Sok a baj a Volán-társaságok átszervezésével: az utasok gondjai nem oldódnak meg

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
"Ha már távol kell lenni az otthontól, legalább keressek"
- Nagyon remélem, hogy az összevonással nem a sofőrök, hanem a vezérigazgatók, igazgatók, aligazgatók és osztályvezetők létszáma csökken majd – mondta lapunknak egy egri buszvezető. Szavai szerint a melós létszám már most is hiányos, sokan mentek el külföldre dolgozni, a fiatalok pedig nem buszsofőrök szeretnének lenni, így ő nem félti az állását. Bármikor elmehetne kamionosnak, azért nem lépett, mert nem szeretne sok időt a családjától távol tölteni, mások pedig azért maradnak, mert például szőlőt művelnek, abból egészítik ki a jövedelmüket. Az összevonás egyébként racionálisnak tűnik – szögezte le –, mert eddig is az állam volt a Volán-társaságok tulajdonosa, a dolgozók sem sok értelmét látták az előbb hét, majd hat régiós vállalatnak. A beszerzők, raktárosok dolga nehezedett, mert Egerből csak a szolnoki központon keresztül tudtak eszközöket rendelni, ráadásul az útvonalak tervezésekor is akadályt jelentettek a régiós határok, mert ezeket nem, vagy csak körülményesen léphették át, eddig a távolsági útvonalak időnként nagyvonalúan kerülték az aprófalvakat. A buszvezető szerint a jelenlegi helyzetben az lenne az észszerű, ha az eddigi vonalakon több megállót iktatnának be. Talán ez volt az egyik indoka az utazók által az utóbbi hetekben több megyében tapasztalt utasszámlálásnak, s a sűrűsödő ellenőrzéseknek is – reménykednek a sofőrök.
- Ma reggel, indulás előtt szólt az egyik szakszervezetis kollégám, hogy megint összevonnak bennünket, s ez mivel járhat – mondta az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ egyik sofőrje. – A legnagyobb félelmem, ha egy cég lesz országosan, akkor ide-oda dobálhatják az embert, attól függően, hol van sofőrhiány. Pedig a család már a mostani helyzetet is megsínyli, alig jut időm rájuk - fogalmazott.
A buszsofőr állította, rengeteget kell túlórázniuk, leginkább a táppénzre kerülőket vagy a szabadságon lévőket helyettesítve: tizenöt éve, amikor a megyei Volán-társaságnál elkezdte a szakmát, nagyjából harmadával kevesebbet dolgozott.
- Az állandó hajtás teljesen megeszi az egészséget – magyarázta. – A kollégák jelentős része magas vérnyomás ellen szed gyógyszert, de sok az alvászavaros is közöttük.
Egy dél-dunántúli sofőr szerint a legrosszabb a jelenlegi rendszerben a kiszámíthatatlanság.
- Régen az ember rákerült egy járatra, s tudta, ha nem csinál nagy marhaságot, éveken keresztül viszi, aztán, ha jól dolgozott, feljebb léphetett a hierarchiában egy elitebbnek számító vonalra – mondta. – Most viszont ide-oda dobálnak mindenkit, attól függően, hol van lyuk a rendszerben. A szabadságok kivétele például mindig lutri: tavaly nyáron kétszer kellett lemondanunk a balatoni foglalást, berendeltek dolgozni, mert nem volt sofőr a kocsikra.
- Nem véletlen, hogy annyian lelépnek – szólt közbe egy másik társuk. – Ha nincs sofőr egy vonalon, oda kell tenni valakit, mert nem fordulhat elő, hogy kimaradnak járatok. Eddig legalább megpróbálták megoldani, hogy környékbeli legyen a sofőr, de ha országos lesz a cég, akkor küldhetnek bárhová. Akkor inkább elmegyek külföldre: ha már távol kell lenni az otthontól, legalább keressek. Azért lettem sofőr, mert imádok buszt vezetni, de ha az emberre szarik a szerelme, szakít vele.
Doros Judit és Vas András
Ettől nem lesz több buszsofőr
Érdemi egyeztetést szeretnének elérni a Volán társaságoknál működő szakszervezetek a közlekedési cégek összevonásának tervéről. A Közlekedési Munkástanácsok közleményben tiltakozott ellene, hogy a szerintük súlyosan kudarcos előző átszervezés után most ismét szakmai és érdekvédelmi egyeztetés nélkül akarnak belevágni az átalakításba. A szakszervezet szerint ezt nem tudja majd átvészelni a „számos sebből vérző” szakma a szolgáltatások markáns színvonalcsökkenése nélkül.
A Közúti Közlekedési Szakszervezet (KKSZ) elnöke is megerősítette, hogy semmilyen érdemi információt nem kaptak korábban a kormány terveiről. Baranyai Zoltán próbálta optimistán megközelíteni az összevonás hírét, mondván, ez lehetőséget kínálhat a felzárkózásra a másik hat társaság dolgozóinak, mert most az átalakítás lebonyolításával megbízott Volánbusz Zrt. dolgozói a szakmai átlag felett keresnek. Elismerte ugyanakkor, hogy például az autóbuszvezetői átlagos bérek 2010-es 185 ezer forintról 2018-ra bruttó 320 ezer környéke emelkedtek. A KKSZ vezetője szerint azonban a vállalatcsoport létszámgondjaira a tervezett átalakítás nem hoz megoldást. Most 17 ezer fő körüli az országos összlétszám, amelyből 10 ezer fő körül van az autóbusz vezetők száma, jelentősnek mondható az autóbusz vezető hiány Észak-Magyarországon, a Dél-alföldi, Északnyugat-Magyarországi régióban, és a fővárosban is, de országosan egyre jelentősebb a karbantartók terén is a létszámhiány. Arra pedig egyelőre semmi garancia nincs, hogy az átszervezés nem hoz-e jelentős leépítést is magával a szellemi munkakörök tekintetében. Ezért Baranyai Zoltán ma kezdeményezi a Közlekedési Munkástanácsokkal közösen a munkáltatónál egy az „összevonás” kérdéskörét is érintő tájékoztató értekezlet összehívását.
Az előző lépés
A többnyire megyénként szervezett Volán társaságokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2012-ben kezdte összevonni, de hivatalosan csak 2015 elejére állt össze a hét regionális központ. Közülük a főként Pest megyében működő Volánbusz neve maradt meg, a többieket akkor keresztelték át regionális közlekedési központokká. Akkor is magasabb szolgáltatási szintet ígért a kormány és költségtakarékosságról beszéltek.