Elnökválasztásnál több, elitváltás zajlik Szlovákiában

Valóságos rendszerváltás jeleit mutatja a ma sorra kerülő voksolás első fordulója. A Kuciak-gyilkosság óta megállíthatatlanul erodálódik a szomszédos ország politikai osztálya.

Ha ezúttal igaznak bizonyulnak az előrejelzések, akkor a mai szlovák elnökválasztás első fordulóját egy, nemrég még ismeretlen polgárjogi aktivista jogásznő fogja elég nagy előnnyel megnyerni. Második fordulóra szükség lesz, de annak favoritja is a 45 éves Zuzana Caputova. A magyar média már a szlovák Momentum jelöltjének is nevezte Caputovát, és az összehasonlítás nem is teljesen alaptalan, legalább is abban a tekintetben, hogy egy fiatal, liberális, Európa-párti mozgalomról van szó. A két mozgalom térhódítása között azonban már jelentős különbség mutatkozik.

A Progresszív Szlovákia pártot 2017 november 28-án jegyezték be, s a parlamenten kívüli formáció jelöltje, Matus Vallo, alig egy évvel később, 2018. november 11-én elhódította a pozsonyi főpolgármesteri tisztséget is.

Caputova tavaly májusban jelentette be, hogy indul az államfőválasztáson, de csak néhány hete kezdődött meg üstökösszerű felívelése. A mozgalomból kinőtt párt saját programja szerint alternatívát kíván nyújtani azok számára, akik elégedetlenek a létező szlovák politikai kínálattal, amelyből, szerintük teljességgel hiányzik egy progresszív, liberális, Európa-párti erő. Kezdetben Caputova mégis a vesztesek nyugalmával szemlélhette az elnökjelöltek viadalát, amelyben az utolsó percig nem volt biztos az ugyan meggyengült, de máig legerősebb kormánypárt, a Robert Fico vezette Smer jelöltjének kiléte, azt sem lehetett tudni, hogy a második kormányerő, az SNS indít-e jelöltet (végül nem indított). Így sokáig ígéretes esélyekkel volt jelen Bugár Béla, és úgy tűnt, hogy a külügyminiszter Miroslav Lajcák Smer jelöltként megnyerheti a választást. A Kuciak-gyilkosság okozta politikai földrengés és átalakulás azonban padlóra küldte a Fico pártot és magát a szlovák politikát két évtizeden át uraló volt kormányfőt is, a következetesen EU-párti Lajcák pedig az ENSZ migrációs csomagjának elutasítása miatt szembekerült pártjával, nem vállalta a jelöltséget.

A jelölés véghajrájában előhúzott Maros Sefkovic, európai uniós sikerkarrierje, és annak ellenére, hogy hazájában is tisztelet övezi, túl „sótlannak” és túl „pártembernek” bizonyult a kampányban, hétről hétre veszített kezdeti vezető pozíciójából. Ezzel párhuzamosan gyengült minden hagyományos és kevésbé hagyományos, de már parlamenti pártnak számító formáció jelöltjének helyzete, és egyre látványosabban törtek előre a független jelöltek. Robert Mistrík vegyészprofesszor, aki ugyan független jelölt volt, de a parlament legerősebb ellenzéki ereje, a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), valamint a parlamenten kívüli liberális Együtt (Spolu) által támogatott, egészen február közepéig a megmérettetés favoritjának számított és úgy tűnt, a második forduló Sefkovic és Mistrík között dől majd el. Ám néhány napon belül minden megváltozott, Caputova élre ugrott és Mistrík saját csapdájába esett.

A professzor ugyanis mindvégig azt hajtogatta, hogy az ellenzéki oldalon egymást gyengítő jelölteknek vissza kell lépniük a legerősebb javára, így hitelvesztés nélkül nem tudott tovább versenyben maradni. A változások itt nem álltak meg. Bár a felmérések azt mutatják, hogy Caputova és Sefkovic kerül a második fordulóba, a szlovák sajtó nem tartja azt sem kizártnak, hogy a szélsőséges Stefan Harabin főbíró, az egykori kommunistából lett Meciar kormánytag lehet Caputova kihívója a második körben.

Az új politikai erők és politikán kívülről érkező jelöltek diadalmenete Szlovákiában a politikai elit teljes átrendeződését, valóságos békés rendszerváltást eredményezhet.