Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
Frissítve: 2019.03.20. 09:36

Nem korrupt

Szijjártó Péter Közgázt végzett, akár érthetne is a közgazdaságtanhoz. Ezzel az erővel azt is mondhatnánk persze, hogy éveken át a Fidesz és Orbán Viktor szóvivője volt, tehát akár tudhatna is hihetően hazudni. (A kormánypárt dedikált embereket tart a füllentésre, aztán ha az érintettek megfáradtak, és elveszítették a szavahihetőségüket, akkor más fontos megbízatást kapnak. Így került Szijjártó a Külügybe.) A jelek szerint azonban egyikhez sem ért - a ma Corvinus néven futó egyetem tetszőleges vizsgájáról minden bizonnyal kivágták volna azért a minapi mondatáért, amely szerint „ha egy országban rendszerszintű korrupció működik, akkor nemzetgazdasága nem tud olyan adatokat produkálni, mint amilyen adatokat a magyar gazdaság produkált az elmúlt nyolc esztendőben”.
A külügyi és külgazdasági miniszter nem kevesebbet állított, mint hogy amennyiben egy állam korrupt, akkor ott nem lehet gyors a gazdasági növekedés. Ami, ha igaz lenne, mindenképpen jó hír lenne a világ fejlődése szempontjából, hiszen azt jelentené, hogy Líbiában, Etiópiában, Ghánában, Elefántcsontparton, Örményországban, Törökországban, Bangladesben, Szenegálban Tádzsikisztánban, Romániában, Kínában, Indiában, sőt Panamában is megszűnt a korrupció – merthogy az itt felsorolt országok mindegyikében magasabb a gazdasági növekedés, mint a Szijjártó Péter szerint nem korrupt Magyarországon. Nem is kevéssel: a polgárháború után éledező Líbiában 64, Etiópiában 10,8, de még Panamában is 5,3 százalékos volt 2017-ben a gazdaság bővülése, szemben a soványka magyar 3,9 százalékkal. 
Akit a politikai nyilatkozatokon túl a tények is érdekelnek, annak érdemes egy pillantást vetnie a széles körben elfogadott korrupciós rangsorokra, összevetve azokat a növekedési indexekkel. A gazdasági bővülési listán Magyarország előtt és mögött a világ legkorruptabb országai közé tartozó Malawi és Kazahsztán van – ők tehát nagyon durva korrupció mellett tudnak ugyanolyan növekedést produkálni, mint mi, ami már önmagában is cáfolja Szijjártó tételét. Még szomorúbb, hogy a hozzánk hasonló korrupciós szinten lévő országok közül a legtöbben gyorsabban nő a gazdaság, mint nálunk – ez lefordítva annyit jelent, hogy az ottani elitek még a közösből ellopott pénzt is sokkal hatékonyabban használják föl, mint a magyar korrupció haszonélvezői. 
Talán a fentiekből is kiderül: olyan összefüggést, hogy a korrupt államban nem lehet látványos növekedés, a közgazdaságtan nem ismer. A két változó között nem fordított arányosság van, sokkal összetettebb a viszonyuk. Hogy Szijjártó Péter is megértse: a GDP szempontjából rövid távon mindegy, hogy az uniós támogatásból falusi focistadion épül, vagy iskola – netán nem is betonba öntik a pénzt, hanem korszerű tananyagba és tanerőbe. A korrupció ott jön a képbe, hogy ahol olyan korrupt a rendszer, mint nálunk, ott sokkal nagyobb eséllyel költik a közjavakat olyan projektekre, amelyekből - bár a GDP-t növelik - az állampolgárok közössége helyett csak egy szűk hatalmi kör profitál.
Frissítve: 2019.03.20. 09:39

Wellness

Nem úgy van ám az, hogy a NER-társak meg a saját lábukon álló családtagok alaposan bevásárolnak, dagad a cekker a sok szállodától, aztán meg áll üresen az a temérdek szoba, mert ha randa az idő, a magyar juszt se megy wellnessezni a Balatonhoz. Egy jó ötlet ilyenkor aranyat ér, és persze az sem árt, ha kéznél van mondjuk egy milliárd, amit sebtiben el lehet költeni. 
Ötletnek pedig egyenesen kitűnő, hogy képezzük ki '56 történetéből a nemzet napszámosait. Az élethosszig tartó tanulás igazán nemes cél, a tanárok pedig, addig is, amíg türelmesen várják a már megint beígért harminc százalékos béremelést, nyugodtan élvezhetik egy kicsit a jacuzzit meg a svédasztalt. Nyáron, amikor nekik kéne kifizetni a szállodai számlát, úgyis legfeljebb felszolgálóként vagy takarítóként láthatnak majd ilyet közelről. 
Mi vagyunk az utolsók, akik sajnálják ezt a kis kikapcsolódást a pedagógusoktól, és szívből reméljük, hogy nem jön rájuk a lábrázás, amikor kiszámolják, egyhavi bérüket költi Schmidt Mária alapítványa arra, hogy ők is megtudják, Dózsa Lászlót kiskorában Pruck Pálnak hívták. Egye fene, két lávaköves masszázs között az ember simán végighallgatja '56 újmódi értelmezését, amelyben a ciki kommunisták helyett a fotogén pesti srácok játszották a főszerepet - ha majd magára csukja az osztályajtót, még mindig nem tilthatja meg neki senki, hogy a valóságról beszéljen.  
De azért mégiscsak van ebben az egészben valami nagyon megalázó. Nyolc éve trappol szöges bakancsban a Fidesz keresztül-kasul az oktatáson; a felelős és önálló értelmiségi cselekvés lehetőségét is megtagadja a tanároktól, egész nemzedékek sorsát építi egy nagymellényű szaniteráru-kereskedő hagymázos fantazmagóriáira. És amikor felhorgad a jogos indulat, egyszerűen elfelejt időben válaszolni a sztrájkot kezdeményezőknek, sőt még vissza is kérdez, hogy ja, nem gondoltam, hogy ez maguknak olyan fontos. 
Ugye, legalább nem gondolja senki, hogy annak az ötezernek a szemében, aki most elmegy wellnessezni, ezzel jóvá van téve bármi is?
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.03.20. 09:38