozni. Van benne valami mélyen megnyugtató. És magyar.