Több mint mese

Publikálás dátuma
2019.03.14 11:00

A mesegyűjtés és kiadás rejtelmeibe, valamint az Arany család életébe is betekintést nyújt Arany László meséinek kritikai kiadása.
Akik hallották már Arany László nevét, valószínűleg elsősorban Arany János fiaként azonosítják, s néhányuknak esetleg még arról is van tudomása, hogy volt némi köze a mesékhez. Ezt a homályos tudást formálja át, és a szerző népmesékhez fűződő viszonyát teszi világossá Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. - A gyerekek, de akár felnőttek túlnyomó részének fogalma sincsen (és korábban sem volt) arról, hogy éppen Arany László-meséket olvas, lát, hall-e valahol. Ettől függetlenül ezek a szövegek működnek és hatnak – mondta lapunknak Gulyás Judit, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a kötet egyik szerkesztője.
A XIX. század utolsó harmada óta az iskolás diákok a tudtuk nélkül is elkerülhetetlenül találkoztak Arany László-mesékkel, melyek egyébként mind a mai napig a magyar olvasókönyvek szerves részét képezik – hangsúlyozta Domokos Mariann, a kötet szerkesztője, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa. - Kovács Ágnes népmesekutató tételesen kimutatta, milyen sok XX. századi mesemondótól jegyeztek fel olyan meséket, amelyek eredetileg az Arany László neve alatt megjelent gyűjteményből származtak. A mesemondók nem tudták, hogy az Arany László-meséket mondják tovább, márcsak azért sem, mert analfabéták is voltak köztük. Viszont ha egy meseszöveg bekerült iskolai olvasókönyvbe vagy gyerekkönyvbe, ponyvakiadvány lett belőle vagy valamely népszerű újság hasábjain tűnt fel, akkor könnyedén újra bekerülhetett a szájhagyományozódásba – részletezte Domokos Mariann.
Az egyik legnagyobb hatású magyar mesegyűjteményről van szó, sok ismert mesének a legkorábbi feljegyzései magyar nyelven azok, amelyeket az Arany család tagjai jegyeztek le valamikor az 1850-es években – beszélt a gyűjtemény jelentőségéről Gulyás Judit. Mivel keveset tudunk a XIX. századi magyar mesemondókról, és a női mesemondókról, női meselejegyzőkről szinte egyáltalán semmit, így a kötet e szempontból is jelentős hiányt tölt be. - Arany Jánosné Ercsey Julianna és Arany Juliska így most a legjobban ismert 19. századi női mesemondók – emelte ki a néprajzkutató. - Meselejegyzéseik kiríttak a korszak általános gyakorlatából: az ő társadalmi helyzetükben ez nem volt megszokott tevékenység. A kötetben olvasható életrajzuk összefoglalása is, Arany Jánosné vonatkozásában többek közt cáfolva az olyan közkeletű vélekedéseket, miszerint törvénytelen gyerek lett volna, vagy iskolázatlan, műveletlen asszony, aki nem volt megfelelő szellemi partnere a nemzet költőjének – fűzte hozzá. Valamint az is kiemelendő, hogy a kiadás Arany János szerepét is megvilágítja a mesegyűjtemény keletkezésében – hangsúlyozta Domokos Mariann – hiszen egy olyan költőről van szó, akinek a szépírói és az értekezői munkásságában is megkülönböztetett szerepe volt a népköltészetnek.
A kéziratos mesegyűjtemény rendkívül kalandos úton került elő, és csak az 1960-as években bizonyították a szövegekről, hogy az Arany családhoz kötődnek. A kéziratok sorsa általában véve is kalandos, s különösen igaz ez a népköltési szövegekre, amelyekhez nem tudnak szerzőt rendelni, és aszerint lajstromozni, s kissé védeni is őket – hangsúlyozta Domokos Mariann. - Az Arany-kéziratok kapcsán nemcsak az előkerülés körülményei voltak vadregényesek, inkább az volt az igazi meglepetés, hogy a kéziratok egyáltalán léteznek. Senki nem tett arról említést, hogy az Arany családnak létezett és fennmaradt egy ilyen kéziratos mesegyűjteménye. Hiszen Arany László soha nem utalt rá, hogy nővére és édesanyja részt vettek volna a mesék lejegyzésében. Arany János is csak barátjának, Tompának írott levelében említette egyszer, hogy „Laczi” a meséket nénjével, Juliskával gyűjtögette – ismertette a szakértő.
Mivel a közösségi mesemondással évtizedek óta már csak igen kevesen szembesülhettek, generációk nőttek fel a népszerű népmese-kiadványokat, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula meséit olvasva-hallgatva. E szövegek alapján alakult ki bennünk egy kép arról, milyen a népmese – jegyezte meg Gulyás Judit. - Csakhogy éppen Arany László vagy Benedek Elek meséi íróasztal mellett megalkotott, szóbeli mesemondást imitáló, ám olvasásra, felolvasásra szánt, tökéletesre csiszolt változatok. A mesekutató ugyanakkor hangsúlyozta, Arany László nem hamisította meg a meséket. - A korban szinte mindegyik magyar népmesekiadvány esetében kimutatható, hogy átírták a szövegeket. De ugyanígy átírták például a Grimm testvérek is a maguk forrásszövegeit. Az átírás oka egy teljesen más szöveg- és hitelesség-felfogás volt: az volt a cél, hogy minden „hibától” megtisztítsák a szóban elhangzott szöveget, és írásban egy jól formált, ideális mesét tárjanak az olvasók elé – ismertette a folyamatot.
A kritikai kiadás jelentősége többek közt abban is áll, hogy az olvasók belepillanthatnak annak folyamatába, hogyan jöttek létre az egyik klasszikus magyar népmesegyűjtemény szövegei. A kötet tudatosíthatja a mesegyűjtések tényleges menetét: a szövegeket nem pusztán lejegyezték, hanem igenis létrehozták, megalkották a szerkesztők, kiadók. A kéziratos Arany-mesék és az 1862-ben Arany László neve alatt megjelent meseszövegek párhuzamos, tükröztetett közlésével bárki számára követhetővé válik az az izgalmas eljárás, ahogyan létrejött a klasszikus magyar népmese stílusa. - Ha ezek után valaki a kezébe vesz például egy kora XIX. századi mesegyűjteményt, olyan mesékkel találja szembe magát, amelyek nagyon gyakran eltérnek ettől a mesei stílusideáltól – részletezte Domokos Mariann és Gulyás Judit. Ezt az olvasók gyakran negatívan értelmezik: nem igazi, nem valódi meséknek tekintik őket, holott a mesemondásnak nincs és nem is volt egyetlen helyes módja.
Infó: Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – MTA Könyvtár és Információs Központ – Universitas Kiadó, Budapest, 2018.
Frissítve: 2019.03.14 11:11

Még nincsenek meg a világhírű opera jogai, mégis eladták a jegyek nagy részét

Publikálás dátuma
2019.03.21 18:33

Fotó: Operaház/ Rákossy Péter
A tervek szerint két hét múlva újra látható lesz a Porgy és Bess című opera az Erkel Színházban, a jegyek jelentős része el is kelt. Apró szépséghiba, hogy a játszási engedélyt még nem kapta meg az Operaház a jogtulajdonostól.
A Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter a Népszava kérdésére válaszolva elismerte, hogy még nem írták alá a megállapodást a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosával, noha hetek óta próbálják, és hat előadást már meghirdettek. A tárgyalások zajlanak, az Operaház vezetése bízik a megegyezésben. Lapunk felkereste a darab jogait kezelő New York-i Tams-Witmark ügynökséget, kérdéseinkre ők is azt felelték, hogy jelenleg tárgyalásokat folytatnak az Operával, ezért nem kommentálhatják a helyzetet. Almási Tóth András 2018-ban rendezte meg az Erkel Színházban Gershwin operáját, de már a premier előtt nagy sajtóvisszhangot keltett, hogy az előadás alkotói nem vették figyelembe az „all black cast” szabályt. A jogutódok akarata szerint ugyanis kizárólag afro-amerikai énekesek adhatják elő a darabot. Az sem elhanyagolható, hogy a dél-karolinai Charleston egy képzeletbeli afro-amerikai közösségében a Catfish Row-n játszódik, az erőszakot és a rasszizmust középpontjába állítva. Ezzel szemben a budapesti előadás cselekménye egy repülőtéri hangár menekülttáborába, hely- és időmegjelölés nélküli térbe helyezte át a művet.
„Olyan szerződéspéldányt küldtek, amelyben nem szerepelt az a bizonyos kitétel, hát gyorsan aláírtuk. Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő” - Ókovács Szilveszter 2018 januárjában így nyilatkozott lapunknak. A már aláírt szerződés kötötte a jogokat kezelő amerikai ügynökséget, így betiltani nem tudták az előadásokat, de azt kérték, az intézmény tüntesse fel az előadásról szóló anyagokon a jogtulajdonosok nyilatkozatát, miszerint „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.” Az akkor aláírt, kitétel nélküli szerződés viszont csak négy előadásra szólt, ennek értelmében tehát a 2019-es előadásokra új szerződést kell kötni. Az elvet nem a zeneszerző George Gershwin, hanem öccse, a darab szövegírója, Ira Gershwin fogalmazta meg végrendeletében, a mű születése után negyvennyolc évvel. Bár 1935-ben a zeneszerző is visszautasította a Metropolitan Opera, és Al Jolson szándékát is a darab bemutatását illetően, mivel mindkét esetben feketére festett fehér művészek játszották volna a szereplőket. A Magyar Állami Operaház 1970-ben feketére maszkírozott fehér színészekkel mutatta be a darabot, amely száznegyvennégy előadást ért meg a kitétel 1983-as bevezetése előtt. Az azt követő harmincöt évben nem játszotta egyetlen hazai társulat sem, egészen 2018-ig. Habár 1988-ban az Ódry Színpadon egy emlékezetes vizsgaelőadás keretében is műsorra tűztek egy  erre az alkalomra dramatizált változatot, a Porgyt alkotó Gesztesi Károly arcát feketére festették. Az Operaház jelenlegi vezetése már korábban is szembesülhetett hasonló problémával: 2016 szeptemberében három West Side Story előadást is levett műsoráról az intézmény, mivel a jogtulajdonosok több pontján kifogásolták a magyar színpadra állítás módját. Amennyiben a szerződésnek vagy az adott kitételnek az előadás nem felel meg, a jogtulajdonosok különféle jogi lépéseket tehetnek. Az általunk megkérdezett független jogi szakértő szerint az esetleges jogsértés következményei teljes mértékben a felek viszonyulásától függnek. Április 5-én kiderül, hogy az Ókovács Szilveszter vezette intézmény a tavalyihoz hasonlóan vitatható megoldást választja-e, vagy tiszteletben tartja a Gershwin-család kívánságát.

„Biztosan sikerül megállapodni valahogy”

 Megkerestük Ókovács Szilvesztert, az Opera főigazgatóját, hogy reagáljon a kialakult helyzetre. Leveleztünk a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosának a képviselőivel, akik azt írták, hogy még egyeztetés zajlik a jogokról, ez miként lehetséges, amikor áprilisra hat előadást is meghirdetett az Opera? Tavaly is az utolsó percig egyeztettünk. Minden jogtulajdonossal bíró opera helyzete más, ez éppen ilyen. Miről folynak a tárgyalások? Ugyanarról. Kik éneklik, hol éneklik, milyen nyelven éneklik? Mi a helyzet az ominózus kitétellel? Erről tárgyalunk. Mi történik, ha nem sikerül megállapodni? Biztosan sikerül megállapodni valahogy, tavaly is sikerült. Az előfordulhat, ha kérik, hogy a szereplőket feketére festik? Nem, ugyanis ilyen kérés nem volt.

Ókovács Szilveszter visszakérdez

Az én kérdésem: előfordult-e már a Népszava életében, hogy darabok külföldi jogtulajdonosaival levelezett az adott magyar színházhoz fordulás előtt? És vajon milyen szándékkal? Önök miképp vélekednek az ominózus problémáról? Nem jellemző, valóban. Bár a kérdés sugall némi pikírt számonkérést, semmi mást nem tettünk, mint, hogy utánajártunk egy információnak, és bármelyik színház esetében ugyanígy tettünk volna. A cikk megírásának módszere, a megkérdezettek sorrendje a mi dolgunk. Arra külön figyelmet fordítottunk, hogy a sajtóetikának megfelelően mindkét felet megkeressük, ezért vártuk meg az intézmény válaszait. Tisztelt Főigazgató Úr! Reméljük, ha az utolsó pillanatban is, de jogtiszta, egyértelmű megoldás születik. 

Rasszizmus vagy sem?

Ahogy Ókovács Szilveszter rasszistának nevezte a jogtulajdonosok által előírt szabályt, úgy sokan régóta megkérdőjelezik az elvet. Sokak szerint amellett, hogy politikailag inkorrekt és valóban rasszista a kitétel, meglehetősen értelmetlen is a XX. század elején megírt mű történéseihez tűpontosan ragaszkodni, főképpen a jelenlegi színházi tendenciák fényében. A New York Times kritikusa, Donal Henahan a kitétel érvénybe lépését követően, 1985-ben így fogalmazott: „Ezt a döntést a művészeti vezetésre kellene hagyni akár itt (az USA-ban), akár máshol a világban, és nem jogi megkötésnek kellene lennie.” Anthony Tomassini, szintén a New York Times szerzője a 2000-es évek elején szintén hangot adott kételyeinek: „Talán itt az ideje, hogy a Gershwin-jogtulajdonosok véget vessenek ennek a direktívának. Az elmúlt negyven évben az operavilág egyre inkább a nem hagyományos szereposztások felé mozdult el. Ha Leontyne Price képes volt tinédzser korú gésát kiválóan alakítani a Pillangókisasszonyban, miért is ne lehetne Bess fehér szoprán?” A Guardian 2018-ban Fischer Ádám karmestert is megkérdezte, aki szerint az politikai provokáció lehetett a választási kampány részeként. A Fidelio-nak egy későbbi interjúban részletezte gondolatát: „Azt, hogy ezt a szerepet csak fekete énekelheti, rasszista rendelkezésnek nevezni, definíció szerint igaz. De itt figyelembe kell venni azt, amit úgy nevezünk, hogy pozitív diszkrimináció. Mintha Magyarországon nem ismernék ezt a fogalmat. Azt jelenti, hogy a kisebbséget, a gyengébbet mindig segíteni kell egy kicsit. Gershwin nem rasszizmusból akarta, hogy a Porgyt feketék énekeljék.” 

Frissítve: 2019.03.21 18:42

Győzike újra műsort kap az RTL-en, nagyon kiakadt egy roma jogvédő

Publikálás dátuma
2019.03.21 17:50

Fotó: RTL Klub
Setét Jenő szerint Gáspár Győző lejáratja a cigányságot. Az aktivista az RTL csatorna felelősségét is felveti, ugyanis szerinte az, ahogy "Győzikén" keresztül bemutatják a romákat, csak növeli a rasszizmust.
"Győzike nem mi vagyunk, hanem ti! A ti titkos belső énetek, ahogyan és amilyennek látni akartok minket. Debilnek, bohócnak, gagyarászónak, infantilisnek!"" - üzente Facebook-bejegyzésében Setét Jenő az RTL televíziónak azok után, hogy megtudta, a Romantic zenekar alapítója, későbbi médiaszemélyiség ismét saját műsort kap az egyik hozzájuk tartozó csatornán. 
A roma jogvédő szerint ráadásul az a kép, amelyet Gáspár Győző a tévés megjelenései során a nézőkben kialakít a cigányságról, nemcsak, hogy hamis, de még veszélyes is.
Setét Jenő ugyanis a hvg.hu által észrevett poszt alatti egyik hozzászólásában hozzáteszi: "Majd fog növekedni a rasszizmus de az RTL majd mossa kezeit." Különösen rosszul érinti az aktivistát, hogy, mint írja, éppen ma, azaz az antirasszista világnapon tudta meg, hogy: "az RTL műsorára tűzi ismét Győzikét!
A cigány atomot, ami pusztít!"
- fogalmazott.
A szóban forgó műsor egyébként Mi a vágyad, more? címmel az RTL+ csatornán lesz látható április 1-jétől hétköznap esténként 21:00 órától. A televízió közleménye szerint ez egyfajta kívánságműsor lesz.
Frissítve: 2019.03.21 17:58