Nőkonferencia

Két dologból látszik atom-biztosan, hogy itt a tavasz: az utcánkban minden állattartó azon morfondírozik, vajon mikor ellik meg a tehene, kecskéje - Lillafüreden meg nőnapi esélyegyenlőségi nőkonferenciát rendeznek.
A két eseménynek látszólag nincs köze egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy március nyolcadika körül mindenkinek többet jutnak eszébe a nők. Bár míg nekünk, utcabeli állattartóknak ez most inkább nősténymustrában, tehéncsecs-vizsgálatban és ellési időpontok latolgatásában csúcsosodik, a nőkonferencián az űrkutatásért felelős miniszteri biztosasszony beszéde és a ledózerolt számozott utcák romjai felett pompázó diósgyőri stadion hivatalos meglátogatása okozhat majd hasonlóképp eksztázisos pillanatokat.
A kecskék tőgyét vizsgálgattam akkor is, amikor egy idősebb miskolci úr felhívott, hogy vajon tudom-e én, merre van a nők elhelyezkedését és rugalmas foglalkoztatását szolgáló iroda, merthogy ő már hónapok óta keresi, de nem találja. Pedig felhívta a polgármesteri hivatalt, a kormányhivatalt, a járási hivatalt, ám mindenhonnan azzal küldték el, hogy hagyja őket békén, azt sem tudják, miről beszél. Így, miután befejeztem a szemrevételezést, s megállapítottam, hogy fogalmam sincs, vemhesek-e az állataink, jól végezte-e dolgát a tavaly novemberben három hétre kölcsönkapott bak, és újfent megerősödtem a hitben, hogy legjobb lesz egy saját, állandó hímet beszerezni, nos mindezek után írtam egy levelet az illetékes minisztériumnak. Elvégre ők adták a pénzt, nekik aztán tényleg tudniuk kéne, merre van Miskolcon a nők elhelyezkedését és rugalmas foglalkoztatást szolgáló iroda.
Sajnos nem válaszoltak, amiből azt sejtem, ők se tudják a pontos címet.
Pedig az idős úrnak fontos lenne az információ, azt mondta, a keresztlányának segítene, aki jó ideje nem tud elhelyezkedni, pedig nagyon kellene neki a munka, egyedül nevel egy kicsi gyereket. S szerinte egy ilyen irodát orrba-szájba népszerűsíteni kéne, nem eldugni valahová, hogy hétköznapi halandó véletlenül se találja meg. 
Pár nappal ezelőtt újra felhívott. Az irodát továbbra sem találta, ám jó hír, hogy a „Nő a siker Alapítvány” – alapítója Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselő – honlapján a projektelemek között felsoroltak egy közel kétszázmillió forintból létrehozott, a nők elhelyezkedését szolgáló központot – címet persze itt is elfelejtettek közölni. 
Az uniós forrásokkal bőven meglocsolt alapítvány ugyanitt közzétette most zajló háromnapos, Nő a Partnerség nevet viselő konferenciájának gazdag programját. A pazar lillafüredi palotaszállóban rendezik, a vendégek között van államtitkár, helyettes államtitkár, pártszóvivő, kormánypárti országgyűlési képviselő, polgármester, kormánymegbízott, miniszteri biztos. Tegnap többen lezavartak néhány tíz-tizenöt perces beszédet, vélhetően azért, hogy valahogy kitöltsék a másfél órás reggeli, a szintén másfél órás ebéd és a kétórás gálavacsora közötti szüneteket, persze szigorúan csak az után, hogy közösen megnézték a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend lelkesítő bemutatóját.
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.03.08. 09:41

Panta rhei

Ha az ember olyan hosszú időn át volt kulturális újságíró, mint mondjuk én, csak rezignáltan bólint arra a hírre, hogy az egykori Kilián laktanyába költözhet az Országos Széchényi Könyvtár. Miért pont az ne költözhetne oda? Hild József hatalmas körúti kaszárnyáját az elmúlt évtizedekben - a teljesség igénye nélkül - kinézték már a Néprajzi, az Építészeti és a Műszaki Múzeumnak, összevont múzeumi raktárnak, sőt egyes habókos lelkek még Nemzeti Színháznak is. Minek nem volt épp helye a városban. 
Nincsen abban sem semmi meglepő, ha most, amikor a budai Várban kezd nagyon útban lenni a kultúra, az egykori Horthy-lakosztálynak egyesek el tudnának képzelni jobb hasznosítási módot is, mint hogy könyvek porosodjanak benne milliószám. És ilyenkor, amikor a józan észnek nem osztanak lapot, nem tűnik döntő érvnek az sem, hogy a nevezett palotaszárnyban tizenegy szintes vasbeton tornyok épültek kifejezetten könyvraktárnak, vagy hogy ami ott van, az nyomokban sem Hauszmann, viszont elegáns és védelemre érdemes hatvanas évekbeli, Havassy Pál- és Lőrinczi Edit-féle architektúra. Ha a borítékolható döntés megszületik, akkor nem lesz mese, a könyvek kiköltöznek. 
A baj csak az, hogy bár a Fidesz-kormány roppantul szeret nagyívű tervekről beszámolni, a Szépművészeti felújításán és a miniszterelnöki iroda miatt kilakoltatott Táncszínház Millenáris-beli kisszínpadán kívül elkészült beruházásról kilenc év alatt még nem kaptunk hírt. Bezárt viszont az Iparművészeti Múzeum (még nem indult el a felújítása), a Néprajzi (egy gödör látszik belőle a Liget szélén), a Közlekedési (már tervezik az újat), Debrecenbe száműzik a Természettudományit, és egy kapavágást sem tettek még az Építészeti Múzeumnak kinézett fasori kórházban. Aminek fényében az még egy kifejezetten jó forgatókönyv, ha az OSZK tényleg megkapja az egykori Kilián laktanyát, és újra ki is nyithat ott.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.03.08. 09:40

A fal előtt

Aki csak a politika technikáját figyelte, elképedve láthatta, hogyan manőverez az utóbbi kilenc évben a magyar kormányfő az európai Szküllák és Kharübdiszek között. Ahogyan el tudta kerülni, hogy fennakadjon valamelyik „szörnysziklán”. Ahogyan ki tudta használni a demokrácia öngyilkos hajlamát arra, hogy lebontsa azt a koraszülött magyar demokráciát, amely hatalomba segítette és kormányon tartja, s ami arra ösztökélte, hogy európai hatalomátvételről álmodozzon. 
Orbán politikai világának – amely virtuális párhuzamos világ lett – sok igazsága van. Mindenekelőtt az, hogy a liberális parlamentarizmus és kapitalizmusával együtt a jóléti állam, annak európai politikai intézményrendszere – az Unió - alapos reformra szorul. De még az igazsága is hazugsággá vált, amikor a jövőt a tekintélyelvű kormányzásban találta meg. A nyugati ésszel értelmezhetetlen illiberalizmusban. A Nyugat és a magyar kormány közötti ellentétek gyökere itt keresendő, minden más konkrétum súlyos, de csak járulékos veszteség. 
A magyar politika a héten elérkezett a falig. A Fidesz európai pártcsaládja, ha példázva is a demokrácia tétova lassúságát, fellázadt ellene. Az Unió immunrendszere kivetni készül magából a nemzetállami mételyt, s talán azt is felismeri: nem önmagában a Fidesznek nincs helye a Néppártban, hanem egyetlen nacionalista nemzetállamnak sem lehet helye a jövő Európájában, ha nemzeti identitását, autonómiáját képtelen meglátni az Unióban és alárendelni azt az európai közösségnek.
Ehhez képest apróság, hogy Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője ultimátumot adott Orbánnak. Két sarokba szorult politikai erő orosz rulettje ez. Weber nem engedhet, de Orbán sem fog engedni, mert nem teheti. Ha megtenné, önmaga nyakán húzná halálosan szorosra a kötelet. Ám, kapkodhat Juncker helyett a szocialista Timmermans plakátarca után, a brüsszeli politikai közösségben másképp mérik egymást a politikusok.
Most lehet találgatni, kizárja-e a Néppárt a Fideszt, vagy sem. Szinte mindegy. A Néppárt szövete szakadozni kezdett, és a hasadás - a Fidesz mentén - már nem állítható meg. A kizárást követelők tábora növekszik, és megjelentek azok is, akik kilépésükkel fenyegetnek, ha a Fidesz marad.
Most kezd csak igazán látszani, mekkora hazugság volt az Unió gondjait leegyszerűsíteni a bevándorlásra. Micsoda politikai balfogás volt az itthon sikeresen eladott migránskérdés kiterjesztése az Unióra, a remény, hogy ezzel kitolható a pávatánc ideje a májusi EP-választásig, a jobboldali hatalomátvételig. Talán a brüsszeli „szatócsboltban” sem csupa hülye ül, tudhatják már, hogy ha meggyengülve is, de a Néppárt a Fidesz nélkül is ellesz a következő parlamenti ciklusban.
Orbán – és vele az őt hatalomban tartó magyar nemzet – tehát a fal előtt áll. Ott áll velük Európa is. Hiába menekül a kormányfő a Macron-terv méltatásába – amivel kétségessé teszi, hogy a Fidesz egy általa remélt jobboldali tömörülés vezetője lehessen -, látható: a jövő Európájának eszméje nem Budapesten fog megszületni.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.03.07. 09:20