Piszkos kampány Izraelben

Publikálás dátuma
2019.03.19. 10:00
Megindult az ellenzéki vezető, Ganz ellen a lejárató hadjárat
Fotó: Gili Yaari / NurPhoto
Szivárogtatás, pletykák, vádaskodás, személyeskedés és szex: semmitől nem riadnak vissza a pártok, hogy befeketítsék egymást.
Gőzerővel dübörög a kampány Izraelben bő három héttel az előrehozott parlamenti választások előtt, és bizony a felek néha a piszkos módszerektől sem riadnak vissza. Gyorsan meg kellett tapasztalnia az egykori vezérkari főnök Beni Gantznak is, hogy a politikában olykor legalább olyan kemény támadásokra számíthat, mint a harcmezőn. Benjamin Netanjahu jelenlegi kormányfő legfőbb kihívójára ugyanis valóságos össztűz zúdul. Legutóbb például „kiszivárgott”, hogy privát telefonját iráni hekkerek törhették fel, és a rajta tárolt adatokat megszerezhették. Médiaértesülések szerint a készüléken semmiféle érzékeny adatot nem tárolt, Gantz pedig „politikai pletykának” minősítette az egész ügyet, ám a háttérben azonnal elindultak a rosszindulatú találgatások állítólagos szexvideókról és a zsarolhatóságról. Effajta kényes információk persze nem látnak napvilágot maguktól, így másik részről azonnal felmerült a gyanú, hogy maga a kormányfő szivárogtatott, hogy befeketítse ellenfelét, amint viszont Netanjahu tagadott hevesen. Abban egyébként nincs semmi meglepő, hogy izraeli vezetők ilyen támadások célkeresztjében állnak, egy másik jelentés szerint a korábbi miniszterelnök Ehud Barak telefonját és számítógépét is feltörhették külföldi hekkerek, az adatokat pedig aztán Iránnak adták el. Ha igazak is a hírek, ennyi katonai tapasztalattal a hátuk mögött valószínűtlen, hogy privát készülékeiken érzékeny információkat tároltak volna, és magánemberként nehezen is védhették volna ki a hekkelést. A módszer egyébként ismerős lehet: már például Donald Trump elnökjelöltsége idején is szárnyra kaptak olyan soha nem bizonyított pletykák, amelyek szerint az oroszoknak felvételük van arról, ahogy az (azóta) amerikai elnök Moszkvában egy ágyból nézi, ahogy prostituáltak lepisilik egymást. A szex egyébként is a piszkos kampányok hálás témája. Nem véletlen, hogy nem sokkal azután, hogy Ganz népszerűsége emelkedni kezdett, felbukkant a múltból egy egykori iskolatárs, aki Facebookján azzal vádolta a politikust, hogy a középiskolában szexuálisan zaklatta. A Nava Jacobs nevű hölgy 40 év távlatából semmivel nem tudta bizonyítani állításait, Ganz persze tagadta a vádakat, és pert indított mind a nő, mind a hírt kritika nélkül közlő egyik csatorna ellen. A legnagyobb kormánypárt, a jobboldali Likud - melynek egykor a negatív kampányok atyjaként ismert Arthur Finkelstein is tanácsot adott - folyamatosan használja a két adut, Iránt és az arabokat is, azt sugallva, hogy Gantz megválasztása az ősellenség Teherán érdekeit szolgálná, ráadásul az általuk baloldalinak bélyegzett volt politikus lepaktálna az arabokkal is. Azért a centrista Kék és Fehér nevű pártszövetségnek sem kell a szomszédba menni kemény szavakért. Ők is rendszeresen a leggyengébb pontján, a korrupcióval támadják a kormányfőt, még be nem bizonyított vádat, pletykákat emlegetve. A koalíció másik legnagyobb erejét adó Van Jövő vezére, Jair Lapid pedig egyenesen úgy fogalmazott, „Netanjahu még akkor is hazudik, mikor levegőt vesz”. Máskor a katonai múltjára méltán építő Ganz azt vágta a miniszterelnök fejéhez, hogy „míg én sáros árkokban feküdtem a katonáimmal fagyos téli éjszakákon, te az Egyesült Államokba utaztál divatos koktélpartikra. Azokon a napokon mikor én életveszélyes műveleteket vezényeltem le ellenséges országokban, te tévéstúdiókba mentél”. Tekintve azonban, hogy Netanjahu is évekig szolgált a seregben, több éles bevetésen is részt vett, sőt meg is sebesült, azt nem lehet állítani, hogy ő nem hozott áldozatot hazájáért. Hogy azért mindent Izraelben sem szabad, azt jelzi, tegnap a legfelsőbb bíróság eltiltotta a választásoktól a Zsidó Hatalom szélsőjobboldali párt vezetőjét, Michael Ben-Arit nyíltan arabellenes kijelentései miatt. Az még mindig teljesen bizonytalan, hogy végül ki jön ki győztesen április 9-én az adok-kapokból. Az izraeli közszolgálati média legfrissebb közvélemény-kutatása alapján a Likud már egy mandátummal előzi a Kék és Fehéret, először a centrista szövetség életre hívása óta. Más múlt heti felmérések ugyanakkor még Beni Ganzék szűk előnyét jelezték. Az mindenesetre biztos, hogy a legerősebb alakulat címéért folytatott csata köztük fog eldőlni, ám hogy ki alakíthat majd kormánykoalíciót, az a többi kisebb párton is múlni fog. Jelen állás szerint Benjamin Netanjahut nem roppantották meg a korrupciós vádak, így ő maradhat Izrael miniszterelnöke.
Szerző

Újabb menekülthajó vesztegel Olaszország partjainál

Publikálás dátuma
2019.03.19. 09:59
A Földközi-tengerről kimentett migránsok várakoznak egy civil mentőhajó a Sea Watch fedélzetén. A kép illusztráció
Fotó: Federico Scoppa / AFP or licensors
A Mare Ionio fedélzetén 12 gyerek és egy súlyos beteg is van, az olasz belügyminiszter azonban nem járul hozzá, hogy a hajó kikössön Lampedusa szigetén.
A Mediterranea nevű olasz civilszervezet hajója, 49 migránssal a fedélzetén, kedd reggel megérkezett az olasz Lampedusa szigetéhez, de egyelőre a tengeren várakozik, miután az olasz hatóságok nem engedélyezték a kikötést. Ezzel egy időben az olasz belügyminiszter újabb rendelkezéssel szigorította a tengeri mentési műveleteket. A több olasz és külföldi civil szervezetet tömörítő, Olaszországban bejegyzett Mediterranea Saving Human közölte, hogy a hajón 49 kimentett ember, köztük 12 kiskorú, valamint tíz fős legénység található. Az egyik utas beteg, feltételezhetően tüdőgyulladása van, ezért a Mediterranea a férfi partra szállítását kérte az olasz hatóságoktól. A szervezet hangsúlyozta, hogy a viharos tenger miatt az olasz partok számítanak a legközelebbi biztonságos kikötőnek, ahová a tengeri jog szerint a kimentett embereket szállítani kell – írja az MTI.
A Mare Ionio hosszú szünet után, szombaton indult el ismét a szicíliai Palermo kikötőjéből mentési műveletre. Líbia kutatási és mentési övezetében hétfőn vette fedélzetére az embereket, és azonnal elindult Olaszország felé, anélkül, hogy megvárta volna a líbiai parti őrség hajóit. A mentési műveletet koordináló Luca Casarini, a Mediterranea egyik felelőse: a G8-as csoport 2001-es genovai találkozóján ő vezette a globalizáció ellenes csoportok szélsőséges szárnyát is. Matteo Salvini olasz belügyminiszter az éjszaka írta alá a nem kormányzati szervezetek tengeri mentési műveleteire vonatkozó újabb olasz hatósági szabályozást, amely a tengeren kimentett emberek Olaszországba szállításának leállítását célozza. Elsőrendű célnak továbbra is az emberéletek mentése számít, de ennek az illetékes területi hatóság koordinálásával kell történnie, a nemzetközi tengeri kutatási és mentési szabályok szerint. Bármilyen ettől eltérő magatartás a mentési művelet során előre kitervelt szándékként értékelhető az emberek Olaszországba szállítására és az emberkereskedelem elősegítésére. 
A földközi-tengeri mentést végző civil szervezetek munkáját elsőként 2017 júliusában a korábbi, balközép olasz kormány szabályozta az úgynevezett magatartási kódexszel, amelyet az akkor Líbia és Olaszország között aktív civilszervezetek közül több mint tíz aláírt, kettő pedig nem. A jelenlegi olasz kormány első intézkedése, 2018 júniusában, az olaszországi kikötők lezárása volt a civil mentőhajók előtt. Azóta is érkeztek azonban civil mentőhajók Olaszországba, amelyeket azonban hosszú várakozás után engedtek kikötni – a  római kormány azzal a feltétellel engedélyezi fogadásukat, hogy az érkezőket önkéntes alapon szétosztják az EU-tagállamok között, ez csak részben történt meg a távirati iroda cikke szerint. 
Szerző

Teljes bizonytalanság a Brexit-szavazás körül

Publikálás dátuma
2019.03.19. 09:00
Továbbra sem biztos az EU-ból való kilépés
Fotó: Laure Boyer / AFP
A politikai élet mindkét meghatározó oldaláról folynak egyre kétségbeesettebb erőfeszítések arra, hogy a westminsteri parlament alsóháza harmadik nekifutásra megszavazza a Theresa May és az Európai Unió között kötött kilépési megállapodást. A kőbe vésettnek vélt március 29-i, ­greenwichi idő szerint este 11 órás „kapuzárás” mindenképpen elszállt, a kérdés az, hány hetes, hónapos, éves késést szenved a 2016. június 23-án megszavazott brit távozás az Európai Unióból, sőt megvalósul-e egyáltalán. Megoldhatatlannak látszik az a visszás helyzet, hogy míg a választópolgárok 52 százaléka nem kért a közösségből, a parlamentben jelenleg ülő képviselők 75 százaléka szavazott a maradásra. Az EU kilépési szempontból kulcsfontosságú, március 21-i csúcsértekezlete előtt Theresa May kedden kívánja ismét a parlament elé terjeszteni a „dealt”, amelyet először 230, másodszor 149 fős többséggel utasítottak el. May a The Sunday Telegraphban megjelentetett levelében figyelmeztette a Házat, hogy „a parlament kollektív politikai kudarcának látványos jelképe lesz”, ha a Brexit késlekedése miatt az Egyesült Királyságnak három évvel a népszavazás után részt kell vennie a májusi európai parlamenti választáson. A kormányfő felszólította képviselőtársait: „viselkedjenek demokratákként, kössék meg a szükséges kompromisszumokat, hogy véget érhessen a megosztottság”. Létezik egy B terv is, melyről két miniszter már a hét végén beszámolt. Phil Hammond pénzügyminiszter és Liam Fox nemzetközi kereskedelmi miniszter is rögzítette, ha várhatóan elutasítanák a megállapodást, a kormány nem bocsátja szavazásra, mert „nincs értelme kitenni magát egy újabb megaláztatásnak”. Ami biztos, e sorok írásakor a parlament keddi napirendje nem tartalmazta a kilépéssel összefüggő vitát vagy szavazást. Sőt, John Bercow parlamenti elnök azt közölte, addig nem engedi a szavazást, amíg a megállapodás szövegében nem történik érdemi változás. Az is a halasztást jelzi, hogy a volt pénzügyminiszter, George Osborne főszerkesztésével készülő Evening Standard napilap szerint is „több tucat voks hiányzik ahhoz, hogy a kormányfő megnyerje a versenyt”. Bármikor szavaznak is, a mérleg nyelvét az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) tízfős frakciója jelenti, hiszen őket érinti leginkább a megállapodás legvitatottabb pontja, a vámunió folytatását jelentő „backstop” rendezés. A koronahű szervezet álláspontja erősen befolyásolja az euroszkeptikus tory képviselők szavazási szándékát is. Tizenöt, a népszavazáson a távozásra voksolt választókerületet képviselő konzervatív politikus, köztük a befolyásos volt Brexit-ügyi miniszter, David Davis levélben fordult westminsteri kollégáihoz, hogy a „kilépés megvalósulása érdekében szavazzák meg az alkut, biztosítva ezzel az Unió mielőbbi elhagyását”. Ha a Downing Street 10. hiú reményeinek megfelelően a szerződés megkapná a többséget, április végéig el lehet fogadni a szükséges kísérő törvényeket az alsóházban. Így május utolsó hetében vagy június első hetében életbe léphetne a Brexit, pontosabban megkezdődhetne a kétéves átmeneti időszak. Ellenkező esetben Theresa Maynek közel ezer nappal a népszavazás után be kell ismernie vereségét és az 50. cikkely hosszú kiterjesztéséért folyamodni, ami mintegy 100 millió fontot felemésztő európai parlamenti képviselői választást von maga után. E lépést beláthatatlan hosszúságú EU-tagsággal járó újabb meghosszabbítási kérések és elvárások követhetik, csúfot űzve az elmúlt negyvenöt év legjelentősebb brit alkotmányos gyakorlatából. Ha May dealjét visszautasítja a Ház, Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője újabb bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormánnyal szemben, amit állítólag hat és húsz közötti konzervatív politikus is kész támogatni. Tartja magát az a találgatás is, mely szerint a kormányfő értékes szavazatokhoz jutna azzal az ígérettel, hogy a megállapodás szentesítése után, várhatóan júniusban önként lemond tisztségéről.
Frissítve: 2019.03.19. 09:01