Amit Bak Imre képvisel, az egyszerre valami ismerős a művészeti közönség számára, és valami olyan, amit eddig még nem láttak: a hard-edge és a minimalizmus nyomdokain a művész egyedi festészeti programot hozott létre a hatvanas évek végén, amelyet azóta is következetesen épít – beszélt lapunknak a festő műveinek jelentőségéről Hegedüs Orsolya, az acb Galéria vezetője. A Munkácsy- és Kossuth-díjas művész 1967 és 1981 között készült alkotásait London egyik jelentős képzőművészeti helyszínén, a The Mayor Galleryben láthatják az érdeklődők március 29-ig. Az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődés fordult a hazai művészek irányába: ugyanezen a helyszínen korábban kiállított már Jovánovics György és Kovács Attila is, és három évvel ezelőtt Maurer Dóra munkáit mutatta be a szintén londoni White Cube.
Habár London önmagában is jelentős művészeti központ, a lokáció számít leginkább – hangsúlyozta Hegedüs Orsolya. - A The Mayor Gallery egy nagymúltú intézmény, amely olyan klasszikus avantgárd művészeket képviselt, mint Paul Klee vagy Max Ernst. A jelenlegi tulajdonos a hetvenes évek elejétől részesíti előnyben az akkori hard-edge és minimalizmus alkotóit. Bak Imre saját korában a kortárs tendenciákat tartotta szem előtt, és most olyan helyszínre került, ahol a korabeli körülmények – többek közt a Vasfüggöny – miatt nem tudott szerepelni – tette hozzá a galériavezető, kiemelve, ez nem csupán a művész számára nagy elégtétel, de a galériának is jelentős siker. Az acb Galéria évek óta részt vesz komoly művészeti vásárokon, s az egyik legfontosabb helyszínen, az Art Basel-en tavaly és azelőtt is szerepelt Bak Imre mű a The Mayor Gallery standján. Bak alkotásai néhány éve bekerültek a Tate gyűjteményébe, és nemrég a New York-i Metropolitan Múzeum is vásárolt tőle.
A növekvő külföldi érdeklődés kapcsán Hegedüs Orsolya elmondta, 2015 óta az egész művészeti világ az újra felfedezések bűvöletében él. - Ennek hátterében geopolitikai okok is állhatnak, vagy akár az, hogy az illető művész neme, bőrszíne miatt saját korában nem kapott kellő figyelmet. Ezt most előszeretettel vizsgálják felül, az intézmények gyűjteményezési politikájában is megjelenik, és a jelentős művészeti vásárok szinte mindegyikén van ma újra felfedezési szekció – részletezte. A magyar művészeti kánon is éppúgy felülvizsgálatra szorul. - A művészek eleve nem a hivatalos keretek között alkottak, s emiatt is nehéz volt a korabeli történéseket megfelelően dokumentálni. Bár az akkori résztvevők többsége még szerencsére köztünk van, a kiállítási lehetőségek végesek voltak, s ha valaki vidéken alkotott, vagy nem azokban a körökben mozgott, akkor nehezen szereztek tudomást a műveiről – részletezte Hegedüs Orsolya.
Majd hozzáfűzte: az acb Galéria kutatási tevékenységének köszönhetően több olyan művészt fedeztek fel újra, akik érdemtelenül lettek elfelejtve. - Nádor Katalin a közelmúltban aratott sikert (jelenleg kiállítása is van az acb NA kiállítóterében): a tavalyi Paris Photo vásáron nagyon jól szerepelt, a Pompidou központ vásárolt is a műveiből, amit nem sok magyar művész mondhat el magáról. A galériavezető úgy látja, a neoavantgárd újabb és újabb hazai képviselői kerülnek sorra, júniusban például egy jelentős madridi galériában nyílik egyéni kiállítás Ladik Katalin számára.
A kortárs (fiatal és középgenerációs) alkotók bemutatása azonban teljesen más stratégiákat igényel, mint a már ismert művészeké. A kortárs alkotók nemzetközi megjelenése gyakran visszhangtalan maradt – emelte ki Hegedüs Orsolya –, ezért úgy ítélték meg, a magyar művészetet kell először kontextusba helyezniük, és megmutatni a lokális sajátosságokat, vagy párhuzamosságokat. - A hatvanas-hetvenes évek művészetének pozicionálása a magyar művészet egészének újrapozicionálása érdekében történt – hangsúlyozta. A jelentősebb vásárokra leginkább a neoavantgárd művészetével kerülnek be, s bár igyekeznek a fiatal művészeknek is lehetőséget adni, az “üvegplafont” nem könnyű áttörni.
Infó: Imre Bak: Works 1967-81, The Mayor Gallery, London, látogatható 2019. március 29-ig.
