Előfizetés

Meglepő okai is lehetnek annak, ha „majd' kiugrik a szívünk”

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.03.16. 14:14
Illusztráció
Fotó: MAY / BSIP / AFP
Ijesztő érzés, ha úgy érezzük, hirtelen felgyorsul a szívverésünk; majd’ kiugrik a szívünk. A szakorvos szerint az alkalmi pulzus kiugrásokat sem szabad félvállról venni.
Amikor az agy azt a parancsot adja: a szívnek „nagyobb sebességre kell kapcsolnia”, a szívverés működtetéséért felelős, miocitáknak nevezett, speciális izomsejtek mozgásba lendülnek. Ennek hatására a szív többször húzódik össze percenként, vagyis emelkedik a pulzus. A hirtelen megemelkedett pulzusnak több oka is lehet - mondta dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.

Fizikai aktivitás, sport

Ha intenzívebben mozgunk, a szívnek gyorsabban kell pumpálnia a vért, hogy oxigénhez és tápanyaghoz jussanak a sejtek. Minél intenzívebb a mozgás, annál inkább emelkedik a pulzus, de egy szívelégtelenséggel élő betegnek már akár egy emeletnyi lépcsőzés is ilyennek számíthat. 

Cukorevés

A túl sok cukor és szénhidrát fogyasztása felgyorsíthatja a pulzust. Még az olyan „ártatlannak” látszó ételek is okozhatnak szívdobogást, mint a kukoricapehely, a vajas pattogatott kukorica. A finomított szénhidrát által beindított inzulinválasz ugyanis a kiválasztó szervek és a belső elválasztású mirigyek harmonikus működését is összezavarja. Megemelkedik az adrenalinszint, ami tovább emeli a pulzust.

Alkoholfogyasztás

Az alkohol magas cukortartalma is elég ahhoz, hogy felpörgesse a szívműködést. Ráadásul német kutatók szerint a véralkoholszint emelkedésével együtt nő a szívritmuszavar kockázata is. A kutatást EKG-val és alkoholszondával végezték a müncheni Oktoberfest látogatói körében.

Érzelmi stresszhelyzet

A magas pulzus szívritmuszavar jele is lehet. Egy rossz vagy felkavaró hír átadásánál nem véletlenül szokták javasolni, hogy üljön le az érintett. Egy hirtelen ijedtség vagy éppen egy lelkesedést kiváltó esemény hatására ugyanis beindul a gyors stresszreakció, aminek részeként többek közt emelkedik a pulzus, akár rosszullétet is okozva.

Gyógyszerek és drogok

Bizonyos gyógyszerek (főként diétás tabletták, az orrnyálkahártya duzzanatát csökkentő szerek, asztmás inhalátorok) és egyes drogok, mint az ecstasy és a kokain is, rövid idő alatt felgyorsíthatják a pulzust.

Hormonális változások

A hormonszintek változásai, például terhesség vagy menopauza alatt átmenetileg megemelhetik a pulzusértéket.
Ha a pulzus kiugrását egynél többször tapasztaljuk, és nem tudjuk okhoz kötni, mindenképpen ki kell vizsgáltatni, hogy kiderüljön, nem húzódik-e betegség a háttérben – hangsúlyozta a szakorvos.
„Okozhat emelkedést például a vashiányos vérszegénység, egyes szívbillentyű, szívet érintő problémák, pajzsmirigy eltérés, komoly vérzés vagy egyes szervek súlyos betegségei.”

Így tudható meg, hogy „csak” a pulzust kell csökkenteni vagy az a kiváltó okot is kezelni kell. A szakorvos figyelmeztetett, a pulzust szabályozó gyógyszert orvosnak kell felírnia, az ismerősöknek bevált, de a magunk választotta szereket sem biztonságos szedni - tette hozzá dr. Sztancsik Ilona.

Ártalmasabb lehet az egészségre a sütés, mint a szmog

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.03.16. 11:11
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Egy kutatás szerint a sütés bármilyen formája többet árt az emberi szervezetnek, mint a nagyvárosokban gyakran megjelenő szmog.
A konyhai légszennyezés károsabb lehet az egészségre, mint a nagyvárosokra és ipari zónákra telepedő szmog – írta a Qubit az amerikai környezetegészségügyi kutatókat tömörítő Indoor Chem tavalyi vizsgálatának eredményeit összegző The Guardian-cikk alapján.
 A háztartások konyháiban keletkező egészségkárosító anyagokat tavaly nyáron több száz helyszíni vizsgálattal felmérő Home Chem projekt feltárta, hogy egy átlagos amerikai otthonban az ózon (O3), a nitrát- (NO3) és hidroxid- (OH) ionok, a szénmonoxid (CO) és a metán (CH4) aránya a levegőben magasabb volt, mint a durván szennyezett városok légterében. 
Leginkább a sütés szennyezi a környezetet, legyen szó a serpenyőben vagy fritőzben, illetve a kemencét imitáló sütőkben, illetve pirítókban végzett hőkezelésekről - állapították meg a kutatók. Így a pirítós, a tükörtojás, a sült kolbász éppúgy veszélyforrás, mint a csőben sült kelbimbó vagy a sült csirke.
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Az angolul particular matter (PM) néven ismert szálló por a konyhákban javarészt a sütés-főzés alapanyagaiból áll, beleértve a fűszereket, a részben elszenesedett zöldség- és húsmaradványokat, az olaj- és zsírmolekulákat. Mint kiderült, ezek közül a 2,5 mikronnál kisebb, a tüdőből nem ürülő anyagok koncentrációja 200 mikrogramm volt köbméterenként, vagyis többszöröse annak, mint amennyit a legendásan szmogos Londonban mérnek egy átlagos őszi napon.

200 millió éves találmány a kemény tojás

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.03.15. 16:16
Illusztráció
Fotó: LEEMAGE / AFP
A dinoszauruszok fosszíliákban ránk maradt tojásainak leheletvékony, mégis kemény héjuk volt – derült ki egy most publikált tanulmányból. A korábban általános, lágy héjat felváltó evolúciós újítás nagyjából 200 millió éve robbanásszerűen terjedt el a gerincesek több fejlődési ágában is.
A bennük talált embriók alapján a dinoszauruszok egy korai, nagy testű mindenevő csoportjához, az úgynevezett korai Sauropodomorpha dinoszauruszokhoz tartoztak, amelyek a jól ismert hosszú nyakú sauropodák közeli rokonai. Ezeket a kora jura időszakból származó Sauropodomorpha-tojásokat a Dél-Afrikából ismert Massospondylus, a Kínából előkerült Lufengosaurus és az Argentínából leírt Mussaurus dinoszauruszok rakták - áll a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.   
Egy nemzetközi kutatókból álló csapat – amelynek magyar résztvevője, Prondvai Edina az akkori MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, illetve a Genti Egyetem Gerincesek Evolúciós Morfológiája Kutatócsoport tagjaként dolgozott a kutatásban – részletes vizsgálatoknak vetette alá a legősibb tojáshéjak szerkezetét. A különféle kémiai, ásványtani és modern vizualizációs technikák segítségével a kutatók kimutatták, hogy a tojások nagy mérete (nagyjából 200–600 g) ellenére a meszes tojáshéj meglepően vékony, csupán 80–100 μm volt. Ez arányaiban annyira vékony, mint a mai, lágy héjú tojásokat rakó hüllők, például a tengeri teknősök és gyíkok tojáshéja, illetve a kihalt repülő hüllőké, melyek szintén lágy héjú tojást raktak.
Ennek ellenére a héj finomszerkezetében látható összekapcsolódó héjegységek, a héj repedezettsége és a tojások kerekded alakjának megőrződése arról tanúskodik, hogy a tojásokat nem pergamenszerű, hanem szerkezetileg szilárd héj védte a környezeti hatásokkal szemben, csakúgy, mint a mai madarak és krokodilok esetében. A tojáshéj vékonysága és a fészkelőhelyek félszáraz környezeti rekonstrukciója alapján ezek a korai Sauropodomorpha dinoszauruszok a fészkeiket betemették, így akadályozva meg a vékony héjú tojások kiszáradását.
A mai és egyéb ismert fosszilis tojáshéjak összevető elemzésével kiderült továbbá, hogy a tojásrakó szárazföldi gerincesek evolúciójuk első 120 millió évében nagy valószínűséggel kizárólag lágy héjú tojásokat raktak, így tehát a legkorábban megjelenő dinoszauruszok is. Ez megmagyarázza a fosszilis tojások hiányát is az ezt megelőző földtörténeti időszakból, hiszen a lágy héjú tojások csak kivételes körülmények közt őrződnek meg évmilliókon át. A szilárd tojáshéj megjelenése és elterjedése azonban a középső-késő jura időszakra robbanásszerűen, egymástól függetlenül, párhuzamosan több törzsfejlődési ágon is megtörtént – különféle krokodiloknál, egyes gyíkoknál, teknősöknél és a dinoszauruszoknál, beleértve a madarakat is.
A jelenlegi adatok szerint – meglepő módon – a dinoszauruszok csoportján belüli három fő ágon is egymástól függetlenül jelent meg a vastag, ellenálló meszes tojáshéj: a főként növényevő Sauropodomorpha és Ornithischia dinoszauruszoknál, illetve a javarészt ragadozókból álló Theropoda csoportban. Ugyan a szilárd, vastag tojáshéjak megjelenésének idejét röviddel megelőzően, nagyjából 200 millió éve jelentős légköri oxigénszint-emelkedés kezdete is kimutatható, a kettő közti lehetséges összefüggés feltárására egyelőre nem áll elég adat rendelkezésre. Ennek ellenére ezek az eredmények világosan mutatják a tojásrakás evolúciójának rendkívül összetett voltát, ami tükrözi azt is, hogy a dinoszauruszok és kortársaik hogyan birkóztak meg az ősi környezet viszontagságaival.
A belga, magyar, kanadai, kínai és német kutatók részvételével készült tanulmányt a Nature folyóiratcsaládhoz tartozó Scientific Reports közölte.