Ellentmondásos botrány Ottawában

Külföldi szemmel nézve súlytalannak látszó botrány tartja izgalomban Kanadát, és emiatt az októberi választásokon könnyen megbukhat Justin Trudeau liberális kormánya.

A minap lemondott tisztségéről Jane Philpott, a kabinet egyik népszerű tagja, aki korábban az egészségügy, illetve a kanadai őslakosok ügyeinek a felelőse volt, legutóbb pedig a kincstárügyi testületet elnökölte. Döntését azzal indokolta, hogy számára elfogadhatatlan az a mód, ahogyan a kormányfő egy nagyvállalat korrupciós ügyét kezeli.

Az NSC-Lavalin nevű céget - amely ipari projektek kivitelezésével és infrastruktúrával foglalkozik - azzal vádolják, hogy 2001 és 2011 között összesen 35 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget, 47 millió kanadai dollár kenőpénzt fizetett líbiai köztisztviselőknek. A vállalat ezt tagadja. A szerte a világban összesen 50 ezer embert foglalkoztató NSC-Lavalin jelentős munkaadónak számít Québec tartományban, Trudeau szűkebb hazájában is, ahol 9 ezer embernek ad munkát. Ha helytállónak bizonyul a vád, akkor a cég tíz évig nem nyerhet közbeszerzési pályázatot Kanadában, ami állások ezreinek az elvesztésével járhat.

A miniszterelnök ezért felvetette Jody Wilson-Raybouldnak - aki Kanada történetében az első bennszülött nőként töltötte be az igazságügyi miniszteri posztot, és ebbéli minőségében a legfőbb ügyészi funkciót is ellátta -, hogy utasítsa az ügyészséget, vádemelés helyett igyekezzen vádalkut kötni a céggel, mert akkor elkerülhető a közbeszerzési tilalom. Wilson-Raybould ennek ellenállt, mondván, a politika nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatást. Ezután januárban elvették tőle az igazságügyi tárcát, és a veteránügyek intézésével bízták meg, amit először elfogadott, februárban azonban lemondott kormánytagságáról. Utóbb egy parlamenti bizottság előtt állította, hogy Trudeau folyamatosan nyomást gyakorolt rá a Lavalin-ügyben, és aztán emiatt vették el tőle az igazságügyet, amelynek az új irányítója sajtóhírek szerint hajlik a vádalkus megoldásra.

A tiltakozásának jeléül most lemondott Philpott azt írta indokló levelében: a jogállamiság alaptétele, hogy a legfőbb ügyészre nem lehet politikai nyomást gyakorolni, amikor büntető ügyekben jár el. Feltehetően ugyanez a véleménye Trudeau korábbi titkárának és egyik legjobb barátjának, Gerald Buttsnak, aki - tiltakozásul az eset kezelése miatt - időközben szintén távozott tisztségéből. Az ügyet a kanadai média ahhoz hasonló kiemelt figyelemmel követi, ahogyan az amerikai média foglalkozik Donald Trumppal, az elnököt érő különböző vádakkal. Andrew Scheer, a konzervatív ellenzék vezetője Trudeau lemondását követeli, mondván, beavatkozott az igazságszolgáltatás menetébe.

Politikai szakértők azonban ellentmondásosan ítélik meg a kérdést. Eddie Goldenberg - aki korábban Jean Chretien volt miniszterelnöknek adott tanácsokat - például úgy véli: nincs itt semmilyen botrány, csak éppen „politikai korrektségből” senki nem akar szembeszállni egy bennszülött nővel, aki miniszteri tárcát kapott. Robert Bothwell, a torontói egyetem történelemmel és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora pedig egyenesen úgy nyilatkozott: „Az ördögbe is, Líbiában üzletelsz, és ne fizess kenőpénzt?”.

A közvéleményt mégis erősen befolyásolhatja a botrány – részben azért is, mert Justin Trudeau feministának mondja magát, és kabinetjének felét nők alkotják, valamint erős elkötelezettséget hangoztat Kanada őslakosainak az ügye iránt. Eljárásával a miniszterelnök sokak szerint súlyosan rombolta az önmagáról alkotott képet, annak ellenére, hogy semmilyen konkrét jogellenes cselekedet elkövetőjeként nem érhető tetten, hiszen pusztán elvárt volna egyik miniszterétől olyan döntést, amely a jogszerű lehetőségek egyike volt, és azzal ezrek munkahelyének veszélybe kerülését lehetett volna elkerülni.

Az elemzések felhívják a figyelmet arra: ég és föld a különbség Kanada és az Egyesült Államok között abban a tekintetben, hogy a társadalom miként ítéli meg a politikusok különböző súlyú viselt dolgait. Trump nyugodtan kijelentheti, hogy inkább hisz Vlagyimir Putyinnak, mint saját hírszerzésének, ettől még növekszik a népszerűsége, mert jól áll az amerikai gazdaság szénája. Trudeaut viszont sorra hagyják faképnél környezetének fontos tagjai a Lavalin-ügy miatt, és bár a Liberális Párt nagy része továbbra is kiáll mellette, alapos oka van az aggodalomra az októberi választások közeledtével.