Áldozat-feeling, tagadás, hablaty - ezt a kommunikációs startégiát vetette be Palkovics az Akadémia ellen

Publikálás dátuma
2019.03.20. 09:43
Palkovics László, a Magyar Tudományos Akadémia főkapuja előtt
Fotó: Vajda József / Népszava
Tudományos módszerekkel elemezték az innovációs miniszter MTA-ügyben adott nyilatkozatait: védekezve támadás, semmitmondó frázisok és tagadás jellemzi a megszólalásokat.
Tavaly nyár óta tart a küzdelem a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) között, a kutatóintézetek jövőjéről. Palkovics László, az ITM minisztere igyekszik az ötezer embert foglalkoztató kutatóhálózatot kivenni az akadémia fennhatósága alól, és egy eddig ismeretlen célú átszervezés után a minisztérium irányítása alá venni – emlékeztet cikkében a 444.hu. A portál azonban most nem az önrendelkezésért/ hatalomátvételért folytatott harc gyakorlati oldaláról mutat be összeállítást, hanem arról, ahogy ez a küzdelem Palkovics László kommunikációjában, retorikai eszköztárában megjelenik. A lap idézi a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) megállapításait: a központ a tudományos szövegelemzés módszerével vizsgálták meg Palkovics érveit.Az elemzéshez a 888.hu, a magyaridok.hu, az origo.hu és az index.hu összes olyan cikkét felhasználták, amelyekben szó szerint idézik Palkovics Lászlót az MTA átalakításával kapcsolatban, 2018. június 1. és 2019. február 9. között. Összesen 34 ilyen cikket találtak. 

Úgy kezdődött, hogy visszaütöttek

A miniszter az MTA érveire rendszerint olyan szavakkal reagált, amelyek azt sugallják, hogy ő az áldozat ebben a helyzetben. Például: a miniszter „sérelmezte", hogy „fenyegető nyilatkozatok" hangoztak el az MTA részéről; szerinte az MTA „konfrontatívabb", mint más kormányok idején volt; úgy vélte, hogy az akadémia vezetői nyilatkozataikkal „hátba támadták" és „nyomást próbálnak gyakorolni rá".  Vagyis a miniszter elsősorban úgy próbálja beállítani a konfliktust, mintha rátámadtak volna a tudósok. Holott a konfliktus úgy kezdődött, hogy elküldte az MTA vezetésének az intézményhálózat elvételéről szóló tervét, és pontosan 54 percet adott arra, hogy az egész MTA létét alapvetően érintő javaslatára reagáljanak.  A CRCB emlékeztet arra, hogy a játékelmélet szerint két lehetséges viselkedése van egy konfliktus szereplőinek: agresszívek lesznek vagy behódolnak. Palkovics arra számított, hogy a nagyon agresszív fellépését behódolás követi, ám azzal, hogy az MTA ellenállt, megbukott az első kísérlete. Ezzel a kutatók szerint az MTA az első körben lélektani előnyhöz jutott, mert a miniszter védekező pozíciót vett fel - legalábbis kommunikációs szinten. „Szomorú és sajnálatos, hogy az akadémia különböző nyilatkozatokkal próbál nyomást gyakorolni a kormányra" - mondta például.

Csak azt tudjuk, mi nem lesz

A mai napig nem világos, hogy mi a kormány terve a kutatóintézetekkel, és pontosan milyen formában és melyik működhetne tovább. Amikor Palkovics a tervekről beszélt, akkor elsősorban tagadott, vagyis csak azt fejtette ki, hogy „mi nem lesz".  A tervekről például így szokott beszélni: „nem történik államosítás", „nem fog sérülni az MTA autonómiája", „a kormány nem kíván beleszólni", „a rendszer nem határozza meg, hogy melyik kutató mit kutasson", „érték nem veszhet el", „nem vonunk el forrásokat", „nem lesznek működési zavarok", „a jó kutatók nem fognak nagyobb számban elvándorolni", „nem fog marginalizálódni az MTA szerepe".  Vagyis a nyilvános megszólalásait Palkovics sokszor arra korlátozza, hogy az MTA munkatársai által megfogalmazott aggályokat tagadja. Azt már nem teszi hozzá, hogy akkor mi lesz, illetve azt sem, hogy miért nem megalapozottak ezek az aggodalmak.  Árulkodó viszont, hogy nem nyilvánosan már nem nyugtatgat, hanem fenyeget. Február elején egy akadémiai vezetőnek egy órán keresztül mondta el telefonon, hogy „nincs mozgástér", „mindenképpen keresztül viszi", „nincs értelme ellenállásnak". Az inkognitóban maradt kutató a beszélgetés leiratát a miniszter hivatalos álláspontjaként továbbította az MTA vezetése felé. Hasonló húzása volt Palkovicsnak, amikor egy tárgyalás végén, már az ajtóból kifelé menet szólt vissza az MTA elnökének, hogy a közgazdasági kutatóintézetet meg kell szüntetni, de nyilvános fórumon, illetve hivatalos dokumentumban ilyet sohasem állított – mutat rá a központ Mindez arra utal, az elemzés készítői szerint, hogy van valami a miniszter fejében, de erről csak személyesen, zárt ajtók mögött, illetve telefonon hajlandó beszélni, egyébként viszont inkább arra szorítkozik, hogy tagadja az ellenérveket. 

Jól hangzó blabla

Amikor túllépett Palkovics miniszter a tagadásokon, akkor megfoghatatlan általánosításokat mondott csupán arról, hogy mit akarna másképpen csinálni. Például: „Azokra a társadalmi, gazdasági, műszaki kihívásokra, amelyek a közösség előtt állnak, közösen kell egységes megoldást találniuk a tudománynak, az innováció képviselőinek". Vagy: „a magyar tudós közösség állapodjon meg abban, mely területeket tartja fontosnak, de legyenek olyanok, amelyek valamilyen módon a közösség érdekeit szolgálják". Ezek az elvi megközelítések Palkovics szerint, ám a fenti szövegekből nem derül ki, hogy milyen kihívásról, milyen közösségről és milyen érdekekről beszél.  Amikor a konkrét lépésekre utalt, ilyeneket mondott a kutatóintézetekről: „a szaktárca egységes koordinációjába kerül", vagy „a kormány bizonyos szempontból strukturáltabbá szeretné tenni ezeket a területeket a szakmai közösség döntései alapján". Ebből nehéz lenne megállapítani, hogy mit akar, ahogy az a gondolata sem vezet közelebb a megoldáshoz, hogy: 
„olyan strukturális és finanszírozási modellre van szükség, amely az ország kutatási és innovációs törekvéseit minden irányból támogatja".

 Amikor néha állított konkrétabbat is, például azt, hogy az akadémia „nem vette elég komolyan az innováció problémáját az elmúlt húsz - harminc évben", vagy „az MTA kutatási rendszere lényegében 80 éve nem változott", vagy éppen a „ranglistán hátrébb szorultunk", akkor soha nem fejtette ki, hogy mi alapján gondolja ezeket, miközben az MTA rendre statisztikákkal, illetve konkrét megtörtént esetekkel reagál, például a legutóbbi, 2012-es nagy átszervezésekkel, amikor a mostani kutatóhálózati rendszer egyáltalán létrejött.

Logikai bukfencek sora

A CRCB a sok nyilatkozat alapján a következő rendszert hüvelyezte ki Palkovics nyilvános megszólalásaiból: • Állítás 1: az akadémiai kutatóhálózat nem elég hatékony. • Állítás 2: az intézményhálózat és finanszírozása régóta változatlan.  • Következtetés: át kell alakítani az intézményhálózatot és a finanszírozást, és akkor hatékonyabb lesz.  A CRCB szerint ezzel sok probléma van. Először is, az első állítást Palkovics nem bizonyította sohasem, megállapításának nem tudni, hogy mi az alapja. Az MTA ezzel szemben számos statisztikát adott közre arról, hogy miért tartják hatékonynak magukat, lásd például itt és itt.  A második állítással pedig az a baj, hogy az bizonyíthatóan hamis, hiszen utoljára hét éve történt jelentős átszervezés. De ha úgy teszünk, mintha az állítások igazak lennének, akkor sem helyes logikailag a következtetés. Két dolog együttállásából ugyanis önmagában nem következik okozati összefüggés, de még ha következne is, akkor sem feltétlenül lenne igaz, hogy a második állítás megfordításából az első állítás megfordítása következik. Ha ezek így megfeleltethetőek lennének, akkor annak is igaznak kellene lennie, hogy minden finanszírozási átalakítás nyomán növekszik a hatékonyság. 

Időt nyer, és megosztásra játszik

Palkovics kommunikációs technikájának van értelme.  • Lassítja a másik oldalt, mert rengeteg idő mehet el azzal, hogy az MTA dolgozói és vezetői megpróbálják megfejteni, hogy mit is akar a kormány. • Megosztja a másik oldalt, mert a különböző megfejtések képviselői egymással kezdenek el vitatkozni.  • Megvédi Palkovics önmagát attól, hogy adatokon alapuló, konkrét vita alakuljon ki, ahol érvelni kell, helyette érzelmekre és hangulatokra koncentrálhat.  

Aki kritizál, az politizál, aki politizál, az ellenség

A miniszter egyik visszatérő érve, hogy az MTA ellenállása valójában „politizálás", márpedig politizálni jellemhiba, illetlenség. Ilyeneket szokott mondani: „Az akadémia bizonyos kérdésekben elmozdult a direkt politizálás felé, ami nem az ő dolga", vagy éppen „a kormány tisztán szakmai szándékaival szemben egy politikai helyzet generálódik", és „az MTA igen sokáig félreértelmezte a helyzetet, és párbeszéd helyett a politikai nyomásgyakorlást választotta". Márpedig szerinte „az MTA kutatóintézetei közösségi forrásokat hasznáénak, így elvárható, hogy ne politizáljanak".  Ez szintén logikai bukfenc - jegyzi meg a Korrupciókutató Központ Budapest – hiszen ha azt állítja, hogy az ellenérvek hangoztatása az politizálás, akkor ezzel kizárja azt, hogy létezhet más motivációjú ellenállás is. Ebből az következne, hogy a kormány tévedhetetlen, és amit tesz, az mindenkinek jó. Miközben az MTA sosem vett elő politikai érveket, eddig nagyon igyekezett kifejezetten csak a kutatóhálózatokról beszélni.  Az is teljesen fals érv, hogy aki állami fizetést kap, az nem politizálhat. Hogy ne menjünk messzebb, a parlamenti képviselők is állami fizetést kapnak, hogy politizálhassanak. Palkovics érvelése inkább arról szól, hogy a közszférában dolgozók sohasem mondhatnak ellent a kormány akaratának, és ezzel alapjaiban utasítja el a polgári demokráciát. 
Palkovics végső érve úgy tűnik, hogy annyi, hogy nem szabad vitatkozni, mert aki vitatkozik, az ellenség, és ennek megfelelően kezelik is. Erre utalt a már idézett telefonbeszélgetésben is, amikor sorosista gyűlés szervezésével vádolta meg az akadémiát.

Szerző

Többfrontos vita a német megszállásról

Publikálás dátuma
2019.03.20. 09:00
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia „kétarcú politikája” került terítékre március 19-e, Magyarország német megszállásának 75. évfordulója alkalmából. A vitából ezúttal sem maradhat ki a magyar állam felelősségének kérdése.
A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal – ezzel a címmel jelent meg Borhi László, az Indiana Egyetem történészének írása az Indexen. Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok szerinte megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszott, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták – közölte Borhi László –, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni. Így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal – állította. 1943 őszén Magyarország már a feltétel nélküli megadás elvét is elfogadta volna egy különbéke kedvéért. 1944 márciusában titkos amerikai küldöttséget vártak Budapestre a különbéke feltételeinek megvitatására, a megadás aláírására. Nem a magyar vezetésen múlt, hogy ez nem vált valóra. Valójában a szövetségesek játszottak kétarcú politikát – olvasható. Karsai László történész, a holokausztkutatás magyarországi szakértője kérdésünkre elmondta, hogy sokat beszélgetett Borhi Lászlóval, aki neki is rendszeresen beszámolt eredményeiről. Mindezeket könyv formájában már három éve angolul publikálta. „Talán talált egy-két új dokumentumot”, de Karsai számára az Indexen publikált cikk nem tartalmazott újdonságot. Sajnos, igaza van – állapította meg Karsai László. Más kérdés – folytatta –, hogy lehetne árnyalni a képet. Ha nincs megszállás, akkor persze nincs magyar holokauszt sem. A magyar zsidók sorsát végső soron azonban nem a megszállás, hanem a megszállás utáni német és magyar politika döntötte el – hangsúlyozta. Ha már megszálltak minket, Horthy Miklós kormányzó még mindig megpróbálhatta volna elérni, hogy csak néhány ezer vagy tízezer felnőtt, munkaképes zsidó férfit vigyenek el. Ungváry Krisztián egyenesen úgy látja, többször leírta, hogy a németek ezzel meg is elégedtek volna – emlékeztetett Karsai László. A németeknek ugyanis nem lett volna emberük, eszközük a magyar kormány akarata, Horthy döntése ellenére tömeges deportálásra. Karsai László szerint Borhi László ezt nem látja, nem veszi figyelembe: kár.
Szerző
Frissítve: 2019.03.20. 11:28

Fiatal NER-reménység repült Moszkvába Mészáros Lőrinccel

Publikálás dátuma
2019.03.20. 08:39
A Mészáros Lőrinc által többször is használt magánrepülő
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A sportbefektetéseiről ismert Hamar Gábor is ott ülhetett a 17 milliárdos Bombardier fedélzetén
Hétfőn délután szállt fel a ferihegyi repülőtérről az az ezúttal Moszkvába tartó magánrepülőgép, amelynek fedélzetén Orbán Viktor miniszterelnök is utazott már a MOL Vidi meccseire. A 17 milliárdos Bombardierkedden kora délután érkezett vissza Magyarországra, fedélzetén a leggazdagabb magyarral, Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdossal és három utassal. A 24.hu fotóriportere megörökítette a leszállást - írja az utazásról beszámoló portál.
Mészáros mellett Hamar Gábor, egy fiatal üzletember is a fedélzeten volt. Az eddig kevéssé ismert Hamar forrásaink szerint jó kapcsolatokat ápol a miniszterelnök veje, Tiborcz István körével, de a lap információi szerint családilag szoros szálak fűzik Mészároshoz is.   Hamar édesanyja, Hamar Attila Albertné a Puskás Akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány gazdasági igazgatója, és ő vezeti a Pro-kvóta Kft.-t is, így Hamarné tekinthető a Mészáros Lőrinc körül zajló sportügyletek egyik kulcsfigurájának. Fontosságát jelzi, hogy két éve ő adott tájékoztatást a felcsúti kisvasútépítés pénzügyeiről, amikor az uniós támogatás felhasználását vizsgálva a településre látogatott az Európai Parlament delegációja. Hamar Gábor sem lett hűtlen Felcsúthoz. A Puskás Akadémia honlapja szerint egyike azon kevés magánszemélynek, akik a nagy cégek mellett felkerülhettek a csapat támogatói közé. Hamar újabban azonban egy másik sportágban, a teniszben utazik. Ő volt egyik befektetője a XII. kerületben tavaly megnyílt Budai Teniszcentrumnak, két hete pedig bejelentkezett a gazdasági ügyekben megtépázott, a kormánnyal és a legjobb magyar játékosokkal is háborúban álló Magyar Tenisz Szövetség vezetésével szemben egy 20 pontos programmal. „Az elmúlt hónapokban rengeteget beszélgettem volt és jelenlegi játékosokkal, edzőkkel, szülőkkel, műhelyvezetőkkel, így pontosan tudom: átláthatóbb működésre, új programokra, és ami a legfontosabb, békére lenne szüksége a magyar tenisznek. Mi, potenciális támogatók vagy akár elnökségi tagjelöltek elsősorban a pénzügyi háttérért felelnénk, amely fedezetet nyújtana többek között a húszpontos szakmai programra” – mondta akkor a 36 éves Hamar a Nemzeti Sportnak.
Hogy Moszkvában milyen ügyben járt Mészáros Lőrinc oldalán, nem tudni, de Hamar a szeszipartól az informatikán keresztül az ingatlanbizniszig sokféle vállalkozással próbálkozott, aktuálisan viszont csak háromban tulajdonos. A kétezres évek közepén a szeszesitalgyártó Likőr Hungária Kft.-ben volt érdekelt, amely azután végelszámolás alá került, majd kényszertörléséről rendelkeztek. Néhány ingatlanos cégben is felbukkant, amelyeket távozása után felszámoltak, de ilyesmi történt családi kereskedőcégükkel, a Crimex Fill Kft.-vel is. Most is működik viszont a Hrone Szolgáltató és Tanácsadó Kft., amelyben 2014-ig volt érdekelt, a családi céget most édesanyja, testvére Ildikó, és Kiss Judit viszi. Utóbbi a több száz milliárd forint forgalmú Spar Magyarország ügyvezetője volt 2012-ig. 
Szerző