Most derült ki: decemberben felrobbant egy meteorit Kamcsatkánál

Publikálás dátuma
2019.03.18. 12:21
A hat évvel ezelőtti, cseljabinszki meteorrobbanás
Fotó: Alex Alishevskikh / NASA
Az oroszországi Cseljabinszk fölött hat évvel ezelőtt felrobbant meteorit óta a legnagyobb űrszikla égett el a közelmúltban a Bering-tenger fölött Kamcsatka félszigete közelében.
A december 18-án, helyi idő szerint nagyjából délben bekövetkezett eseményről, amely az elmúlt 30 év második legnagyobb meteorrobbanása volt, csak most számolt be az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) - írja a BBC hírportálja.
Az űrszikla tízszer annyi energiával robbant fel, mint amennyi a hirosimai atombomba felrobbanásakor felszabadult. A többméteres meteorit másodpercenként 32 kilométeres sebességgel süvített át a Föld légkörén és végül 25,6 kilométer magasan égett el, mint egy óriási tűzgolyó. A robbanás hatóereje 173 kilotonna volt.
"Ez a cseljabinszki meteorit hatóerejének 40 százaléka volt, de mivel a robbanás ezúttal a Bering-tenger fölött történt, következményei nem voltak ugyanolyanok, a hírekbe sem került bele"

- mondta Kelly Fast, a NASA munkatársa, aki rámutatott, hogy a bolygó hatalmas vízfelületei komoly védelmet biztosítanak.

Lindley Johnson, a NASA munkatársa szerint ilyen méretű tűzgolyó százévente mindössze 2-3 alkalommal fordul elő. 
Az oroszországi Cseljabinszk fölött 2013 februárjában semmisült meg egy meteorit, annak hatóereje 500 ezer tonna TNT energiájával vetekedett. Az akkori robbanás miatt több mint ezren sebesültek meg, a legtöbb sérülést a kitörő ablaküvegek szilánkjai okozták.
A kutatók a Texas állambeli The Woodlandsban zajló 50. Hold- és Bolygótudományi Konferencián számoltak be a decemberi meteorrobbanásról. A robbanást katonai műholdak rögzítették, a NASA-t az Egyesült Államok légi ereje értesítette. Johnson szerint a tűzgolyó olyan terület fölött lépett be a földi légkörbe, amelynek közelében Észak-Amerika és Ázsia között közlekedő utas- és áruszállító repülőgépek légi útvonalai húzódnak.
Szerző
Témák
meteorit
Frissítve: 2019.03.18. 12:24

Ártalmasabb lehet az egészségre a sütés, mint a szmog

Publikálás dátuma
2019.03.16. 11:11
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Egy kutatás szerint a sütés bármilyen formája többet árt az emberi szervezetnek, mint a nagyvárosokban gyakran megjelenő szmog.
A konyhai légszennyezés károsabb lehet az egészségre, mint a nagyvárosokra és ipari zónákra telepedő szmog – írta a Qubit az amerikai környezetegészségügyi kutatókat tömörítő Indoor Chem tavalyi vizsgálatának eredményeit összegző The Guardian-cikk alapján.
 A háztartások konyháiban keletkező egészségkárosító anyagokat tavaly nyáron több száz helyszíni vizsgálattal felmérő Home Chem projekt feltárta, hogy egy átlagos amerikai otthonban az ózon (O3), a nitrát- (NO3) és hidroxid- (OH) ionok, a szénmonoxid (CO) és a metán (CH4) aránya a levegőben magasabb volt, mint a durván szennyezett városok légterében. 
Leginkább a sütés szennyezi a környezetet, legyen szó a serpenyőben vagy fritőzben, illetve a kemencét imitáló sütőkben, illetve pirítókban végzett hőkezelésekről - állapították meg a kutatók. Így a pirítós, a tükörtojás, a sült kolbász éppúgy veszélyforrás, mint a csőben sült kelbimbó vagy a sült csirke.
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Az angolul particular matter (PM) néven ismert szálló por a konyhákban javarészt a sütés-főzés alapanyagaiból áll, beleértve a fűszereket, a részben elszenesedett zöldség- és húsmaradványokat, az olaj- és zsírmolekulákat. Mint kiderült, ezek közül a 2,5 mikronnál kisebb, a tüdőből nem ürülő anyagok koncentrációja 200 mikrogramm volt köbméterenként, vagyis többszöröse annak, mint amennyit a legendásan szmogos Londonban mérnek egy átlagos őszi napon.
Szerző

200 millió éves találmány a kemény tojás

Publikálás dátuma
2019.03.15. 16:16
Illusztráció
Fotó: LEEMAGE / AFP
A dinoszauruszok fosszíliákban ránk maradt tojásainak leheletvékony, mégis kemény héjuk volt – derült ki egy most publikált tanulmányból. A korábban általános, lágy héjat felváltó evolúciós újítás nagyjából 200 millió éve robbanásszerűen terjedt el a gerincesek több fejlődési ágában is.
A bennük talált embriók alapján a dinoszauruszok egy korai, nagy testű mindenevő csoportjához, az úgynevezett korai Sauropodomorpha dinoszauruszokhoz tartoztak, amelyek a jól ismert hosszú nyakú sauropodák közeli rokonai. Ezeket a kora jura időszakból származó Sauropodomorpha-tojásokat a Dél-Afrikából ismert Massospondylus, a Kínából előkerült Lufengosaurus és az Argentínából leírt Mussaurus dinoszauruszok rakták - áll a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.   
Egy nemzetközi kutatókból álló csapat – amelynek magyar résztvevője, Prondvai Edina az akkori MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, illetve a Genti Egyetem Gerincesek Evolúciós Morfológiája Kutatócsoport tagjaként dolgozott a kutatásban – részletes vizsgálatoknak vetette alá a legősibb tojáshéjak szerkezetét. A különféle kémiai, ásványtani és modern vizualizációs technikák segítségével a kutatók kimutatták, hogy a tojások nagy mérete (nagyjából 200–600 g) ellenére a meszes tojáshéj meglepően vékony, csupán 80–100 μm volt. Ez arányaiban annyira vékony, mint a mai, lágy héjú tojásokat rakó hüllők, például a tengeri teknősök és gyíkok tojáshéja, illetve a kihalt repülő hüllőké, melyek szintén lágy héjú tojást raktak.
Ennek ellenére a héj finomszerkezetében látható összekapcsolódó héjegységek, a héj repedezettsége és a tojások kerekded alakjának megőrződése arról tanúskodik, hogy a tojásokat nem pergamenszerű, hanem szerkezetileg szilárd héj védte a környezeti hatásokkal szemben, csakúgy, mint a mai madarak és krokodilok esetében. A tojáshéj vékonysága és a fészkelőhelyek félszáraz környezeti rekonstrukciója alapján ezek a korai Sauropodomorpha dinoszauruszok a fészkeiket betemették, így akadályozva meg a vékony héjú tojások kiszáradását.
A mai és egyéb ismert fosszilis tojáshéjak összevető elemzésével kiderült továbbá, hogy a tojásrakó szárazföldi gerincesek evolúciójuk első 120 millió évében nagy valószínűséggel kizárólag lágy héjú tojásokat raktak, így tehát a legkorábban megjelenő dinoszauruszok is. Ez megmagyarázza a fosszilis tojások hiányát is az ezt megelőző földtörténeti időszakból, hiszen a lágy héjú tojások csak kivételes körülmények közt őrződnek meg évmilliókon át. A szilárd tojáshéj megjelenése és elterjedése azonban a középső-késő jura időszakra robbanásszerűen, egymástól függetlenül, párhuzamosan több törzsfejlődési ágon is megtörtént – különféle krokodiloknál, egyes gyíkoknál, teknősöknél és a dinoszauruszoknál, beleértve a madarakat is.
A jelenlegi adatok szerint – meglepő módon – a dinoszauruszok csoportján belüli három fő ágon is egymástól függetlenül jelent meg a vastag, ellenálló meszes tojáshéj: a főként növényevő Sauropodomorpha és Ornithischia dinoszauruszoknál, illetve a javarészt ragadozókból álló Theropoda csoportban. Ugyan a szilárd, vastag tojáshéjak megjelenésének idejét röviddel megelőzően, nagyjából 200 millió éve jelentős légköri oxigénszint-emelkedés kezdete is kimutatható, a kettő közti lehetséges összefüggés feltárására egyelőre nem áll elég adat rendelkezésre. Ennek ellenére ezek az eredmények világosan mutatják a tojásrakás evolúciójának rendkívül összetett voltát, ami tükrözi azt is, hogy a dinoszauruszok és kortársaik hogyan birkóztak meg az ősi környezet viszontagságaival.
A belga, magyar, kanadai, kínai és német kutatók részvételével készült tanulmányt a Nature folyóiratcsaládhoz tartozó Scientific Reports közölte.
Szerző
Témák
tojás