botrány;Kanada;Justin Trudeau;

A miniszterelnök bensőséges viszonyban volt az első bennszülött kormánytaggal

Ellentmondásos botrány Ottawában

Külföldi szemmel nézve súlytalannak látszó botrány tartja izgalomban Kanadát, és emiatt az októberi választásokon könnyen megbukhat Justin Trudeau liberális kormánya.

A minap lemondott tisztségéről Jane Philpott, a kabinet egyik népszerű tagja, aki korábban az egészségügy, illetve a kanadai őslakosok ügyeinek a felelőse volt, legutóbb pedig a kincstárügyi testületet elnökölte. Döntését azzal indokolta, hogy számára elfogadhatatlan az a mód, ahogyan a kormányfő egy nagyvállalat korrupciós ügyét kezeli.

Az NSC-Lavalin nevű céget - amely ipari projektek kivitelezésével és infrastruktúrával foglalkozik - azzal vádolják, hogy 2001 és 2011 között összesen 35 millió amerikai dollárnak megfelelő  összeget, 47 millió kanadai dollár kenőpénzt fizetett líbiai köztisztviselőknek. A vállalat ezt tagadja. A szerte a világban összesen 50 ezer embert foglalkoztató NSC-Lavalin jelentős munkaadónak számít Québec tartományban, Trudeau szűkebb hazájában is, ahol 9 ezer embernek ad munkát. Ha helytállónak bizonyul a vád, akkor a cég tíz évig nem nyerhet közbeszerzési pályázatot Kanadában, ami állások ezreinek az elvesztésével járhat. 

A miniszterelnök ezért felvetette Jody Wilson-Raybouldnak - aki Kanada történetében az első bennszülött nőként töltötte be az igazságügyi miniszteri posztot, és ebbéli minőségében a legfőbb ügyészi funkciót is ellátta -, hogy utasítsa az ügyészséget, vádemelés helyett igyekezzen vádalkut kötni a céggel, mert akkor elkerülhető a közbeszerzési tilalom. Wilson-Raybould ennek ellenállt, mondván, a politika nem  befolyásolhatja az igazságszolgáltatást. Ezután januárban elvették tőle az igazságügyi tárcát, és a veteránügyek intézésével bízták meg, amit először elfogadott, februárban azonban lemondott kormánytagságáról. Utóbb egy parlamenti bizottság előtt állította, hogy Trudeau folyamatosan nyomást gyakorolt rá a Lavalin-ügyben, és aztán emiatt vették el tőle az igazságügyet, amelynek az új irányítója sajtóhírek szerint hajlik a vádalkus megoldásra. 

A tiltakozásának jeléül most lemondott Philpott azt írta indokló levelében: a jogállamiság alaptétele, hogy a legfőbb ügyészre nem lehet politikai nyomást gyakorolni, amikor büntető ügyekben jár el. Feltehetően ugyanez a véleménye Trudeau korábbi titkárának és egyik legjobb barátjának, Gerald Buttsnak, aki - tiltakozásul az eset kezelése miatt - időközben szintén távozott tisztségéből. Az ügyet a kanadai média ahhoz hasonló kiemelt figyelemmel követi, ahogyan az amerikai média foglalkozik Donald Trumppal, az elnököt érő különböző vádakkal. Andrew Scheer, a konzervatív ellenzék vezetője Trudeau lemondását követeli, mondván, beavatkozott az igazságszolgáltatás menetébe. 

Politikai szakértők azonban ellentmondásosan ítélik meg a kérdést. Eddie Goldenberg - aki korábban Jean Chretien volt miniszterelnöknek adott tanácsokat - például úgy véli: nincs itt semmilyen botrány, csak éppen „politikai korrektségből” senki nem akar szembeszállni egy bennszülött nővel, aki miniszteri tárcát kapott. Robert Bothwell, a torontói egyetem történelemmel és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora pedig egyenesen úgy nyilatkozott: „Az ördögbe is, Líbiában üzletelsz, és ne fizess kenőpénzt?”.

A közvéleményt mégis erősen befolyásolhatja a botrány – részben azért is, mert Justin Trudeau feministának mondja magát, és kabinetjének felét nők alkotják, valamint erős elkötelezettséget hangoztat Kanada őslakosainak az ügye iránt. Eljárásával a miniszterelnök sokak szerint súlyosan rombolta az önmagáról alkotott képet, annak ellenére, hogy semmilyen konkrét jogellenes cselekedet elkövetőjeként nem érhető tetten, hiszen pusztán elvárt volna egyik miniszterétől olyan döntést, amely a jogszerű lehetőségek egyike volt, és azzal ezrek munkahelyének veszélybe kerülését lehetett volna elkerülni. 

Az elemzések felhívják a figyelmet arra: ég és föld a különbség Kanada és az Egyesült Államok között abban a tekintetben, hogy a társadalom miként ítéli meg a politikusok különböző súlyú viselt dolgait. Trump nyugodtan kijelentheti, hogy inkább hisz Vlagyimir Putyinnak, mint saját hírszerzésének, ettől még növekszik a népszerűsége, mert jól áll az amerikai gazdaság szénája. Trudeaut viszont sorra hagyják faképnél környezetének fontos tagjai a Lavalin-ügy miatt, és bár a Liberális Párt nagy része továbbra is kiáll mellette, alapos oka van az aggodalomra az októberi választások közeledtével.  

Egy nappal a sorsdöntőnek tartott voksolás és kevesebb, mint három héttel a kilépés életbe lépése előtt találgatásoktól volt hangos Westminster.