Publicus: büntetik a választók, ha külön indul az ellenzék

Publikálás dátuma
2019.03.07 06:00
A túlóratörvény elleni tiltakozásnál együtt lobogtak az ellenzéki zászlók, az EP-választáson külön indul a legtöbb párt
Fotó: Népszava/ VAJDA JÓZSEF
Egymillió elégedetlen ember húzódhat ki a politikai térből, a jelek szerint a választók nem tolerálják az érdemi összefogás hiányát – ha belpolitikai szavazás lesz az EP-választás, az öt ellenzéki pártból csak kettő jut ki Brüsszelbe.
Minden csoda két hónapig tart, legfeljebb – februárra megcsendesedett a társadalmi elégedetlenség. A Publicus Intézet decemberben azt mérte, hogy az emberek 64 százaléka nem szereti, ahogy az országban mennek a dolgok, februárra azonban ez az arány 51 százalékra szelídült. Emlékeztetőül: a „népharagot” a rabszolgatörvény elfogadása váltotta ki – és az ellenzék érteni látszott a társadalom szavát: egységben lépett fel a jogszabály ellen. Januárban még napirenden tudta tartani a témát, ám februárra elfogyott a lendülete – ez azt jelenti, hogy körülbelül egymillió ember (aki egyébként jellemzően nem ellenzéki szavazó) süllyedt vissza egyfajta politikai apátiába. Ezt támasztja alá a pártok népszerűségének alakulása is. Az utóbbi fél évben mintegy 600 ezer támogatót vesztő Fidesz 23-ról 25 százalékra tornászta vissza kedveltségét – mintegy 160 ezer olyan ember tért vissza a kormánypárthoz, aki vélhetően a rabszolgatörvény miatt igazolt a bizonytalanokhoz. Az MSZP és a Jobbik megtartotta támogatottságát, előbbit az összes választó 9 százaléka (majdnem 740 ezer ember) szereti, utóbbit 10 százalék (mintegy 820 ezer fő) kedveli. A kis pártok viszont morzsolódni látszanak – népszerűségük a teljes népesség körében legfeljebb 2-3 százalék (160-250 ezer ember). Ez persze önmagában nem újdonság, ám az jelzésértékű, hogy a biztos választók a DK-val és az LMP is egyre kevésbé szimpatizálnak. A helyzet az, hogy a közelgő EP-választást a szavazók – az összefogás hiányában – sima belpolitikai választásként kezelik, és a voksolási hajlandóság a tavaszi eredményeket vetíti előre. Legalábbis ha minden párt külön indul. Pontosabban ebben az esetben leheletnyivel rosszabb a helyzet, ugyanis az öt versenyzőből (MSZP-Párbeszéd, Jobbik, DK, Momentum, LMP) csak kettő jutna be: még a Demokratikus Koalíció sem ugraná meg az 5 százalékos küszöböt. (Azt, hogy Gyurcsány Ferenc pártjának esélyeit mennyiben módosíthatja, listavezetője Dobrev Klára lett, ez a mérés még nem mutatja, hisz a pártelnök felesége csak nemrég került az EP-névsor élére). Ez azt jelenti – legalábbis jelen állás szerint –, hogy mintegy kilencszázaléknyi voks (majdnem két mandátum) mehet pocsékba, pontosabban kerülhet pluszban a Fideszhez. Ebben az esetben az ellenzék 21 százaléknyi érdemi szavazatot tudna felmutatni, a Fidesz pedig 28-at. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon magas (42 százalék) azok száma, akik nem mondják, vagy nem tudják, hogy kire szavaznak az EP-választásokon. Úgyhogy akad tartaléka a pártoknak – de leginkább csak elvben. Egyrészt érdemes visszautalni az „elégedetlenek fogyására”, az apátia ugyanis azt jelentheti, hogy a bizonytalanok nehezebben mozdíthatóak. Másrészt egy hónap alatt 52-ről 49 százalékra csökkent a részvételi hajlandóság az EP-választásokon – ez nagyon jó esetben jelenti azt, hogy éles helyzetben összejön a 40 százalék. (Persze az is igaz, hogy 2014-ben a szavazók mindössze 32 százaléka küzdötte el magát az urnákig.)   
Magyarán: a választók büntetni látszanak a különindulást. Ezt támasztja alá, hogy minden együttműködési forma több mandátumot hozna: példának okáért (lásd: ábránkat), ha két lista lenne, és a Momentum külön indulna, akkor mind az öt párt beférne az EP-be (nem vitás, a mandátumok elosztásakor bölcs higgadtságra lenne szükség). Amennyiben pedig mindenki közös listára menne, akkor az ellenzék verhetné a Fideszt.
Frissítve: 2019.03.07 06:00

Elbocsátják a Ledina Kft. dolgozóit

Publikálás dátuma
2019.03.20 21:58

Fotó: MTI/ Sóki Tamás
Újabb drámai eseménnyel folytatódott a Zsolnay Porcelánmanufaktúra sikertelen einstandjának története: megszűnt a gyártótevékenység a Zsolnay ellencégeként létrehozott Ledina Kft. pécsi üzemében.
A történet előzménye – mint arról többször írtunk – az volt, hogy egy, a kormányhoz közel álló befektetői kör meg akarta szerezni a Zsolnayt, s ennek részeként a fideszes vezetésű pécsi önkormányzat létrehozta a Ledinát, amelybe átcsalták a Zsolnay dolgozóinak 80 százalékát. A Zsolnay bekebelezése azonban nem sikerült, így a Ledina funkciótlanná vált. Az értékesítési gondokkal küszködő – és többször tulajdonost váltó – Ledina alig termelt, s 120 dolgozóból mostanra 60 maradt. A tulajdonosok végelszámolással akarták megszüntetni a perspektívátlan céget, ám az általuk felkért végelszámoló, Megay Róbert úgy látta, ennek az eljárásnak nincsenek meg a feltételei, ugyanis a Ledina adóssága lényegesen meghaladja a kft. vagyonát, ráadásul a cég iratai pótolhatatlanul hiányosak. Ezért Megay – mint azt lapunknak elmondta – felszámolást kezdeményezett a Ledina ellen. Megay mindezt kedden közölte a dolgozókkal, s döntést hozott arról is, hogy leáll a Ledina termelése. Hogy mi lesz a cég és sorsa, az már a felszámolás során dől el, ám aligha várható, hogy valaki megveszi a piac nélküli, saját gépekkel és épülettel nem rendelkező kft.-t. Az érdemi bevételt nem termelő Ledina fenntartása az elmúlt két és fél évben hozzávetőleg egymilliárd forintba kerülhetett. Hogy kik és miért finanszírozták a cég működését, arról az érintettek sosem nyilatkoztak. A folyamatosan leépülő dolgozói állomány bérét – ami 20 hónap alatt 5-600 millióra rúgott - megfizették a tulajdonosok, a bérek terheinek százmilliós nagyságrendű tételével viszont elmaradtak. Hogy pontosan mekkora tartozást halmozott fel a Ledina, azt Megay nem árulta el. A dolgozók felmondási időre járó bérét és végkielégítését a bérgarancia alapból lehet majd kifizetni. Ismert, hogy a Zsolnayból a Ledinába átcsalt dolgozók pert veszítettek volt munkaadójuk ellen, mivel azonnali felmondásuk jogtalan volt, s emiatt egyhavi bérüknek megfelelő kártérítést kell fizessenek. A bérgarancia alap azonban erre a dolgozói kötelezettségre már nem nyújthat fedezetet.

Csaknem kétmilliárdot ad a kormány a határon túli sajtóra

Publikálás dátuma
2019.03.20 21:44
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Ebből 950 millió forintot azonnal utalnia kell a Pénzügyminisztériumnak.
Szerda este megjelent a Magyar Közlöny, melyben az áll, hogy a kormány egyetért a Kárpát-medencei magyar nyelvű média működésének támogatásával, ezért támogatást nyújt, méghozzá 1,9 milliárd forintot – vette észre a hvg.hu. A pénzt a Bethlen Gábor Alapon keresztül juttatják el, a felét – 950 millió forintot – azonnal utalnia kell a Pénzügyminisztériumnak. A kedvezményezett az Erdélyi Médiatér Egyesület. A közlönyből az is kiderül, hogy Pomázi Gyula Zoltán, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára távozik, és Nagy Ádám veszi át a helyét. Pomázi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke lett.