- Mindannyian abban hiszünk, hogy a zenei minőség és bizonyos fokú stiláris azonosság tart minket össze - meséli Varga Judit. Sokkal inkább vagyok tagja a csoportnak azért, mert ezeknek a feltételeknek megfelelek, mint azért, mert valamiféle férfi-nő arányt kell tartani. A meghatározó az, amit a zene szerepéről és arról vallunk, milyennek kell lennie egy hangversenynek, azaz, hogyan tudunk kommunikálni a közönséggel – fejti ki a zeneszerző. Sok az olyan koncert ma már, ahol moderátor magyarázza, próbálja meg közelebb vinni a – nem csak a kortárs - zenét a közönséghez, de Varga Judit szerint azért ennyivel nem lehet megúszni a dolgot, ők ennél sokkal többre törekszenek, a beszélgetős hangverseny egészét is megpróbálják megkomponálni. Ilyen volt az is, amikor legutóbb Varró Dániel költővel léptek fel.
Most azonban a zenész legfőbb ellenségét, a kritikust szólítják színpadra, és rákérdeznek egy-két kellemetlen megnyilvánulására. - A kritikák ma már főleg előadásokról szólnak. Vannak olyanok, amelyek új művekről próbálnak meg keményebben beszélni? – kérdeztük. - Épp Molnár Szabolcs az egyik ilyen kritikus, ráadásul mind az ötünkről írt már, de tény, hogy zeneszerzőnek úgy megbukni manapság, hogy kifütyüljék, paradicsommal dobálják, vagy a recenzió másnap elképesztően botrányosnak minősítené az estjét, nem nagyon lehet – hangzik a válasz. Ez persze lehet kellemes, de egy kis ellenállás, egy kis szigor rosszat még nem tett az alkotóművésznek. Megkérdezik Molnár Szabolcsot, miért nincs már ilyen.
Őt régóta ismerik, olyan kérdéseket válogattak össze neki, amelyek nem csak a felszínt kapargatják. Az egyik régi írásában például, amely Varga Juditról a kezdő zeneszerzőről szól, azt hozta fel, hogy nőisége meglátszik, finomabb dolgokat vesz észre, mint a férfiak, és azt jósolja, hogy ez veszélyeket hordoz magában, mert ezzel a férfiak dominálta zeneszerzői világban nem fogja megállni a helyét. Erre biztosan rákérdez Varga Judit: tizenöt év után is tartja-e álláspontját.
Az elmúlt tíz évben a zeneszerzőnő egyfajta elismerő kritikából, díjakból öt rangost is összegyűjtött, ezek mit jelentenek számára, tettük fel a - majdnem - záró kérdést. Nem a díjakért dolgozik, mégis csak egyfajta jelzés, hogy jó irányba halad. És jelzés a külvilág számára is. Vagyis befolyásolhatja a kritikust is? – érdeklődünk. Igen, de ez akár rossz irányba is elsülhet, ha egy adott darab éppen még sem elég jó, nem győzi meg őt. A koncert egyébként Alessio Bembe művével kezdődik, amely – erről lapunk is beszámolt – a Bartók Világversenyen különdíjat kapott a csoporttól, ugyan is fontosnak tartják, hogy az utánuk jövő generációt is támogassák. Az ötük darabjait úgy válogatták össze, hogy emelkedő vonalat rajzoljanak fel. Lesznek különleges hangszerek, cimbalom, szaxofon és az is újdonság lesz, hogy Solti Árpád és Varga Judit saját alkotásaik előadójaként lépnek fel. Kutrik Bence Rituáléjának jelentőségét pedig az adja, hogy a Rostrum zeneszerzői versenyen bekerült a tíz mű közé, amelyet az európai rádiók számára lejátszásra ajánlott a zsűri, és most élőben hangzik el.
