Bár az okostelefonok világában elvétve jut eszünkbe, a fényképészet kialakulásának története összeforrt a kísérletezéssel. A határtalan lehetőségek a XIX. századi fotográfusok számára épp olyan izgalmas távlatokat nyitottak meg, akár napjaink kortárs művészei előtt. A korabeli csillagászok, matematikusok, orvosok és vegyészek játékszereként alkalmazott fotográfiai eljárásokba és kortárs reakcióikba kínál sokszínű betekintést a Mai Manó Ház Vissza a jövőbe című kiállítása.
A művek közt barangolva a fotográfia történéseiben kevésbé jártas nézőt tájékoztató szövegek orientálják, mégis fennáll annak lehetősége, hogy könnyedén összetéveszti a kétezres években készült munkákat a másfél századdal korábbiakkal. Mindez azonban nem csupán napjaink alkotóinak archaikus technikák iránti kíváncsiságából, hanem a XIX. század úttörőinek jelentős felfedezéseiből ered. Az egyes munkák a kép, a fény, vagy a színek fogalmait illetően elbizonytalanító válaszokat adnak, és a jelen felől értelmezhetővé teszik a korábbi darabokat is.
Az orvosi fényterápia megszületése, az egyes növények és levelek erezeteinek vizsgálata, az arany anyagának megfoghatatlansága, vagy a dagerrotípia véletlenszerűségei számos alkotó fantáziáját ragadták meg. Nicolai Howalt a láthatatlan fénysugarakat is láttató Fénytörés című projektje vagy Matthew Brandt a környezetszennyezést plasztikusan megörökítő Vízesések sorozatának alkotásai színesek és látványosak, s csak közelebb lépve árulkodnak a tudomány mélyben megőrzött, tiszta jelenlétéről. Épp úgy ahogy a kiállítás is, amely tudomány és művészet leírhatatlan kapcsolatát képes egy aprócska levél erezetében megmutatni. A láthatatlan egy pillanatra láthatóvá válik.
Infó:
Vissza a jövőbe – A 19. század a 21. században
Nyitva: március 17-ig
Mai Manó Ház
