Mintha kavicsot dobott volna az állóvízbe az unió bírósága a legutóbbi két ítéletével, hiszen tulajdonképpen felülírta az összes eddigi, a devizahiteleseket - pontosabban a pereikben eljáró bíróságokat - gúzsba kötő szabályozást. A tavaly őszi döntés értelmében immár lehet vizsgálni, hogy a kockázatokról megfelelően tájékoztatták-e az adósokat, így tisztában voltak-e azzal, hogy a tőkerészt akár többszörösére növelő árfolyamkockázatot vállalnak. Az Európai Unió Bírósága múlt heti ítéletében pedig egyenesen a szerződések semmissé nyilvánítását ellehetetlenítő törvényeket támadta meg, és most már a devizahiteles ügyekben hozott, sokat kritizált, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatok sziklaszilárdsága is meginogni látszik.
Talán valóban sorsfordító lesz a luxemburgi testület két ítélete. Nem nehéz megjósolni, hogy a devizahitelesek pártján álló ellenzéki politikusok és érdekvédők ismét nekiveselkednek, hogy igazságot szolgáltassanak a bankok által "kisemmizett" tömegnek. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy sikerül-e bizonyítani: a szerződések ilyen-olyan okok miatt semmisek, és bevasalhatók-e a bankokon az árfolyamkockázat címén beszedett százmilliárdok - de mint mondják, még az út elején vagyunk. A friss döntéseket még értelmezni kell, addig pedig tovább alkalmazzák a hatályos jogszabályokat, így a devizahiteles ügyek rendezésében kulcsszerepet vállaló Kúria megszólalása, illetve állásfoglalása sem nélkülözhető. A legfelsőbb bírák május elejére ígérnek állásfoglalást arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötések érvénytelenné válnának. Bár nyilatkozataikból az szűrhető le, hogy szerintük ők mindent jól csináltak.
Aki vett fel devizahitelt, az még emlékezhet, milyen "alapos" tájékoztatást kapott az árfolyamok volatilitásáról. Ezt a szót meghallva valószínűleg sokan el is vesztették a fonalat, különösen ha - mint e sorok írójának - egy autókereskedő próbálta bizonygatni, hogy a svájci gazdaság mennyire stabil, hasonlóan a menekülő valutának számító svájci frankhoz, és ezért érdemes hosszú futamidőre felvenni a forintosnál olcsóbb devizahitelt. Nem csoda, hogy éppen az autóvásárlók köréből került ki egy első fokon pernyertes devizahiteles, akinek esetében nem készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat, ami világossá tette volna, hogy milyen csapdák várják az idők folyamán - a következő 10-20 évben - a kölcsönt felvevőt. Innen már csak néhány lépés (igaz ez évekig is eltarthat), hogy jogerősen kimondják a szerződés semmisségét, amit követhet az elszámolás. Az ingatlanfedezettel felvett jelzáloghitelek mellé viszont - már csak az összeg nagysága miatt is - többnyire mellékeltek ilyen nyilatkozatot, így nekik nehezebb lesz a dolguk. Ha nem reménytelen.
Most ismét várakozni kényszerül a volt devizahitelesek milliós tábora. Kérdés, hogy beismeri-e a hatalom, hogy az uniós joggal szembemenve, tulajdonképpen a bankok érdekeit védve alkotott jogszabályokat, még ha közben a devizahitelesek megmentésére hivatkozott is.