Akik hallották már Arany László nevét, valószínűleg elsősorban Arany János fiaként azonosítják, s néhányuknak esetleg még arról is van tudomása, hogy volt némi köze a mesékhez. Ezt a homályos tudást formálja át, és a szerző népmesékhez fűződő viszonyát teszi világossá Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. - A gyerekek, de akár felnőttek túlnyomó részének fogalma sincsen (és korábban sem volt) arról, hogy éppen Arany László-meséket olvas, lát, hall-e valahol. Ettől függetlenül ezek a szövegek működnek és hatnak – mondta lapunknak Gulyás Judit, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a kötet egyik szerkesztője.
A XIX. század utolsó harmada óta az iskolás diákok a tudtuk nélkül is elkerülhetetlenül találkoztak Arany László-mesékkel, melyek egyébként mind a mai napig a magyar olvasókönyvek szerves részét képezik – hangsúlyozta Domokos Mariann, a kötet szerkesztője, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa. - Kovács Ágnes népmesekutató tételesen kimutatta, milyen sok XX. századi mesemondótól jegyeztek fel olyan meséket, amelyek eredetileg az Arany László neve alatt megjelent gyűjteményből származtak. A mesemondók nem tudták, hogy az Arany László-meséket mondják tovább, márcsak azért sem, mert analfabéták is voltak köztük. Viszont ha egy meseszöveg bekerült iskolai olvasókönyvbe vagy gyerekkönyvbe, ponyvakiadvány lett belőle vagy valamely népszerű újság hasábjain tűnt fel, akkor könnyedén újra bekerülhetett a szájhagyományozódásba – részletezte Domokos Mariann.
Az egyik legnagyobb hatású magyar mesegyűjteményről van szó, sok ismert mesének a legkorábbi feljegyzései magyar nyelven azok, amelyeket az Arany család tagjai jegyeztek le valamikor az 1850-es években – beszélt a gyűjtemény jelentőségéről Gulyás Judit. Mivel keveset tudunk a XIX. századi magyar mesemondókról, és a női mesemondókról, női meselejegyzőkről szinte egyáltalán semmit, így a kötet e szempontból is jelentős hiányt tölt be. - Arany Jánosné Ercsey Julianna és Arany Juliska így most a legjobban ismert 19. századi női mesemondók – emelte ki a néprajzkutató. - Meselejegyzéseik kiríttak a korszak általános gyakorlatából: az ő társadalmi helyzetükben ez nem volt megszokott tevékenység. A kötetben olvasható életrajzuk összefoglalása is, Arany Jánosné vonatkozásában többek közt cáfolva az olyan közkeletű vélekedéseket, miszerint törvénytelen gyerek lett volna, vagy iskolázatlan, műveletlen asszony, aki nem volt megfelelő szellemi partnere a nemzet költőjének – fűzte hozzá. Valamint az is kiemelendő, hogy a kiadás Arany János szerepét is megvilágítja a mesegyűjtemény keletkezésében – hangsúlyozta Domokos Mariann – hiszen egy olyan költőről van szó, akinek a szépírói és az értekezői munkásságában is megkülönböztetett szerepe volt a népköltészetnek.
A kéziratos mesegyűjtemény rendkívül kalandos úton került elő, és csak az 1960-as években bizonyították a szövegekről, hogy az Arany családhoz kötődnek. A kéziratok sorsa általában véve is kalandos, s különösen igaz ez a népköltési szövegekre, amelyekhez nem tudnak szerzőt rendelni, és aszerint lajstromozni, s kissé védeni is őket – hangsúlyozta Domokos Mariann. - Az Arany-kéziratok kapcsán nemcsak az előkerülés körülményei voltak vadregényesek, inkább az volt az igazi meglepetés, hogy a kéziratok egyáltalán léteznek. Senki nem tett arról említést, hogy az Arany családnak létezett és fennmaradt egy ilyen kéziratos mesegyűjteménye. Hiszen Arany László soha nem utalt rá, hogy nővére és édesanyja részt vettek volna a mesék lejegyzésében. Arany János is csak barátjának, Tompának írott levelében említette egyszer, hogy „Laczi” a meséket nénjével, Juliskával gyűjtögette – ismertette a szakértő.
Mivel a közösségi mesemondással évtizedek óta már csak igen kevesen szembesülhettek, generációk nőttek fel a népszerű népmese-kiadványokat, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula meséit olvasva-hallgatva. E szövegek alapján alakult ki bennünk egy kép arról, milyen a népmese – jegyezte meg Gulyás Judit. - Csakhogy éppen Arany László vagy Benedek Elek meséi íróasztal mellett megalkotott, szóbeli mesemondást imitáló, ám olvasásra, felolvasásra szánt, tökéletesre csiszolt változatok. A mesekutató ugyanakkor hangsúlyozta, Arany László nem hamisította meg a meséket. - A korban szinte mindegyik magyar népmesekiadvány esetében kimutatható, hogy átírták a szövegeket. De ugyanígy átírták például a Grimm testvérek is a maguk forrásszövegeit. Az átírás oka egy teljesen más szöveg- és hitelesség-felfogás volt: az volt a cél, hogy minden „hibától” megtisztítsák a szóban elhangzott szöveget, és írásban egy jól formált, ideális mesét tárjanak az olvasók elé – ismertette a folyamatot.
A kritikai kiadás jelentősége többek közt abban is áll, hogy az olvasók belepillanthatnak annak folyamatába, hogyan jöttek létre az egyik klasszikus magyar népmesegyűjtemény szövegei. A kötet tudatosíthatja a mesegyűjtések tényleges menetét: a szövegeket nem pusztán lejegyezték, hanem igenis létrehozták, megalkották a szerkesztők, kiadók. A kéziratos Arany-mesék és az 1862-ben Arany László neve alatt megjelent meseszövegek párhuzamos, tükröztetett közlésével bárki számára követhetővé válik az az izgalmas eljárás, ahogyan létrejött a klasszikus magyar népmese stílusa. - Ha ezek után valaki a kezébe vesz például egy kora XIX. századi mesegyűjteményt, olyan mesékkel találja szembe magát, amelyek nagyon gyakran eltérnek ettől a mesei stílusideáltól – részletezte Domokos Mariann és Gulyás Judit. Ezt az olvasók gyakran negatívan értelmezik: nem igazi, nem valódi meséknek tekintik őket, holott a mesemondásnak nincs és nem is volt egyetlen helyes módja.
Infó: Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti
népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont –
MTA Könyvtár és Információs Központ – Universitas Kiadó, Budapest, 2018.
