Ha díjat oszt a kormány, sem a szakmai szervezetek, sem a kuratórium véleménye nem számít

Publikálás dátuma
2019.03.20. 14:02
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A Magyar Színházi Társulat azt fontolgatja, hogy egész addig nem vesz többé részt a díjosztás nevű bohózatban, míg az összes művészeti középdíj vissza nem kapja régi rangját.
"Sokkként ért bennünket a lista, amelyben a Magyar Színházi Társaság által felterjesztettek közül senki, de a kuratórium által felterjesztett 32 művész közül is csak heten kapták meg a Jászai Mari-díjat" - írja szerdai közleményében a Magyar Színházi Társaság. Hozzáteszik, a bábművészeknek osztható Blattner Géza-díj esetében még rosszabb a helyzet, mert ott a négy felterjesztett művész közül egyikük sem kapta meg a díjat.
"A szakma ilyen mérvű semmibevétele még sosem fordult elő"

- fogalmaznak, hozzátéve: azt látják, hogy sem a szakmai szervezetek, sem a miniszter által felkért kuratóriumok véleménye nem számít, és még ők sem tudják, ki az, aki végül is dönt a díjazottak személyéről.
A Magyar Színházi Társaság, mint a színházi szakma ernyőszervezete, minden évben alapos előkészítő munka után él azzal a törvény adta jogával, hogy a tagszervezetek javaslatai alapján általa érdemesnek tartott személyeket terjesszen fel különböző állami szakmai díjakra. Ezeket a felterjesztéseket alapos vita, az adott személyek munkásságának ismerete, és különböző egyéb megfontolások jellemzik, például, hogy a színházi szakma teljes spektruma lakhely, munkahely, foglalkozás, sőt férfi-nő szempontból is képviselve legyen. Azt írják, amíg egy olyan kuratórium döntött a miniszteri díjakról, ahol az egyes területek – tervezők, dramaturgok, rendezők, budapesti, vidéki és határon túli színművészek – is képviselve voltak, könnyebb volt ezeknek a kritériumoknak eleget tenni, de még az elmúlt években is igyekezett a kuratórium magáévá tenni és érvényesíteni ezeket az alapelveket.
Kellő szakmai garanciák híján a társaság elnöksége megfontolja, hogy a jövőben részt vegyen-e egy ilyen általa szakmailag nem befolyásolható folyamatban, míg "az összes művészeti középdíj eredeti céljának megfelelően vissza nem kapja régi rangját".

Van, ahol Orbán nyúlhatott bele a díjazottak névsorába

Korábban a Munkácsy-díj bizottság egyik tagja kemény levelet írt Kásler Miklós emberminiszternek és egyben lemondott a tagságáról. Krajcsovics Éva festőművész lényegében ugyanezt rótta fel a miniszternek: a Magyar Festők Társasága által összeállított listát a szakmai jelöltek névsoráról olyan mértékben változtatták meg, amely számára már vállalhatatlanná teszi a közreműködést a bizottságban. Krajcsovics 2017 óta tagja a bizottságnak, és elmondása szerint minden évben változtattak 1-2 nevet az általuk javasoltak listáján, de most más volt a helyzet: "tizennégy művésznek akartak díjat adni, és a mi listánkról hét nevet kivettek, hetet pedig betettek. Volt köztük egy, amelyik még a felterjesztettek között sem szerepelt" - sorolta az artportal.hu-nak. Négy díjazott egyetlen szavazatot sem kapott a szakmai bizottságtól, Bács Emese festőművészt pedig hiába állította listája élére a bizottság, rajta sincs a díjazottak listáján.
A Táncsics-díj esetében sem különb a helyzet: két olyan televíziós műsorkészítőnek adta a kormány idén az elvben az újságírói hivatás legjobbjainak szánt elismerést, akiket nemhogy a Táncsics-díj bizottság nem ajánlott, de még a fölterjesztettek között sem szerepeltek. Mivel a díjazásnál Kásler Miklós feje fölött is átnyúltak, a két díjazottat vélhetően Orbán Viktor választotta ki.
Közös még a fenti esetekben az is, hogy a díjakat kivételesen a megszokottnál több személynek ítélték oda.
Szerző

Schubert zongorára is dalokat írt

Publikálás dátuma
2019.03.20. 11:30

Fotó: Gál Gábor / fotoda.hu
Schubert műveinek szentelte egész estjét Fülei Balázs , és a szentelés most nem üres szólam. A zeneszerzőt kivételesen kiművelt zongoraművészi eszközeivel teljes valójában mutatta be nekünk.
Fülei Balázs lapunkban olvasható interjújában nemrég kifejtette, hogy fontosnak tarja, szóban is elmondja fiataloknak koncerteken, hogyan közeledjenek ahhoz a zenéhez, amit hallani fognak. Most, esti, felnőtteknek meghirdetett hangversenyén is hosszabban beszélt Schubertről és koráról, mielőtt játszani kezdett. Mondanivalójának lényege az volt, hogy abban a korban, amelyben már Paganini- és Liszt-kaliberű zenészek is kezdték a világot járva sikereiket aratni, ő saját baráti társaságával jól megvolt, velük élt Bécsben. Ez a befelé forduló, a dolgokat sajátos szűrőn tekintő életszemlélet műveiben is tetten érhető, így a Magyar dallamban, amelyben a verbunkos elemei bukkannak fel. Ugyanakkor nem felületes magyarkodásról van szó, mindezek valamiféle távoli emlékként sejlenek fel, talán azokra az Esterházy-lányokra gondol vissza benne, akiket zongorázni tanított. Ennek megfelelően Fülei kissé lassabb tempót vett a megszokottnál, nosztalgikus érzetet adva a zenének, inkább, mint táncosságát hangsúlyozva. Ilyesféle szellemben szólt a híres Négy impromtu első sorozatának első darabja is. Világosan különültek el a művész árnyalt billentéstechnikája, sohasem túlzó, de határozottan érezhető tudatos ritmikai lebegései nyomán a különböző harmóniai és dallami elemek, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a hangszerválasztás is szándékos volt. Az általában megszokott nagy Steinway helyett a színpadon egy kisebb Bösendorfer volt. A bécsi hagyományokhoz hűbb Bösendorfer hangzása intimebb, azt a megfogalmazásmódot, amit Fülei nagyon is tudatosan alkalmazott Schuberthez, világosabban közvetíti, mint a mára túlzottan is uniformizálódott nagy koncerthangszerek. Schubert nem komponált kirívóan virtuóz futamokat, még nagy zongoraműveit sem kihívás világhírű billentyűhuszároknak játszani. Mégis, úgy tűnik, inkább csak a beavatott legnagyobbak próbálnak megküzdeni egy olyan szonátával, mint a híres B-dúr, mert annak a harmóniai, dallami változatosságnak intellektuális felfogása, mechanikai közegre való lefordítása, és hangzó zenévé való transzformálása, ami itt jelen van, igazi, zongoristapróbáló feladat. Fülei győzte tudással a hatalmas építményt, az első tétel minden sarkát megvilágította számunkra, és a továbbiakban sem maradt adósunk: ahogy jött a mű második, legtöbbet idézett éteri szépségű lassú tétele, majd a többi, feltárultak pokoli mélységei és szabadon röpködtek derűsebb pillanatai. Aki tudni szerette volna, mit rejtenek Schubert sokat, sokféleképp játszott dallamai, egyéni és ritkán hallhatóan kidolgozott megközelítésben kerülhetett közel hozzájuk.
Szerző

Éljük át a közösséget!

Publikálás dátuma
2019.03.20. 11:00

Több újdonsággal végleg összeállt a Budapesti Fesztiválzenekar 2019–20-as évadának programja végleg, erről tegnap délután Fischer Iván Lakásszínházában kapott a sajtó tájékoztatást.
Ahogy előzetesen írták, rengeteg gondolkodás, ötletelés és persze munka után állt össze a zenekar 2019–20-as évadának programja, de erről személyesen is beszámolt Fischer Iván zeneigazgató, karmester, Martin Hoffmann az új ügyvezető igazgató és Erdődy Orsolya igazgató-helyettes. Fischer Iván kezdte a sort, aki számára Monteverdi korszakos remekének, Orfeo című operájának a színpadra állítása jeleneti az évad első nagy feladatát. Nem csak karmesterként, és ismét rendezőként fog feltűnni a produkcióban, hanem új befejezést is komponált Monteverdi stílusában a műhöz, mert mint lapunknak elmondta, az eredeti befejezésnek csak a szövege maradt fenn, mintegy tíz perc zene hiányzik. Megtudtuk tőle azt is, jól ismeri Martin Hoffmant még abból az időből, amikor a Berlini Filharmonikusoknak volt az intendánsa, ő pedig minden évben dolgozott a zenekarral az utóbbi évtizedekben. Amikor Hoffmann ott hét-nyolc év után befejezte a munkáját, Fischer Ivánban azonnal felötlött a gondolat, hogy meg kellene nyerni őt a Fesztiválzenekar számára. Most lehetőség nyílt rá, hogy meghívják dolgozzon velük, és már ki is alakult a barátságos munkakapcsolat vele. Feladata az, hogy kiterjedt kapcsolataival a zenekarnak azt a hírnevét, sikerét, amelyet már megszerzett a világban, Erdődy Orsolyával – aki inkább a magyarországi eseményekre koncentrál - együttműködve tovább növelje. Természetesen szót kapott Martin Hoffmann is, aki jogász végzettségű szakember, a német SAT1 televíziót is vezette, és így otthonosan mozog a művészvilágban és az üzleti élet területén egyaránt. Elmondta, több oka van annak, hogy vállalta, eleget tesz Fischer Iván meghívásának. Első az a művészi színvonal, amelyet a zenekar képvisel, és amely nagy nemzetközi elismertségének alapja. A másik Fischer Iván személyisége, aki innovatív és kreatív módon létrehozta és vezeti együttesét. A mi kérdésünkre, arról beszélt, hogy ami a zenekarban legjobban megragadta, az a zenészek lelkesedése. Szeretnek játszani, és az a pozitív energia, amely együttműködő zenélésükből árad jól érzékelhető. Azt már tudta ezelőtt is, hogy az elképzelhető legmagasabb művészi minőségre képesek, Sztravinszkij Tavaszi áldozata, amit tőlük hallott, a mű egyik legizgalmasabb előadása volt, aminek valaha tanúja lehetett. További érdeklődésünkre azt válaszolta, a zenekar már nagyon jól pozicionált a világban, művészi értelemben semmiféle radikális változtatásra nincs szükség, nem is azért van itt, hogy ilyet hajtson végre. Erdődy Orsolya azt mondta el kérdésünkre, hogy Martin Hoffman arra fog koncentrálni, még színvonalasabb, fontosabb helyszínekre juthasson el a zenekar a turnék során. Megjegyezte, leginkább nyugodtságán látszik, hatalmas tapasztalata van, semmitől nem ijed meg, bármilyen kérdés vetődik fel, higgadtan, a megoldásra koncentrálva kezeli. Az évad során a zenekar kétszer is eljut Amerikába, 1998 óta először játszanak a Hollywood Bowlban, azután a New York-i Lincoln Centerben, de a londoni Barbicanban is. Fontos állomásuk lesz a Vincenzai Operfesztivál, ahol a már említett Monteverdi-operát is előadják. Jönnek hozzájuk zongoristák, hegedűsök, karmesterek a világ minden tájáról, Elisabeth Leonskaja, Raneud Capuçon, Patricia Kopatchinskaya, Perényi Miklós emelhető ki a szólisták sorából, de Schiff Andrással is fognak turnézni, aki mint tudjuk haza nem jön szerepelni. Jön Marek Janowski, és Dimitrij Kitajenko, valamint vendég lesz Jordi Savall is. Éljük át a közösséget az évad szlogenje, ebbe illik, hogy lesz újra június 16-án a Szent István bazilika előtti téren TérTáncKoncert a „szabadság zenéjével”, és folytatódnak a közösségi hangversenyek is, egyre több helyre, távoli kis faluba jutnak majd el, ahol a legfontosabb korosztálynak, a gyerekeknek is zenélnek.

Egy sikertörténet

1983-ban sok kiváló képességű hazai zenész élt, működött Magyarországon – vagy külföldön -, de a karmesterek, szólisták mégsem találtak itthon olyan igazán kiváló szimfonikus zenekart, amely egyenrangú partner lett volna számukra. Fischer Iván és Kocsis Zoltán voltak azok, akik művészi tekintélyüket és személyiségüket az ügy mellé állítva olyan zenekart akartak felállítani, amely ha csak alkalomszerűen működve is, de kiváló külföldi együttesekkel összehasonlítva is versenyképes. Eleinte egy-egy produkcióra, hangversenyre kiváló zenészeket válogattak az államilag szervezett formában, de ebből következően elkényelmesedetten működő zenekarok tagjaiból. Megmutatták, létezik változtatásra lehetőség a pangásnak indult Kádári rendszerben, megalakult az akkor még csak Fesztiválzenekar nevet viselő együttes. A kezdeményezés alulról jött, de mivel a Hungarotonnak és a Tavaszi Fesztiválnak is szüksége volt színvonalas nagyzenekarra, új szemléletű vezetőiket nem volt nehéz támogatónak megnyerni. Új volt a munkamorál, a lelkesedés, nem is tetszett a kezdeményezés mindenkinek, főleg az említett országos zenekarok vezetőinek, de végül az eredmények igazolták a merész kezdeményezést, már az év decemberében tartott koncertek valami egészen mást mutattak, mint egy átlagos magyar zenekari hangversenyen hallható volt akkoriban. Sikerült egy-két szponzort is találni, az olvadozó szocializmus egyes vállalatvezetői már megértették, miről van szó, egyre rendszeresebbé válhattak a hangversenyek. De legfontosabb, hogy tömegek voltak kíváncsiak az újdonságra, és jelentkeztek világelső lemezcégek is. A fejlődés azonban azt is magával hozta, hogy a zenekar kinőtte fesztivál jellegét, az alkalomszerű működésű együtteset vagy meg kellett volna szüntetni, vagy állandóvá, önálló társasággá alakítani. Szerencsére ez az időszak már a rendszerváltás idejére esett, és az is természetes igény volt, hogy Budapestnek legyen saját, a nevét viselő zenekara, így akkor különböző finanszírozási forrásokból létrejöhetett 1992-ben új nevén a Budapesti Fesztiválzenekar. Az ezredforduló a teljes szervezeti önállóságot is meghozta az együttesnek, de a folyamatos hazai és külföldi sikerek ellenére az anyagi nehézségek végül csak 2003-ban szűntek meg alapvetően, ekkor már állami támogatást is kaptak, azóta három lábon áll a zenekar.   

Szerző
Frissítve: 2019.03.20. 14:24