Amikor már az új sem a régi

Publikálás dátuma
2019.03.12. 11:00
A gyengébb anyagminőség ellenére is sokat emelkedett az alkatrészek ára
Fotó: Vajda József / Népszava
Nem legenda, valóság, hogy bevált márkák új szériái rövidebb ideig használhatók, mint elődjeik. Ezzel nemcsak bosszúságot okoznak a gyártók, de a pénzkidobás mellett az elektronikus hulladék is egyre halmozódik.
A fogyasztóktól és a szakemberektől is egyre gyakrabban hallani, hogy bizonyára a kárát lájuk, ha ki kell cserélni valamit, mert hiába veszünk újat az ugyanolyan márkájú és típusú termékből, nem biztos, hogy pótolni tudja a jobb minőségű elődjét. - A csempézés miatt fölösleges kicserélni a zuhany-csaptelepet, nincs annak semmi baja, én a maga helyében nem tenném, már csak azért sem, mert ehhez fogható minőségűt ma már nem lehet beszerezni – tanácsolata a vízvezeték-szerelő a fürdőszobáját felújítani szándékozó megrendelőnek. Ezzel a problémával mi is naponta találkozunk – jegyzete meg egy szombathelyi kisgép-szerviz vezetője, amikor ügyfele panaszkodott, hogy az ugyanolyan, de a régi kerti szivattyúja mennyivel tovább működött, mint az, amit most hozott javíttatni. Ráadásul a most meghibásodottat nem is érdemes megcsináltatni, mivel az alkatrészre, valamint a munkadíjra együtt majdnem annyit kell kifizetni, hogy abból már egy új szivattyút is vehet. - Ezt nevezik tervezett avulásnak – jelentette ki Kovács Ferenc, az Európai Autószervizek Magyarországi Egyesülete (EME) elnöke, ami alatt azt értik, hogy az előre megszabott üzemóra után jön a meghibásodás, aminek a tényleges okát senki nem tudja bizonyítani. Nemrég egy Panasonic kamerával járt így, amit kénytelen volt végül kidobni, mert nem lett volna kifizetődő megjavíttatni. Szerinte pontosan ez a helyzet az autók alkatrészeivel is, és nem csupán az utángyártottal, hanem az eredetivel is, mert a gyártók elsődleges célja a profitnövelés. Ennek kapcsán megemlítette, hogy most már közszájon forog a haszon maximalizálásának egy egészen extrém formája. Állítólag bizonyos gyárak képviselői sorra járják a bontókat, és egymás után kutatják fel a hosszú élettartamú, 20-25 éves alkatrészeket, hogy ezeket azután gyengíthessék. Ezzel silányabb minőségű anyagból, könnyebb és valamivel olcsóbb alkatrészek készülnek. Így egy-egy modellen - amiből több százezer hagyja el a gyárat - minimális haszon mellett is igen sok pénzt lehet keresni. Azt senki ne gondolja, hogy ahol ezt netán megteszik, ott engedélyt adtak rá, mint ahogy annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy az egész alaptalan feltételezés. Hisz tudjuk a kisebbeket 150, a nagyobb autókat pedig nagyjából 300 ezer kilométernyi futásteljesítményre tervezik, ezután már nem gazdaságos a javításuk. A behozott külföldi autók között sok ilyen van, ez azonban későn derül ki, mert a visszatekert kilométeróra nem ezt mutatja. Aki befürdik a kocsijával, az eladja, így a jármű egy év alatt akár háromszor is gazdát cserélhet. A múlt évben emiatt rekordot döntött a hazai adásvételek száma. Egyébként a gyengébb anyagminőség ellenére is, sokat emelkedtek a szervízdíjak mintegy 70 százalékát kitevő alkatrészárak. - A járműiparban fontos törekvés az autók élettartamának csökkentése – állítja Meiszter Zsolt, gépjárműszakértő mérnök, aki nincs egyedül a véleményével. Legutóbb egy hazai tengelykapcsoló gyár mérnökétől hallotta, hogy tudnának 500 ezer kilométeres futásteljesítményre is kettős tömegű lendkereket tervezni, csakhogy nem kell, mivel a gyár külön kérése, hogy az alkatrészt 200 ezer kilométerre méretezzék, és ne többre. Érdekes, az ilyen jellegű változtatások ellenére az árak egyáltalán nem csökkennek, hanem inkább nőnek. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a konstruktőrök helyett ma már inkább a közgazdászok tervezik az autót, mert a gyártásra fordítható pénzek folyamatos csökkentésével egyre jobban megkötik a mérnökök kezét, hogy ezzel is a profitot növeljék. Abban, hogy ez lehetséges, az autósok is hibásak. A többségnek csak a karosszéria, az autó-multimédia, vagyis a látványkirakat a fontos, de arról egy szó sem esik, hogy a műszaki tartalom összességében egyre szegényesebb lesz. Fontosnak tartottuk, hogy a Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (MAJOSZ) is reagáljon az alkatrészek gyengébb anyagára és a rövidebb élettartamra vonatkozó állításra, de hiába, mert bár megígérték, mégsem érkezett válasz. Szűcs György, az Országos Fémipari Ipartestület (OFI) elnöke egyetértett azzal, hogy a felvetett gond létezik a magyar gazdaságban. – A leginkább aggasztó jelenség az, hogy nagyon sok termék minőségi ellenőrzés nélkül kerül a piacra – hangsúlyozta. Tudniillik pont ezáltal olcsóbb annál, mint ami a szabályokat betartó, a szükséges engedélyekkel is rendelkező, továbbá a minőségre is kényesen ügyelő, tisztességes vállalkozók keze alól kerül ki. Ezen a téren előrelépést remél. Azt, hogy anyagon spórolnának a gyártók, csak az utángyártott alkatrészeknél tudja elképzelni, mivel a gyártmány elkészítésére vonatkozó előírások kevésbé szigorúak, és az üzemek többsége nem alkalmas arra, hogy az eredeti gyártásához szükséges feltételeknek eleget tegyen. Kitért arra is, hogy anyagot olyan kereskedőtől ajánlatos venni, aki minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik. - A fogyóalkatrész viszonylag gyorsan tönkremegy, aminek megvan az ajánlott csereperiódusa, ám az nem mindegy, hogy ténylegesen mennyi ez az időtartam – magyarázta Mayer Gergely, az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetsége (EMOSZ) elnöke, akit leginkább a pár száz forintos falikapcsoló dühít, mert aki ezt megveszi, annak célszerű mindjárt kettőt kosarába tenni, mert az egyiket hitvány minősége miatt jobbára ki kell dobni. Amikor egy laikus saját maga akarja beszerezni az anyagot, és ragaszkodik az olcsóhoz, könnyen járhat úgy, hogy neki a végén ez lesz a drágább. Azt senki ne higgye, hogy például a kapcsolók minőségét egyenként ellenőrzik, legfeljebb a legyártott mennyiség egy-két százalékát, és hogy ez mennyire így van, azt az utólagos mérések jól bizonyítják. Szomorú, hogy a hibás termékeket nagy számban is lehet forgalmazni.      Egy kereskedelmi szakértő név nélkül elmondta: a probléma mögött a gyártók érdeke húzódik meg, amit azzal magyaráznak, hogy a gyors technikai fejlődés miatt nem érdemes hosszú időre tervezni. Hiszen az új műszaki megoldások gyorsan elavultak lesznek. Ezért valóban rövidebb a fogyasztási cikkek élettartama. Ha a gyártó nem követné a trendet, és továbbra is tizenöt évre tervezne, akkor a vevő a kényelmi szempontoknak jobban megfelelő újdonságot máshonnan szerezné be. Marad tehát a gyengébb minőségű termék, kicsit olcsóbban, amitől gyorsan megválunk, ezáltal pörög a piac, ami azt jelenti, hogy a gyártók is elérték legfontosabb céljukat.    

Elárasztja a világot a hulladék

A tartós és könnyen javítható elektronikai eszközök előállítására próbáljuk rávenni a gyártókat, hogy ne kelljen a készülékeket folyamatosan újra cserélni. Mert nemcsak elárasztja az e-hulladék a világot, hanem megannyi társadalmi igazságtalanságot is előidéz – mondta el a Népszavának Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértője. Mekkora az évente keletkező és komoly veszélyt jelentő hulladék mennyisége? A kisméretű IT-termékekből minden évben több millió tonna képződik, és ennek a mennyiségnek még az ötödét sem sikerül újra hasznosítani. Az elmúlt évtizedben majdnem tízmilliárd okostelefont gyártottak. A pár évig használható elektronikai eszközök szinte elborítanak bennünket, ami óriási pazarlás. Az ilyen irányú fejlődés fenntarthatatlan. Közben a világ fejlett országaiból illegálisan, évente 250 ezer tonna leselejtezett számítógép, mobiltelefon, klímaberendezés és más e-szemét köt ki az afrikai ország, Ghána fővárosában, a világ legnagyobb digitális szemétdobján, ahol ez ökológiai katasztrófát okoz. Hogyan lehet ilyent csinálni, amikor a Bázeli Egyezmény ezt tiltja? A gazdaságilag fejlett államokban keletkezett veszélyes hulladékot, valóban nem lehet lerakni fejlődő országokban. Akkor viszont igen, ha az e-hulladék exportjának célja a különböző eszközök helyreállítása, és az újrahasznosítás. Igen ám, csakhogy Ghánában, Nigériában és több más afrikai államban a helyi technológiai fejlettség mértékét jóval meghaladó mennyiségű az elektronikai szemét, ezért nem szabadott volna engedélyezni a bevitelt, és mégis megtették. Ez azt jelzi, hogy a nemzetközi jogszabály megszeghető. Milyen eredményt hozott az a nemzetközi kutatás, amelyben a Greenpeace Magyarország is részt vett, és uniós országokban nyomkövetővel kísérték végig a kidobott elektronikus szemét útját? A Magyarországon megjelölt eszközök közül mindegyik az unión belül maradt. Csak nálunk nem észleltek exportot, pedig tíz országot vizsgáltak. Egyébként a 314 GPS-el ellátott elektronikai cikk 6 százalékát, vagyis 19-et exportáltak, ebből 11-et illegálisan. Ha ezt kivetítjük az Európai Unió teljes elektronikaihulladék-mennyiségére, kiderül, hogy évente 352 477 tonna uniós e-hulladék jut el illegálisan fejlődő országokba. A kidobott kütyük csak 17 466 nagyméretű konténerben férnének el, teherautóra rakva pedig 401 kilométer hosszú kocsisor kígyózna az úton.  - S.H.L. 

Harmadolt élettartam

Kispál Edit, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége szóvivője jóformán naponta találkozik olyan fogyasztókkal, akik jogos panasszal fordulnak hozzá. Bizonyítékok révén kiderül, hogy a később vett ugyanolyan márkájú és típusú termék legfeljebb négy-öt évig jó, ellenben az, amit lecseréltek tizenöt évig tökéletesen megfelelt. Ráadásul meghibásodáskor, volt hozzá alkatrész. A korábbi szabályozás szerint ugyanis a gyártó nyolc évig köteles volt tartalék alkatrészt biztosítani, de ez a jogszabály 2003-ban megszűnt. A jelenleg hatályos előírás szerint garanciális javításnál csak új alkatrészt lehet beépíteni, ha nincs, akkor muszáj kicserélni a tartós fogyasztási cikket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jótállási, vagy a szavatossági idő lejárta után elromlott háztartási gépeket általában nem lehet javítani, aminek alkatrészhiány az oka. Ezen a helyzeten a gyártók, legalábbis a jelek szerint nemigen akarnak változtatni. Egyre inkább elfogadott az a tendencia, hogy mindenből az újat vegyük meg, a régit pedig dobjuk el, hogy aztán azzal mi lesz, az már kevésbé érdekes.

Vízbisznisz: Ugandába utazott Szijjártó Péter

Publikálás dátuma
2019.03.12. 09:41
Sam Kutesa ugandai külügyminiszter fogadta Szijjártó Pétert Kampalában 2019. március 12-én
Fotó: KKM/Mitko Sztojcsev / MTI
A magyar külügyminiszter azután utazott a kelet-afrikai országba, hogy kiderült: a magyar kormány több mint 5 milliárd forintot szán helyi fejlesztésekre. A víztisztításba és biometrikus személyazonosító rendszerek fejlesztésbe fektetnek - olyan technológiákba, ami helyben tarthatja a menekülteket.
Hétfő éjjel Ugandába repült Szijjártó Péter - tudta meg a Népszava. A magyar külügyminiszter először utazik a kelet-afrikai államba látogatása összefügg azzal a március 8-án kiadott kormányhatározattal, mely szerint az Orbán-kabinet 2022-ig két részletben összesen 5,1 milliárd forinttal támogatja az Ugandai Köztársaságot, egy nemzetközi fejlesztési program részeként. Információink szerint az összegből
  • egy víztisztító erőmű építését is támogatják,
  • biometrikus személyazonosító és regisztrációs rendszert fejlesztenének Ugandának,
  • kibervédelmi együttműködésben vesznek részt,
  • Felállítanak egy vízügyi erőforrás-központot.

A magyar technológiában bíznak

Szijjártó utazása – akár csak a kormányzati támogatás bejelentése – váratlan volt, ám előzmény nélkülinek azért egyik esemény sem mondható. A két ország között egy ideje kölcsönös tapogatózás zajlik a déli nyitás jegyében: 2018 júniusában Nagy István agrárminiszter jelentette be, hogy az agráriumról szóló keretmegállapodást kötött ugandai kollégájával, különös tekintettel az akvakultúrára és az öntözési technológiákra. A két állam tavaly novemberben oktatási megállapodást is kötött, Kövér László pedig idén március elsején Ugandában találkozott Rebecca Kagada házelnök asszonnyal is. 
Utóbbi megbeszélés árult el a legtöbbet az egyébként nehezen körvonalazható államközi tervekről: Kagada asszony Uganda támogatására, az iparosodás fejlesztésére kérte magyar kollégáját. „Alapvetően ma is mezőgazdasági bázisú ország vagyunk, de ötven év után az iparosodás felé szeretnénk fordulni (…) reméljük, hogy minél több magyar vállalat érkezik hozzánk és fejleszti gazdaságunkat, az együttműködés mindkét ország számára előnyös lenne” - mondta a politikus. Az ugandai házelnök arra is kitért, hogy a szomszédos országokból (Dél-Szudánból, Burundiból, Kongóból) befogadott menekültek rendkívüli módon leterhelik az ország erőforrásait az élelmiszerellátás, a vízkészlet, és a szociális hálózat szempontjából, sőt, tömeges fairtásukkal veszélyeztetik a helyi erdőállományt is. (Tény ugyanakkor az is, hogy szabad munkavállalásuk fellendíti az ország gazdaságát- a szerk.)
Kövér László mélységesen egyetértett a két ország közötti együttműködés erősítésével, szerinte már csak a technikai-gyakorlati részleteket kell megtárgyalni. A tárgyaláson az atv.hu már az is elhangzott, hogy
a magyar állam olyan víztisztító erőművet építene Ugandában, , amely az egyik menekülttelepen akár 180-250 ezer embernek képes tiszta vízforrást biztosítani.

Kövér a találkozón arról is beszélt, hogy a kooperáció részeként az ugandai biztonsági szolgálatok közös munkát folytathatnának magyar terrrorelhárítás hírszerzésével (sejthetően a TIBEK-kel). Az ugandai biometrikus azonosítórendszer fejlesztése szintén ehhez az együttműködéshez kapcsolódhat.

Ha van vizük, talán nem jönnek

A kormány nem csak Ugandában vág bele víztisztító beruházásokba: Magyar Levente külügyi parlamenti államtitkár március 5-i nyilatkozatából  az is tudható, hogy egy nemzetközi megállapodás keretében több, nagyszámú menekültet befogadó országban is hasonló projekteket támogatnak. A külügyminisztérium tavaly decemberben csatlakozott a Német Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség Szanitáció Millióknak (Sanitation for Millions S4M) projektjéhez , és első donorországként 300 millió forintot ajánlottak fel a jelenleg három országban – Jordániában, Pakisztánban és Ugandában futó vízügyi fejlesztésekbe.
Az SM4 alapvető feladata, hogy olyan közel-keleti és afrikai országoknak nyújtsanak segítséget, amelyek sok menekültet fogadnak be. „A program célja, hogy csökkentse az ivóvíz és a szanitációs hozzáféréssel nem rendelkezők arányát, mivel ezek hiánya akadályozza a szegénység felszámolását, amely így komoly, a migrációt kiváltó tényezőként lép fel (sic)” - írta korábban Magyar Demeter Márta kérdésére. Ha ez nem lenne elég, egy ugandai lap, a Daily Monitor azt is tudni véli, hogy magyar és kínai befektetők óriási, hatszáz hektáron elterülő halfarmokat létesítenének a Katonga folyó területén – amivel százezer tonnáról egymillió tonnára növelnék az ország évi halkitermelését.

Ghánában is belevágtak

Nem ez az egyetlen vízügyi beruházás Afrikában, ami magyar állami támogatással zajlik: a Pureco Kft. és az Unit Nemzetközi Építő Kft. az Eximbank hitelével épít szennyvíztisztítót a ghánai Kumasi városban, ami – ha 2020-ra elkészül – becslések szerint akár százezer helyi lakos igényeit láthatja el. Az mfor.hu úgy tudja, hogy az Eximbank erre a célra 3,1 milliárd forintos hitelt biztosított.
A külpolitikai cél tehát világos: javítani kell az afrikai országok lakosainak életminőségén, hogy ezzel elejét vegyük az Európa felé tartó újabb menekülthullámoknak. A biometrikus azonosító rendszerek fejlesztésével pedig a kormány már a kiindulási helyszínen regisztrálhatná a potenciális illegális bevándorlókat.

Haveri üzlet lesz?

Nyitva maradt, megválaszolatlan kérdés viszont, hogy a magyar állam más, közvetlenebb módon is profitál-e a beruházásokkal, és hogy mely cégeket bíznak meg a kivitelezéssel. Azt sem megnyugtató tudni, hogy a Uganda  - melyet 1986 óta vezet diktatorikus módszerekkel Yoweri Museveni, a leválthatatlan elnök  – a Transparency International 2016-os felmérése szerint a világ 25. legkorruptabb országa volt a vizsgált 176 állam közül.  Magyarország a Transparency 2017-es felmérése szerint pedig az unió második legkorruptabbb országának számított, közvetlenül Bulgária után, amivel világszinten a középmezőnyben jártunk. Megkérdeztük a külügyminisztérium sajtóosztályát, hogy évente mennyi profitot hoznak a magyar állam számára az ugandai beruházások, kik építetik magyar oldalról az erőművet, és hogy valójában milyen feladatot vállal Magyarország az ufandai halgazdálkodásban. Ha érkezik válasz, frissítjük cikkünket.
Szerző
Frissítve: 2019.03.12. 11:31

Három napos sztrájk kezdődött az oroszlányi Wescastban

Publikálás dátuma
2019.03.12. 08:51

Fotó: Facebook / Wescast Hungary Autóipari Zrt.
Az üzemben az átlagos fizetés alig haladja meg a garantált bérminimumot. A sztrájkot a béremelésről szóló megállapodások megszületéséig folytatják.
Reggel nyolc órától három napos sztrájk kezdődött kedden a kipufogó öntvényeket készítő, kínai tulajdonú Wescast Hungary Autóipari Zrt. 1200 dolgozót foglalkoztató oroszlányi üzemében. Egy műszak sem veszi fel a munkát és a munkások hétvégén sem mennek be a gyárba dolgozni - jelentette be László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az üzemben kedd reggel teljesen leállt a munka, a sztrájkoló dolgozók egy csarnokban tartózkodnak. A cégvezető azonban - a rongálások elkerülésére hivatkozva - ki akarja terelni őket az udvarra, ez pedig komoly feszütséget keltett a dolgozók körében - mondta lapunknak László Zoltán. A szakszervezet jelezte is, hogy a jelenlegi időjárás nem alkalmas arra, hogy több napot - akár éjjeleket is - az udvaron töltsenek a munkások, ezért a dolgozók nem mozdulnak, patthelyzet alakult ki.
A dolgozók a béremelésről szóló megállapodások megszületéséig nem veszik fel a munkát. A munkabeszüntetést korábban hétfőtől jelentették be, azonban azon a napon úgy tűnt, hogy megállapodás születhet.
Ám kedd reggelig a munkáltató nem jelezte tárgyalási szándékát.

A Wescast Hungary Autóipari Zrt.-nél múlt szerdán tartottak kétórás figyelmeztető sztrájkot. Akkor a délelőtti műszakra beosztott több mint 290 dolgozó mindegyike letette a munkát, a gyárban csak hat ember maradt bent, olyan gépeknél, melyeket nem lehetett felügyelet nélkül hagyni.
A Wescast bruttó 65 forintos órabéremelést ajánlott, a munkavállalók viszont egységesen, minden alkalmazottra nézve a négyszeresét kérték kezdeti követelésként, ami bruttó 70 ezer forintos fizetésemelést jelentett volna. Miután a vezetés az érdekképviselet elé tárta a cég helyzetét, a szakszervezet már csak a vállalat által megajánlott béremelés dupláját szerette volna elérni. Közölték a vállalattal,
ha ezen a héten nem sikerül megállapodni, akkor a jövő héten az egész hetes sztrájkot is vállalják.

Az üzemben az átlagos fizetés alig haladja meg a garantált bérminimumot, ami nem csak országos viszonylatban, de Oroszlány és környékének átlagához képest is alacsony fizetésnek számít. A dolgozók nagy terheléssel és szennyezettséggel járó fémöntő és fémmegmunkáló tevékenységet végeznek, ahol a por és a megmunkáló gépek hűtőfolyadéka veszélyt jelenthet az egészségre.
A Wescast kínai tulajdonú, kanadai központtal működő vállalatcsoport, amely a világ legjelentősebb beszállítója a személyautókhoz és a kisteherautókhoz készített, öntött kipufogócsonkok területén. A korábban kanadai tulajdonban lévő vállalatot a Bohong-csoport vásárolta meg és 9 milliárd forintos új beruházással a világ legmodernebb kipufogógyártó technológiáját telepítették Oroszlányba.
A társasággal a kormány 2017 májusában kötött stratégiai megállapodást.

Az 1200 embert foglalkoztató Wescast Hungary Autóipari Zrt. dízelmotorokhoz gyárt turbófeltöltő-öntvényeket és kipufogó-leömlőket. A 2015 óta tartó dízelbotrány a cég eredményére is hatással volt. A 2016-os 106,65 millió euró után 2017-ben 97,3 millió eurónyi forgalmat bonyolítottak, a 2016-os 2,38 millió eurónyi profit tavalyelőtt 519,6 ezer euróra csökkent.
Frissítve: 2019.03.12. 21:44