Adéle Haenel: ezért kell feministának lenni

Publikálás dátuma
2019.03.07. 10:15
"A hazugság sokszor kegyesebb, mint a szembenézés a tényekkel"
Fotó: En Liberté
A legnagyobb francia fiatal színészreménységnek tartott Adéle Haenel varázslatos jelenség. Először hideg szépségnek tűnik, de valójában közvetlen és szókimondó jelenség.
Ha jól tudom, igen korán kezdte a szakmát. Ötéves koromban már játszottam színházban. Már ekkor tudtam, hogy ez életem nagy szenvedélye. Aztán tizenkét éves koromban elmentem egy filmes castingra, innentől kezdve nem volt visszaút. Meg is kaptam a szerepet: ez volt az Ördögök. A következő szerepemet a Vízi liliomokban kaptam meg, akkor érettségiztem. Ezután egyértelmű volt, hogy profi színész leszek. Nem álmodozni kell, hanem cselekedni. Ez az ars poeticám. Komoly drámai szerepek után most rendőrnyomozót alakít a Csak a baj van veled című komédiában. A forgatás előtt beszélt igazi zsarukkal? Nem láttam szükségét, mivel Pierre Salvadori rendőrei nincsenek közös nevezőn a valósággal. Így sokkal inkább a gyerekkori emlékeimre hagyatkoztam, amikor nagyon sok zsarufilmet néztem. Nem elég, hogy ezek a régi filmek a nyolcvanas és a kilencvenes években sem tükrözték a valóságot, a saját emlékeim átszűrve különösen szürreálisak. Pierre Salvadori rendező azt mondta: akkor győzte meg őt a komikusi képességeiről, amikor látta, hogy A küzdők-ben a leggroteszkebb szituációkat képes volt fapofával végig játszani. Pedig abban és ebben is sokszor elröhögtem magam. A legtöbbet az segít, ha egy forgatás pörgős, mert akkor nincs túl sok időd élvezni az adott jelenetet és nevetgélni azon, hogy milyen jó vagy. Ez összefügg azzal, hogy a komikus színjáték legfontosabb eleme a pontos időzítés, illetve a pontos kivitelezés. Nem az a lényeg, hogy humoros legyél és lenyűgözd a körülötted lévőket, hanem hogy pontosan végrehajtsd azt, amire a rendező kér. Ő tudja, hogyan kell a karaktert építeni és a szituációkat a vásznon hitelessé tenni. Ő a karmester, neked meg tudnod kell követni a tempóját, illetve azt, hogy – ezt nem tudom jobban megfogalmazni – mennyire kell színészkedni. A Csak a baj van veled kapcsán Pierre Salvadori azt állította, Lubitsch filmjei jártak a fejében. Nekem meg az, hogy most másképpen vonzó, mint a korábbi filmjeiben. Amit Pierre mondott, megerősítem, mert több Lubitsch-filmet meg kellett néznem a felkészülési időszakban. Például a Lenni vagy nem lenni címűt. Aztán, érdekes fordulat volt az is, amikor azt kérte, hogy tanulmányozzam Julia Roberts játékát az Erin Brockovich - Zűrös természet-ben. Egészen pontosan azt, ahogy a testbeszédet alkalmazza, ahogy egy-egy helyzetben a komikumot erősíti. Hasonló módon kellett tanulmányoznom Michelle Pfeiffert a Keresztanyában. Szóval,  most nem zsigerből játszottam. A Csak a baj van veled mindamellett, hogy komédia, társadalomkritikaként is működik. Azt szeretné kérdezni, hogy gondolkozom-e a filmről morális szempontból? Igen, de ezzel kapcsolatban nem tudok nagy mondatokkal szolgálni. Az alapból izgalmas, hogy a filmben mindenki hazug. Még az én karakterem is, mert, ha rendőr vagyok, tudnom kellett, hogy a férjem korrupt. Ha másból nem, abból, hogy full luxus körülményekhez nem elég az állami fizetés. Az tetszik Pierre filmjében, hogy abból az alapigazságból indul ki, hogy minden egyes ember hazudik másoknak, de főleg magának, hogy egy kicsit feldobja az életét. Egyszóval: a hazugság az, ami a jó komédia alapja. Hogy felnagyítja a gyarlóságunkat. Gondoljon bele: amikor kiderül a filmben, hogy a figurák hazudtak egymásnak, senki sem háborodik fel. De még csak meg sem lepődnek. A hazugság sokszor kegyesebb, mint a szembenézés a tényekkel. Nagy mondat, voilá: a hazugság igaz érzelmeket teremt. A filmben hazudnak egymásnak a szerelmesek, az anya a gyereknek. Innen már csak lépés a nemzeti hazugság. Nem biztos, hogy ennek a megvitatására én vagyok a legalkalmasabb, mert nem vagyok politológus. A napi politikát sem tudom követni, mert túl gyorsan változik az én élettempómhoz képes. De az biztos: tartsunk azoktól a politikusoktól, akik az igazság és tisztesség nevében lépnek fel, kérnek számon másokat. A rasszizmus alapja a tökéletesség istenítése. Kérdem én: milyen alapon állítja valaki magáról, hogy ártatlan vagy elemi? Senki sem az, a vágyaink vezérlenek – az emberi természet igencsak ellentmondásos. A művészeknek épp az a dolguk, hogy a humánum sötét oldalát feltárják és megmutassák. Sokan feminista szószólónak tekintik önt. Helyes. A legnagyobb eredmény, amit nőként el tudunk manapság érni, ha párbeszédet generálunk. Már elmúltam harminc, ám örömmel látom, hogy a nálam fiatalabb generációk sokkal több diskurzust folytatnak egymással, mint mi tettük fiatalként. Ehhez kellett a MeeToo mozgalom. Sokan a rasszizmust és a migránsellenességet tartják jelenleg a legnagyobb európai problémának, szerintem nem lehet különbséget tenni. A nők elleni erőszak sajnos nem annyira látványos, mert nem is olyan régen, még azt mondták rá, „ez a mindennapi élet része”. Ezért kell manapság feministának lenni. A rasszizmus a hatalmi körök bűne, a nőellenesség mindenkié.  Ezért játszik sok filmjében aktivistát? Ezt ezért nem tudom megválaszolni, mert kábé azt kérdezi, magyarázzam el a művészet lényegét.   

Névjegy

Adéle Haenel 1989-ben született. César-díjas francia színésznő. Pierre Salvadori Csak a baj van veled! című filmjében egy rendőr özvegyet alakít, aki megtudja: szintén rendőr, épp elhunyt ex-férje korrupt volt. Így fejélbe veszi, hogy egyik áldozatán, az ártatlanul börtönbe zárt Antoine-on mindenképpen segít. Egyik este közbelép, amikor a fiatal férfi öngyilkosságot követne el, aki ezután beleszeret. 

Témák
film feminizmus

Március 20-án búcsúztatják Koós Jánost

Publikálás dátuma
2019.03.07. 08:14
Koós János
Fotó: Mészáros János / MTI
A szertartásra érkezők a Makovecz terem előtti ravatalnál róhatják le kegyeletüket, a család kérésére egy szál virággal.
Koós János temetése március 20-án, szerdán lesz a Farkasréti temetőben – tudatta a család az MTI-vel. A szertartásra érkezők a Makovecz terem előtti ravatalnál 13.30 és 14.30 között róhatják le kegyeletüket, a család kérésére egy szál virággal – olvasható a közleményben, amelyet Koós Réka menedzsere, Csábi Zsolt juttatott el az MTI-hez. A táncdalénekes-parodista-színész vasárnap hunyt el 81 évesen, rövid betegség után. Végső nyughelye a művészparcellában lesz. Koós János 1937. november 21-én a romániai Gyergyószárhegyen született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Zeneművészeti Főiskolán oboaszakon végzett. Az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja volt 1957 és 1960 között, majd ezután indult táncdalénekesi karrierje. Táncdalfesztiválokon nagy közönség- és szakmai sikert aratott – három fesztivált megnyert –, legemlékezetesebb dala talán a Kislány a zongoránál. Énekesi karrierjével párhuzamos volt színészi pályafutása is, 1966 és 1970 között három filmben is szerepelt. A Mikroszkóp Színpad tagjaként színész és parodista volt 1982-től 1985-ig. Pályája ott és akkor kapcsolódott össze Hofi Gézáéval, akivel énekes-parodista duót alakítva számos sikeres színpadi és televíziós produkciót készítettek. Később a karmesterséggel is megpróbálkozott: szimfonikus zenekart vezényelt a Zeneakadémián is, 1999-től pedig televíziós szórakoztató műsorokat vezetett.
Szerző
Témák
Koós János
Frissítve: 2019.03.07. 09:07

6 millió forint közpénzért írja újra a magyar irodalomtörténetet Csurka István rajongója

Publikálás dátuma
2019.03.06. 19:11

Fotó: Shutterstock
Domokos Lászlót, a kulturkampf lelkes harcosát bízta meg Kásler Miklós emberminiszter az elmúlt 60 év magyar irodalmának bemutatásával.
Érdekes név bukkant fel Kásler Miklós emberminiszter támogatottjainak frissen kihirdetett listáján: Domonkos László feladata "a magyar irodalom története 1956-2018 munkacímű ismeretterjesztő könyv" megírása, írja az index.hu. Ezért 6 millió forintot kap, ami bőkezű támogatás: ha piaci áron dolgozna, a megszokott 8-10 százalékos szerzői díjjal számolva ehhez úgy 20 ezer példányt kellene eladni munkájából.
A magát Csurka István mély tisztelőjének, eszme- és harcostársának valló Domonkos az elmúlt években elsősorban a jobboldalon kedvelt történelmi témákról írt, a tudományosságot többnyire mellőzve, a tényeket politikai állításokhoz igazítva. Egyik legújabb könyvében például azt a Héjjas Ivánt próbálta tisztára mosni, aki a Tanácsköztársaság után különítményeseivel antiszemita tömeggyilkosságokat követett el. Ez az ember szerinte "a XX. századi magyar történelem azon legendás alakjai közé tartozik, akikkel szemben az egyik leggyalázatosabb karaktergyilkosságot követték el". Domonkos továbbá a Magyar Hírlap szerzője. Ilyen minőségében tavaly éppen Káslernek a valódi történészeket kiakasztó, a genetikát a nyelvészettel keverő, saját kutatási csoportjának eredményeit félreértelmező nyilatkozata után adott hangot lelkesültségének. Az emberminiszter akkor azt fejtegette, az Árpád-ház eredete a génjeik alapján nem vezethető vissza a finnugor nyelvcsaládra.
Domonkos aktív résztvevője a Szakács Árpád által a választás után a Magyar Időkben meghirdetett jobboldali kultúrharcnak is. Aláírta a Prőhle Gergely elmozdításához vezető nyílt levelet, és cikkek sorában érvel a leszámolások mellett. Olyanokat ró fel az általa az "ellenoldalhoz" soroltaknak, - Spiró Györgynek, Vámos Miklósnak, Ungvári Tamásnak, Dragomán Györgynek "és a többieknek" -, hogy például "nem igazán jellemző, hogy népben-nemzetben, hanem sokkal inkább köztudottan alanyban-állítmányban gondolkodnak".
A kultúrkampf kapcsán sokan kifogásolják, hogy a fideszes harcosok nem képesek felmutatni saját ellen-elitjüket. Ez a feladat várhat a magyar irodalomtörténet újraírásával megbízott Domonkosra.
Szerző