A gazda szeme hizlalja

A főváros fideszes helytartója 16 követelést terjesztett gazdája elé, melynek teljesüléséhez kötötte, hogy vállalja-e további öt évre Budapest (zsákutcába) vezetését. Komoly ember természetesen egyiküket sem veszi komolyan.

Mind a gazda, mind pedig a helytartója garantáltan és teljesen őszintétlen halandók. A gazda régebben még hivalkodott is hazudozó voltával: azt mondta, ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit csinál. (Mostanság – ép ésszel - már az is hihetetlen, amit csinál.)

A újrajelölt helytartó 16 követeléséből 15-öt úgymond elfogadott a nagy Nagyotmondó. Egyet nem. És az a szerencsétlen agresszív félnótás helytartó kifecsegte! Nem kellett volna, normális országban nagy baj lett volna belőle: a gazdával együtt lapát! Úgy bizony. Szerencséjükre, ez a miénk rég nem normális ország, úgyhogy mindketten maradnak, élethosszig, ha úgy tetszik nékik.

De mi is az az egyetlen elutasított pont? Nos, nem más, mint a fővárosi parkolási rend(etlenség) kérdése. Vagyis az alkotmányos útonállásból összemarkecolt pénzek elosztása. Tarlós mester, amikor belátta, hogy méhkasba dugta mancsocskáját, azt mondta, hogy azért nem mert szájalni a gazdival, mert hatalmas lett volna a perpatvar. Ugyan miért? Mi köze a gazdinak a budapesti parkolási rendszerhez? Természetesen semmi, ahogy a többi 15 ponthoz sincsen. Mármint törvény, tisztesség és józan ész szerint. Csakhogy más a helyzet. Ezek a furcsa dolgok az illiberális demokráciában nincsenek érvényben. Persze csak akkor, ha az útonálló banda vezére alkotmányos ember, mondjuk például pártelnök, vagy még annál is alkotmányosabb. Ki van ez (is) találva.

Hamar rájöttek a tisztelt urak és elvtársak, ahogy vége lett a szocializmusnak, hogy „hol van az a nemes forrás, ahonnan a pénz csurog.” És nem akárhogy, hanem pénzbefektetés, gond és munka nélkül. Azonnal privatizálták Budapest utcáinak azt a részét, ahol a gépkocsik állni tudnak. Nem volt nehéz: saját maguktól vásároltak, saját maguktól béreltek, saját magukkal szerződtek. Ugyanis – hogy, hogy nem – őket találtuk elég okosnak és elég becsületesnek, hogy képviseljenek bennünket. Azóta megy az útonállás.

Eleinte beérték a parkolási díjak 90 százalékának ellopásával, de hamar rájöttek, hogy az igazi üzlet a büntetésekben van. A magyaros típusban: vagyis aki a büntetést kirója, azé a behajtott suska. Volt idő, amikor a pesti bírák kétharmada a parkolási társaságoknak dolgozott. Ment minden, mint a karikacsapás. Nem találják el, ki volt az a pernehajder, aki beszólt! Persze, hogy minden probléma okozója, a Gyurcsány. Kormányrendelettel szabadította föl a bíróságokat. Kellett is menekülnie, nem lassan, gyorsan.

Itt aztán volt egyetértés a jobb és a baloldal között. És újra ment tovább az útonállás. Tarlós mester kikotyogta, hogy miért. Ld. még: pártfinanszírozás. Nem mintha nélküle nem tudtuk volna, de így korrekt. Illetve nem korrekt, de törvényes.