1529 összeragasztott, bőröndökbe zsúfolt teknőst találtak a manilai reptéren

Publikálás dátuma
2019.03.05. 09:09

Fotó: Facebook/Bureau of Customs NAIA
Több mint 1500, ragasztószalaggal körbetekert, dobozokba csomagolt teknőst találtak négy bőröndben a Fülöp-szigetek fővárosának repülőterén - írta a BBC hírportálja.
Négy bőröndöt senki nem vett el a szalagról a Ninoy Aquino Nemzetközi Repülőtér érkezési csarnokában vasárnap. A táskákban 1529, különböző fajú teknős volt, még sarkantyús is, amely a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a sebezhető fajok között szerepel.
Az elhagyott utazótáskák tartalmának értéke több mint 4,5 millió Fülöp-szigeteki peso (24,2 millió forint). A rendőrök szerint a bőröndöket akkor hagyhatta magukra a gazdájuk, amikor rájött, mi vár a védett állatok csempészeire: ha elkapják őket, két év börtönt vagy akár 200 ezer pesós büntetést is kaphatnak.
A vámhivatal közölte, hogy a poggyászt egy Hongkongból érkező Fülöp-szigeteki utas hagyta a repülőtéren, "miután a büntetési tételekről értesítették az utasokat". A teknősöket átadták a vadállatok kereskedelmét ellenőrző hatóságnak.
A páncélos hüllőket gyakran egzotikus házi kedvencként tartják, azonban a népi orvoslás alapanyagául szolgáló csontjaik vagy csemegének számító, afrodiziákumnak tartott húsuk miatt is keresik őket Ázsia egyes vidékein.
A múlt héten 3300 kétkarmú teknőst akartak Malajziába csempészni, ám a parti őrség elkapta a bűnözőket.
Szerző
Frissítve: 2019.03.06. 08:31

Drónokkal tanulmányozzák a koalákat Ausztráliában

Publikálás dátuma
2019.03.04. 10:10
#CHINA-NANJING-ZOO-KOALA (CN)
Fotó: AFP/Xinhua News Agency
Drónokkal és infravörös kamerákkal követik a koalák populációit ausztrál tudósok - számolt be róla Phys.org.
A koalák élőhelyeit és populációik nagyságát hőnyomokat érzékelő drónok segítségével azonosítja. Az adatokat egy algoritmus dolgozza fel. A módszer megbízhatóbb és kevésbé invazív, mint a hagyományos állatmegfigyelő technikák, ennek köszönhetően a veszélyeztetett állatok, valamint invazív fajok populációi is nyomon követhetők.
Grant Hamilton, a Queenslandi Egyetem föld-, környezettudományi és biológiai karának tudósa elmondta, hogy összekötötték a nyomkövetős koalák adatait a drónok felvételeivel, amelyek infravörös képalkotással készülnek, hogy a lombkorona alatt is érzékeljék a koalák jelenlétét.

"Más állatmegfigyelő drónokat lényegesen egyszerűbb körülmények között vettetek be: fókákat követtek a tengerparton vagy más fajokat a szavannán. Ilyen bonyolult élőhelyen, mint a koaláké és ilyen nagy számú állat esetében még senki más nem ért el a mienkhez foghatóan jó eredményeket"

- mondta.

Az új technológia optimalizálása érdekében a repüléseket a hidegebb hónapok reggeli óráiban végezték, hogy a koalák testhőmérséklete és a környezet között a lehető legnagyobb legyen a különbség. A leszállás után az adatokat egy algoritmus rendezte: azonosította, mely hőjelek származnak koaláktól és melyek más állatoktól. A rendszer pontosságát úgy vizsgálták, hogy a légi felmérés adatait összevetették a GPS-es nyakörvek adataival.

"Egy tapasztalt koalamegfigyelő átlagosan 70 százalékos pontosságot ér el, a mi rendszerünk átlaga 86 százalék volt, ez jelentős növekedés"

- mutatott rá Hamilton.

A Queenslandi Műszaki Egyetem tudósainak innovatív eljárását a Scientific Reports legújabb számában megjelent tanulmány ismertette.
Szerző
Frissítve: 2019.03.04. 10:42

A sajtgyártás is legalább annyit árt a környezetnek, mint a húselőállítás

Publikálás dátuma
2019.03.02. 10:10
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A húsgyártás környezetkárosító hatásáról sokat lehet hallani, nem sokkal kíméli jobban a Földet a sajt előállítása sem.
Sokan azért lesznek vegetáriánusok, mert megtudták, a hús előállítása hatalmas energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár. Nagy részük azonban nem mond le teljesen az állati táplálékról; tejtermékeket, tojást továbbra is eszik. Sajtot például sokkal többet, mint előtte. Azonban a sajtgyártás ökológiai lábnyoma alig marad el a hústermelésétől, csak egyelőre jobb a sajtója – írta az Index. A tejtermelésbe ugyan közvetlenül nem hal bele az állat, de nem biztos, hogy a tehén élete boldogabb, mint a marháé, ahogy az sem, hogy a tej és a belőle készített tejtermékek előállítása kevesebb környezetszennyezéssel jár.
Világszerte növekszik a tej- és tejtermékfogyasztás, az egészségügyi ajánlásokban is fontos kalciumforrásként szerepel. A franciák 2015-ben 26 kiló sajtot ettek fejenként, ami egy kilóval több mint három évvel korábban, de a brit sajtfogyasztás is 13 százalékkal növekedett. Magyarország viszont az elmúlt évtizedben csökkent a tejfogyasztás: 2009-ben átlagosan 259 gramm tejet vagy tejterméket ettünk naponta, öt évvel később ez már csak 246 gramm volt, és a változás üteme azóta is hasonló. A világ sajttermelése az évezred elején még csak 15 millió tonna volt, most már meghaladja a 22 millió tonnát évente. 1970-ben a világon még csak 480 millió tonna tejet termeltek, ma már 800 milliót. 
Sok vegetáriánus sajttal kompenzál: akár 30 gramm sajtot is megesznek naponta, ami kétszer annyi, mint amennyit általában a húsevők fogyasztanak. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete (FAO) szerint az állattartás több mint 14 százalékban járul hozzá az üvegházhatású gázok termeléséhez, és a szarvasmarhák az emisszió kétharmadáért felelősek. Az összes tejtermelő állatot (kecskéket, juhokat) is hozzávéve az arány már 81 százalékos - bár őket általában meg is eszik. Különösen nagy bűnük a teheneknek, hogy a szén-dioxid mellett a még erőteljesebb üvegházhatást okozó metánt is termelnek. Igaz ugyan, hogy egy átlagos ember több húst eszik, mint sajtot, és az állattartás egyéb környezetszennyezéssel is jár. A sajt egy grammjában általában több kalória is van, mint a húsban, és az előállítása kisebb földterületet igényel, tehát ebből a szempontból kedvezőbb a sajt.
Az utóbbi években általánosan elfogadottá vált, hogy a marhahús a leginkább környezetszennyező módon előállítható táplálékok közé tartozik. Egy kilogramm marhahús létrejötte 26,5 kilogramm szén-dioxiddal egyenértékű mértékben fokozza a klímaváltozást. Ez nagyjából annyi, mintha egy autóval 100 kilométert utaznánk. Egy tehénből nagyjából 200 kilogramm húst lehet kinyerni, tehát a felnevelése több mint 5 tonna széndioxid-egyenértékű üvegházgáz felszabadulásával jár. A többi állat húsának egy kilogrammja ennél kevesebb emissziót eredményez, de még mindig sokkal többet, mint a zöldségek termesztése. A nyers tej előállításának kibocsátása még nem tűnik túl magasnak: egy kilogramm termelése 1,3 kilogramm szén-dioxidot és metánt szabadít fel. De a sajtgyártáshoz rengeteg tej kell, átlagosan 10 literből lesz egy kiló sajt. Noha nagy különbségek vannak a sajttípusok között, átlagosan egy kilogramm sajt 9,8 kilogramm szén-dioxid emisszióját igényli. A legkirívóbb egy amerikai cheddarfajta, ami Holstein-Fríz tehén tejéből készül, és amelynek kilója 16 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel, de az átlagos cheddar is több mint tíz kilogramm emissziójával jár. Ez pedig már nincs is olyan távol a marhahús emissziós költségétől. A baromfi kilójának 5 kilogrammos, illetve a sertés 7 kilós kibocsátása ennél jóval kevesebb, ezért a disznósajt jobban védi a bolygót, mint a valódi.
A döntés nem könnyű, és valószínűleg nem is lehet tudni, mi az igazság, de azt nem árt figyelembe venni, hogy a sajt akkor is luxusterméknek számít, ha az ökológiai lábnyomát vesszük figyelembe.
Szerző