Fischer Iván;Budapesti Fesztiválzeneka;

- Éljük át a közösséget!

Több újdonsággal végleg összeállt a Budapesti Fesztiválzenekar 2019–20-as évadának programja végleg, erről tegnap délután Fischer Iván Lakásszínházában kapott a sajtó tájékoztatást.

Ahogy előzetesen írták, rengeteg gondolkodás, ötletelés és persze munka után állt össze a zenekar 2019–20-as évadának programja, de erről személyesen is beszámolt Fischer Iván zeneigazgató, karmester, Martin Hoffmann az új ügyvezető igazgató és Erdődy Orsolya igazgató-helyettes. Fischer Iván kezdte a sort, aki számára Monteverdi korszakos remekének, Orfeo című operájának a színpadra állítása jeleneti az évad első nagy feladatát. Nem csak karmesterként, és ismét rendezőként fog feltűnni a produkcióban, hanem új befejezést is komponált Monteverdi stílusában a műhöz, mert mint lapunknak elmondta, az eredeti befejezésnek csak a szövege maradt fenn, mintegy tíz perc zene hiányzik.

Megtudtuk tőle azt is, jól ismeri Martin Hoffmant még abból az időből, amikor a Berlini Filharmonikusoknak volt az intendánsa, ő pedig minden évben dolgozott a zenekarral az utóbbi évtizedekben. Amikor Hoffmann ott hét-nyolc év után befejezte a munkáját, Fischer Ivánban azonnal felötlött a gondolat, hogy meg kellene nyerni őt a Fesztiválzenekar számára. Most lehetőség nyílt rá, hogy meghívják dolgozzon velük, és már ki is alakult a barátságos munkakapcsolat vele. Feladata az, hogy kiterjedt kapcsolataival a zenekarnak azt a hírnevét, sikerét, amelyet már megszerzett a világban, Erdődy Orsolyával – aki inkább a magyarországi eseményekre koncentrál - együttműködve tovább növelje.

Természetesen szót kapott Martin Hoffmann is, aki jogász végzettségű szakember, a német SAT1 televíziót is vezette, és így otthonosan mozog a művészvilágban és az üzleti élet területén egyaránt. Elmondta, több oka van annak, hogy vállalta, eleget tesz Fischer Iván meghívásának. Első az a művészi színvonal, amelyet a zenekar képvisel, és amely nagy nemzetközi elismertségének alapja. A másik Fischer Iván személyisége, aki innovatív és kreatív módon létrehozta és vezeti együttesét. A mi kérdésünkre, arról beszélt, hogy ami a zenekarban legjobban megragadta, az a zenészek lelkesedése. Szeretnek játszani, és az a pozitív energia, amely együttműködő zenélésükből árad jól érzékelhető. Azt már tudta ezelőtt is, hogy az elképzelhető legmagasabb művészi minőségre képesek, Sztravinszkij Tavaszi áldozata, amit tőlük hallott, a mű egyik legizgalmasabb előadása volt, aminek valaha tanúja lehetett. További érdeklődésünkre azt válaszolta, a zenekar már nagyon jól pozicionált a világban, művészi értelemben semmiféle radikális változtatásra nincs szükség, nem is azért van itt, hogy ilyet hajtson végre. Erdődy Orsolya azt mondta el kérdésünkre, hogy Martin Hoffman arra fog koncentrálni, még színvonalasabb, fontosabb helyszínekre juthasson el a zenekar a turnék során. Megjegyezte, leginkább nyugodtságán látszik, hatalmas tapasztalata van, semmitől nem ijed meg, bármilyen kérdés vetődik fel, higgadtan, a megoldásra koncentrálva kezeli.

Az évad során a zenekar kétszer is eljut Amerikába, 1998 óta először játszanak a Hollywood Bowlban, azután a New York-i Lincoln Centerben, de a londoni Barbicanban is. Fontos állomásuk lesz a Vincenzai Operfesztivál, ahol a már említett Monteverdi-operát is előadják. Jönnek hozzájuk zongoristák, hegedűsök, karmesterek a világ minden tájáról, Elisabeth Leonskaja, Raneud Capuçon, Patricia Kopatchinskaya, Perényi Miklós emelhető ki a szólisták sorából, de Schiff Andrással is fognak turnézni, aki mint tudjuk haza nem jön szerepelni. Jön Marek Janowski, és Dimitrij Kitajenko, valamint vendég lesz Jordi Savall is. Éljük át a közösséget az évad szlogenje, ebbe illik, hogy lesz újra június 16-án a Szent István bazilika előtti téren TérTáncKoncert a „szabadság zenéjével”, és folytatódnak a közösségi hangversenyek is, egyre több helyre, távoli kis faluba jutnak majd el, ahol a legfontosabb korosztálynak, a gyerekeknek is zenélnek.

Egy sikertörténet1983-ban sok kiváló képességű hazai zenész élt, működött Magyarországon – vagy külföldön -, de a karmesterek, szólisták mégsem találtak itthon olyan igazán kiváló szimfonikus zenekart, amely egyenrangú partner lett volna számukra. Fischer Iván és Kocsis Zoltán voltak azok, akik művészi tekintélyüket és személyiségüket az ügy mellé állítva olyan zenekart akartak felállítani, amely ha csak alkalomszerűen működve is, de kiváló külföldi együttesekkel összehasonlítva is versenyképes. Eleinte egy-egy produkcióra, hangversenyre kiváló zenészeket válogattak az államilag szervezett formában, de ebből következően elkényelmesedetten működő zenekarok tagjaiból. Megmutatták, létezik változtatásra lehetőség a pangásnak indult Kádári rendszerben, megalakult az akkor még csak Fesztiválzenekar nevet viselő együttes. A kezdeményezés alulról jött, de mivel a Hungarotonnak és a Tavaszi Fesztiválnak is szüksége volt színvonalas nagyzenekarra, új szemléletű vezetőiket nem volt nehéz támogatónak megnyerni. Új volt a munkamorál, a lelkesedés, nem is tetszett a kezdeményezés mindenkinek, főleg az említett országos zenekarok vezetőinek, de végül az eredmények igazolták a merész kezdeményezést, már az év decemberében tartott koncertek valami egészen mást mutattak, mint egy átlagos magyar zenekari hangversenyen hallható volt akkoriban. Sikerült egy-két szponzort is találni, az olvadozó szocializmus egyes vállalatvezetői már megértették, miről van szó, egyre rendszeresebbé válhattak a hangversenyek. De legfontosabb, hogy tömegek voltak kíváncsiak az újdonságra, és jelentkeztek világelső lemezcégek is. A fejlődés azonban azt is magával hozta, hogy a zenekar kinőtte fesztivál jellegét, az alkalomszerű működésű együtteset vagy meg kellett volna szüntetni, vagy állandóvá, önálló társasággá alakítani. Szerencsére ez az időszak már a rendszerváltás idejére esett, és az is természetes igény volt, hogy Budapestnek legyen saját, a nevét viselő zenekara, így akkor különböző finanszírozási forrásokból létrejöhetett 1992-ben új nevén a Budapesti Fesztiválzenekar. Az ezredforduló a teljes szervezeti önállóságot is meghozta az együttesnek, de a folyamatos hazai és külföldi sikerek ellenére az anyagi nehézségek végül csak 2003-ban szűntek meg alapvetően, ekkor már állami támogatást is kaptak, azóta három lábon áll a zenekar.   

Persze az angol sir mellett akadnak lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, kolibrik, komodói sárkányok és így tovább.