Eltemették Koós Jánost (fotók, videó)

Publikálás dátuma
2019.03.20. 15:00
Koós János táncdalénekes, előadóművész, humorista, színész temetése a Farkasréti temetőben 2019. március 20-án.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
A március elején, 81 éves korában elhunyt énekest hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a fővárosi Farkasréti temetőben.
Nagy tömeg gyűlt össze szerdán a budapesti Farkasréti temető Makovecz Terme előtt, hogy utolsó útjára kísérje a felejthetetlen nevettetőt és énekest, Koós Jánost - tudósít a Bors. A művész 81 éves korában, rövid ideig tartó betegség után hunyt el március elején.

A korábbi híreknek megfelelően a búcsúbeszédét a család kérésére Verebes István írta, és Szerednyey Béla olvasta fel:
Szerednyey Béla színművész felolvassa Verebes István gyászbeszédét
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
A lap a szertartásról az alábbi, csaknem félórás videót is közzétette:
Koós János 1937. november 21-én a romániai Gyergyószárhegyen született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után Zeneművészeti Főiskolán oboa szakon végzett. Az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja volt 1957 és 1960 között, majd ezután indult táncdalénekesi karrierje. Táncdalfesztiválokon nagy közönség- és szakmai sikert aratott – három fesztivált megnyert –, legemlékezetesebb dala a Kislány a zongoránál. Énekesi karrierjével párhuzamos volt színészi pályafutása is, 1966 és 1970 között három filmben is szerepelt: Az oroszlán ugrani készül (1966), Bűbájosak (1969), A gyilkos a házban van (1970). A Mikroszkóp Színpad tagjaként színész és parodista volt 1982-től 1985-ig. Pályája itt és ekkor kapcsolódott össze Hofi Gézával, akivel énekes-parodista duót alakítva számos sikeres színpadi és televíziós produkciót készített. Később a karmesterséggel is megpróbálkozott: szimfonikus zenekart vezényelt a Zeneakadémián is, 1999-től televíziós szórakoztató műsorokat vezetett. Felesége az énekesnő Dékány Sarolta, lánya, Réka énekes.
Dékány Sarolta énekesnő, Koós János özvegye (k) és lánya, Koós Réka színművész
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
Örökzöld slágerei: Kislány a zongoránál, Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kapitány, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült, Sír a telefon. Koós János megkapta az Artisjus zenei életműdíját, a Hungarotontól életműlemezt vehetett át, és 2008-ban ő kapta meg elsőként a tiszteletbeli pénzügyőr címet. 2014-ben Szenes Iván Életműdíjjal tüntették ki.
Szerző
Frissítve: 2019.03.20. 17:22

Ha díjat oszt a kormány, sem a szakmai szervezetek, sem a kuratórium véleménye nem számít

Publikálás dátuma
2019.03.20. 14:02
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A Magyar Színházi Társulat azt fontolgatja, hogy egész addig nem vesz többé részt a díjosztás nevű bohózatban, míg az összes művészeti középdíj vissza nem kapja régi rangját.
"Sokkként ért bennünket a lista, amelyben a Magyar Színházi Társaság által felterjesztettek közül senki, de a kuratórium által felterjesztett 32 művész közül is csak heten kapták meg a Jászai Mari-díjat" - írja szerdai közleményében a Magyar Színházi Társaság. Hozzáteszik, a bábművészeknek osztható Blattner Géza-díj esetében még rosszabb a helyzet, mert ott a négy felterjesztett művész közül egyikük sem kapta meg a díjat.
"A szakma ilyen mérvű semmibevétele még sosem fordult elő"

- fogalmaznak, hozzátéve: azt látják, hogy sem a szakmai szervezetek, sem a miniszter által felkért kuratóriumok véleménye nem számít, és még ők sem tudják, ki az, aki végül is dönt a díjazottak személyéről.
A Magyar Színházi Társaság, mint a színházi szakma ernyőszervezete, minden évben alapos előkészítő munka után él azzal a törvény adta jogával, hogy a tagszervezetek javaslatai alapján általa érdemesnek tartott személyeket terjesszen fel különböző állami szakmai díjakra. Ezeket a felterjesztéseket alapos vita, az adott személyek munkásságának ismerete, és különböző egyéb megfontolások jellemzik, például, hogy a színházi szakma teljes spektruma lakhely, munkahely, foglalkozás, sőt férfi-nő szempontból is képviselve legyen. Azt írják, amíg egy olyan kuratórium döntött a miniszteri díjakról, ahol az egyes területek – tervezők, dramaturgok, rendezők, budapesti, vidéki és határon túli színművészek – is képviselve voltak, könnyebb volt ezeknek a kritériumoknak eleget tenni, de még az elmúlt években is igyekezett a kuratórium magáévá tenni és érvényesíteni ezeket az alapelveket.
Kellő szakmai garanciák híján a társaság elnöksége megfontolja, hogy a jövőben részt vegyen-e egy ilyen általa szakmailag nem befolyásolható folyamatban, míg "az összes művészeti középdíj eredeti céljának megfelelően vissza nem kapja régi rangját".

Van, ahol Orbán nyúlhatott bele a díjazottak névsorába

Korábban a Munkácsy-díj bizottság egyik tagja kemény levelet írt Kásler Miklós emberminiszternek és egyben lemondott a tagságáról. Krajcsovics Éva festőművész lényegében ugyanezt rótta fel a miniszternek: a Magyar Festők Társasága által összeállított listát a szakmai jelöltek névsoráról olyan mértékben változtatták meg, amely számára már vállalhatatlanná teszi a közreműködést a bizottságban. Krajcsovics 2017 óta tagja a bizottságnak, és elmondása szerint minden évben változtattak 1-2 nevet az általuk javasoltak listáján, de most más volt a helyzet: "tizennégy művésznek akartak díjat adni, és a mi listánkról hét nevet kivettek, hetet pedig betettek. Volt köztük egy, amelyik még a felterjesztettek között sem szerepelt" - sorolta az artportal.hu-nak. Négy díjazott egyetlen szavazatot sem kapott a szakmai bizottságtól, Bács Emese festőművészt pedig hiába állította listája élére a bizottság, rajta sincs a díjazottak listáján.
A Táncsics-díj esetében sem különb a helyzet: két olyan televíziós műsorkészítőnek adta a kormány idén az elvben az újságírói hivatás legjobbjainak szánt elismerést, akiket nemhogy a Táncsics-díj bizottság nem ajánlott, de még a fölterjesztettek között sem szerepeltek. Mivel a díjazásnál Kásler Miklós feje fölött is átnyúltak, a két díjazottat vélhetően Orbán Viktor választotta ki.
Közös még a fenti esetekben az is, hogy a díjakat kivételesen a megszokottnál több személynek ítélték oda.
Szerző

Schubert zongorára is dalokat írt

Publikálás dátuma
2019.03.20. 11:30

Fotó: Gál Gábor / fotoda.hu
Schubert műveinek szentelte egész estjét Fülei Balázs , és a szentelés most nem üres szólam. A zeneszerzőt kivételesen kiművelt zongoraművészi eszközeivel teljes valójában mutatta be nekünk.
Fülei Balázs lapunkban olvasható interjújában nemrég kifejtette, hogy fontosnak tarja, szóban is elmondja fiataloknak koncerteken, hogyan közeledjenek ahhoz a zenéhez, amit hallani fognak. Most, esti, felnőtteknek meghirdetett hangversenyén is hosszabban beszélt Schubertről és koráról, mielőtt játszani kezdett. Mondanivalójának lényege az volt, hogy abban a korban, amelyben már Paganini- és Liszt-kaliberű zenészek is kezdték a világot járva sikereiket aratni, ő saját baráti társaságával jól megvolt, velük élt Bécsben. Ez a befelé forduló, a dolgokat sajátos szűrőn tekintő életszemlélet műveiben is tetten érhető, így a Magyar dallamban, amelyben a verbunkos elemei bukkannak fel. Ugyanakkor nem felületes magyarkodásról van szó, mindezek valamiféle távoli emlékként sejlenek fel, talán azokra az Esterházy-lányokra gondol vissza benne, akiket zongorázni tanított. Ennek megfelelően Fülei kissé lassabb tempót vett a megszokottnál, nosztalgikus érzetet adva a zenének, inkább, mint táncosságát hangsúlyozva. Ilyesféle szellemben szólt a híres Négy impromtu első sorozatának első darabja is. Világosan különültek el a művész árnyalt billentéstechnikája, sohasem túlzó, de határozottan érezhető tudatos ritmikai lebegései nyomán a különböző harmóniai és dallami elemek, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a hangszerválasztás is szándékos volt. Az általában megszokott nagy Steinway helyett a színpadon egy kisebb Bösendorfer volt. A bécsi hagyományokhoz hűbb Bösendorfer hangzása intimebb, azt a megfogalmazásmódot, amit Fülei nagyon is tudatosan alkalmazott Schuberthez, világosabban közvetíti, mint a mára túlzottan is uniformizálódott nagy koncerthangszerek. Schubert nem komponált kirívóan virtuóz futamokat, még nagy zongoraműveit sem kihívás világhírű billentyűhuszároknak játszani. Mégis, úgy tűnik, inkább csak a beavatott legnagyobbak próbálnak megküzdeni egy olyan szonátával, mint a híres B-dúr, mert annak a harmóniai, dallami változatosságnak intellektuális felfogása, mechanikai közegre való lefordítása, és hangzó zenévé való transzformálása, ami itt jelen van, igazi, zongoristapróbáló feladat. Fülei győzte tudással a hatalmas építményt, az első tétel minden sarkát megvilágította számunkra, és a továbbiakban sem maradt adósunk: ahogy jött a mű második, legtöbbet idézett éteri szépségű lassú tétele, majd a többi, feltárultak pokoli mélységei és szabadon röpködtek derűsebb pillanatai. Aki tudni szerette volna, mit rejtenek Schubert sokat, sokféleképp játszott dallamai, egyéni és ritkán hallhatóan kidolgozott megközelítésben kerülhetett közel hozzájuk.
Szerző