„Nem választási rendőrség vagyunk” - Interjú Alexander Shlyk EBESZ-tisztségviselővel

Publikálás dátuma
2019.03.18. 08:00
Alexander Shlyk
Fotó: Draskovics Ádám
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a magyar választásokon is rajta tartotta a szemét. A tapasztalatokról Alexander Shlykkel, a szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának választási részlegének vezetőjével beszélgettünk.
- Lassan egy évvel a parlamenti választások után mi szél fújta Önöket Magyarországra? - Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik legismertebb feladata a választások megfigyelése. Minden évben nagyjából 16-20 választást monitorozunk, és tavaly a magyar parlamenti is köztük volt. A küldetés néhány héttel a voksolás előtt kezdődött, a másnapján már közzétettük az első előzetes állásfoglalásunkat, majd később a végső jelentést is. Ez a munkánk legfőbb eredménye, ami nem csak értékelést, de javaslatokat is tartalmaz a választások javítására. AZ EBESZ-nek 57 állam tagja, melyek mind vállalták, hogy követik és alkalmazzák, vagy legalábbis komolyan fontolóra veszik ezeket az ajánlásokat. Mi bemutatjuk az érintetteknek a jelentést, és próbáljuk megvitatni az eredményeket, a javaslatokat, hogy hol tudunk segíteni. Most a magyar kormány meghívására vagyunk itt, hogy bemutassuk a jelentést, ami máris egy jó első lépés. - Mik a jelentés legfontosabb megállapításai? - Röviden, a jelentés egyik általános következtetése, hogy a választásokat az állam és a kormánypárt véleményének jelentős átfedése jellemezte, amely aláásta, hogy a többi párt egyenlően mérettesse meg magát. Megállapítottuk, hogy a választás retorikája olykor megfélemlítő és idegenellenes volt. Úgy találtuk, hogy gyakran a média is elfogult, és a kampányfinanszírozás is homályos. Ez utóbbi kettő pedig különösen rossz hatással volt a politikai vitára. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy igenis volt verseny, az embereknek volt választása, voltak alternatívák. A szavazás technikai lebonyolítása is teljesen profin és átláthatóan zajlott. Láthatja, igyekszünk kiegyensúlyozott véleményt formálni, nem a „választási rendőrség” vagyunk. - Hogy fogadták a kritikát? - Mint mondtam, a magyar kormány meghívására érkeztünk, ami nagyon pozitív lépés, és a jó irány. Viszont mi mindig aláhúzzuk, hogy nem a választások után, hanem előtt érkezünk. A célunk nem a már megtörtént dolgok, hanem a jövő kijavítása. Jártunk többek között a Külügyminisztériumban, az Igazságügyi Minisztériumban, a Választási Bizottságban, találkoztunk Hende Csabával, a közszolgálati média vezetőivel, és civilekkel is. A mi célunk természetesen az, hogy a javaslatainkat alkalmazzák is. Úgy látom itt megvan az akarat a párbeszédre. Fontos azonban, hogy ez egy folyamat, aminek társadalmi egyetértésen kell alapulnia, ez az egyik legfontosabb ajánlásunk is. Úgy vélem a látogatásunk annak a jele, hogy a jelentésünket komolyan veszik. Kiváló és őszinte találkozókon és vitákon vagyunk túl. Talán nem mindig értettünk egyet, de ezzel nincs is gond, a lényeg, hogy képesek vagyunk a párbeszédre és a közös munkára. - Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen megfigyelés, milyen módszerekkel dolgoznak? - Csapatunk már a választások előtt megérkezik és rengeteg helyi szereplővel találkozik. A média képviselőivel, a hatóságokkal, politikai pártokkal, persze a választásért felelős szervekkel és természetesen civilekkel. Az ő meglátásaik és véleményük alapján megfogalmazzuk javaslatainkat a megfigyelés módszereiről. Régebben Magyarországra például csak egy kisebb csapatot küldtünk, rövid időre. Tavaly már hosszabb időre és vidékre is érkeztek embereink, miután a helyiek úgy látták, hogy erre szükség van. Másrészt azt is jelezték, hogy a választás lebonyolítása miatt nem aggódnak, a szavazás és a számlálás rendben zajlik, így a voksolást már nem ellenőriztük nagy létszámban. Inkább az adminisztrációra, a kampány finanszírozására és végrehajtására, a médiára koncentráltunk. Utóbbi kapcsán például kiválasztjuk a legnézettebb televíziókat, legolvasottabb újságokat és portálokat, és minden nap megvizsgáljuk miről, mennyit és milyen hangnemben szólnak. Ez alapján például meglehetősen egyértelmű elfogultságot tapasztaltunk a legtöbb médiánál, és koránt sem egyoldalút. A különböző médiumok különböző politikai pártokat részesítettek előnyben. Ez persze nem törvénytelen sem a magántulajdonú, sem a közszolgálati médiában, de nagyon nem jól mutat. Különösen a közszolgálati médiát illetően, amelynek különleges felelőssége lenne a kiegyensúlyozott és tisztességes tájékoztatás, ami azonban itt nem valósult meg. - Mihez kezdenek a közösségi médiával, ami hemzseg az álhírektől, mégis egyre többen onnan tájékozódnak? - Próbálunk olyan eszközöket kifejleszteni, amivel az is monitorozható, mi történik a világhálón. Az viszont nyilván lehetetlen lenne, hogy mindent szemmel tartsunk, hiszen oldalak millióiról, posztok milliárdjairól van szó. Próbáljuk viszont követni a választásokkal kapcsolatos tartalmakat a legnépszerűbb közösségi oldalakon, politikusok személyes honlapjain, a véleményformálókat, stb. Egyébként nagyon jó az együttműködésünk a legnagyobb cégekkel, a Facebookkal, a Google-val, a Microsofttal is. - Akár egy szavazópolgár is jelentheti, ha valamilyen szabálytalanságot tapasztal? - Természetesen, nyitottak vagyunk bármilyen információra, hisz mégiscsak a szavazók a legfontosabbak a választásokon! Beszélünk az emberekkel, még ha mindenkivel persze nem is tudunk. El is jutnak hozzánk panaszok, viszont fontos hangsúlyozni, hogy mi nem bíróság vagyunk. Ha valaki jelez nekünk egy problémát, az első kérdés, amit felteszünk, hogy hivatalosan is jelentette-e? Ha nem, az is érdekes. A panaszok megfigyelése persze munkánk nagyon lényeges része. Érdekel minket, hogy mi aggasztja az embereket. Amire viszont igazán koncentrálunk az, hogy a panaszok elbírálásának folyamata hogyan zajlik? - Mennyire tartja súlyos fenyegetésnek a külföldi beavatkozást a választásokba? - Természetesen hallunk effélékről, mostanság gyakrabban, mint néhány évvel ezelőtt. Viszont mi azt vizsgáljuk, ami a helyi érintetteket leginkább aggasztja. Ha tehát ezt említik, akkor erről is jelentünk. Magyarország esetében ez nem volt jelentős téma, bár talán ma már másképpen lenne. Általánosságban mégis azt mondanám, hogy megfigyelőként bizonyítékokat, részleteket keresünk és nem „megérzéseket”. A külföldi beavatkozás lehetősége persze nagyon aggasztó, de ezzel kapcsolatban nagyon nehéz bizonyítékokat gyűjteni. - Megfogadják a tanácsaikat? - Napról napra egyre inkább. Világelsők vagyunk, abban, amit csinálunk, módszereinket mások is utánozzák, amire büszkék vagyunk. Mikor harminc évvel ezelőtt elkezdtük a munkánkat, a választások megfigyelése egyáltalán nem volt megszokott. Idővel aztán természetessé vált, és mára már abból van botrány, ha valahova nem hívnak meg minket. Most azon dolgozunk nagyon keményen, hogy az ajánlásaink elfogadása is ugyanilyen bevett gyakorlattá váljon. Remélem egy napon abból is botrány lesz, ha valaki nem fogadja meg a javaslatainkat.

Évek óta erősen lejt a pálya

Átrajzolt választókerületek, a kormánypártoknak kedvező mandátumszámítás, elfogult média, megfélemlítő retorika, a külföldön élő szavazók eltérő lehetőségei, a kabinet és a kormánypártok összemosódó hirdetései – ezeket kifogásolja évek óta a magyarországi választásokkal kapcsolatban az EBESZ. Bár az európai parlamenti választás tisztán listás szavazás lesz, az aggályok jó része továbbra is fennáll. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a tavaly áprilisi parlamenti választások nyomán például azt állapította meg: az ugyan csalás nélkül zajlott, de az állam és a Fidesz annyival több forráshoz fért hozzá a voksolás előtt, hogy nem voltak egyenlőek a feltételek, azaz nem lehetett egyenlő versenyről beszélni. A szervezet jelentésében úgy fogalmazott: „A választópolgároknak sokféle politikai választási lehetősége volt, ennek ellenére a megfélemlítő és idegenellenes retorika, a média elfogultsága és a nem átlátható kampányfinanszírozás szűkítette a valódi politikai vita terét, korlátozva a választókat abban, hogy teljes tájékozottság birtokában dönthessenek”. Megállapította az EBESZ is azt, amit az ellenzék és egyes civil szervezetek rendszeresen kifogásolnak: összemosódnak a kormány és a kormánypártok hirdetései, kampányköltései, így a „mindenütt jelen lévő átfedés a kormányzati információ és a kormánykoalíció kampánya között (…) elmosták az állam és a párt közötti határvonalat, amely ellentétben áll Magyarország EBESZ felé vállalt kötelezettségeivel”. Ez a helyzet pedig logikusan a kormánypártok kampányüzeneteit erősítette. A közmédia eközben a kormánypártoknak kedvezett, a „megfélemlítő retorika” pedig akadályozta, hogy a civil társadalom nyomon kövesse a választás menetét. Nem voltak azonos lehetőségei minden külföldön élő szavazónak (voltak, akik levélben szavazhattak, mások csak a külképviseleteken személyesen), a nők pedig továbbra is alulreprezentáltak a politikában – állapította meg az EBESZ hozzátéve, hogy az alapvető jogok nem sérültek, de azokat egy ellenséges környezetben lehetett csak gyakorolni. A kormányzat érdemben nem reagált a megfogalmazott kritikákra, csak annyit közölt, hogy az EBESZ túllépte a hatáskörét, és láthatóan nyomást akar gyakorolni Magyarországra. Nem a 2018-as választás volt az első, amellyel kapcsolatban az EBESZ megfigyelői aggályokat, sőt komoly kritikákat fogalmaztak meg. Négy évvel korábban például arról írtak, hogy súlyos problémák voltak a választás tisztaságával, noha a voksolás lebonyolítása korrekten zajlott. Akkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az új választási rendszert konszenzus nélkül fogadták el (a 2011 végén, fideszes szavazatokkal elfogadott jogszabály újításai nélkül a Fidesznek sem 2014-ben, sem 2018-ban nem lett volna kétharmada – a szerk.) Az EBESZ szerint a választókerületeket a Fidesz érdekeinek megfelelően húzták meg, és a győzteskompenzáció után járó szavazatok a kormánypártoknak kedveztek, a Fidesz-KDNP 6 mandátumhoz jutott ezzel. A külföldön dolgozó magyarok hátrányba kerültek a szavazásnál, az állami propaganda pedig a kormánypártokat segítette. Mindez azt eredményezte, hogy a Fidesz jogosulatlan előnyhöz jutva – vagyis tisztességtelenül - nyert és szerzett a parlamentben kétharmadot. Magyar ellenzéki EP-lépviselők februárban jelezték, hogy EBESZ-megfigyelőket akarnak hívni a május 26-ai európai parlamenti választásra. Levelükben azt kérték, hogy a szervezet a szokásos, formális megfigyelői delegáció helyett komoly, a visszaéléseket valóban észlelni és rögzíteni képes missziót küldjön Magyarországra, vagyis „ezúttal sokkal erőteljesebben tartsa rajta a szemét az EBESZ a májusi EP-választáson”. Egyelőre kérdés, hogy ez mire lesz elég - Markotay Csaba

Szerző
Frissítve: 2019.03.18. 08:01

Kapcsolódó

Egy hónapig nem jár a fogaskerekű

Publikálás dátuma
2019.03.18. 07:36

Fotó: Népszava
Síneket cserélnek a jármű vonalán, addig pótlóbusz szállítja a Svábhegy felé tartó utasokat.
Pályafelújítás miatt pótlóbusz jár mától április 17-ig a fogaskerekű helyett - tájékoztatta a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az MTI-t.  A közlemény szerint a vonal Városmajor és az Esze Tamás iskola megállóhely közötti szakaszán a pályasínt és a fogasléceket cserélik. 
A Széll Kálmán tér és a Svábhegy között a 21-es és a 21A autóbusz, a vonal felső szakaszán a 60-as pótlóbusz használatát javasolja a BKK. Az alsó szakaszon található megállóhelyek a 60A és 60B jelzésű járatokkal is elérhetők.  A 60A és a 60B pótlóbusz munkanapokon reggel 6 és 9, valamint 15 és 18 óra között az előre meghirdetett menetrend szerint indul;  hétköznap a többi napszakban, valamint szombaton egész nap pedig Telebusz-rendszerben közlekedik, azaz csak akkor indul el, ha erre az utasok részéről igény van.
Szerző

Még a fű is csak Orbánnak nő a Várban

Publikálás dátuma
2019.03.18. 07:30
Hiába ígérték, hogy a Karmelita kolostor előtti utcát visszaadják a nagyközönségnek, azt továbbra is lezárva tartják
Fotó: Népszava
Miközben a kormányfő új munkahelye csillog-villog, alig néhány száz métere onnan balkáni állapotok uralkodnak.
Nevetve csóválja a fejét az idegenvezető, amikor távol-keleti turistacsoportjának egyik tagja a Budai Várban, a Hunyadi János útról a Karmelita kolostor felé mutat és azt kérdi: a király lakik-e ott? Kérdése annyiban nem alaptalan: az adófizetői milliárdokból felújított épületet és közvetlen környékét valóban királyi pompa uralja. Ugyanez a turista viszont aligha tette volna fel ezt a kérdést, ha a lentről, a hegy oldalában futó utakon jut fel a Várba. Orbán Viktor rezidenciája „alatt” friss és üde zöld gyeptéglákkal meg díszcserjékkel borították a hegyoldalt, hogy a terasztól makulátlan legyen a kilátás, de 50-100 méterre onnan már balkáni állapotok uralkodnak. Ma is látni még, azt az UV-zöld sprayvel felfújt vonalat, ameddig a kertépítők dolgoztak a tökéletes kormányfői panorámáért... Az orbáni tekinteten túli magyar valóság a hegyoldalban a Király lépcsőnél kezdődik, ahol turistainformáció gyanánt a sétány szélére hajított pléhdarabra felfestett „castle” felirat és nyíl mutatja az utat felfelé. Az út mára széttöredezett, a lépcső mázsás elemeit kimozdította helyéről az évtizedes erózió. Az út melletti vízelvezető árokszerűséget a hegyoldalon lezúduló eső régen feltöltötte földdel. Az, aki a botorkálást megússza bokatörés nélkül, a hegytető közelében egy összegraffitizett kétnyelvű tábla segíti értelmezni az eddig látottakat, miszerint: „Egyenetlen felszínű az út”. A bokatörő sétautakon, lépcsőkön feljutva a Karmelita kolostorhoz a kormányfői iroda előtt vezető Színház utcának örülhetne a turista meg az átlagember – ha bejuthatna oda. Csakhogy az utca ma is le van zárva. Az apparátus fogadkozott, hogy amint vége az építkezésnek újra visszaadják az utcát a gyalogosoknak. Építkezésnek ma már nyoma sincs, viszont a mobilkerítésen ma is ott a felirat: „magánterület”. Pedig, mint azt az I. kerületi képviselő-testület ellenzéki tagjától, V. Naszályi Mártától megtudjuk, szó sincs arról, hogy a Színház utcát bárki magánterületté nyilvánította volna. Érdeklődésünkre a Miniszterelnökség nem közölte, hogy meddig tartják lezárva az utcát, azt ugyanakkor leszögezték: a rekonstrukció már befejeződött, de az épületbe folyamatosan érkeznek olyan eszközök, irodabútorok, és egyéb, a mindennapi működéshez szükséges berendezési tárgyak, melyek beszállítása miatt kell a védett, elzárt hely. A tárca válaszából az nem derült ki, hogy az irodaasztalok miatt miért kellett a teljes épületkomplexumot százméteres körbe, hermetikusan lezárni. Ami a Karmelita kolostoron túli állapotokat illeti: a Miniszterelnökség szerint a vár felújítását célzó Nemzeti Hauszmann Program célja, hogy a várnegyedet „visszaadják a magyar embereknek”, és „olyan hellyé tegyék, ahol mindenki újra otthon érezheti magát, és ahová örömmel tér vissza”. A tárca szerint a közterületi fejlesztések során lépésről-lépésre haladnak, így terveik között szerepelnek többek között a hegyoldali területek megújítása is.

Elengedték a lakásosztogató várgondnok kezét

Nem dolgozik már a Budai Várbeli beruházásokat menedzselő miniszterelnökségi cégnél Gyutai Csaba fideszes politikus – tudta meg a 24.hu. A korábbi zalaegerszegi polgármestert 2016 nyarán nevezték a több milliárddal gazdálkodó Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Kft. élére ám hamar kiderült, hogy sajátosan sáfárkodott a közjavakkal: az egyik gondozására bízott lakásba ő költözött be, de a rokonsága is fillérekért jutott bérleményhez. Bár a Miniszterelnökség titkos belső vizsgálata arra jutott, hogy súlyos szabálytalanságokat követett el a politikus, sajtóhírek szerint Orbán éppen az ellenzéki sajtó vehemens kritikája miatt nem engedte el Gyutai kezét. Végül a kormány a választások után új céget alapított a botrányokat halmozó Várgondnokság és a Budavári Kft. helyett, az év végén létrejött Várkapitányság Nonprofit Zrt.-ben pedig Gyutai már nem kapott helyet.