Éljen a férfinap!

Egykori moszkvai tudósítóként minden hétvégénk zajos záróakkordja volt a vasárnap esti tűzijáték. Pöttöm lányom már előre remegett, ha közeledett a hangos durrogtatás ideje, amikor egyenesen az ablakunk alól, majd fél órán keresztül lődözték az amúgy látványos petárdákat az építőmunkások, a páncélosok, a repülősök, a közlekedési dolgozók, a rendőrök, vagy tudom is én, éppen melyik szakma munkásai tiszteletére. Természetesen a nemzetközi nőnap, május elseje, az anyák napja, a gyereknap mind-mind jó alkalom volt az ünneplésre.
Innen nézve már jobb szívvel gondolok azokra a zajos estékre, mert volt annak valami bája, ahogyan a moszkvaiak ünnepeltek. Nem tudom, mostanában megvan-e még ez a szokásuk, attól tartok, aligha. Mint ahogyan mi is hajlamosak vagyunk legyinteni az ilyen ünnepekre. Az idén melyik munkaadónak jutott eszébe ünnepi beszéddel tálalt, „neves fővárosi művészekkel” fűszerezett műsoros vacsorára hívni a dolgozóit? Egy szál virág vagy egy doboz bonbon esetleg ma is jutott a munkatársnőknek, de hol vannak már a hatvanas-hetvenes évek emlékezetes ünnepségei? Bevallom, én már a házasságom hajnalán felmentést kaptam a kötelező nőnapi virágcsokor alól, mert a párom elhárította, mondván, ő nem nemzetközi nő, csak a feleségem. Az egyenjogúság jegyében később koccintottunk június harmadik vasárnapján, az apák ünnepén, november 19-ikén, a férfinapon is, pedig sokan nem is tudnak itthon ezekről az ünnepekről.
Macsó ország lettünk. Amikor a nemzetközi nőnap kapcsán idehaza mindenféle felmérést tettek közzé, kiderült a számokból, hogy szóban ugyan hangosan hirdetjük a nők egyenjogúságát, de amikor tenni is kellene ennek érdekében, adósak maradunk. Sőt, a macsóságunknak gyakran kifejezetten bunkó módon adunk hangot. 
Emlékszünk a vak komondor esetére? A fideszes képviselők beszólásaira, amikor jópofizva, a többség hangos tetszésnyilvánítása közepette cikizték az ellenzék soraiból szót kérő képviselő asszonyokat? A házelnök is jó példával szokott szolgálni, amikor elszólja magát, és megosztja velünk az elvárásait a családjában és a társadalomban elő nők szerepét illetően: „szüljetek nekünk unokákat”!
Most, amikor éppen a tudomány kisajátításán fáradozik a hatalom, jó ideje üldözi azokat a gondolkodókat, akik a gendert, a társadalmi nemek szerepével kapcsolatos kutatásokat művelik. Nem minden férfi kemény, és nem minden nő emocionális és intuitív. Egyes tulajdonságokat - a határozottságot vagy az önállóságot - felcímkézünk férfiasnak, de ha egy nő rendelkezik hasonló tulajdonságokkal, akkor őt negatív értelemben karrieristának tartjuk. Nem véletlenül véli úgy az az „egyszerű falusi fickó” is, hogy a nők kevéssé konfliktustűrők, ezért nem valók a kormányába. 
Azzal vigasztalom a környezetemben élő hölgyeket, hogy kitartás, nem lesz ez mindig így. A napokban Ausztria külügyminiszter asszonya, miután a hivatalában dolgozó diplomata nőknek szabad napot adott március 8-ára, az egyenjogúság szellemében szabadnappá nyilvánította diplomatáinak a férfinapot. A XXI. században nincs ebben semmi különleges.
2019.03.14 08:50
Frissítve: 2019.03.14 08:53

Asztaltársak

Ül a vendég az ünnepi asztal díszhelyén a frissen odatojt, gőzölgő kupac mellett, és azt bizonygatja a frakkban-csokornyakkendőben ebédre gyülekező, döbbent rokonságnak: „hajlandó vagyok kompromisszumokra”.
Normális (párt)családokban ilyenkor nem kompromisszum van, hanem kipenderítés az ajtón, de a néppárt most inkább olyan kartellnek mutatta magát, ahol a BMW adókedvezménye sokkal többet nyom a latban bárminél, ami 2010 óta a magyar sajtóval, az alkotmánnyal, az alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, a választási törvénnyel, a civilekkel, a felsőoktatással, a tudománnyal, stb. történt. Ebből a szempontból a kompromisszum szó emlegetésénél csak a tagrevízióra fölkért „bölcsek tanácsának” missziója nevetségesebb. Mégis, mit akarnak itt tényfeltárni? Mi olyat tudhatna meg három kiérdemesült politikus a magyar jogállamról pár hónap alatt, amit nem tudnak már most is az EPP-ben?
A történet, mielőtt elfelejtenénk, nem a Juncker-plakáttal indult. Az EU a miénkhez hasonló, de az Unión kívüli rablóállamokkal úgy szokott üzletelni, hogy az uralkodó család üzleti köreit nem zavarja. Orbán Viktor joggal hihette, hogy ő is kivívta magának ezt a státuszt, ám a (Jean-Claude Juncker) vezette Bizottság a kezére csapott a Tiborcz-Elios biznisz kapcsán. És hiába ajánlott a kormány példátlanul magas, 25 százalékos visszafizetést, a Bizottság 100 százalékot követelt, korruptnak minősítve az Orbán-vő lámpaüzletét. A töréspont tehát az Elios-ügy volt, a plakátkampány már csak a válasz, azóta pedig a túl nagyra dagadt családi botrány kampányszempontú, időleges elsikálása zajlik, mindannyiunk sérelmére.
A helyzet nyomasztóan emlékeztet egy 80 évvel ezelőtti márciusra: a nyugat urai akkor is azt gondolták, hogy elvtelen engedményekkel jobb belátásra tudják téríteni az Európa szétverésén munkálkodó aktuális bajkeverőt, és azokat, akik az elmúlt években-hónapokban-napokban Magyarország diktatúrába csúszásához asszisztáltak, a lényegi különbségek ellenére is nehéz lenne morálisan sokkal magasabbra pozicionálni azoknál, akik anno Ausztriával, majd Csehországgal tették ugyanezt.
Az Európai Néppárt és a Fidesz innentől más-más kapura játszik. Előbbi a minél jobb választási eredményben érdekelt, utóbbi viszont abban, hogy az EPP leszerepeljen, és rászoruljon a Fideszre a választás után. A kenyértörést csupán elnapolták, tudva, hogy sem Orbán Viktor, sem a pártja nem fog megjavulni – ellenkezőleg: ezentúl az EPP, illetve az egész Európa-projekt megcsáklyázása lesz az orbáni politika nyilvánvaló célja. 
Hogy a Fidesz oda kerüljön végre, ahová való, vagyis az oroszbérenc posztfasisztákhoz, az európai jobb- és baloldalnak is hoznia kell a számokat. De ahhoz, hogy az Orbán-párt biztosan ottragadjon az Unió politikai trágyadombján, itthon szavazatokat és mandátumokat kell veszítenie májusban. A magyar szavazókon is múlik, hogy Weberék végre tudomásul vegyék: nem az az igazi szégyen, ha erőt vesznek magukon, és ajtót mutatnak az abroszra rondító asztaltársnak, hanem az, hogy hiába érezték mindnyájan a szagot, eddig mégis megtűrték.
2019.03.21 12:03
Frissítve: 2019.03.21 12:06

Ördögi kör

Különösen pikáns ügyben kellett tegnap döntenie a bíróságnak. Perbe fogta ugyanis Handó Tündét egy fővárosi bíró: miután két alkalommal is hiába pályázott 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla egy-egy bírói posztjára, s végzett kétszer is az első helyen, a pályázatokat az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke eredménytelenné nyilvánította. Vasvári Csaba nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított az OBH és a tábla elnöke ellen, s nyert is. Az első fokú munkaügyi bíróság úgy látta, Handó egyértelműen visszaélt jogával.
Ezt az ítéletet tegnap másodfokon hatályon kívül helyezte a Győri Törvényszék, és megszüntette a pert. A bíró nem is vizsgálta, jogellenes volt-e az OBH-elnök pályázati gyakorlata, ellenben kimondta, az OBH-elnök nem perelhető, és nincs is lehetősége bírói jogsegélyre ebben az ügyben Vasvárinak, aki az ellentétes döntések miatt a Kúriához fordul.
Nem egy szokványos történet: bíró vitázik bírókkal bíróságok előtt. Ami akár arra is utalhat(na), hogy a magyar jogállammal (a jog hazai uralmával) semmi baj, lám, még a bírósági vezetők is perelhetőek, s olykor veszítenek is. Persze, mint a jelen ügyben másodfokon, inkább nyernek. A per a nyilvánosság előtt zajlott, ami ugyancsak örömteli, nem úgy, mint az, hogy a bíróságok homlokegyenest ellenkező döntést hoztak.
Ám ha közelebbről megnézzük a szereplőket, más következtetésre is juthatunk. A bírói igazgatási rendszer nagy hatalmú vezetője (Handó) - az elmúlt években megszokott módon - eredménytelenné nyilvánít egy pályázatot, valódi indoklás nélkül. A pályázó, egyedüliként több tucat hasonlóan elhajtott bíró közül, pert indít, majd ettől nem függetlenül az OBH elnökét ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) tagjává választják. Az új összetételű OBT tavalyi megalakulása óta csatázik az OBH-elnökkel, aki törvénytelennek tartja a tanács működését, mert több tagja is lemondott. Nyilvánvaló okból: tartottak Handótól, hiszen kinevezésük, karrierjük tőle függ. 
És akkor vissza a mostani ügyre: a Vasvári perében döntő bíróságok vezetőit is Handó nevezi ki. Amivel a kör bezárult.
2019.03.21 09:26
Frissítve: 2019.03.21 09:31