Amikor már az új sem a régi

Nem legenda, valóság, hogy bevált márkák új szériái rövidebb ideig használhatók, mint elődjeik. Ezzel nemcsak bosszúságot okoznak a gyártók, de a pénzkidobás mellett az elektronikus hulladék is egyre halmozódik.

A fogyasztóktól és a szakemberektől is egyre gyakrabban hallani, hogy bizonyára a kárát lájuk, ha ki kell cserélni valamit, mert hiába veszünk újat az ugyanolyan márkájú és típusú termékből, nem biztos, hogy pótolni tudja a jobb minőségű elődjét.

- A csempézés miatt fölösleges kicserélni a zuhany-csaptelepet, nincs annak semmi baja, én a maga helyében nem tenném, már csak azért sem, mert ehhez fogható minőségűt ma már nem lehet beszerezni – tanácsolata a vízvezeték-szerelő a fürdőszobáját felújítani szándékozó megrendelőnek. Ezzel a problémával mi is naponta találkozunk – jegyzete meg egy szombathelyi kisgép-szerviz vezetője, amikor ügyfele panaszkodott, hogy az ugyanolyan, de a régi kerti szivattyúja mennyivel tovább működött, mint az, amit most hozott javíttatni. Ráadásul a most meghibásodottat nem is érdemes megcsináltatni, mivel az alkatrészre, valamint a munkadíjra együtt majdnem annyit kell kifizetni, hogy abból már egy új szivattyút is vehet.

- Ezt nevezik tervezett avulásnak – jelentette ki Kovács Ferenc, az Európai Autószervizek Magyarországi Egyesülete (EME) elnöke, ami alatt azt értik, hogy az előre megszabott üzemóra után jön a meghibásodás, aminek a tényleges okát senki nem tudja bizonyítani. Nemrég egy Panasonic kamerával járt így, amit kénytelen volt végül kidobni, mert nem lett volna kifizetődő megjavíttatni. Szerinte pontosan ez a helyzet az autók alkatrészeivel is, és nem csupán az utángyártottal, hanem az eredetivel is, mert a gyártók elsődleges célja a profitnövelés.

Ennek kapcsán megemlítette, hogy most már közszájon forog a haszon maximalizálásának egy egészen extrém formája. Állítólag bizonyos gyárak képviselői sorra járják a bontókat, és egymás után kutatják fel a hosszú élettartamú, 20-25 éves alkatrészeket, hogy ezeket azután gyengíthessék. Ezzel silányabb minőségű anyagból, könnyebb és valamivel olcsóbb alkatrészek készülnek. Így egy-egy modellen - amiből több százezer hagyja el a gyárat - minimális haszon mellett is igen sok pénzt lehet keresni. Azt senki ne gondolja, hogy ahol ezt netán megteszik, ott engedélyt adtak rá, mint ahogy annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy az egész alaptalan feltételezés. Hisz tudjuk a kisebbeket 150, a nagyobb autókat pedig nagyjából 300 ezer kilométernyi futásteljesítményre tervezik, ezután már nem gazdaságos a javításuk. A behozott külföldi autók között sok ilyen van, ez azonban későn derül ki, mert a visszatekert kilométeróra nem ezt mutatja. Aki befürdik a kocsijával, az eladja, így a jármű egy év alatt akár háromszor is gazdát cserélhet. A múlt évben emiatt rekordot döntött a hazai adásvételek száma. Egyébként a gyengébb anyagminőség ellenére is, sokat emelkedtek a szervízdíjak mintegy 70 százalékát kitevő alkatrészárak.

- A járműiparban fontos törekvés az autók élettartamának csökkentése – állítja Meiszter Zsolt, gépjárműszakértő mérnök, aki nincs egyedül a véleményével. Legutóbb egy hazai tengelykapcsoló gyár mérnökétől hallotta, hogy tudnának 500 ezer kilométeres futásteljesítményre is kettős tömegű lendkereket tervezni, csakhogy nem kell, mivel a gyár külön kérése, hogy az alkatrészt 200 ezer kilométerre méretezzék, és ne többre. Érdekes, az ilyen jellegű változtatások ellenére az árak egyáltalán nem csökkennek, hanem inkább nőnek. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a konstruktőrök helyett ma már inkább a közgazdászok tervezik az autót, mert a gyártásra fordítható pénzek folyamatos csökkentésével egyre jobban megkötik a mérnökök kezét, hogy ezzel is a profitot növeljék. Abban, hogy ez lehetséges, az autósok is hibásak. A többségnek csak a karosszéria, az autó-multimédia, vagyis a látványkirakat a fontos, de arról egy szó sem esik, hogy a műszaki tartalom összességében egyre szegényesebb lesz.

Fontosnak tartottuk, hogy a Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (MAJOSZ) is reagáljon az alkatrészek gyengébb anyagára és a rövidebb élettartamra vonatkozó állításra, de hiába, mert bár megígérték, mégsem érkezett válasz.

Szűcs György, az Országos Fémipari Ipartestület (OFI) elnöke egyetértett azzal, hogy a felvetett gond létezik a magyar gazdaságban. – A leginkább aggasztó jelenség az, hogy nagyon sok termék minőségi ellenőrzés nélkül kerül a piacra – hangsúlyozta. Tudniillik pont ezáltal olcsóbb annál, mint ami a szabályokat betartó, a szükséges engedélyekkel is rendelkező, továbbá a minőségre is kényesen ügyelő, tisztességes vállalkozók keze alól kerül ki. Ezen a téren előrelépést remél. Azt, hogy anyagon spórolnának a gyártók, csak az utángyártott alkatrészeknél tudja elképzelni, mivel a gyártmány elkészítésére vonatkozó előírások kevésbé szigorúak, és az üzemek többsége nem alkalmas arra, hogy az eredeti gyártásához szükséges feltételeknek eleget tegyen. Kitért arra is, hogy anyagot olyan kereskedőtől ajánlatos venni, aki minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik.

- A fogyóalkatrész viszonylag gyorsan tönkremegy, aminek megvan az ajánlott csereperiódusa, ám az nem mindegy, hogy ténylegesen mennyi ez az időtartam – magyarázta Mayer Gergely, az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetsége (EMOSZ) elnöke, akit leginkább a pár száz forintos falikapcsoló dühít, mert aki ezt megveszi, annak célszerű mindjárt kettőt kosarába tenni, mert az egyiket hitvány minősége miatt jobbára ki kell dobni. Amikor egy laikus saját maga akarja beszerezni az anyagot, és ragaszkodik az olcsóhoz, könnyen járhat úgy, hogy neki a végén ez lesz a drágább. Azt senki ne higgye, hogy például a kapcsolók minőségét egyenként ellenőrzik, legfeljebb a legyártott mennyiség egy-két százalékát, és hogy ez mennyire így van, azt az utólagos mérések jól bizonyítják. Szomorú, hogy a hibás termékeket nagy számban is lehet forgalmazni.

Egy kereskedelmi szakértő név nélkül elmondta: a probléma mögött a gyártók érdeke húzódik meg, amit azzal magyaráznak, hogy a gyors technikai fejlődés miatt nem érdemes hosszú időre tervezni. Hiszen az új műszaki megoldások gyorsan elavultak lesznek. Ezért valóban rövidebb a fogyasztási cikkek élettartama.

Ha a gyártó nem követné a trendet, és továbbra is tizenöt évre tervezne, akkor a vevő a kényelmi szempontoknak jobban megfelelő újdonságot máshonnan szerezné be. Marad tehát a gyengébb minőségű termék, kicsit olcsóbban, amitől gyorsan megválunk, ezáltal pörög a piac, ami azt jelenti, hogy a gyártók is elérték legfontosabb céljukat.