Igen furcsa, nehezen megmagyarázható jelenség zajlik az ugyancsak elnökválasztásra készülő Ukrajnában.
Az, hogy a komikus színész Volodimir Zelenszkij vezeti az elnökjelöltek népszerűségi rangsorát jelzi, hogy az ukrán lakosság sem bízik politikusaiban, politikai pártjaiban. A kampány „furcsasága” azonban nem is Zelenszkij vezető pozíciójában, hanem Petro Porosenko hivatalban lévő államfő hétről-hétre erősödő népszerűségében rejlik.
A március 15-én nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint továbbra is a komikus vezeti az elnökjelöltek rangsorát, támogatottságát az utóbbi két hétben is növelni tudta. Zelenszkijre most a biztos szavazók 28 százaléka voksolna, viszont tovább erősödött Porosenko is, aki már 19,6 százalékon áll, Julija Timosenko pedig, aki az utóbbi két évben töretlenül vezette a politikusok népszerűségi listáját, már csak 14,8 százalékra számíthat. Február végén Porosenko és Timosenko támogatottsága még fej-fej mellett, 16,6 illetve 16,2 százalékon állt. (Az elnököt tavaly év végéig, a Kercsi-szorosban történt orosz agresszió előtt még 10 százalék alatt mérték.)
Mindezek ellenére a különböző intézetek felméréseiben egybehangzóan az választói vélemény kerül többségbe, hogy az elnökválasztást végül Petro Porosenko fogja megnyerni. Az okokat csak találgatni lehet. Az ukrán többség vagy nem hisz a voksolás tisztaságában vagy azzal számol, hogy a hagyományos politikai elit a második fordulóban minden köztük lévő ellentét dacára összefog a „kibic” Zelenszkij ellen. (Az első fordulót március 31, a másodikat április 21-én rendezik.)
Hogy ez mennyire valószínű? A kampányban eddig Timosenko elsődlegesen Porosenkot és nem Zelenszkijt támadta. A színész kapcsán a volt miniszterelnök úgy vélekedett, semmit nem jelent az, hogy pillanatnyilag ő vezet. Szerinte az emberek kiábrándultak a jelenlegi hatalomból, sokan a létminimum alatt tengődnek, arra voksolnak majd, hogy boldogabbak legyenek Ukrajnában.
Timosenkonak vélhetően csak részben van igaza. Ezt a kiábrándultságot tükrözik éve óta a felmérések, csakhogy a teljes politikai osztályból való kiábrándultságot, hiszen alig akadt olyan párt és politikus, akinek sikerült kétszámjegyű népszerűséget elérnie. Zelenszkij szilveszterkor jelentette be hivatalosan indulását az elnökválasztáson, azóta hétről hétre erősödik. Az ő népszerűsége kétségtelenül politikán kívüliségéből adódik, Porosenko felemelkedésére azonban nincs igazán magyarázat. Miért és mitől gondolkodnak hirtelen másképpen az ukrán szavazók, akik az utóbbi években ritkán taksálták 10 százalék fölé a csokoládékirály elnököt? A minden ukrán választás esetében levegőben lógó orosz beavatkozás veszélye sem magyarázat rá, hiszen a jelöltek közül Moszkvának épp Porosenko a legrosszabb, mert egyértelműen ő az Európai Unió és az Egyesült Államok favoritja határozott európai és euroatlanti integrációs elkötelezettsége miatt.
A kezdeti figyelmeztetések is arról szóltak, hogy a Kreml mindent megtesz Porosenko győzelmének megakadályozása érdekében, de úgy tűnik, e téren Putyin alulmaradt a nyugattal szemben. Timosenko mára elveszítette nyugat-európai támogatottságát ellenzékben tanúsított populista megnyilvánulásai, illetve a nemzetközi hitelek feltételének számító reformok mögüli kihátrálása miatt, az Egyesült Államok pedig attól is tart, hogy ő kiegyezne Putyinnal az Ukrajnán keresztüli gázszállítások kapcsán, ami az Északi Áramlat ez év végi megnyitásával párosulva igencsak rontaná az amerikai palagáz európai értékesítési esélyeit.
Porosenko és a hatalmi gépezet viszont egyértelműen Zelenszkijre összpontosít. Rendőrségi lehallgató készülék elemei kerültek elő irodája közelében, nem engedték fellépni társulatával, nemrég pedig azt jelezte a színész, hogy rendőrségtől származó információi szerint őt és humorszínházát pénzmosással próbálja hamisan megvádolni a regnáló hatalom.
Zelenszkij azonban, bármennyire kívülálló, esetleges győzelme mégsem ugyanazt jelentené Ukrajnában, mint Zuzana Caputováé Szlovákiában. Caputova és a Progresszív Szlovákia önerőből nőtt ki, Zelenszkij mögött viszont ugyanúgy egy erős oligarcha áll, mint az ukrán politika más szereplői mögött. A humorista felemelkedéséhez kellett a maga is oligarcha Porosenko egyik ellenfele, Igor Kolomojszkij is, ami azt sugallja, bárki nyerje meg ezt a viadalt, alapvető változásra aligha lehet számítani Ukrajnában.
