Törvényen kívüli helyzetben a menekült gyerekek

Publikálás dátuma
2019.03.11. 06:35
Az ország területére szabálytalan úton belépő kiskorúakat érdemi vizsgálat nélkül küldik vissza Szerbiába
Fotó: KISBENEDEK ATTILA / AFP
Két éve a kormány úgy módosította a jogszabályokat, hogy a kísérő nélküli kiskorú menekültekre ne vonatkozzanak a gyermekvédelmi törvény előírásai. Sok gyereket érdemi vizsgálat nélkül visszaküldenek Szerbiába.
Ezek a gyerekek nagyon súlyos traumákat éltek át, komoly segítségre van szükségük. A fóti gyermekotthon felszámolása őket különösen érzékenyen érintheti – nyilatkozta lapunknak Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza a Fót központjában található Károlyi István Gyermekközpont bezárása kapcsán. A kormány ezt az intézményt jelölte ki a hazánkba érkező kísérő nélküli kiskorúak fogadására; jelenleg mindössze hat, szüleitől elszakított menekült gyermek tartózkodik ott, akiket az otthon közelgő megszüntetése miatt az Aszódi Javítóintézet területére terveznek átköltöztetni. – A gyerekeket Afganisztánban a tálibok katonának sorozzák be, átnevelő táboraikban arra képezik őket, hogy nincs nagyobb dicsőség annál, mint 13-14 évesen öngyilkos merényletet elkövetni. Sokakat vallási vagy nemzeti kisebbséghez tartozásuk miatt üldöznek. Nem egy esetben találkoztunk azzal is, hogy a szülőket politikai meggyőződésük miatt érő üldözés a gyerekek életét is romba döntötte. Ezeknek a gyerekeknek nagyon komoly pszichoszociális segítségre és szociális munkára van szükségük, ezen kívül pedig hatékony jogi segítségre is. Ezeket Fóton mind megkaphatták, így esélyük nyílhatott arra, hogy elkezdjék igazán élni a gyerekkorukat. Félő, hogy a gyermekotthon hirtelen és átgondolatlan bezárásával olyan fejlődési, épülési folyamatot rombol le a kormány, amely évek munkájának törékeny eredménye – fogalmazott Szekeres Zsolt. A Fóton élő, szüleiktől elszakított gyerekek iskolába is járnak, magyarul tanulnak és igyekeznek beilleszkedni a társadalomba. Ám a legtöbben még ennyire sem „szerencsések”: mint a Hintalovon Alapítvány tavalyi gyermekjogi jelentésében is olvasható, még 2017-ben a kormány úgy módosította a jogszabályokat, hogy a 14-18 év közötti, kísérő nélküli kiskorú gyerekekre ne vonatkozzanak a magyar gyermekvédelmi törvény előírásai. Így nem kerülhetnek ideiglenes elhelyezésre a gyermekvédelmi szakellátásba, gyermekvédelmi gyámot sem kell kirendelni melléjük, menekültügyi eljárásuk eredményét a tranzitzónában, sokszor embertelen körülmények között kell megvárniuk. Az ország területére szabálytalan úton (vagyis nem a tranzitzónán keresztül) belépő kiskorút a hatóságok – helyzetük érdemi vizsgálata nélkül – visszaküldik Szerbiába, menedékjogi kérelmüket nem fogadják el. Mindezzel megsértik az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, a gyerekek szexuális kizsákmányolása elleni Lanzarote Egyezményt, az uniós jogot és a magyar Alaptörvényt is. Ez az egyik magyarázata annak, miért van ilyen kevés kísérő nélküli kiskorú Magyarországon. – A magyar kormány eljárása, mellyel önkényesen és jogellenesen szűkíti a menedékkérők hozzáférését az eljáráshoz és gyakorlatilag lehetetlenné teszi számukra azt, hogy menedékkérelmet nyújtsanak be, sok kísérő nélküli kiskorútól veszi el a lehetőséget attól, hogy védelemre és biztonságra leljenek Magyarországon – mondta Szekeres Zsolt. Egyébként a Helsinki Bizottság tudomása szerint a tranzitzónában jelenleg egyetlen kísérő nélküli kiskorú sem tartózkodik, ám ennek is inkább a kormány jogcsorbító hozzáállása az oka, semmint az, hogy mindenkit gyermekotthonban, emberhez méltó körülmények között helyeznek el. A legtöbb esetben papírok nélkül érkező gyerekek életkorának meghatározására szolgáló eljárások sem elég alaposak, gyakran téves megállapításra jutnak. A tévedés miatt pedig előfordulhat, hogy 14 év alatti gyereket is 14-18 év közöttinek határoznak meg és jogellenesen bezárva tartják őket a tranzitzónában. Általában csak a fogaikat nézik meg és a testalkatukat mérik fel, holott a nemzetközi ajánlások és mértékadó orvosi állásfoglalások is kimondják, egy ilyen vizsgálatot nem lehet ennyivel elintézni. Különösen, hogy a 13-16 éveseknél a legnehezebb megállapítani a pontos életkort. Korábban a Helsinki Bizottság fellépésére volt szükség ahhoz, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága megszüntesse annak lehetőségét, hogy a magyar kormány a Fóton már elhelyezett gyerekeket visszaszállítsa a tranzitzónába. „Egyszer már megvédtük fóti ügyfeleinket a kormány önkényétől, és ha szükséges lesz rá, most is így fogunk tenni” – írták.
Szerző
Témák
menekültjog
Frissítve: 2019.03.11. 06:42

Érintetlenül hagyja az egészségügyet a reformcunami

Publikálás dátuma
2019.03.11. 06:20
Tervekből nincs hiány, de pénzből már jóval kevesebb jut az egészségügy átalakítására
Fotó: Vajda József / Népszava
Nincs kormányzati konszenzus arról, hogy miként kellene átalakítani az egészségügyet - legalábbis ezt jelzi, hogy rövid időn belül három program is megjelent az ágazat átalakítására. A jelek szerint egyikből sem lesz semmi.
Az egészségügy folyamatait régebb óta figyelőket is zavarba hozhatta, hogy három egészségügyi reform-program is felbukkant. Az ágazat vezetője, Kásler Miklós mellett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői, és a Pénzügyminisztérium (PM) is reformértékű javaslatokkal állt elő. Ám lassan mindenki megnyugodhat, a jelek szerint egyikből sem lesz semmi. Lapunk számolt be először arról, hogy Kásler Miklós miniszter mivel készült a kormány elé. Egy novemberi kormányhatározat utasítására február végére kellett összeállítani a lakosság egészségi mutatóit is garantáltan javító csomagot. Így készült azután az a komplex, szinte a teljes ellátórendszert érintő javaslata, amelybe „belecsomagolták” a 2015 óta zajló Egészséges Budapest Programot, és a Semmelweis Egyetem grandiózus fejlesztési terveit is. Ezek mellé tették a miniszter 2022-ig tekintő terveit, egyebek mellett az általa gyakran emlegetett öt nagy népbetegség kezelését illetőket. A miniszter csomagja durva becslések szerint 1000-1500 milliárdnyi közpénz többletet igényelt volna a következő négy évben. A pénz nagy része építkezésekre – azaz egyszeri költségekre – menne. Lapunk cikkére a tárca közleményben úgy reagált, hogy az írás megtévesztő, hamis információkat tartalmaz, de arról nem írtak, hogy mi más lenne a programban. Lukács László, a Jobbik országgyűlési képviselője is hiába próbált utóbb részleteket megtudni parlamenti kérdésében, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) politikai államtitkára, neki sem szolgált részletekkel. Csak annyi tellett tőle, hogy lebecsülő megjegyzéseket tegyen a kérdezőre, valamint lapunkra, a hír forrására. De lehet, hogy nem is nagy veszteség, hogy az államtitkár visszatartotta az információkat, mivel úgy tudjuk, hogy időközben már a tárcaközi egyeztetésen elvérzett Kásler javaslat-csomagja. Így azt már napirendjére sem tűzte a kormány. Ugyanis a PM képviselői szerint azt újra kell gondolni, mert túl sok pénzbe kerülne a megvalósítása. Idén erre egyetlen fillér sincs, 2020-ra is csak talán, de a lényeg, az előkészítők írják, ütemezzék át a programot.  Még tartott Kásler miniszter csomagjának kálváriája, amikor a megjelent a MNB 330 pontos versenyképesség javítási programja, melynek tizede az egészségügyről szól. Ebben egyebek mellett a betegek együttműködésétől tennék függővé a térítéseket, erősítenék a központi szakmai és pénzügyi ellenőrzést, megadóztatnák a gyógyszerhirdetéseket és javasolják a gyógyszer-nagykereskedelem stratégiai iparággá minősítését. Például e javaslat szerint a betegségek megelőzése alapvetően az egyén felelőssége. Így például több információval, az egészségtelen ételek adójának emelésével ösztönöznék a lakosságot egészségtudatosságra. Azon betegek, akik nem követik az orvos utasításait (nem diétáznak, nem mennek vissza a kontrollra) azokkal nagyobb önrészt fizettetnének, míg az együttműködőkkel pedig kevesebbet. Új elemként ajánlják az úgynevezett kétoldalú megállapodást, melynek értelmében ha a beteg elmulasztaná a terápiás lépéseket, akkor a továbbiakban nagyobb hozzájárulást várnának el a részéről a kezelés megnövekedett költségeihez. Az MNB pontosíttatná, hogy mi tekinthető a közfinanszírozott ellátás részének. A javaslat értelmében minden munkavállaló bekerülne egy egészségpénztárba, és igénybe vehetné a magánbiztosító szolgáltatásait is. Azt is zavaró elemként említi, hogy az intézmények nagy része nem tudja megmondani, egy beteg konkrét kezelése pontosan mennyibe is került. Hátránynak tekintik magán- és a közellátás határainak összemosódását is. Szorgalmazzák az intézmények teljesítményének és a betegek elégedettségének mérését, illetve ezen adatok publikálását. Valamint azt is, hogy minden egészségügyi szolgáltatót kötelezzenek online pénztárgép használatára. Az MNB javaslat csomagja keltette lelkesedést csökkenthette, hogy ugyanennek a szakértői körnek már tavaly is volt egy hasonlóan lendületes 180 pontos javaslatcsomagja. Annak ugyanez volt a tartalmi magja, ám az semmilyen gyakorlati következménnyel nem járt. A lapunk által megkérdezett szakértők a mostaninak sem jósoltak nagyobb jövőt.   Míg a legtöbben a MNB anyagára figyeltek, megjelent az igazi csemege, a Pénzügyminisztérium versenyképességi javaslatcsomagja is, amely szintén igen fontos indítványokat tett az ágazatot illetően. Egyesek szerint ennek közzététele nem is szólt többről, mint az MNB elnöke és a pénzügyminiszter évek óta tartó versengéséről. Mások viszont úgy vélték: nagyon is komoly súlyú program, és szinte csak ennek van esélye a kormányzati támogatásra. A PM öt pontba szedte saját jobbító javaslatait. A népegészségügyi feladatoknak már idén januártól nekilátnának. (Ennek kicsit ellentmond, hogy Kásler ez irányú terveire legkorábban csak 2020-tól adnának forrásokat.) A másik két csomaghoz hasonlóan ők is hitet tesznek az alapellátás fejlesztése, a csoportpraxisok működtetése mellett. Például távdiagnosztikát telepítenének a háziorvosi rendelőkbe, hogy minél több beteget tudjanak helyben ellátni. Felülvizsgálnák a kórházak finanszírozását, új, a tényleges költségeket tükröző elszámolási rendszert vezetnének be. Ezt a munkát a nyáron kezdenék és jövő év végére be is fejeznék a terveik szerint. Mindemellett a program csökkentené a kórházi ágyak számát, és olyan kezelések támogatását preferálják, amelyek a lehető legrövidebb idő alatt gyógyítják meg a beteget. Az MNB szakértőihez hasonlóan a pénzügyi tárca reformerei is támogatják az ellátás minőségét megmutató adatok mérését, nyilvánossá tételét. Ez utóbbi közvetlenül is szolgálná a betegek tájékozódását és elindíthatna egy erős minőségi szelekciót az intézmények között, ugyanakkor az ágazat konzervatívjai még a gondolatától is irtóznak.
A PM anyagában a legizgalmasabb javaslat a finanszírozás átsúlyozása. Ez azért is pikáns, mert a PM évek óta rosszallja, hogy a kórházi vezetők nem jönnek ki a költségkeretükből. Ám e ponttal a tárca lényegében beismeri, amit a főigazgatók évek óta mondanak, hogy a finanszírozás egyszerűen nem elég a szolgáltatásokra. A finanszírozás átsúlyozása egyébként pontosan egybeesik az egymást követő egészségügyi államtitkárok törekvéseivel. Ám a támogatás komolyságát az teszi kétségessé, ahogyan a PM határidőket rendel ezekhez a reformokhoz. A jövő év végéig valamennyi javaslatuknak meg kellene valósulni, miközben ehhez már sem az egészségügyért felelős államtitkár hivatalában, sem a háttérintézményekben (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, az egykori ÁNTSZ feladatait részben ellátó Nemzeti Népegészségügyi Központban, az Állami Egészségügyi Ellátó Központban, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben) nincs elegendő szakember. Az elmúlt évek államapparátus csökkentő programjai kipörgették őket a rendszerből. A legfontosabbra, az ellátások valós költségen való finanszírozásának megvalósítására nevetségesen kevés időt adtak a készítők. Júliustól jövő szeptemberig több tíz-, százezer ellátás költségelemeit kellene összeszedni, újragondolni.

Kevés az esély a programok megvalósulására

Mihályi Péter egészségügyi reform-közgazdász kérdésünkre meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott a napvilágra került tervek megvalósulási esélyeiről. Szerinte az, hogy hirtelen három különböző program is megjelent, azt jelzi, hogy nincs kormányzati konszenzus arról, hogy mik legyenek prioritások. Az MNB egészségügyet érintő 33 pontjából, a sajtó által kiemelt magánbiztosításokkal kapcsolatos rész nagyon hasonlít az SZDSZ által javasolt biztosítási reformra. Ám tapasztalata szerint, a magánbiztosítók már azért ma még inkább kétséges, hogy a biztosítási piac kormányzati átalakításába bármivel beszálljanak. Mihályi szerint a magyar állami egészségügy nem is annyira rossz, hogy mindenki elmeneküljön onnan. A Fidesz uniós forrásokból tényleg belenyomott a vidéki infrastruktúrába sok-sok pénzt, jelentősen emelte az orvosok fizetését. Ami pedig a létszám hiányt illeti sok érv szól amellett, hogy nem az orvos kevés, hanem intézményből van túl sok. Hozzátette: az a határozott véleménye, hogy a versenyképességhez az egészségügynek nincs köze, mert míg ez utóbbi elsősorban a gyerekekről és az idősekről szól, addig a versenyképesség az aktív korú lakosságról. A versenyképesség javításában az Orbán-kormány számos mutató szerint sikeres, s amíg ez így van, Orbánnak valójában esze ágban sincs az egészségüggyel kiemelten foglalkozni.

Szerző
Frissítve: 2019.03.11. 06:22

Péterfalvi Attila: Orbán repülőzése közérdekű adat

Publikálás dátuma
2019.03.11. 06:00
Péterfalvi Attila
Fotó: VAJDA JOZSEF / Népszava
Nem kötheti titoktartáshoz az MLSZ a tao-pénzekkel kapcsolatos adatok kiadását, az információszabadság ügyéhez pedig hozzá kellene nyúlni – mondta Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke.
Nem tart attól, hogy ismét felkerül a neve valamilyen listára? Miért kellene tartanom ettől?

Áprilisban elindul az ajánlások gyűjtése az EP-választásra. Tavaly a parlamenti voksolás előtt az egyik kis párt ívére az ön nevét is felírták, pedig nem is adott ajánlást. Hogyan lehet kivédeni azt, hogy valaki az akarata ellenére bekerüljön valamilyen nyilvántartásba?
A politikai vélemény különleges adat. Először 2002-ben, a választások előtt adtunk ki tájékoztatót arról, hogyan lehet jogszerűen kezelni a személyes adatokat, és itt elsősorban a politikai marketing-célú adatkezelésekre gondolok. Ezt azóta minden választás előtt megismételjük, így teszünk most is. A választásokkal kapcsolatos adatvédelmi panaszok kivizsgálása ugyanakkor nehéz, mert szinte lehetetlen bizonyítani a jogsértést. Sem nekem, sem elődömnek, Jóri Andrásnak nem sikerült olyan visszaélést bizonyítani a választásokkal kapcsolatban, amelyekről hírek jelentek meg a sajtóban.

Még a teljesen nyilvánvaló esetekben sem tudnak fellépni?
Ezek az esetek általában a választásokkal kapcsolatos bűncselekményként is megjelennek, így hatékonyabb, ha rendőrségi nyomozás indul. Az adatvédelmi hatóságnak ugyanis nincs nyomozati jogköre. A legtöbben azt sérelmezik, ha olyan párttól kapnak marketinganyagot, amelyikkel nem szimpatizálnak. Az ajánlóívek lemásolása egyértelműen bűncselekmény, és itt – ahogy említettem - nem „csak” a személyes adattal visszaélés tényállás megvalósulásáról lehet szó. Ahogy az is tiltott, hogy valaki az ajánlóíveket lemásolva kerüljön be egy másik párthoz szimpatizánsnak. De azt aligha lehet felderíteni, hogyan került egy másik párthoz egy név vagy telefonszám. Még azt is megkockáztatom: a politikai marketing részét képezheti, hogy egy másik pártot próbálnak ilyen módszerrel lejáratni. Itt szinte lehetetlen igazságot tenni. Tudomásul kell venni, hogy ez is része a politikai marketingnek.

Politikai térbe került nemrég egy diák, Nagy Blanka, akit közszereplése miatt a kormánypárti sajtóban próbáltak lejáratni azzal a hamis állítással, hogy több tárgyból bukásra áll és túl sok a hiányzása. Ha sérültek a személyes adatokkal kapcsolatos jogok, miért nem indított vizsgálatot az adatvédelmi hatóság?
Az, hogy ki és milyen eredménnyel tanul az iskolában, milyen jegyei vannak, az egyértelműen személyes adatnak minősül. Ezt az esetet azonban nem a személyes adatok védelméhez fűződő jog szempontjából kell megítélni, hanem a Polgári törvénykönyv személyiségi jogai azok, amelyek irányadóak. Abban a körben kell értékelni mindezt, hogy az említett diák kilépett a nyilvánosság elé, közéleti szerepet vállalt, így a személyiségi jogai szűkebbek lettek, mint a közéleti szerepet nem vállalóknak.

Vagyis a személyes adat sérült, de mivel nyilatkozott és tüntetéseken felszólalt, ez már nem számít úgy, mintha csendben maradt volna?
Ebben az esetben a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és a személyiségi jogok is megjelennek, tehát több alkotmányos jog ütközéséből kell levonni a megfelelő következtetést. Az én ízlésemnek nem felel meg sem az, ahogy ő nyilatkozott, sem az, ahogy róla nyilatkoztak, de ez a magánvéleményem. De ha kiáll a nyilvánosság elé – ezzel közéleti szerepet vállalva -, és olyan stílusban nyilatkozik, ahogy azt tette, akkor számolhat azzal, hogy az ő megítéléséhez kapcsolódóan is a véleménynyilvánítás jogával élve esetleg drasztikusabb állítások is megjelennek róla.

Itt nem is arról van szó, hogy Bayer Zsolt ócska kis prolinak nevezte, hanem arról, hogy konkrétan hazugságokat terjesztettek a tanulmányi eredményéről és a hiányzásáról, azaz visszaéltek a személyes adataival.
Azt a bíró fogja eldönteni, hogy a magánszférája sérült-e, és Nagy Blanka jogosult-e sérelemdíjra, ez nem adatvédelmi hatósági hatáskör. És itt már lehet jelentősége annak, hogy igaz vagy hamis az az információ, ami megjelent. A személyes adatok védelméhez fűződő jog oldaláról nézve ugyanis teljesen mindegy, hogy az adat igaz-e vagy nem: az is személyes adatnak minősül, ha ötösre áll, és az is, ha bukásra. Mi általában olyan ügyekben mondunk véleményt, amikor valakiről nem közszereplői minőségéhez kapcsolódóan a véleménynyilvánítás keretében, hanem száraz tényként jelenik meg adat. Amikor az egyik bulvárlap próbált információkat közölni egy HIV-pozitív énekesről, kiadtam egy közleményt, hogy ha azonnal nem fejezi be ezt az újság, akkor büntető feljelentést teszek. Ott azért szólaltunk meg, mert ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem pusztán adatok, ráadásul szenzitív, egészségügyi adatok jelentek meg.

Az állam nem kegyet gyakorol, amikor adatot szolgáltat, hanem ez a természetes – mondta korábban a közadatok nyilvánosságával kapcsolatban. Miért nem működik megfelelően a közadatigénylés, miért titkolózhatnak a hatóságok, hivatalok, állami szervek?
Egy adat vagy személyes, vagy közérdekű. Szomorú helyzet, hogy sok esetben az adatkezelők hozzánk fordulnak, hogy egy adat közérdekű-e. Ennek a rendszerváltás után ennyi idővel a közszférában evidenciának kellene lennie. Miközben az adatvédelemnél megtanulják a szabályokat az adatkezelők, az információszabadságot nem tanítják tantárgyként a közszolgáknak, akiknek alkalmazniuk kellene. A médiában meg elsősorban olyan hírek jelennek meg, amelyek az információszabadság működésképtelenségét mutatják, de nem ez az általános.

Tucatnyi példát lehetne sorolni a jegybanki alapítványoktól a tao-pénzeken, a közbeszerzéseken vagy az uniós pénzfelhasználáson át mondjuk a nyugdíjügyekig arra, hogy hol és miért nem adnak ki adatokat a hatóságok.
Az információszabadság sok vonatkozásban rendesen és jól működik. Kétségkívül vannak ezzel ellentétes esetek is, de ezek részben nem tudásból, a kellő információ hiányából erednek. Azt szoktuk mondani, hogy ehhez mindig másként viszonyul a hatalom és másként az ellenzék, azaz tényleg az üléspont határozza meg az álláspontot. Nem azt akarom állítani, hogy rendben van minden, ráadásul a szabályozás is változott és beépültek olyan fékek, amelyek pestiesen szólva kekeckedésnek tűnhetnek – például az adatigénylés költségtérítésének szabályai ilyenek –, de emellett is szólhatnak érvek. Az információszabadság ügyéhez hozzá kellene nyúlni és sok mindenen változtatni, de ezt épp a jelenlegi politikai légkör nem teszi lehetővé.

A tao-pénzek átláthatóságának kérdése miért tűnik úgy, mintha végtelen történet lenne? Vannak jogerős bírósági döntések arról, hogy ki kell adni adatokat, mégsem jutnak hozzá az érintettek, vagy pénzt és titoktartást kérnek tőlük az adatokért, ahogy az a Transparency és az MLSZ esetében történt. Ez normális helyzet?
Az szerepel a törvényben, hogy a tao-pénzek összesített adata nyilvános. Ha valamelyik cég tao-pénzt ad, akkor neki annyit kell megmondania, hogy az előző évben összesen mennyit adott. Azt viszont nem, hogy pontosan ennek és ennek a szervezetnek mennyit.

Pedig a Kúria ítélete az említett ügyben épp annak közzétételéről szólt, hogy mely cégektől pontosan mely sportszervezeteknek áramlik a pénz. A bírósági döntés ment félre?
Két szakaszt el kell választani. 2017-től ugyanis változott az erről szóló jogszabály. Attól a perctől kezdve, hogy az van a törvényben, nyilvános a tao-pénzek összesített adata, ez az irányadó. Aki adott, annak azt kell megmondania, hogy összesen mennyit adott egy évben. Aki pedig kapta a tao-pénzt, például sportegyesület, annak meg azt kell megmondania, hogy mennyi pénzt kapott az adott évben. Azt viszont nem kell részleteznie, hogy kitől. Részletes adatot így legfeljebb a szabályváltozás előtti időszakra kell kiadni.

Ez a szűkítés beleillik az információszabadság koncepciójába?
Mi azt mondtuk, hogy ez a szabályozás az információszabadság érvényesülése szempontjából rendben van. A tao egyébként átengedett költségvetési pénz, és mint ilyen, egyértelműen közpénz.

Azzal egyetért, ha az MLSZ pénzt kér és titoktartási nyilatkozathoz köti az adatok kiadását?
Titoktartást nem kérhet, mert a közérdekű adatok nyilvánossága azt jelenti, hogy szabadon terjeszthető. A közérdekből nyilvános személyes adat pedig az, amelyik a célhoz kötöttség szabályai szerint terjeszthető.

A közérdekből nyilvános adat kategóriába tartozik-e az: milyen külföldi repülőutakon és mekkora összegért vett részt a miniszterelnök, vagy az, hogy ezt ki fizette?
Attól függ, hogy milyen úton vett részt. A hivatalos útjaira ez igaz, a hivatalos utak költsége közérdekű adat. Sőt, ha van összesítés arról, hogy az adott útnak van-e repülőtéri illetéke, vagy mondjuk mennyi kerozin fogyott átlagosan, akkor ezek ugyancsak a közérdekű adatok körébe tartoznak.

Névjegy

Péterfalvi Attila, jogász, egyetemi oktató, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke. 2001 és 2007 között már dolgozott adatvédelmi biztosként, 2012 óta az adatvédelmi hatóság elnöke, mandátuma 9 évre szól.

Szerző