A Széchényi Könyvtár útban van a Budai Várnegyed fideszes "újrahasznosításánál"

Publikálás dátuma
2019.03.06. 12:20

Fotó: Google Street View
Egyre valószínűbb, hogy a felbecsülhetetlen értéket képviselő nemzeti közgyűjtemény az egykori Kilián laktanya épületébe költözik - kár, hogy a körúti ingatlan teljesen alkalmatlan erre.
Nem is olyan régen még arról szóltak a hírek, hogy a budai Vár átalakítása miatt "kiebrudalt" Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a Nemzeti Múzeum mögött fekvő Palotanegyedbe, a Magyar Rádió egykori épületeibe, illetve az ott kialakítandó új komplexumba költözik majd. Most viszont szinte biztosnak látszik, hogy a közgyűjtemény új helye végül az egykori Kilián laktanya Üllői út és Ferenc körút sarkán lévő épülete lesz - értesült az átlátszó.hu. Meg nem erősített hírek szerint ráadásul mindez úgy lett végleges, hogy
Tüske László főigazgató kapott egy sms-t a döntésről az Emberi Erőforrások Minisztériumától.

A portál meg is kérdezte erről Tüskét, aki annyit reagált: „Az Országos Széchényi Könyvtár működésének kijelölt helye a jelenleg érvényben lévő kormányhatározat szerint a Budavári Palota F épülete. Az intézmény távlati jövőjét érintő tervek és elképzelések egyeztetése és előkészítése folyamatosan zajlik az illetékes minisztériumi szervekkel.
Ezek során a Kilián laktanya is felmerült a nemzeti könyvtár lehetséges jövőbeni helyeként, melyet vizsgálni szükséges.”

Az Országos Széchényi Könyvtár jelenlegi épülete
Fotó: Népszava
Nos, vizsgálatok már eddig is voltak, amelyek az Átlátszó információi szerint azt állapították meg, hogy a szóban forgó IX. kerületi épület vizesedik (lévén a Nagykörút valaha Duna-mellékág volt, ez a része ráadásul alacsonyabban fekszik a város többi területénél), ráadásul csak bajosan bővíthető. Márpedig utóbbira fel kell készülni, hiszen egyelőre az az 1 milliárd forintért Piliscsabára ígért épület sem készült el, ahol a könyvtár archívumát helyeznék el.

Arról, hogy napirenden van, hogy a második világháború előtti állapotokat visszaállítani hivatott Hauszmann-terv jegyében az OSZK-nak mennie kell a Várból, L. Simon László a Miniszterelnökség akkori parlamenti államtitkára már 2014-ben beszélt.
A hírek akkortájt arról szóltak, hogy - mivel a Várnak erősebb reprezentációs és turisztikai szerepet szántak - a helyén szálloda, államtörténeti múzeum és állami rendezvényház lesz.

Azt, hogy politikai vezetés a turisztikai célt részesíti előnyben a közgyűjteménnyel szemben egy korábbi - szintén az Átlátszó által közölt - állítólagos kifakadása során Tüske László főigazgató is kénytelen volt belátni: „Sokkal hatásosabbnak érezzük azt, ha a könyvtár elmehet innen, összepakol és
átadja a területet a borászati, sörészeti, csokoládégyártó cégeknek és az őket mozgató közönségszervezőknek, mert egyébként nem lesz nyugalmunk.”

A portál cikke megjegyzi, az ügy a CEU- és az MTA-botrány után egy újabb adalék ahhoz, mennyire tartja a mostani kormány a tudományt és a kultúrát. Kérdés, a fentebb említett "nyugalom" érdekében az OSZK végül beletörődik-e, hogy - amint az most kinéz - egy a szükséges funkciókra teljesen alkalmatlan épületbe költözzön - igaz, ismerve a hatalmat, nem mintha sok választása lenne.
Szerző
Frissítve: 2019.03.06. 12:30

Vészterhes, billegő viszonyok - Csehov a Nemzetiben

Publikálás dátuma
2019.03.06. 11:00
Trill Zsolt, Szász Júlia és Ács Eszter
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A Meggyeskert elsősorban az előadás sajátos atmoszférájával és európai szintű látványvilágával hódít. Megfelel Csehovnak, akit időtlenné tesz.
A világon a legjegyzettebb rendezők közé sorolt Silviu Purcarete dolgozott már a Nemzeti Színházban, régebben a Katona József Színházban, az Operaházban, vagy Debrecenben is. Most a Nemzetiben Csehov Cseresznyéskertjét vitte színre, az előadást Meggyeskert címen játsszák. A rendező, mint azt tette eddig is, hozta saját tervezői stábját. A színészeket pedig kapta, de többjüket ismerte már előző munkákból. Érdemes a világítással kezdeni. (Fénytervező: Helmut Stürmer). Feltűnő, hogy az alkotók alapvetően sötétben tartják a színészek arcát. Ez engem egy ideig zavart is, aztán rájöttem, hogy tudatos koncepció. És elkezdtem figyelni arra, hogy miként világítják meg a teret. Egészen elképesztő módon teszik. A fényváltásokkal hangulatokat jeleznek, ez még önmagában nem nagy felfedezés, de az már inkább, hogy a fények mögött mindig ott van a filozófia, az eszmei mögöttes. Ahogy a kezdeti világos színek fokozatosan átváltanak sötétebbe és mindez egyre inkább elmosódottá és látomásosabbá válik, az tényleg igazi mestermunka. Sokszor nem is látjuk, hanem érezzük a fényt. Ez igaz egyébként az egész előadásra, a kezdeti külsődleges eszközöktől fokozatosan jutunk el egyre mélyebbre. A kellék használat is egyedi. Víz helyett selymes szalmában fürdenek a szereplők, amely egyszerre szerethető és kelt szolid erotikát. A nevelőnőt alakító Szűcs Nelli csattanó ostorral teljesülő bűvészmutatványokkal szórakoztatja a meggyeskert lakóit. Jelenléte elegánsan kissé elemeli a valóságtól a történéseket. Az emberi viszonyok is mintha folyamatosan mozgásban lennének, billegnek, lebegnek, megállapodásra nincs semmi esély. A figurák is elmosódottak, mintha önmaguk karikatúrái lennének, ez főként igaz a túlsúlyos földbirtokost játszó Szarvas Józsefre, ő sok mindenen kívül van, miközben mindent lát. A diákot alakító Bordás Roland túl naiv ehhez az egészhez, ami itt zajlik. És ez jellemző majdnem mindenkire. Mindannyian eszközzé válnak, kívül maradnak. Az árverésen nyertes Lopahin a kereskedő (Kristán Attila) a nyertes, miközben a boldogságot ő sem tudja megvásárolni. Mindenki szánni való, nincs különbség. A főszerepet, a földbirtokos nőt megszemélyesítő Udvaros Dorottya élni akar, akár elveszik a meggyeskertet, akár nem. Táncoló bakfisként repül vissza a múltba, miközben szembesül a személyes tragédiáival, a fia elvesztésével. De a traumáit felülírja az életben maradás nyers és szenvedélyes ösztöne. Csak az számít. Tudja ő hogy a meggyeskerttel együtt valaminek vége van, de nem vesz róla tudomást. Lopahin a végén egy nagy csörgő órát állít a színpad közepére, ez jelzi, hogy a távozóknak fogy az idejük. Ők sem hiszik el, hogy menekültté válnak. Aztán letelik az idő, mindenki egyenként besétál az ajtón, a színpad falára pedig rávetítik a tűzet, elég a birtok a meggyeskerttel együtt. Egyedül az ott felejtett inas a „ 87 éves öregember” marad. Ő már nem megy sehova. Trill Zsolt fehér maszkban egyfajta szellem manóként rendkívül lassan jár, mindenhol ott van, nem lehet őt megkerülni. Az időtlenséget jelzi, neki nem számít az óra. Ő már túl van mindenen. Nem akar újrakezdeni, komótosan belesimul az elmúlásba. Elfogadja a természet parancsát és összeköti az álmokat a realitással. A többiek pedig, ha akarjuk a halálba, vagy pedig egy új életbe menekülnek. Kérdés persze, hogy mi is van a meggyeskerten túl. Info: Csehov: Meggyeskert Nemzeti Színház Rendező: Silviu Purcarete 
Udvaros Dorottya és Blaskó Péter
Fotó: Szalmás Péter / Népszava

Csehov-blokk a MITEM-en

Ikonikus cirkuszszínházi produkcióval Szlava Polutyin előadásával nyílik az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) a Fővárosi Nagycirkuszban április 11-én. Csehov a MITEM-en is főszereplő lesz, hiszen a Meggyeskert mellett érkezik a Ványa bácsi Moszkvából Rimas Tuminas rendezésében, illetve az Ivanov a Szerb Nemzeti Színház adaptációjában. Szerepel a programban Eugenio Barba trilógiája, Kijevből két előadás is Budapestre utazik. A tavaly elhunyt neves litván rendező Nekrosius utolsó, testamentumnak tekinthető előadása, a Kurafiak is látható lesz a fesztiválon. Berlinből A vágy villamosát válogatták be sorozatra a markáns hangvételéről elhíresült Michael Thalheimer rendezésében. Franciaországból a Saigon, Stockholmból az Egy nyári éj Svédországban, Komáromból A félkegyelmű vendégeskedik a MITEM-en. Prágából a Hamletek kapott meghívást, de a május 5-ig tartó fesztiválon lesz kazah és tatár előadás is.   

Szerző
Témák
Csehov

Olyan poén nem létezik, ami nem sértő - állítják a Heavy túra rendezői

Publikálás dátuma
2019.03.06. 10:00
Az eddig lenézett skandináv metálzenészek fesztiválra készülnek
Mindenkiből hülyét csinál a magyar mozikban már futó Heavy túra című finn vígjáték. Jukka Vidgren és Juuso Latio rendezők a poénok mögötti drámában és mélységben látják a siker kulcsát.
A Heavy túra egy el nem ismert, szimfonikus-posztapokaliptikus-rénszarvasdaráló-extrémharcos skandináv metálegyüttes politikailag inkorrekt humorral elmesélt története, akiket alaphelyzetben melegeknek néznek a szülővárosukban a kemény arcok. Azután híre megy annak, hogy meghívták őket egy menő norvég metál fesztiválra és hirtelen a lenézett fickókból hősök lesznek. Ezek után nem tehetik meg, hogy nem mennek el az eseményre, de a sors - úgy tűnik - mindenben ellenük van – az egyik bandatag például meghal. Aztán végül lesz fellépés. Nem is akármilyen. „Esküszöm, még senki sem kérdezte ezt korábban. De komolyan!” – felelte Jukka Vidgren és Juuso Latio rendező nevetve arra a kérdésünkre, hogy csak egy komédiát, vagy heavy-metál paródiát színpadról hányással akartak-e forgatni. Ahogy a direktor páros fogalmazott, a komédia belőlük fakad, mert ez az ő műfajuk, az első közös munkájuk is ilyen volt több mint tíz évvel ezelőtt. A szóban forgó mű címe Imapled Rektum volt, azaz karóba húzott segglyuk. Nem mellékesen, ez a Heavy túrában lévő banda neve. Azaz a zenekar karaktereit már idejekorán megalkották. Nem az volt az első ötletük, hogy a kisfilmet tovább gondolják, nagyköltségvetésű sci-fit szerettek volna forgatni, de el kellett telnie némi időnek, hogy rájöjjenek arra, hogy nekik ez sosem fog összejönni. Mivel Juuso igazi „metálfej” volt, és Finnországban a műfaj nagyon népszerű, rengeteg bandának készítettek music videót, így mondhatni belsősökként fogtak bele a munkálatokba. „Finnország sokkal liberálisabb, mint a legtöbb európai ország, így nálunk nem verte ki a biztosítékot, hogy a melegekkel vagy számi kisebbséggel viccelődünk” – emelte ki Jukka Vidgren a felvetésre, hogy a Heavy túra humorának politikai inkorrektsége okozott-e a hazájukban bármiféle botrányt. „Sosem gondoltuk volna, hogy interjút adunk majd egy olyan konzervatív országban, mint Magyarország” – tették hozzá némi iróniával. „Azokból az emberekből csinálunk hülyét, akik szerint oké a buzizás” – vágott vissza Juuso Latio. Ráadásul humorral csinál mindenkiből hülyét ez a két finn alkotó. Az író-rendező duó beleírt a Heavy túrába egy számi karaktert, aki kicsit hibbant és a diliházból szabadítják ki, ám egy híres számi kutató szerint az eddigi legkorrektebb és legalaposabb számi karakter lett a finn mozitörténetben, mert megmutatták a poénok mögötti drámaiságot és mélységet.  A két filmes önmagán teszteli, hogy meddig lehet és érdemes elmenni a poénkodás terén. Amíg nevetnek a saját vicceiken, addig nincsen nagy baj. Szavaik szerint, nem elég, ha valaki hülyéskedik, az, hogy valami a vetítőben működjön, az óriási munka. A forgatókönyvnek rengeteg verziója volt, mert igyekeztek tökéletesre csiszolni. Ha azon gondolkodtak volna, hogy lehetőleg ne sértsenek meg senkit, az már egyáltalán nem lett volna vicces. „Olyan poén nem létezik, ami nem sértő” – húzták alá a rendezők. Elmondásuk szerint sosem mondta még nekik senki, hogy túlzásba vittek volna bármit is. Igaz, kicsit izgultak a Heavy túra izraeli premierjén, mivel elsütnek egy-két combosabb arab terroristás poént. Ám csak arra emlékeznek, hogy idősebb nők gratuláltak a bátor politikai kommentárhoz. „Nem is voltunk tisztában azzal, hogy van” – érvelt Juuso Latio. De a norvégok totál idióták a Heavy túrában – tettem hozzá. Mint kiderült, ez sem baj, mert a finnek általában a svédeket cikizik. Eddig semmilyen reakciót nem kaptak a norvégok részéről? „Lehet, hogy most aktivizálják a hadsereget?” – hangzott a válasz.  Infó: Heavy túra Finn–norvég zenés vígjáték Forgalmazó: Hungaricom 
Témák
film filmkritika
Frissítve: 2019.03.06. 10:06