Előfizetés

Üvegplafon balról

Spanyolországban tavaly baloldali kormány alakult, ahol a kabinettagok többsége nő. Írországban népszavazáson lazítottak Európa legszigorúbb abortusz tilalmán. Sok-sok év után joguk van autót vezetni – kísérő nélkül – a nőknek Szaud-Arábiában (nem mintha az arab ország a nőügyek terén referencia lenne). Új-Zélandnak nemcsak női miniszterelnöke lett, de a megválasztott kormányfő az első a poszton, aki szülési szabadságra ment. Novemberben az amerikai kongresszusi választáson rekordszámú nőt választottak meg a törvényhozás mindkét házába.  
Az Interparlamentáris Unió (IPU) összesítése szerint ugyanakkor a 193 ENSZ tagállam közül a női parlamenti képviselet terén az első tízbe egyetlen európai állam, Svédország került be, a 9. helyen, 43,5 százalékkal. Az első húszban még öt európait találunk – Finnország a 11. 42 százalékkal, Norvégia a 13. (41,4), Franciaország a 14.(39,6), Spanyolország a 16. (39,1) és Macedónia a 20. (38,3). Az európai országok közül az utolsó helyen áll Málta és Magyarország. 
Az idei év különlegesnek tekinthető az Európai Unióban, hiszen nemcsak a nők szavazati jogának a centenáriumára emlékezhetünk, hanem az Európai Parlament tagjait is megválasztjuk május végén. Itt jelenleg a képviselők 35 százaléka nő, a nemzeti törvényhozásokban csupán a 29 százalék az arányuk. Az Európai Bizottságban csupán 8 női biztos van a 27-ből. Még sosem töltötte be nő az Európai Bizottság vagy az Európai Tanács elnöki tisztjét.
Bár még nem állította össze mindegyik tagállam a saját pártlistáit, és nem nevezték meg mindenhol a listavezetőket sem, az arányok azért már láthatóak, és az Európai Parlament szakemberei által készített első előrejelzés is kijött február közepén. A várakozások szerint az Európai Parlament két legnagyobb pártcsoportja, a konzervatív European People's Party (EPP) és a progresszív Socialists and Democrats (SD) is veszteségeket könyvelhet el májusban. Az SD eddig 191 tagból álló frakciója az aktuális számítások szerint 135 főre zsugorodik, de még így is megőrizheti az előkelő második helyet. 
A 2014-es választásokat követően felállt SD képviselőcsoportnak 80 női politikusa van. Finnországot, Írországot, Luxemburgot és Szlovéniát csak nők jelenítik meg az SD-ben (Finnországnak két, a többieknek egy-egy képviselője van). Vannak országok, amelyek nemzeti delegációjában többségben vannak a női képviselők, mint Ausztria, Málta, Svédország, vagy éppen Hollandia. (Ausztria – 5 fős delegációból 3 nő, Málta – 3-ból 2, Svédország – 6-ból 4, Hollandia – 3-ból 2 nő). Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország és Magyarország egyetlen női képviselőt sem tud felmutatni az SD családban (Bulgária – 4, Ciprus – 2, Észtország – 1, Lettország – 1, Magyarország – 4 férfi képviselő).
A 2019-es kampánynak – hasonlóan a 2014-es esztendőhöz – szintén férfi vezetésével indul neki a progresszív oldal Európában. Öt évvel ezelőtt a német szociáldemokrata Martin Schulz volt az SD ún. Spitzenkandidatja, míg most a holland politikus, az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans vezeti az európai baloldalt. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) az a két európai pártcsoport, amely két-két - egy nő és egy férfi - csúcsjelölttel indul neki az európai kampánynak. Minden más európai párt férfit választott vezető jelöltnek a kampányban. 
A tagállami listák még nem véglegesek, több jelentős európai ország jelöltnévsorának nyilvánosságra hozatala még várat magára (nem elérhető még az olasz, a spanyol, a francia, vagy éppen a román tagpártok európai listája). Az azonban már most is látható, hogy számos országban női listavezetőkkel indulnak a baloldalon. Így lesz ez Belgiumban, Németországban, Svédországban, Litvániában, Szlovákiában és Szlovéniában is, valamint Magyarországon a Demokratikus Koalíció esetében (a pártnak Dobrev Klára lett a listavezetője). A listák nemi arányait böngészve azt láthatjuk, hogy jóhéhány névsor számol női képviselőkkel előkelő helyeken (Ausztria - 5 befutó helyre 2 női jelölt, Németország - 18/9, Magyarország - 4/1, Írország - 1/0, Svédország - 7/4, Dánia - 3/1, Finnország - 4/1, Litvánia - 1/1, Hollandia - 2/1, Csehország - 2/1, Szlovákia - 3/1). 
Mégis, az összkép azt mutatja, hogy a progresszív oldalon nem a 2019-es EP-választás lesz a nők áttörésének záloga. Ezt a kampányt – úgy tűnik – nem a női politikusok erőteljes szereplésével és szerepeltetésével kívánja végigküzdeni az európai progresszív oldal. Pedig az európai baloldal - ezernyi gondja között is - talán megpróbálkozhatna a biztonsági játék helyett ezen a területen az innovációval. A novemberi amerikai kongresszusi választások azt mutatták, hogy kiélezett helyzetekben kifejezetten jól teljesítettek a női jelöltek. 
Az európai baloldalon azonban a nők még mindig talonban vannak. Ilyenkor nagyon messze látszik Amerika.

Európa erős embere

Merre tovább, Európa, miként élheti túl a válságos időszakot az EU? E kérdések foglalkoztatják már évek óta az unió közvéleményét, politikusait. A populisták szerint a nemzetállamokat kell erősíteni, mások úgy vélik, a „több Európa” a megoldás. Emmanuel Macron francia elnök azonban a minap 28 országban megjelent írásában egy harmadik választ adott: jobb Európára van szükség. Ha alapvető reformokat vinnének ugyanis véghez az Unióban, amelyek hatásait mindenki a saját bőrén érezné, akkor előbb-utóbb lecsengene az euroszkeptikusok térnyerése, és az Unió visszatérhetne a 2000-es évek békésebb időszakába.
Macron tehát hivatalosan is megindította a kampányt a május végén esedékes európai parlamenti választás előtt, s ami azt illeti, rendkívül hatásosan. Javaslatait nagyobb figyelem övezte, mint bármely pártcsalád listavezetőjéét. Egyes értékelések szerint Közép-Európának üzent, ám ennél átfogóbbak a kezdeményezései. A francia köztársasági elnök az egész EU-t szólította meg, méghozzá rendkívül öntudatosan. 
Macron kezd visszatalálni a korábbi önmagához. Miközben az év elején még súlyos válságban volt, s kérdésessé vált, a sárgamellényesek mozgalmának szorításában kitölti-e egyáltalán államfői mandátumát, tehetségét mutatja, hogy – két elődjével, Francois Hollande-dal és Nicolas Sarkozyvel szemben - sikerült átlendülnie a holtponton, amit a közvélemény-kutatási adatok is bizonyítanak. Az Ipsos szerint egyetlen hónap alatt öt százalékkal javult a megítélése, és pártja, a LREM már biztosan vezet Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése előtt. Macron határozottabb javaslatokat fogalmazott meg, mint 2017 szeptemberében, s a tartalom is változott. A „szabadság, egyenlőség testvériség” jelszavát a „szabadság, védelem, fejlődés” váltotta fel.
Felvetései vegyes fogadtatásra találtak az EU-ban. Az Európai Bizottságnál például lelkendezésnek nyoma sem volt, talán azért, mert Macron nem emelte ki a brüsszeli testület szerepét. Tény az is, hogy bizonyos indítványai nem számítanak újnak. A Bizottság például már régóta dolgozik az uniós határvédelmi-, illetve menekültügyi hatóság létrehozásán, illetve azon, miként lehetne felvenni a harcot az interneten megjelenő dezinformációs kampányokkal szemben.
Különösen feltűnő azonban, mennyire visszafogottan értékelték Macron Európa megújítására vonatkozó felvetéseit Berlinben. Bár a német kormány üdvözölte az Európa megerősítésére tett erőfeszítéseit, a kabinet az európai minimálbér bevezetésére vonatkozó elképzeléseit különösen vitatja.
Persze bírálatokat mindig könnyebb megfogalmazni, mint konkrét javaslatokat tenni. Az Európa-politikát illetően mintha mind kevesebb kezdeményezés érkezne Berlinből, pedig éppen most lenne szükség aktív együtt gondolkodásra az Unió sorsát illetően. Angela Merkel ugyan – ha a német nagykoalíció kitart – 2021-ig kancellár marad, de már nem annyira erős vezető, mint korábban volt, hiszen több uniós politikus már a kancellársága utáni időszakra pozicionálja magát. 
Ezt teszi Macron is, aki bejelentkezett Európa vezetésére.

Dráguló életünk

Jócskán elszaladtak az árak. Az emelkedés üteme az istennek sem akar alkalmazkodni az infláció kézben tartására szerződött jegybank prognózisához. A fogyasztói árindex most már hónapról hónapra átlépi azt az évi 3 százalékos küszöböt, amikor az alapkamat szigorításával (emelésével) az MNB-nek be kellene avatkoznia a forint védelmében. De nem teszi. Sőt a fokozódó árnyomás ellenére az újabb hat éves elnöki ciklusát elkezdő Matolcsy Györgynek az idén esze ágában sincs hozzányúlni a 0,9 százalékos, lassan három esztendeje befagyott alapkamathoz. 
Matolcsy arra büszke, hogy az első olyan elnök volt, aki egy teljes hivatali periódusban nem emelt kamatot: erre utoljára 2011-ben került sor. Az elértéktelenedő megtakarításaik miatt búslakodóknak persze erről egészen más a véleményük. A lakossági betétek gyakorlatilag értelmüket vesztették. A vállalati megtakarítóknak is csekély vigasz, hogy ha minden a tervek szerint alakul, akkor március végén megszűnhet betéteik negatív kamata, amelyet 0 százalékosra kíván korrigálni az MNB.
A több éves küzdelem nyomán végre emelkedő bérszínvonal egyik hatása, hogy a piaci árak is növekedésre váltottak. Arra viszont aligha gondolt bárki is, hogy eljön az idő, amikor az egy év alatt 76 százalékot drágult burgonyát - mint a kivit vagy a gránátalmát - darabonként is meg lehet venni. S ha nem is ilyen mértékben, de meglódult a többi alapvető élelmiszer ára is. Közben ne feledjük: a szüntelen növekvő lakásépítési és fenntartási költségeket az inflációs számításoknál nem is veszik figyelembe a statisztikusok, mert ezt a területet beruházásnak tekintik. 
Matolcsy folyamatosan a töretlen gazdasági növekedésre esküszik, amit az alacsony kamatokkal kíván ösztönözni, nem is eredménytelenül. Lelki szemei előtt a pénzét folyamatosan elköltő állampolgár képe lebeg. S valóban: azokon a családokon, amelyeket jótékonyan érintettek a béremelések, erőt vett a vásárlási láz, és morogva bár, de költenek. A kevésbé szerencsések számára azonban csak a morgás marad.