Ha jól tudom, igen korán kezdte a szakmát.
Ötéves koromban már játszottam színházban. Már ekkor tudtam, hogy ez életem nagy szenvedélye. Aztán tizenkét éves koromban elmentem egy filmes castingra, innentől kezdve nem volt visszaút. Meg is kaptam a szerepet: ez volt az Ördögök. A következő szerepemet a Vízi liliomokban kaptam meg, akkor érettségiztem. Ezután egyértelmű volt, hogy profi színész leszek. Nem álmodozni kell, hanem cselekedni. Ez az ars poeticám.
Komoly drámai szerepek után most rendőrnyomozót alakít a Csak a baj van veled című komédiában. A forgatás előtt beszélt igazi zsarukkal?
Nem láttam szükségét, mivel Pierre Salvadori rendőrei nincsenek közös nevezőn a valósággal. Így sokkal inkább a gyerekkori emlékeimre hagyatkoztam, amikor nagyon sok zsarufilmet néztem. Nem elég, hogy ezek a régi filmek a nyolcvanas és a kilencvenes években sem tükrözték a valóságot, a saját emlékeim átszűrve különösen szürreálisak.
Pierre Salvadori rendező azt mondta: akkor győzte meg őt a komikusi képességeiről, amikor látta, hogy A küzdők-ben a leggroteszkebb szituációkat képes volt fapofával végig játszani.
Pedig abban és ebben is sokszor elröhögtem magam. A legtöbbet az segít, ha egy forgatás pörgős, mert akkor nincs túl sok időd élvezni az adott jelenetet és nevetgélni azon, hogy milyen jó vagy. Ez összefügg azzal, hogy a komikus színjáték legfontosabb eleme a pontos időzítés, illetve a pontos kivitelezés. Nem az a lényeg, hogy humoros legyél és lenyűgözd a körülötted lévőket, hanem hogy pontosan végrehajtsd azt, amire a rendező kér. Ő tudja, hogyan kell a karaktert építeni és a szituációkat a vásznon hitelessé tenni. Ő a karmester, neked meg tudnod kell követni a tempóját, illetve azt, hogy – ezt nem tudom jobban megfogalmazni – mennyire kell színészkedni.
A Csak a baj van veled kapcsán Pierre Salvadori azt állította, Lubitsch filmjei jártak a fejében. Nekem meg az, hogy most másképpen vonzó, mint a korábbi filmjeiben.
Amit Pierre mondott, megerősítem, mert több Lubitsch-filmet meg kellett néznem a felkészülési időszakban. Például a Lenni vagy nem lenni címűt. Aztán, érdekes fordulat volt az is, amikor azt kérte, hogy tanulmányozzam Julia Roberts játékát az Erin Brockovich - Zűrös természet-ben. Egészen pontosan azt, ahogy a testbeszédet alkalmazza, ahogy egy-egy helyzetben a komikumot erősíti. Hasonló módon kellett tanulmányoznom Michelle Pfeiffert a Keresztanyában. Szóval, most nem zsigerből játszottam.
A Csak a baj van veled mindamellett, hogy komédia, társadalomkritikaként is működik.
Azt szeretné kérdezni, hogy gondolkozom-e a filmről morális szempontból? Igen, de ezzel kapcsolatban nem tudok nagy mondatokkal szolgálni. Az alapból izgalmas, hogy a filmben mindenki hazug. Még az én karakterem is, mert, ha rendőr vagyok, tudnom kellett, hogy a férjem korrupt. Ha másból nem, abból, hogy full luxus körülményekhez nem elég az állami fizetés. Az tetszik Pierre filmjében, hogy abból az alapigazságból indul ki, hogy minden egyes ember hazudik másoknak, de főleg magának, hogy egy kicsit feldobja az életét. Egyszóval: a hazugság az, ami a jó komédia alapja. Hogy felnagyítja a gyarlóságunkat. Gondoljon bele: amikor kiderül a filmben, hogy a figurák hazudtak egymásnak, senki sem háborodik fel. De még csak meg sem lepődnek. A hazugság sokszor kegyesebb, mint a szembenézés a tényekkel. Nagy mondat, voilá: a hazugság igaz érzelmeket teremt.
A filmben hazudnak egymásnak a szerelmesek, az anya a gyereknek. Innen már csak lépés a nemzeti hazugság.
Nem biztos, hogy ennek a megvitatására én vagyok a legalkalmasabb, mert nem vagyok politológus. A napi politikát sem tudom követni, mert túl gyorsan változik az én élettempómhoz képes. De az biztos: tartsunk azoktól a politikusoktól, akik az igazság és tisztesség nevében lépnek fel, kérnek számon másokat. A rasszizmus alapja a tökéletesség istenítése. Kérdem én: milyen alapon állítja valaki magáról, hogy ártatlan vagy elemi? Senki sem az, a vágyaink vezérlenek – az emberi természet igencsak ellentmondásos. A művészeknek épp az a dolguk, hogy a humánum sötét oldalát feltárják és megmutassák.
Sokan feminista szószólónak tekintik önt.
Helyes. A legnagyobb eredmény, amit nőként el tudunk manapság érni, ha párbeszédet generálunk. Már elmúltam harminc, ám örömmel látom, hogy a nálam fiatalabb generációk sokkal több diskurzust folytatnak egymással, mint mi tettük fiatalként. Ehhez kellett a MeeToo mozgalom. Sokan a rasszizmust és a migránsellenességet tartják jelenleg a legnagyobb európai problémának, szerintem nem lehet különbséget tenni. A nők elleni erőszak sajnos nem annyira látványos, mert nem is olyan régen, még azt mondták rá, „ez a mindennapi élet része”. Ezért kell manapság feministának lenni. A rasszizmus a hatalmi körök bűne, a nőellenesség mindenkié.
Ezért játszik sok filmjében aktivistát?
Ezt ezért nem tudom megválaszolni, mert kábé azt kérdezi, magyarázzam el a művészet lényegét.
