választások;megfigyelés;szavazás;EBESZ;

2019-03-18 08:00:00

„Nem választási rendőrség vagyunk” - Interjú Alexander Shlyk EBESZ-tisztségviselővel

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a magyar választásokon is rajta tartotta a szemét. A tapasztalatokról Alexander Shlykkel, a szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának választási részlegének vezetőjével beszélgettünk.

- Lassan egy évvel a parlamenti választások után mi szél fújta Önöket Magyarországra?

- Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik legismertebb feladata a választások megfigyelése. Minden évben nagyjából 16-20 választást monitorozunk, és tavaly a magyar parlamenti is köztük volt. A küldetés néhány héttel a voksolás előtt kezdődött, a másnapján már közzétettük az első előzetes állásfoglalásunkat, majd később a végső jelentést is. Ez a munkánk legfőbb eredménye, ami nem csak értékelést, de javaslatokat is tartalmaz a választások javítására. AZ EBESZ-nek 57 állam tagja, melyek mind vállalták, hogy követik és alkalmazzák, vagy legalábbis komolyan fontolóra veszik ezeket az ajánlásokat. Mi bemutatjuk az érintetteknek a jelentést, és próbáljuk megvitatni az eredményeket, a javaslatokat, hogy hol tudunk segíteni. Most a magyar kormány meghívására vagyunk itt, hogy bemutassuk a jelentést, ami máris egy jó első lépés.

- Mik a jelentés legfontosabb megállapításai?

- Röviden, a jelentés egyik általános következtetése, hogy a választásokat az állam és a kormánypárt véleményének jelentős átfedése jellemezte, amely aláásta, hogy a többi párt egyenlően mérettesse meg magát. Megállapítottuk, hogy a választás retorikája olykor megfélemlítő és idegenellenes volt. Úgy találtuk, hogy gyakran a média is elfogult, és a kampányfinanszírozás is homályos. Ez utóbbi kettő pedig különösen rossz hatással volt a politikai vitára. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy igenis volt verseny, az embereknek volt választása, voltak alternatívák. A szavazás technikai lebonyolítása is teljesen profin és átláthatóan zajlott. Láthatja, igyekszünk kiegyensúlyozott véleményt formálni, nem a „választási rendőrség” vagyunk.

- Hogy fogadták a kritikát?

- Mint mondtam, a magyar kormány meghívására érkeztünk, ami nagyon pozitív lépés, és a jó irány. Viszont mi mindig aláhúzzuk, hogy nem a választások után, hanem előtt érkezünk. A célunk nem a már megtörtént dolgok, hanem a jövő kijavítása. Jártunk többek között a Külügyminisztériumban, az Igazságügyi Minisztériumban, a Választási Bizottságban, találkoztunk Hende Csabával, a közszolgálati média vezetőivel, és civilekkel is. A mi célunk természetesen az, hogy a javaslatainkat alkalmazzák is. Úgy látom itt megvan az akarat a párbeszédre. Fontos azonban, hogy ez egy folyamat, aminek társadalmi egyetértésen kell alapulnia, ez az egyik legfontosabb ajánlásunk is. Úgy vélem a látogatásunk annak a jele, hogy a jelentésünket komolyan veszik. Kiváló és őszinte találkozókon és vitákon vagyunk túl. Talán nem mindig értettünk egyet, de ezzel nincs is gond, a lényeg, hogy képesek vagyunk a párbeszédre és a közös munkára.

- Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen megfigyelés, milyen módszerekkel dolgoznak?

- Csapatunk már a választások előtt megérkezik és rengeteg helyi szereplővel találkozik. A média képviselőivel, a hatóságokkal, politikai pártokkal, persze a választásért felelős szervekkel és természetesen civilekkel. Az ő meglátásaik és véleményük alapján megfogalmazzuk javaslatainkat a megfigyelés módszereiről. Régebben Magyarországra például csak egy kisebb csapatot küldtünk, rövid időre. Tavaly már hosszabb időre és vidékre is érkeztek embereink, miután a helyiek úgy látták, hogy erre szükség van. Másrészt azt is jelezték, hogy a választás lebonyolítása miatt nem aggódnak, a szavazás és a számlálás rendben zajlik, így a voksolást már nem ellenőriztük nagy létszámban. Inkább az adminisztrációra, a kampány finanszírozására és végrehajtására, a médiára koncentráltunk. Utóbbi kapcsán például kiválasztjuk a legnézettebb televíziókat, legolvasottabb újságokat és portálokat, és minden nap megvizsgáljuk miről, mennyit és milyen hangnemben szólnak. Ez alapján például meglehetősen egyértelmű elfogultságot tapasztaltunk a legtöbb médiánál, és koránt sem egyoldalút. A különböző médiumok különböző politikai pártokat részesítettek előnyben. Ez persze nem törvénytelen sem a magántulajdonú, sem a közszolgálati médiában, de nagyon nem jól mutat. Különösen a közszolgálati médiát illetően, amelynek különleges felelőssége lenne a kiegyensúlyozott és tisztességes tájékoztatás, ami azonban itt nem valósult meg.

- Mihez kezdenek a közösségi médiával, ami hemzseg az álhírektől, mégis egyre többen onnan tájékozódnak?

- Próbálunk olyan eszközöket kifejleszteni, amivel az is monitorozható, mi történik a világhálón. Az viszont nyilván lehetetlen lenne, hogy mindent szemmel tartsunk, hiszen oldalak millióiról, posztok milliárdjairól van szó. Próbáljuk viszont követni a választásokkal kapcsolatos tartalmakat a legnépszerűbb közösségi oldalakon, politikusok személyes honlapjain, a véleményformálókat, stb. Egyébként nagyon jó az együttműködésünk a legnagyobb cégekkel, a Facebookkal, a Google-val, a Microsofttal is.

- Akár egy szavazópolgár is jelentheti, ha valamilyen szabálytalanságot tapasztal?

- Természetesen, nyitottak vagyunk bármilyen információra, hisz mégiscsak a szavazók a legfontosabbak a választásokon! Beszélünk az emberekkel, még ha mindenkivel persze nem is tudunk. El is jutnak hozzánk panaszok, viszont fontos hangsúlyozni, hogy mi nem bíróság vagyunk. Ha valaki jelez nekünk egy problémát, az első kérdés, amit felteszünk, hogy hivatalosan is jelentette-e? Ha nem, az is érdekes. A panaszok megfigyelése persze munkánk nagyon lényeges része. Érdekel minket, hogy mi aggasztja az embereket. Amire viszont igazán koncentrálunk az, hogy a panaszok elbírálásának folyamata hogyan zajlik?

- Mennyire tartja súlyos fenyegetésnek a külföldi beavatkozást a választásokba?

- Természetesen hallunk effélékről, mostanság gyakrabban, mint néhány évvel ezelőtt. Viszont mi azt vizsgáljuk, ami a helyi érintetteket leginkább aggasztja. Ha tehát ezt említik, akkor erről is jelentünk. Magyarország esetében ez nem volt jelentős téma, bár talán ma már másképpen lenne. Általánosságban mégis azt mondanám, hogy megfigyelőként bizonyítékokat, részleteket keresünk és nem „megérzéseket”. A külföldi beavatkozás lehetősége persze nagyon aggasztó, de ezzel kapcsolatban nagyon nehéz bizonyítékokat gyűjteni.

- Megfogadják a tanácsaikat?

- Napról napra egyre inkább. Világelsők vagyunk, abban, amit csinálunk, módszereinket mások is utánozzák, amire büszkék vagyunk. Mikor harminc évvel ezelőtt elkezdtük a munkánkat, a választások megfigyelése egyáltalán nem volt megszokott. Idővel aztán természetessé vált, és mára már abból van botrány, ha valahova nem hívnak meg minket. Most azon dolgozunk nagyon keményen, hogy az ajánlásaink elfogadása is ugyanilyen bevett gyakorlattá váljon. Remélem egy napon abból is botrány lesz, ha valaki nem fogadja meg a javaslatainkat.