Számos eltérő forgatókönyv, sőt összeesküvés-elmélet napvilágot látott már a 250 életet követelő 2016-os törökországi puccskísérlettel kapcsolatban. Az eseményeket követően szinte azonnal felmerült például, hogy a történtek mögött maga Recep Tayyip Erdogan török elnök áll, vagy makacsul tartja magát az az elképzelés is, hogy az amerikai hírszerzésnél futottak össze a szálak. Mint arról lapunk is hírt adott, a minap az uniós ügyekre szakosodott EUObserver írta meg, hogy egy Svédországban élő török ellenzéki újságíró „szerzett meg” egy dokumentumot, melyben Serdar Coskun török ügyész a puccs éjszakáján részletesen ismerteti az eseményeket, köztük olyanokat is, melyek akkor még meg sem történtek. A cikk szerint ebből levonható a következtetés, hogy a hatalom tudott a puccskísérletről, és saját kezében tartva annak folyását, hagyta megtörténni, hogy később a megtorlásokkal leszámolhasson ellenfeleivel.
„Hogy pontosan mit tudhatott a török vezetés, az jobb esetben is majd évtizedek múlva, a levéltári források megvizsgálásával fog kiderülni” - értékelte az információ hitelességét lapunk megkeresésére Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója. „Annyi már most bizonyos, hogy a hadseregen belül volt egy, de valószínűleg több olyan csoport, amely elégedetlen volt a kormánnyal. Nem véletlen az sem, hogy 2016 nyarának végéig tervben volt a gülenisták eltávolítása a hadsereg soraiból. Úgy tűnik, hogy az erre adott válasz nem volt megfelelően előkészített, és amúgy is idő előtt leleplezték a puccsot. Részben emiatt is kerültek kényszerhelyzetbe a szervezkedők” - folytatta a Törökország-szakértő. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy Törökországban a Gülen-mozgalom és a kormány közötti konfliktus már 2013 vége óta zajlott. Így a kormányzati kontroll növelése, a személycserék, a mozgalom bankjának, vagy a hozzájuk tartozó média – és cégbirodalom állami ellenőrzés alá helyezése már ekkor megkezdődött, csakúgy mint a letartóztatások. Hasonló módon pontosan lehetett tudni, hogy mely oktatási intézmények tartoznak a gülenistákhoz.
A szakértő azzal egyetértett, hogy Erdogan viszont kétség kívül igyekezett maximálisan kihasználni a puccskísérlet után nyert társadalmi támogatást. „Az alkotmánymódosítás és az elnöki rendszer bevezetése voltaképp a már szilárdan kormányzó Erdogan de facto hatalmát biztosította be de jure. Erdogant 2014-ben választották államfővé, s bár jogkörei inkább szimbolikusak voltak, gyakorlatilag ő irányította a kormányt, nem a miniszterelnök. Ez a hatalomépítés azonban több mint egy évtizedes folyamat volt, amit a Gülen-mozgalommal folytatott háború csak felgyorsított” - tette hozzá. Egeresi rámutatott, a kormányforma megváltoztatása óta néhány újabb intézményt az elnök alá rendeltek, de alapvetően a hatalomépítés befejezettnek tekinthető, jelenleg ennek a megtartása okoz nehézséget, pontosabban a gazdasági válság okozta népszerűségvesztés minimalizálása.
Hogy a hatalom „központosítása” mennyire sikerült, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) uralma mennyire szilárd, hamarosan ismét megmérettetik, március 31-én ugyanis önkormányzati választásokat tartanak Törökországban. „A szavazáson a polgármestereket, a megyei tanácsok tagjait választják, tehát fontos belpolitikailag, és a helyi hatalmi viszonyokat illetően, ugyanakkor nem befolyásolja Erdogan elnökségét vagy a parlament összetételét. Sőt, amennyiben nem lesz előrehozott választás vagy alkotmánymódosítás, akkor 2023-ig nem is lesz újabb voksolás az országban. Az önkormányzati választás ugyanakkor fontos lakmusz-papír lesz a kormány népszerűségének mérése szempontjából” - értékelte a választások tétjét a Törökország-szakértő. Egyúttal arra is rámutatott, egyelőre nagy az aggodalom a kormány részéről, a gazdasági nehézségek miatt nő az elégedetlenség, miközben saját szavazótáborának mozgósítása is egyre nehezebb.
A gazdasági gyengélkedést a kormányzati kommunikáció legalábbis részben igyekezett a külföldi mesterkedésekre kenni. Nem is teljesen alap nélkül – vélte Egeresi Zoltán. „A török gazdasági nehézségek mögött van számos nemzetközi hatás, amire a török kormánynak igencsak korlátozott befolyása van: a nemzetközi likviditás csökkent az FED politikájának változása miatt, a fejlődő országok finanszírozása nehezebbé vált, tőkét is egyre nehezebb szerezniük. Ez nemcsak Törökországot érinti, hasonló problémákkal néz szembe például Mexikó vagy India. Ráadásul Ankara szerencsétlenségére egy olyan geopolitikailag „változékony” területen fekszik, ami a szomszédos háborúk vagy a belharcok miatt eleve érzékenyebbé teszi a befektetőket. A gazdasági problémákhoz hozzájárultak a terrortámadások miatt elmaradó turisták milliói, vagy az orosz - azóta feloldott – szankciók. A puccskísérlet után a nagy hitelminősítők egymás után minősítették le az országot, ami szintén megnehezítette a finanszírozást” - sorolta az okokat. A szakértő hozzátette, az is problémát okoz, hogy alacsony az ország devizatartaléka, a török cégek dollárban adósodtak el. Ráadásul megindult a vagyonok „kimentése” az országban, ami nem jó jel a jövőre nézve. Egeresi Zoltán ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a török líra az utóbbi hónapokban már erősödött, még ha magára még nem is talált.
„A hatalmas, több mint 80 milliós népességet, - illetve a több milliós szíriai olcsó munkaerőt - amelynek a korfája sokkal kedvezőbb, mint az európai országoké, a jelentős piacot, a fejlődő felsőoktatást, a modernizációt és gazdasági szerkezetváltást nézve azt mondhatjuk, hogy hosszú távon semmiképp sem érdemes leírni a kis-ázsiai államot” - összegzett.