Te is tudod, én is tudom, ő is tudja - dübörög a „hamisigazolás-gyártás”

Publikálás dátuma
2019.03.24 08:00

Senki nem tudja, miért éppen három nap – mégis, az ország legtöbb iskolájában ennyi hiányzást igazolhatnak a szülők, akik – a gyermekorvosokkal karöltve – így folyamatosan „csalásra”, trükközésre kényszerülnek. Utóbbiak megelégelték a helyzetet, és jó ideje amellett kampányolnak: a szülők igenis el tudják dönteni, hogy a gyereküknek van-e szüksége orvosra.
Vannak olyan megcsontosodott iskolai szabályok, amelyeknek már senki nem emlékszik az eredetére, hogy ki és mikor találta ki őket, mégsem változnak. Még akkor sem, ha egyébként senkinek nem jók, eljárt felettük az idő, és csak felesleges bosszúságot okoznak. Ilyen az is, hogy a legtöbb iskolában „engedékenységtől” függően évente vagy félévente csupán három nap hiányzást igazolhatnak a szülők. Ez viszont általában kevésnek bizonyul. Emiatt dübörög a „hamisigazolás-gyártás”: az orvos legalizál egy olyan hiányzást, amikor a gyerek valójában nem beteg, csak elutazik vagy éppen felvételire tanul. 

Orvosok formális szerepben

A helyzet kínos a váróban toporgó szülőknek, rossz a gyereknek, akit így – jobb híján – feleslegesen visznek betegekkel teli rendelőbe, és kellemetlen a házi gyerekorvosoknak is, akiknek sokszor komoly erkölcsi dilemmát okoz: állítsák-e ki az igazolást olyan esetekben, amikor egyértelmű, hogy nem beteg a gyerek. Éppen ezért ők a mostaninál jóval nagyobb mozgásteret adnának a szülőknek. Korábban beszéltünk olyan orvossal, aki azt mondta: a rendelési idejének 60-70 százaléka az igazolások kiállításával telik. Ennek csak egy része a valóan megjelenő gyerekek vizsgálata és az igazolás megírása, de sok szülő telefonon keresi vagy egyedül jelenik meg a rendelőben. A dolog azért is értelmetlen, mert az orvos csak betegségre adhat ki igazolást, viszont nem bírálhatja felül a szülőt, ha az azt állítja: a gyerek rosszul volt. Vagyis a szerepük sokszor csupán formális, mint ahogy a pedagógus számára is csak adminisztratív rutin az igazolás „lefűzése”. „Az ember nem rohan rögtön az orvoshoz, ha a gyerek kicsit rosszul van. Előfordul, hogy néhány óra pihenés, fekvés megoldja a problémát, ilyenkor felesleges elrángatni a rendelőbe a többi beteg gyerek közé. A mi háziorvosunk együttműködő. Bár ez nyilván nem szabályos, ad néhány biankó igazolást, amin csak a dátumot kell kitölteni, ha szükség van rá. Tisztában van vele, hogy nem élek vissza a helyzettel, és amikor szükség van rá, úgyis elviszem hozzá a gyereket” – mesél a faramuci helyzetről egy anyuka, aki szerint mindenki számára méltatlan, hogy ilyen trükközésre kényszerülnek néha, még akkor is, ha iskolájukban az idei tanévtől már félévente igazolhatnak három napot a szülők, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor évente lehetett ugyanennyit. Vannak iskolák, amelyek a gyerekorvosok kezdeményezésére már eltértek a korábbi gyakorlattól, egy pomázi iskolában például már évente 15, egy tiszaújvárosiban pedig 10 nap hiányzást igazolhat a szülő – meséli Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke. A legtöbb intézményben azonban nem ilyen engedékeny a házirend. „A három nap valóban kevés, éppen ezért mi is öt napot engedélyezünk félévenként. Semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a szülő hány napot igazolhat, ezt az iskolák saját házirendje szabályozza. Ez a bizonyos három nap valószínűleg egy sok évtizedes szokásjog. Mindez valójában arról szól, hogy a gyerek ne lógjon, de az általános iskolában ez még nem akkora probléma, főleg a felső tagozat végén, és a középiskolában jellemző, hogy a gyerekek az iskola mellé járnak. De ha a szülő ebben cinkos, akkor így is, úgy is szerez orvosi igazolást”– mondja Ungár Ágnes, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola igazgatója, ahol egyébként sok más iskolához hasonlóan az osztályfőnök is igazolhat még néhány napot saját hatáskörben. A pedagógusok tapasztalatai szerint a legtöbb szülő és gyerek nem akar visszaélni a helyzettel, nem a „lógás” a cél. Általában valami kihagyhatatlan családi program, néhány napos síelés, nyelvvizsgára vagy felvételire készülés, rosszabb esetben valami váratlan esemény, leggyakrabban viszont egy enyhébb egészségügyi probléma áll a nehezen igazolható napok hátterében. Póta György még a félévenkénti öt napnál is tovább menne: szerinte az lenne az ideális, ha legalább évi 15 napot igazolhatna a szülő az óvodában és az iskolában is, így ha beteg is a gyerek, egy náthával vagy egy enyhe hasmenéssel nem kellene felesleges köröket futni. Ezeket a könnyebb lefolyású betegségeket ugyanis a háziorvos szerint a szülők is tudják kezelni. Tisztában vannak azzal, hogy milyen egy kímélő diéta, vagy hogy mennyi lázcsillapítót adhatnak. Emiatt nem kellene a rendelőben ülni a gyerekkel és kitenni őt más fertőzéseknek. Ha 2-3 nap alatt nem lesz jobban, úgyis minden felelősségteljes szülő elviszi az orvoshoz. „Természetesen minden gyermeket örömmel megvizsgálunk, de van, hogy tényleg csak azért jön a szülő, hogy papírt kapjon. Jó lenne, ha növelnék a szülők kompetenciáját, hogy bizonyos esetekben ők is dönthessenek, legyen joguk megítélni egy-egy helyzetet” – mondja Póta György. És ezzel a gondolattal az általunk megkérdezett szülők teljesen egyetértettek: a legtöbben nem értik, miért éppen ebben a kérdésben vonja kétségbe a „rendszer” azt, hogy felelős döntést képesek hozni.

Hárítanak

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete nemrégiben honlapján a szülőket is arra biztatta: szólaljanak fel iskolájukban, óvodájukban, és javasolják, illetve támogassák a kezdeményezést, hogy enyhe lefolyású betegségekkel ne kelljen mindenképpen orvosi vizsgálatra menni, majd a panaszmentes gyermeket pusztán az igazolás miatt visszavinni a rendelőbe, esetleg egy nyelvvizsgán, sportversenyen vagy síelésen való részvételt teljesen jogellenesen ezzel igazoltatni. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma viszont évek óta hárítja a kérdést, mondván: nincs jogszabály a szülői igazolásokról, erről minden intézmény maga rendelkezik a házirendjében, amelyet viszont valószínűleg a legtöbb helyen kényelemből nem változtatnak meg. Így a felelősség ugyanis szinte teljes egészében az orvosé, függetlenül attól, hogy látta-e a gyereket, és a hiányzás hátterében valóban betegség volt-e. Pedig Ungár Ágnes szerint a hiányzásokra oda kell figyelni, függetlenül attól, hogy azt ki igazolja. „Ha a gyerek nagyon sokat hiányzik akár orvosi igazolással vagy anélkül, akkor tudjuk, hogy valami baj van. Vagy komoly egészségügyi probléma áll a háttérben, vagy valami más, akár családi gond. Éppen ezért ilyenkor az iskolaorvos segítségével kivizsgálást kezdeményezünk, és előfordult már, hogy kiderültek akut problémák, például vashiány vagy pszichés probléma, szorongás, amely a sok betegeskedést, hiányzást okozta” – teszi hozzá a pedagógus.
Egyre kevesebb a házi gyermekorvos az országban, jelenleg csupán 1400-an vannak. Nem ritka, hogy 60-80 beteget is el kell látni egy 3 órás rendelés alatt. Ezért sem mindegy, hogy valódi gyógyítással vagy „igazolásgyártással” telik az idő. „A kormány az alapellátás megerősítése helyett kivérezteti a rendszert. Nem tudni, hogy miért csinálják, nem ismerjük a játékszabályokat, de tudatosítani kellene: távolról sem természetes, hogy mindig és mindenhol van és lesz házi gyermekorvos” – mondja Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke.

Ki visz majd haza?

A pedagógushiány egyre nagyobb gond, még akkor is, ha a kormány rendre tagadja, hogy ne lenne elég tanár az iskolákban. Egy a szülői munkaközösségben is aktív budapesti anyuka meséli, hogy fia általános iskolájának igazgatónője nemrég bejelentette: a következő tanévtől csak délután fél 5-ig lesz napközi a gyerekeknek. Az anyuka úgy tudja, a döntést a tankerület hozta, mert így próbálják kezelni a tanárhiányt. Az országos iskolafenntartó azt válaszolta ugyanakkor megkeresésünkre: „nincs ilyen terv, a Klebelsberg Központ nem készített olyan ajánlást a tankerületi központok vagy a fenntartásukban lévő köznevelési intézmények számára, amely többletszabályozást vezetett volna be az iskolai benntartózkodás tekintetében”. Vagyis nem az országos központban döntöttek a napközik idejének „megkurtításáról”. „Tény, hogy a napközi megszervezése egyre nagyobb nehézséget jelent az iskoláknak. Éppen a napokban jártam egy nagy iskolában, ahol sok délelőtt tanítónak délután is be kell állnia a napközibe. Amellett, hogy ez nagy terhelés a pedagógusoknak, a gyerekeknek sem jó. A tanárhiány miatt délután mindig az ugrik be, aki éppen tud, így viszont megesik, hogy a különösen érzékeny kis alsósokkal mindennap más van” – erősíti meg Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Alapvetően az iskolák pedagógiai programjától, szervezeti és működési szabályzatától függ, hogy az iskolákban meddig tart a napközi, de van, ahol évente felmérik a szülői igényeket is. Így fordulhat elő, hogy most is vannak iskolák, ahol fél 5-ig, máshol 5-ig vagy fél 6-ig foglalkoznak tanárok a gyerekekkel. Jellemző, hogy az utolsó fél-egy órában már csak összevont felügyelet van, de olyan iskola pedagógusával is beszélgettünk, ahol a gyerekek különleges engedéllyel a portással maradhatnak este 6 óráig. Ebből is látszik, hogy az iskolai napirend egyre nehezebben összeegyeztethető a kitolódott munkaidővel, a szülők napirendjével. A városokban ma már főleg olyan állásokban dolgoznak a szülők, ahol a munka csak 9 körül kezdődik, „cserébe” tovább is kell bent maradni. A fent említett fővárosi szülői közösség tagjainak egy része biztosan nem fogja tudni megoldani, hogy fél 5-re az iskolába érjen, éppen ezért azon gondolkodnak, megnyernek maguknak egy pedagógust, hogy az iskolában fizetős napközit működtessen. A legtöbb osztályban egyáltalán nem szokatlan, hogy sokakért a nagyszülők járnak, vagy egy szülő 2-3 közel lakó gyereket is elvisz, hogy a következő nap egy másik anyuka vagy apuka viszonozza a szívességet. Ez önmagában egyáltalán nem probléma, az viszont annál inkább, hogy ezt nem mindenki tudja megoldani. A közalkalmazottak és köztisztviselők egy részének munkaideje éppen most emelkedett 8 és fél órára a „családbarát” kormány döntésének értelmében. Számukra az egyik legnagyobb problémát éppen az jelenti, hogy hogyan jutnak el gyerekeikért időben az óvodába, iskolába. - F.Sz.K.

Frissítve: 2019.03.24 08:00

Heti Abszurd: Bohócok világa

Napjainkban már nincsenek udvari bolondok. A politikusok kénytelenek ezt a szerepet maguk eljátszani. Nem esik nehezükre. „Egy showmanből lehet államfő, de ha egy államfő válik showmanné, az túlzás” – mondta egy humorista, és nem viccelt. Már csak azért sem, mert ez az ember – aki hivatalosan rendező, előadóművész, producer és most már politikus is – feltehetően Ukrajna következő államfője lesz. Feltéve persze, hogy hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, mert hazai bölcsektől is tudjuk, nem azokat kell megnyerni. Vasárnap estére – vagy talán hétfőre – mindenesetre kiderül, hogy jogosan üzent-e így Volodimir Zelenszkij a pillanatnyilag még hivatalban lévő elnöknek. Petro Porosenko a jelek szerint nem vette komolyan, hogy kihívója – aki egyébként jelentős fölénnyel nyerte meg az elnökválasztás első fordulóját – kiütheti őt a nyeregből. Mire aztán kampányában odáig jutott, hogy ellenfelét drogos hazudozónak állította be, már késő volt. Az sem tett jót neki, hogy mindenféle ürügyekkel kitért az elnökjelölti vita elől, illetve saját feltételeit igyekezett ráerőltetni Zelenszkijre. Ha valóban bejön, amire az esélylatolgatók számítanak, Porosenko majd elgondolkodhat rajta, valóban olyan abszurd-e feltételezni, hogy egy hivatásos humorista államfővé válhat. Pedig csak körül kellene pillantania a világban, hogy számára is kiderüljön, napjainkban már szinte eltűnt a különbség a viccipari szakmunkások és a politikusok között. Zelenszkij másoknak is üzenhetett volna. Az államférfiak lesüllyedtek a showmanek szintjére, bár elképzelhető, maguk úgy érzik, felemelkednek. Az viszont biztos, hogy nem kabarét akarnak csinálni, csak – komoly politikai tevékenységükből – az lesz. A legjobb példa minderre a Brexit néven elhíresült végeérhetetlen szomorújáték, amely annyira abszurd, hogy már nevetni sem nagyon lehet rajta. Főképp az Egyesült Királyság népének, amelynek a bőrére megy mindez. Aligha ilyen fejleményekre számított bármelyikük, amikor néhány éve megszavaztatták őket az uniós tagságról. Ha sokan meg is bánták már a referendumon leadott voksukat, arra is rá kellett jönniük, hogy Nagy-Britannia immár saját, sokat dicsért és példának állított demokráciájának foglya lett. Hasonló felfedezést tehettek az utóbbi több mint két évben az amerikaiak is, akik a legutóbbi elnökválasztáson a két rossz közül a szórakoztatóbbat juttatták a Fehér Házba. A mulatság azóta is tart, a világ meg elcsodálkozhat azon, hogy az első számú világhatalom első embere még mindig azt képzeli, a Reszkessetek, betörők valamelyik folytatásának egyik epizódszerepét alakítja. Kétségkívül jelentős eredmény, hogy nagyobb baj eddig nem származott ebből a bohóckodásból. A példák pedig vég nélkül sorolhatók a nemzetközi politikából, és akkor még hazai leágazásait nem is említettük. Az abszurd eluralkodott a világban. Lassacskán megbarátkozhatunk azzal a gondolattal is, hogy immár ez válik normálissá.
Témák
abszurd
Frissítve: 2019.04.20 16:48

Rajtuk nem múlt a jövő: az ENSZ működését modellezte 300 diák

Publikálás dátuma
2019.04.20 14:44

Fotó: Draskovics Ádám
Az ENSZ működését modellezte öt napon keresztül egy budapesti gimnáziumban több mint háromszáz diák, akik felnőtteket megszégyenítő komolysággal és egymás iránti tisztelettel próbáltak megoldani globális problémákat. Egyenlőbb oktatásért, biztonságosabb közösségi médiáért, fenntartható környezetért vitáztak – talán ők lesznek, akiknek sikerül is mindezt megvalósítaniuk.
Mivel 617 millió gyerek és fiatal van a minimális olvasási és matematikai készségek híján, a fejlődő országokban pedig csak az iskolák 34 százalékában van elektromosság, a hét elején Budapesten az UNESCO, vagyis az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete tárgyalt e kérdésekről. Úgy határozott: javasolja a tagjainak, hogy vegyék fontolóra az oktatásban töltött évek számának kötelező emelését, ezzel párhuzamosan tolják ki a munkába állás legkorábbi életkorát, és biztosítsanak szélesebb körű elérést a felsőoktatáshoz. Közben az Emberi Jogok Bizottságában arról vitatkoztak, meddig jogos a magánszemélyek tevékenységeinek megfigyelése a kormányok által, az állampolgárok védelmére hivatkozva. A Speciális Politikai Bizottság azt vizsgálta: joga van-e terrortámadás esetén a támadást elszenvedő államnak lerohannia a terroristák származási országát. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) pedig a modern világban gyakori mentális egészségi problémák okainak kezelési lehetőségeit mérlegelte. Mindez majdnem igaz, a delegáltak ugyanis egytől egyig középiskolások voltak, 14 különböző országból körülbelül háromszázan. Az V. kerületi Eötvös József Gimnáziumban az elmúlt napokban valószínűleg több volt az öltöny és az irodai dress code szabályait fegyelmezetten tartó női ruha, mint a Parlamentben. Ismét, idén kilencedszerre rendezték meg a BIMUN-t, vagyis a Budapest International Model United Nations konferenciát, ahol a diákok öt napon keresztül a jelen és a jövő kihívásai­ra keresik a válaszokat, a világszervezet működését modellezve. Némi lazaságot néhány hóbortos nyakkendő és vicces színes zokni árul el, amit a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau amúgy is divatba hozott a tárgyalóasztalok mellett.  A bizottságokban közben mindenhol komoly vita folyik, a Biztonsági Tanácsban Venezuela delegáltja komoly össztűz alatt van, a többi állam képviselője szeretne független megfigyelőket küldeni az országba, és próbálják elérni, hogy írjanak ki választásokat a politikai válság megoldására. Vene­zuela képviselője állja a sarat, pedig valójában nincs köze a dél-amerikai országhoz, valószínűleg egy nyugat-európai középiskolából érkezett. A konferencia egyik izgalmas eleme sok más mellett, hogy a diákok nem saját hazájuk, hanem egy másik ország álláspontját, érdekeit képviselik az üléseken angolul. A felkészülés időszakában időben megkapják, hogy melyik ország képviseletét melyik bizottságban kell majd ellátniuk, így van idejük beleásni magukat a té­mába. Gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy beleéljék magukat mások nézőpontjába, ez pedig biztosan nem árt, ha a világra nyitott, a globális problémák megoldására törekvő felnőttekké szeretnének válni.

Nem mindig komolyak

A gyerekek komolyan veszik a feladatukat. Még a „tárgyalótermen” kívül is előfordul, hogy a kijelölt témáról beszélgetnek, és igyekszenek maguk mellé állítani az ellentétes állásponton lévő ország képviselőjét. Közben egy másik asztalnál a szünetben külföldi diákok egy csoportja a „szeretlek” szót, és a „zs” hangot gyakorolja egy „zs betűs” fiú kedvéért. A nemzetközi kapcsolatok annak rendje és módja szerint az esti bulikon is épülnek, ebből is látszik, hogy ezek a fiatalok nem koravének, csak éppen a korukat meghazudtoló módon felkészültek és okosak. Az első pillanatban döbbenetes, hogy a gyerekek milyen természetességgel és magabiztossággal használják az angolt, annak is a hivatalos változatát – nincs is más választásuk, a levezető elnökök (szintén diá­kok) éberen figyelnek: ha valakinek véletlenül kicsúszik a száján, hogy „mint ahogy azt említetted”, rögtön figyelmeztetés jár. A vitákban ehelyett az „ahogy arra a Kínai Népköztárság delegáltja rámutatott” formula dívik, és gyakran hangzik el a „mindazonáltal”-nak fordítható kifejezés is, természetesen angolul. Holik Tünde, az eseményért felelős mentor tanár szerint tűnjön ez a beszédmód bármilyen távolinak, nem is olyan bonyolult, a szükséges szakkifejezések körülbelül három A4-es oldalon elférnek, e nyelvezetet a gyerekek hamar elsajátítják. Holik Tünde kezdetektől bábáskodik az esemény felett, melyet az évről évre önjáróbbá váló fiatalok szerveznek, így a pedagógusra egyre kevesebb feladat hárul. Legalábbis a konferencia előtti időszakban, mert miután a külföldi diákok megérkeznek, senkinek sem a pihenésről szólnak a napjai. De ezt láthatóan nem bánják. 

Méltók a bizalomra

A bejárathoz közeli folyosón már némileg fáradtan a két főszervező, a 11.-es Papik Flóra és a végzős Bodansky Benjámin ügyel arra, hogy minden rendben menjen. Flóra az operatív feladatokért felel – tavaly november óta dolgozik a lebonyolításon, helyszíneket foglal, intézi az étkeztetést, segít a külföldi diákoknak szállást intézni. Mindezt persze nem egyedül, népes csapatot irányít. Csakúgy, mint Benjámin, aki a konferencia tartalmi részéért felel. „Úgy választjuk ki a bizottságok által tárgyalt kérdéseket, hogy azok összhangban legyenek az ENSZ aktuális témáival, így jelenleg a fenntartható fejlődés, az aktuális politikai konfliktusok vannak a középpontban” – mondja Benjámin. Beismeri, eléggé stresszesek most, mégsem tud elképzelni olyan tanórán kívüli tevékenységet, ami ennél többet adhatna. Flóra azt mondja, az utóbbi napokban két órákat alszik, de mégsem kérdés, hogy jövőre is szerepet vállal a szervezésben, annyira feltölti ez a néhány nap. A diákok maguk jelölik ki, hogy ki milyen posztot foglal el a szervezésben, és kik kerülnek a legfontosabb pozíciókba – általában évről évre lépkednek feljebb a „felelősséglétrán”, így volt ez például Benjáminnal és Flórával is. A vezetők keze alá sokan dolgoznak, és ők mind felelősek a saját részfeladatukért. Mindebből jól látszik, tévedés lenne azt gondolni, hogy a diákok „eljátsszák” a felnőttet. Ők maguk minimális tanári segítség mellett hónapokig szervezik a konferenciát, profizmussal és felelősségtudattal. „Egy manapság egyre nagyobb teret nyerő modern, angolul scaffoldingnak nevezett pedagógiai módszert alkalmazunk. Az elnevezés beszédes, ebben a tanár, mint egy állványzat az épület mellett, a gyerekek mellett áll. Ezt az elején nehéz kialakítani. Amikor először szerveztünk konferenciát, még együtt tanultuk, hogyan kell megkeresni a hoteleket, ahol a vendégek megszállnak, és hogyan írjunk levelet a házelnöknek, hogy a Parlament épületében rendezhessük az esemény egyik programját. De ahogy jöttek egymás után az évfolyamok, kialakult egy forgatókönyv, amit a következők használnak. Ez az évek alatt 36 oldalas dokumentummá duzzadt, ami még arra is kitér, hogyan kerülnek az ásványvizek az asztalokra. Mára szinte teljesen önjáróak, nem kérem számon őket és ők nem is számolnak be minden mozzanatról. Nem mondom, hogy nem szoktunk beszélgetni arról a tanártársaimmal, milyen jó lenne, ha bizonyos dolgokat megosztanának velünk, amit szerintük nem kell megosztani. De minden évben bebizonyítják, hogy méltók a bizalomra” – mesél a magyar oktatási rendszerben fájóan ritkának tűnő hozzáállásról Holik Tünde. Szerinte a bizalom a legfontosabb motiváló erő, és a gyerekek döbbenetesen sok dologra képesek, ha pozitív légkör veszi körül őket. 

Sorsfordító tapasztalat

Hasonló konferenciákat szerte a világon rendeznek, az Eötvös 2007-ben kapta a hírt, hogy az egyik partneriskolájuk Rómában szervez egy ilyet. Holik Tünde az akkori nyelvi tagozatos osztályával elhatározta: megnézik, mi is ez valójában. „Onnantól rendszeresen jártunk az évenkénti római eseményre. A második alkalommal volt velünk egy diák, akinek megtetszett a dolog. A zárókonferencia után leültünk egy padra és azt mondta: csináljunk egy ilyet! Kajakómában lehettem, és azt mondtam: jó” – mesél a kezdetekről a tanárnő. Az iskola igazgatója is lelkesen állt az ötlethez, ekkortól kezdve két év telt el az első BIMUN-ig. Az Eötvös a római partneriskolától tanulta és vette át, ami megtanulható és átvehető. A gyerekek a gimnáziumban működő MUN-klubban ismerik meg a konferencia menetét, hogyan kell megfogalmazni egy felszólalást, beadványt, megtanulják a szükséges szókincset és elmélyednek a témákban, amikről szó lehet. A megmerítkezés a nemzetközi politika működésében a későbbi sorsukra, pályaválasztási döntéseikre is hatással van – Benjámin például politológiát szeretne tanulni. A fiú pedig, akivel Holik tanárnő az első rendezvény megrendezésének terveit latolgatta egy római padon, ma már férfi, Bágyi Ádám, Magyarország hágai konzulja. Számára egy diplomáciai karrier kezdetét jelentették ezek a tapasztalatok, de évfolyamából többen lettek nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek. De ez nem jelenti azt, hogy az egykori BIMUN-osok ne lennének megtalálhatók bármilyen szakmában – a konferenciákon és szervezésükben leginkább bátorságot, magabiztosságot, nyitottságot, felelősségtudatot szereznek, ami bárhol a hasznukra válik. Mivel a programot a Magyar ENSZ Társaság és az ENSZ bécsi Információs Szolgálata is támogatja, a gyerekek által megalkotott javaslatok eljuthatnak a valódi szervezethez is. De más is történik ilyenkor, nem csak az előre eldöntött témák jönnek szóba, a résztvevők az aktuális eseményekre is reagálnak. A terveket kedden is felülírta az élet, ekkor a Franciaországot képviselő delegált Notre-Dame-ban történt tűzesetről szóló beszédével kezdődött a közgyűlés.
Frissítve: 2019.04.20 15:11